Téma: Doc Martin

bl.bo 2008 márc. 04. - 11:21:54
(486/1426)
" Õ nem egy boldogan éltek aztán tipus" azért reménykeltõ, hogy nem rózsaszín happy endet szánnak a végére. "

A magam részérõl nem várok rózsaszín happy endet, de azt igen, hogy végül összeházasodnak. (A kettõ nem azonos.)
bl.bo 2008 márc. 04. - 11:17:01
(485/1426)
:-)) Igen, mint a kis virágról rászóródó port (amit L. tûzött az öltönyének gomblyukába).
bl.bo 2008 márc. 04. - 11:00:00
(484/1426)
" Szerintem a kettõ nem zárja ki egymást. El tudom képzelni, hogy azért legyen szerelmes, mert M. olyan, ami éppen az ellenkezõje a saját apjának. Rá sose lehetett számítani, mindig a lóverseny volt az elsõ. M. stabil, racionális, túlságosan is az, de ezek éppenhogy vonzóak L. számára. L. a saját gyerekei apjának egy olyaa pasit képzelt el, akiben feltétel nélkül megbízhat, és aki benne is feltétel nélkül megbízik. "

Szóról szóra így látom én is.

M. az a fajta férfi, aki nagyon stabil, olyan, mint egy "horgony" L. számára.
(Amikor L. D-vel szakított, a döntésben fõ szerepet játszott,hogy D.-t egy szélkakasnak látta: egyszer Portwenn, másszor London..., M. pedig stabil: "ha kelta gyerekek potyognak az égbõl, õ akkor is M. Ellingham marad".)
10/10
mitokondrium 2008 márc. 03. - 22:06:16 10/10
(483/1426)
Én érdeklõdve hallgatlak! Jók a meglátásaid! Csak én speciel nem tudok ilyen magvas gondolatokat megfogalmazni!
10/10
billygirl 2008 márc. 03. - 21:52:36 10/10
(482/1426)
Jó éjt!
10/10
mitokondrium 2008 márc. 03. - 21:06:18 10/10
(481/1426)
Doc Martinitis! Asszem én is elkaptam!
Nagyon jó a fórum! Én is lelkes olvasó vagyok!
10/10
billygirl 2008 márc. 03. - 20:52:57 10/10
(480/1426)
:-))
Azt hiszem stimmel. Most is inkább a fórumot nézegetem tanulás helyett...
Te Angliából írsz, hogy ennyire naprakész vagy?
10/10
billygirl 2008 márc. 03. - 20:05:37 10/10
(479/1426)
Véletlenül kezdtem el nézni a sorozatot, de nagyon hamar a kedvencem lett. Elõször csak jókat nevettem, azután a történetben találtam pár hasonlóságot a saját életemmel és el is gondolkoztatott. A fórumot azért szeretem, mert Ti kibontjátok olyan mélységekig a történetet, amikre én nem is gondolnék (kicsit technokrata vagyok). Meg a kis szimbolikus jelenetek amiket észrevesztek! Muszáj lesz megszereznem az összes részt, hogy újra megnézhessem.
10/10
billygirl 2008 márc. 03. - 17:58:40 10/10
(478/1426)
Sziasztok!

Én is itt vagyok minden este és szorgalmasan véigolvasom a hozzászólásokat.
9/10
julio 2008 márc. 03. - 16:29:01 9/10
(477/1426)
Sziasztok

Az esküvös jelenetnél , szerintem L.-nak éreznie kell,hogy a doki mindentõl megvédi , mert a nehézségek ellenére megoldja a problémákat a doki.Szerintem L. fél a hétköznapi nem éppen egyszeû élettõl.
bl.bo 2008 márc. 03. - 09:57:27
(476/1426)
„ L, mint tanár problémás gyereket lát benne, de nem jó eszközökkel kezeli, és tényleg nincs türelme. L-nak kihívás M? Egy vizsgafeladat, mint ahogy Peter Cronk-nak mondja? „

Azért nincs türelme, mert M. érdekei és a saját vágyai (a gyorsabb tempó) egymásnak feszülnek.

/Peter Cronk szerette L-t, mert az iskolában türelmes és kedves volt – egészen addig, amíg a csak a gyerekekre koncentrálás mellett nem jelentkezett valami más érdek, pl. az igazgatói állással kapcs. meghallgatásra készülés. Akkor már türelmetlen volt./
bl.bo 2008 márc. 03. - 09:09:48
(475/1426)
Coppelia, nagyon jó volt olvasni, amit írtál, köszi!
bl.bo 2008 márc. 03. - 09:08:50
(474/1426)
" DM is férfibõl van, ugyanis miután ígéretet kapott egy ott töltött éjszakára, egybõl közelebb tolta a sótartót! "

Nekem is feltûnt. :-))
9/10
Kreková 2008 márc. 03. - 08:06:50 9/10
(473/1426)
Valóban kevesen írnak a fórumba, de részemrõl szívesen olvasgatom minden nap, Sõt megnéztem a feltett videókat is és jókat derültem, mert:
DM is férfibõl van, ugyanis miután ígéretet kapott egy ott töltött éjszakára, egybõl közelebb tolta a sótartót!
nofrit 2008 márc. 02. - 22:54:30
(472/1426)
Én is itt vagyok. Imádlak olvasni titeket :)
bl.bo 2008 márc. 02. - 22:52:49
(471/1426)
Persze, örülnék én is, ha többen leírnák a véleményüket!
Talán azért csökkent a hszólások száma, mert már elég részletesen ki lett vesézve a film.

Jóéjt!
bl.bo 2008 márc. 02. - 21:43:45
(470/1426)
" Úgy gondolom, hogy az Õ történetükben, ha korai volt is, szükségszerû a házasság felvetõdése, majd elvetése. "

Igen, elõbbrevitte a kapcsolatukat.
bl.bo 2008 márc. 02. - 21:09:10
(469/1426)
Bár nem túl fontos momentum, eszembe jutott, hogy M. nyilván a legjobb, legszebb öltönyét vitte tisztítóba, hogy võlegényként felvegye. Amikor délután már közelgett az esküvõ idõpontja, fel akarta venni, de kiderült, hogy a tisztítós nem az õ ruháját adta oda. Így hát errõl le kellett mondania, a szekrényben maradt következõ legjobb öltönyét vette fel. Aztán segédkezett a szülésben, és ezt is le kellett tennie, és egy másikat felvenni.
Ahogy az öltönyökben haladt a kevésbé ünnepi felé, az is kiábrázolja az esküvõtõl való távolodást.

Az életben semmi sem véletlen!, minden kis apró eseménynek van valami jelentõsége, és azért is életszerû ez a filmsorozat, mert a jellemek fejlõdésén túl ezt is beépítik.
Az akadályok nekünk, kívülálló nézõknek a jeleneteket izgalmassá, néhol viccessé teszik, de nem csak errõl van szó!
Hányféle akadály is jött közbe?
- Az esküvõi virágok bezárva maradtak az üzletben, mert a virágárust a rendõr túlbuzgóságában letartóztatta („Rossz elõjel” – mondja Joan, M-nak anyja helyett anyja).
- Ugyanaznap az esküvõ levezénylésével megbízott papnak eltörik a csípõje, és kórházba szállítják („Vikárius nélkül nincs esküvõ” – mondja Joan).
- Amikor fel szeretné venni, kiderül, hogy a võlegényruhát a tisztítós elcserélte más ruhájával.
- Az esküvõi sátor összeomlik.

Csupa olyan akadály, ami közvetlenül az esküvõvel kapcsolatos. Számomra ezeknek az akadályoknak egyértelmû üzenete, hogy ennek az esküvõnek nem szabad (még) megtörténnie, el kell engedni...

M. és L. részérõl ezért jó döntés volt, hogy elengedték.

(Voltatok már úgy, hogy valamit nagyon szerettetek volna, de jöttek az akadályok? Van, amikor csak próba ez, de van, amikor jelzés, hogy talán nem kéne a csukott ajtókat betörve továbbnyomulni. Velem elõfordult régen, hogy addig döngettem, amíg el nem értem a célom, s akkor jöttem rá, hogy az én védelmemre volt az a kapu bezárva...)


Nem tudom, hogy M. és L. mennyi ideje éltek egy faluban (kb. 3 évet saccolok), de más egy faluban élni, ritkán beszélgetve felületesen ismeretségben, és megint más gyakran találkozva, közelebbrõl megismerkedni.

Ilyen szempontból ez az esküvõ kellõen meg nem alapozott, elsietett volt, hiszen az "együttjárás" idõszaka nagyon rövid volt, talán 1 hónap.

Bár az esküvõ most elmaradt, ezek az események közelebb hozták õket egymáshoz, az érzéseik is mélyültek.
Várom a további fejlõdést velük kapcsolatban! :-)
bl.bo 2008 márc. 02. - 20:47:27
(468/1426)
Amit írtál, hogy a koszorúslány L. kételkedõ énjét jeleníti meg, döbbenetes jó megfigyelés – míg nem írtad, nem tûnt fel.

„ De csak az a fontos milyen mikor együtt vannak, a többi nem számít: milyen mikor együtt vannak? Nem mutatja ki érzelmeit, antiszociális éppúgy mint másokkal, nyomasztó a kapcsolatuk. „

M-nak a koncerten tanúsított viselkedése, aztán az eljegyzési vacsorán: tényleg nyomasztóan hatott L-ra. De ez az „antiszociális” viselkedés nem mindig mutatkozott meg, pl. az idõben ezeket követõ erkély-jelenet, amikor arról beszéltek, hogy csupán 3 hét van az esküvõig; itt M.-ról igazán nem mondható, hogy nem mutatta ki az érzéseit, és az a három „Ne haragudj!” egymás után… – az embernek az jut eszébe, hogy mennyire sokat változott.
bl.bo 2008 márc. 02. - 20:45:33
(467/1426)
„Másnap aztán megint a bezárkózott M-nal találkozik s azt kapja hogy beteg, stalker (ezt használja az angol).
Megijed, mikor azt látja, hogy M el akar menni a faluból és fel kell tárnia érzelmeit, hogy maradásra bírja. Látsztólag semmi nincs útjában, hogy összejöjjön M-nal. De hiába teremti meg az alkalmat, M nem kezdeményez.”

A két bekezdés között valami fontos (M. kezdeményezése) kimaradt, ezt kiegészíteném.

Amikor L. megmondja M-nak, hogy szereti, nem hiszi el, és betegségnek (képzelt vonzódásnak) tartja, L. egy darabig hitetlenkedve hallgatja a fejtegetését, aztán felháborodva leken egy pofont neki.
Ezután L. kerülné, de M. keresi vele a találkozást (azóta már átértékelte magában, amit L. mondott neki), és meglepi egy figyelmességgel, a születésnapjára megajándékozza egy képeslappal, plusz meghívja õt magához vacsorára! L. azt hiszi, hogy az ötlet Joan-tól származik, mert nem néz ki ilyen figyelmességet M-ból, de téved.
A lapot megköszöni, de a vacsorameghívás elfogadása elmarad, mert megpillantja a rég nem látott apját közeledni, bemutatja õket egymásnak, aztán M. magukra hagyja õket.
M. közben Joan-tól megtudja, hogy L. apja évekkel ezelõtt tûnt el, amikor egy nagyobb összeget ellopott, de L. nem hitte el ezt az apjáról.
Amikor legközelebb találkozik M. a lánnyal, õ épp fagyit eszik, M.-t is megkínálja, újra közvetlen, látszik, megbocsátotta már M.-nak a betegséggel gyanúsításos esetet. Beszélgetés közben M. elmondja L-nak, hogy Joan lopáson kapta az apját. L. nem hiszi, és tehetetlen haragjában a fagyiját M. homlokára nyomva távozik. M.-nak nincs lehetõsége további magyarázatra, mert feltartják, és így benne az rögzül, hogy L. haragszik, és látni sem akarja.
Ezután történik, hogy M. el akar menni a faluból, de L. azt mondja, szeretné, ha maradna – így mégis marad.


„ÉS nem tesz semmit a koncerten, csak a szokásos elutasító modora.”

M.-nek ez a modora egyáltalán nem elutasító (bár annak hathat), csak gátlásos; mivel az érzéseit nem nyilvánítja ki, távolságtartónak, hidegnek látszik akaratlanul.