Együtt járnak?

Egyébként a 9. részt láttam, nagyon nyögvenyelõsen megy ez nekem, asszem, nem ez lesz a kedvenc sorozatom.
Valahogy nincs egy vezérvonal, cél, csak önmaga körül forog a történet, átronangálnak egymás világába, ami egy ideig szórakoztató, aztán kezd unalmassá válni, végtére is egy öncélu love storyba torkollik.
Az apa gyötrelmei sem jönnek át valójában, mert mirõl is van szó? Egy alkoholista közepesen /?/ tehetséges képregényrajzoló férj kibirhatatlanná vált a családja számára, ezért egyedül marad, s õ "kirajzolja" magából a sérelmeit a rosszabbik énje által vezérelve amivel egy sikeres képregény-sorozatot hoz létre, de egy idõ mulva nem tud mit kezdeni a fõhõssel, aki annyira pozitiv karakterré válik, hogy az felülirja az apában meglévõ alantas pusztitó jellemet, ezzel szembesülve, el akarja pusztitani a fõhõst.
Azért felmerül a kérdés, miért tehetségtelen, ha egy ilyen sikeres képregényt volt képes megteremteni.
Ez lehetne egy érdekes szál a történetben, de mit látok helyette, a love story egyre unalamasabbá váló részleteit.

W
Nem zavaró a korkülönbség, összeillenek.

Nincs köze a szinkronnak ahhoz, amit írtam. A szinkronrendezõ egy meghatározott szöveget kapott, és – ahogy a rövidke riportban is elhangzott – azon is dolgozott még sokat a felvétel elõtt. Egy kétórás, napjainkban játszódó mozifilmrõl volt szó, láthattuk, hogy még ennyi szöveggel is milyen sok munka volt, pedig 30 oldal csak töredéke lehetett az egésznek.
Ezt a munkát mindenesetre semmiképp nem lehet összehasonlítani egy ötven részes történelmi sorozattal kapcsolatos óriási melóval, amit több fordító végez gondolom szoros határidõk mellett és biztos elõfordul, hogy késve érkezik a szöveg ..., hiszen napi sorozatról van szó.

Azokban az esetekben, amikrõl én beszélek, vagy nincs idõ az ötven rész (és több fordító) szövegének az összefésülésére – egységesítésére, ha úgy jobban tetszik – vagy egyszerûen nincs rá igény.

Szerinted egy király magázza például a saját unokaöccsét? (Gwanghae Nungyang herceget?) Vagy szerinted létezik városi parasztság? Annyira szegény talán a magyar nyelv, hogy a király eunuchját "fõszolgának" kell titulálni? Az udvarban természetesen bizonyos szempontból mindenki szolgál, de óriási különbségek vannak közöttük. A király mellett szolgáló eunuch egyébként mindenképpen nagy hatalmú ember, a király bizalmasa, alatta, illetve neki még dolgozik többek közt egy sor udvarhölgy, orvosok, ápolók, szakácsok, nem beszélve azokról a valódi szolgálókról, akik a piszkos, vagy nehéz fizikai munkát végzik. Voltak korok, amikor a fõeunuch az udvari titkosszolgálat feje volt, de ha most épp nem is ez a helyzet, akkor sem mondjuk rá, hogy szolga. A PÉ-ben például az udvari ügyekért is egy magas rangú eunuch felelt, és egy másik intézte a titkos királyi megbízatásokat (veszélyes udvaroncok kinyírását).

Megértem, hogy az angolon keresztül az ilyen finomságokat nehéz eltalálni, pontosan ezért nem mindegy, ki végzi a fordítást. Ha még ráadásul a fordítók nem is ismerik az egész sztorit, csak a rájuk esõ részeket, akkor fordulnak elõ két epizód között eltérések a szóhasználatban, vagy olyasmi, ami Gwanghae és a hercegnõ beszélgetésekor elhangzott („Valóban egy halász lánya lennél?”), pedig a hercegnõ akkor éppenséggel pont fiúnak álcázta magát.

(Különben amit Tegunak írtam, az eredeti film rendezésérõl is szólt, hogy ez most nem az én világom. Kicsit szájbarágós, kicsit túl gonosz a gonosz, kicsit túl ellenszenves az új király – inkább nem is folytatom. Miközben a sztori maga megérte a feldolgozást, ugyanis amit most látunk - hogy az ország érdekeit szolgáló, elõre gondolkodó, vezetésre nagyon is alkalmas elõzõ királyt hogyan tudja megfosztani a trónjától az ostoba és hiú, a politikához egyáltalán nem értõ, ezért a gazdag és mohó hûbéresek által az orránál fogva vezetett becsvágyó unokaöccse, akit a mandzsuk bizony jól meg fognak leckéztetni … – ez az egyik legszomorúbb korszaka az országuk történelmének. Ezért nem örülök, hogy a rendezés ennyire nem tetszik. Láttam én már ezt a sorozatot, de egész más angol felirattal nézni, talán néha örültem is neki, hogy ilyen lassan csordogál a cselekmény, legalább volt idõm elolvasni a sokszor kétsoros szöveget.)

Esetleg próbálj néha te is szimplán nézõként gondolkodni. Szerintem az egészbõl az a tanulság, hogy a koreai filmekre valahogy specializálódniuk kellene a fordítóknak. Most már – ha jól számolom négy, vagy öt ötven részesnél hosszabb és egy közepes hosszúságú - koreai sorozat után biztos meg lehet találni azokat a fordítókat, akiknek már nem teljesen új és idegen a feladat. A szinkronnal pedig nincs különösebb gond, a színészeknek saját karakterükön kívül beszédtechnikai és a képi egyezésre kell figyelniük. Jó ritmusérzék kell hozzá.

Dolmány Attila hangját a királyi ház titkaiban is hallhattad õ volt O-Yun hangja.

Ha azt nézzük a szinkronnak is köze van ahhoz amit írtál hiszen a lefordított szöveget (amire panaszkodsz) azt mondják fel a tévében azt hallod. Egyébként honnan tudod hogy nem jó meg hogy idegesít a magyar szöveg ha nem is nézed a tévében?Mert ugye azt írtad hogy akkor sem nézed ha van rá idõd. Csak kíváncsiságból kérdezem. Én személy szerint nem tudnék se negatív se pozitív véleményt mondani valamirõl amit nem láttam nem hallottam.

Én nem a szinkronról beszéltem, hanem a magyar szövegrõl.

Igen,azért hogy lássátok hogy miért olyan a magyar szinkron a koreai filmek/sorozatok esetében amilyen.

Akkor nezem tovabb.

Ez a Dolmány Attila volt Bidam hangja a Sillából (õ a szemüveges).
Nem láttam ezt a Nincs bocsánat c. mozifilmet, valamiért ismerõs, talán beszélt róla valaki.

Köszi, érdekességképp tetted föl a linket?