elszabó 2010 dec. 31. - 00:04:02
(1/1)
A darab ismertetõje szerint Carl, a fõszereplõ (Gálffi László) alakját Bergman saját nagybátyjáról mintázta, aki anyja gyámsága alatt álló feltaláló és kezelt ütõdött is volt. Carl a bolondok házában Schubertnek képzeli magát, aki szifiliszével küzdve írja nagy szimfóniáját. Eközben egy gróf kitartottjával keveredik érzelmi kalandba, aki valójában Carl harminc évvel fiatalabb jegyese. Új találmánya, a nyugdíjas professzorral (Gyabronka József) közös vállalkozásban készített "élõfilmje"- vagyis mikor a film elszakad és élõben folytatják az elõadást - is errõl szól az "Örömlány öröme" címmel. A süllyedés és emelkedés stációi idõben, térben és a személyek között kavarogva. Féltem Bergman depressziójától, ám a darab a depressziót is görbe tükörbe állítja, amitõl gyakran kacag a nézõtér. Igazi színház, nagyszerû elõadás, nagyszerû alakításokkal! Az Örkény Színháznak Mácsay kezei alatt ma már olyan bukéja van, mint egykor a Katonának volt. Úgy tûnik, akármihez nyúl, az mind jó lesz, noha ez nyilván nem ilyen egyszerû.