Kapásból a Joker ugrott be. Talán a kutyák értelmi szintje zavaró kicsit , de a társadalom kritika, a kivetettség és meg nem értés miatt elboruló karakter, a sok szenvedés miatt megható történet.......és IGEN, a szenzációs, színész feletti játék Caleb Landry Jones ( aka Joaquin Phoenix ) részéről, mind a Todd Phillips menetet idézte . Kivéve a reklámot, mert ez a film engem is meglepetésként ért. 9/10.

Fantasztikus,giccses mese! 10 pont! 😀

Luc Besson megcsinálta a maga furcsa batmanjét. Valahol ott szálltam ki végképp agyilag, amikor szuperhősünk Shakespeare-t olvasott a kutyáknak a film közepe környékén, amit azok figyelmesen hallgattak.

Üdv! Ez a film megvett engem kilóra, mer' voltak benne kutyák:-)) Francia bulldogok nem, de akkor is:-)) Komolyra fordítva: engem megrázott ez a film, igazi drámát láttam. Azt hittem, egy újabb, izgis Luc Besson akciómozit kapok, de hamar rájöttem, hogy nem. Ez az első film, amiben Caleb Landry Jones-t láttam, az alakítása annyira letaglózó, annyira frenetikus, hogy gyorsan meg kell nézzem más szerepekben is! A Dogman befejezése pedig, mind mondanivaló, mind megvalósítás és látványvilág tekintetében katartikus élmény...

Egyszer nézős, semmi érdemleges.

Elég jó film lett, érdekes karakter a főszereplő. A színész pedig jól alakít. Össze van rakva a sztori is. Egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Imádom!

Nagyon tetszett, érdemes megnézni!

Mert, ugye mitől thriller a thriller? A thriller elsősorban filmes műfaj, maga az angolszó magyar megfelelője a borzongás szó. Persze könnyen elfilozofálgathatunk arról, hogy talán az élet maga is csupa borzongás. Vannak olyanok akiknek nem adatott meg a félelem nélküli élet és több kín járt ki számukra mint RÓZSA utalva itt Douglas Munrow személyére akitől ha lehet ilyet mondani mindent elvett az élet ami emberi.
Hiszen a bolygó közel felének nincs elegendő élelme és ivóvize és a filmben Luc Besson értelmezésében nem vagyunk
mások mint tudatos gyilkológépek. Ha Radnótit veszem alapul kifacsarva olyan korban élünk ahol élvezet ölni , fel kell gyújtani a aszépet , és meg kell taposni minden olyat amely a boldog élet igenlését jelenti.
Mundruczo Kornél Fehér Istene kísérteties hasonlóságot mutat a DogMan történetével. Jelzem az 2013 s keltezésű Egy új rendelet szerint a korcsokat be kell jelenteni, minden példányt összeírnak, amelyik nem fajtiszta. Dániel viszont nem akar súlyos ebadót fizetni átmenetileg nála lakó lánya kedvencéért, Hágenért. A kislány hiába tiltakozik, kidobja a kutyát. Míg Lili egyre kétségbeesettebben keresi az állatot, az egyre borzasztóbb helyekre sodródik. Egy kóbor falka tagja lesz, harci kutyává képezik ki, viadalokon fogadnak rá, majd a sintérek fogják el. Amikor az egyre dühösebb négylábúnak sikerül kiszabadulnia a rács mögül, társai követik, és elözönlik Budapest utcáit. A Fehér Istenben sem marad el a leszámolás.
Besson ezen túl a gondolat másik aspektusát bontja ki még pedig végletekig elgyötört gyermek és felnőtt krédóját. A számkivetettség sötét mélyeinek filmkocái peregnek a vásznon. Utána eszembe jut mik és kik vagyunk mi , miképpen törhetünk pálcát egy másik ember cselekedetei felett. Vagy megszeghetők-e a társadalom írott szabályai azért mert jelenesetben csak az állatok adnak szeretet egy emberi lénynek.
Számomra nem ez a film Besson legemlékezetesebb filmje. Már azért sem mert a forgatókönyv drámaiságát lépten-nyomon elveszi az öncélú és tényleg túlfilozofált párbeszédek és ezzel a dinamikáját is széttördeli a rendező. Majd rejtett utalást tesz a misztikus Krisztus feláldozása a keresztfán zárójelenettel , vagy az utolsó képkocka az őrző kutya amint az anyát és gyermekét védi.
Az aki kedveli a Luc Besson féle képi világot redőzői cselekmény bontását az a DogMan alkotásban is örömét fogja lelni. Aki meg 5 percet nézett meg belőle az így járt.
Aki nélkül viszont a film végképpen nem működne az Caleb Landry Jones. Hiszen rá épül a film és nézni a színészi játékát az kérem valami olyan mait látni kell és látni érdemes. Kevés külső reakció és mélyen belülről jövő átélése a figurájának korunk legjobb színészei közé emeli. Bár a történetsorhoz szerevesen kapcsolódik, hogy már "csak" egy transzvesztita bárban teljesedhet ki a színészi énjét, számomra a jelenetsor megakasztja a cselekményt. Ennek ellenére a Piaf és Marlene Dietrich - Lili Marleen számainak Landry általi interpretációja zseniális.
Egy a lényeg nem mindenkinek ajánlom szívből.

Fél órát próbáltam, aztán feladtam. Pedig tényleg meg akartam nézni, ha másért nem, a kutyák miatt.

Végre egy nem tucat film. Luc Besson zseniális rendező. Az egész film hangulata lebilincselő.

Hosszú idő után ez volt az első film, ami lekötött! Drámának nevezném inkább, de valami miatt odabilincselt a képernyőhöz.

A kutyás téma és a főszereplő szuggesztív kisugárzása miatt néztem meg. Csalódás volt sajnos, pedig a film végén is azt éreztem, hogy nem az alapötlettel volt a gond, hanem hogy ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Mai filmekre jellemző módon nem igazán műfajba sorolható, inkább összemosódnak és csaponganak benne a hangulatok. Nyilván nem lehet dráma, mert nem valóságos helyzetet dolgoz fel, dark gyerekmesének viszont sokszor túl realista hangvételű. Thrillernek sem nevezném, mivel nem volt benne egy jól felépített, egész filmen átívelő izgalmas szál. Inkább csak egy hatás-vadász, viszont sajnos elég klisés és szervesen annyira nem is kapcsolódó jelenetek halmaza ez a film. Ez igaz mind az operatőri munkára, mind a filmzenére, nincs belőve egy atmoszféra, amire rá lehetne hangolódni és konzisztensen fogva tartaná a nézőt. A főszereplő színész (legalábbis a viszonylag jelentéktelen mellékszereplő-gárdához képest) kiemelkedik és viszi a hátán a filmet, de nem tudom eldönteni, hogy mennyire jó színész, mivel hiába szól szinte kizárólag róla a film, meglehetősen egysíkú a karaktere, nem sikerült annyira jól felépíteni, hogy a nézőből kellő együttérzést és szimpátiát kiváltson.

Aki körömlerágós thrillerre vágyik, csalódni fog. Sokkal inkább drámának jellemezném a filmet, még akkor is, ha Luc Besson mesefilmbe illő akciójelenetekkel tette mozibaráttá a történetet.

Egészen újszerű bűnügyi film, illetve igazságosztósztori. A főhős az A nagy kékség halemberéhez hasonlóan egy freak, csak ő nem a delfinekkel, hanem a kutyákkal haverkodik. A történetbe sajnos bele van építve némi gesztus a woke-oldalnak, mondhatni a szerző semmit nem bízott a véletlenre: a főszereplő egy mozgássérült, kutyasuttogó drag queen, akin kívül szinte az összes férfi gonosz. A csávó egyébként Joaquin Phoenix Jokerére is hajaz, meg eleve egy Joker-szerű figura, amire a gyakran fehérre mázolt arcával játszanak rá a készítők.
A cselekmény nagy része flashback-ekből áll, melyekben megkapjuk emberünk kemény drámáját. A játékidő közepétől képbe jön a divatos társadalmi osztályok közötti különbségek-újraelosztás téma. A finálé az A védelmező + a Reszkessetek betörők! csúcspontjainak, ebekkel felturbózott keveréke, míg a lezárás igencsak kiszámíthatóra sikeredett.
A betétdalok dobnak a hangulaton (többek közt felcsendül az A keresztapa zenéje, női verzióban), sőt valamikor egyenesen fel is pörgetik azt. Akadnak igényesen megkomponált jelenetek, a fényképezés + a színkezelés pedig szintén színvonalas lett.

Szerintem nagyon klassz film volt, érdekes történet, elgondolkodtató témát boncolgató. A zene zseniális amiket bele tettek.
Érdemes megnézni, a színészi játék is zseniális.

Szerintem zseniális a film, a rendezés, a főszereplő színész.

kiváló

A gyermekkor brutális ábrázolása és a történet kissé gyermeki képzelőerővel bemutatott kutyás történetvezetése között érzek némi diszharmóniat. Viszont ennek a tizedéért is mások CGI kutyákat varázsolnak a képernyőre amitől kifolyik a szemed, rendkívül felemelő ennyi hús vér remekül játszó blöki! Ez elmondható a főszereplőről is. Remek mozi, bár marad benned egy kis hiányérzet a végén. 8/10

Egyre több az egyedülálló ember állattal, meg anélkül.
Nem volt rossz film kis pszicho beütéssel, egy szinttel magasabbra is emelem HÉT/TÍZ