K. Judit 2015 ápr. 13. - 15:41:27
(2611/9141)
Hááát, lehet, hogy ez az ajánlat valójában figyelmeztetés volt.
És ha visszagondolok, nagyon is beleillik Bangwon eszköztárába. Így betartotta volna a fiának tett ígéretét is, de az elsõ adandó alkalommal szétválasztotta volna õket egymástól.
Tényleg legjobb az ilyen rokonoktól tisztes távolságban, nyugalomban éldegélni, és fõleg semmit sem kérni, semmit sem várni. Abban a pillanatban, hogy nyújtanak valami csekélységet, a tripláját kérik cserébe.
K. Judit 2015 ápr. 13. - 15:34:13
(2610/9141)
Közeledik a Hélios bemutatója, de hétvégén lesz a Pekingi International Film Festival is, azt hiszem Siwonnal odautaznak a záróünnepségre.
Tegu 2015 ápr. 13. - 15:32:32
(2609/9141)
Igen, szerintem a király igy akarta OJH-t leszakitani Inyubról, királyi parancsra adta volna férjhez.
Azt hiszem, máshol is elhangzott ez. Én ezt ugy értékelem, hogy a kiszeng figyelmeztette Inyubot, találjon valami megoldást, mert most nem maradhatnak együtt OJH-val, a király utánuk nyulna.
K. Judit 2015 ápr. 13. - 15:12:00
(2608/9141)
Én azt nem kényszerítésnek értettem, hanem hogy - a múltja miatt, és fõleg mert nincs családja, nem találna rendes férjet magának - a király ebben tudna neki segíteni. Gondolod, hogy ez virágnyelven azt jelentette, a király hozzákényszerítené valakihez?
Nem értek a középkori virágnyelvhez ...
Tegu 2015 ápr. 13. - 14:56:52
(2607/9141)
Én most már megfejtettem a befejezést, két beszélgetésbõl
A kiszeng elmondta, hogy a király férjhez fogja kényszeriteni Inyubot, ezért ment el kolostorba, ez az egyetlen módja, hogy ne kelljen férjhez mennie.
A másik beszélgetés a szolgálója szellemével folytatott beszélgetés, amiben a lány elmondja neki, hogy kb. ugyis az lesz, aminek lennie kell, én ezt ugy értelmezem, hogy Inyub tudja, hogy ha fontos OJH számára, OJH õt választja.
Ha marad Inyub, a király addig erõszakoskodik, mig férjhez nem adja, mert abban reménykedik, hogy akkor OJH az udvart választja, igy OJH dönthetett.
Amikor a sirnál találkoztak, a végén mindketten hátat forditottak a multnak /a sirdombnak/
K. Judit 2015 ápr. 13. - 11:48:18
(2606/9141)
A túlélést és a család becsületének helyreállítását. Ha ezt nem akarta volna, már rég megszökhettek volna, valahol csendben meghúzhatták volna magukat.

(Persze megint az volt a vége, hogy a gonoszt, aki meghal jó sokáig siratni kell, a jók még próbálják meg lerendezni a két király közötti konfliktust, szerezzék vissza az elveszett becsületet, teljesítsék a fõgonosz legutolsó kívánságát ... segítsenek az elesetteken, és bolyongjanak a hegyekben még vagy egy évig mintha nem szenvedtek volna már eleget... ez akár az egyik recept is lehetne K-drámák befejezéséhez :))
Tegu 2015 ápr. 13. - 11:19:32
(2605/9141)
Alapban azt hittük, hogy valójában többet tud, s azon kivül, hogy megölje a királyt, mást is akar, de erre csak Inyub ébresztette rá. Õ elfogadta volna a helyzetet ugy, ahogy van. Ez volt meglepõ. Egymástól tanultak, õ azt, hogy legyen célja, s hogy szembeszállhat azzal, ami nem helyes, Inyub pedig a tulélést.
K. Judit 2015 ápr. 13. - 11:12:27
(2604/9141)
Igen, szerettük volna, ha kicsit cselesebb lett volna, ha konspirált volna mondjuk a kiszenggel...
De nem így rajzolták meg a karakterét a forgatókönyvírók, így lett belõle maga a "nyugodt erõ" (bár tudom, hogy ez egy politikai szlogen :)).
Tegu 2015 ápr. 13. - 11:12:17
(2603/9141)
Igen, s összehasonlitva a "tanult" vetélytársával, õ ösztönösen jól döntött és jó oldalt választott, pedig lett volna oka ellenkezõre is.
K. Judit 2015 ápr. 13. - 11:08:41
(2602/9141)
Még kérünk szépen ilyen jó képeket az arcáról, ha tudsz, köszi elõre is :)

Én szerettem a játékát is, a karaktere erõs, férfias, határozott, visszafogott, magányos. Kicsit hasonlít a Chuno-beli szerepéhez, különbség, hogy ott nemesi származású volt, egy óriási feladattal, így ott eleve nagyon céltudatosnak kellett lennie.

MM szerepében nem lehetett sem céltudatos, sem határozott, egész életében diktáltak neki, félrevezették ... és mégis, amikor megtudta az igazságot a származásáról, nem õrjöngött, nem szaladt védelem után, nem átkozta el a nevelõit, nem árulkodott apukának. Egyszerûen megpróbálta egyedül megemészteni a történteket, csendben tisztázta magában, ki mellé fog állni, mert segíteni akart valakinek, aki bizonyos szempontból még nála is gyengébb volt. Bátor is volt, szembe mert szállni az értelmetlenül gyilkoló hatalmassággal.
Õ jól döntött, bár sokat kellett szenvednie ezért, mégsem a könnyebbik utat választotta.
(Bárcsak a lány jobban ki tudta volna fejezni az érzelmeit, bárcsak többet beszélgettek volna, igaz, félreértések nélkül nincs sztori.)