+1: a "mi van a dobozban?"-ra adott választ is egyértelműen "kín"-re módosítottam, mert a szinkronhang furán mondja. ("kén"-nek is lehetett érteni)

Hatalmas +

Elképesztő film szerintem is. 10 percig bírtuk.

Ember,ez egy szar.

Nekem bejött. Egy uj fantáziavilág, melybe azért vannak ismerös elemek.

Elképesztő film.Moziban kell megnézni a képi világa miatt mivel sok jelenet sötétben játszódik monitoron szerintem élvezhetetlen.Erős sötét hangulatú,látványvilágú,hanghatású.Aki szereti az ilyen sötét hangulatú ürmeséket annak tetszeni fog.Erősen hasonló hangulat mint a Szárnyas fejvadászé de ez annál nekem emészthetőbb volt,bár ez se egy kis könnyű filmecske.Kár,hogy így elhúzzák a 2. rész vetítést.

Még szövegértelmezési állítás után sem fogom megérteni, hogyan lehet egy (főleg kedvenc) filmnél bármit is átpörgetni. Erről az jutott eszembe, mikor a Breaking Badet éltetik, de azért megemlítik, hogy Skyler jeleneteit mind átpörgették, mert idegesítő - holott az egyik legfontosabb mozgatórugója a sztorinak. Egy komplex műnél sosem fogom megérteni, hogyan lehet kihagyni részeket, mert nem tudni, mennyire hat a cselekményre.
Az Ex Machina épp tegnap lett áttéve a külső vincsire, de most már a régi Dűnéket is meg fogom nézni. Egyelőre biztos vagyok benn, hogy jobban fog tetszeni, mert már az előzetesekben több színészi hajlandóságot látni...

Hát nem egy Horváth Rozi, de legalább értem miért egyre drágább az oregáno. Annyi fremen volt, féltem feltűnik Morgan Freemen is, de szerencsére nem, aki szintén ettől félt, nyugodtan üljön be rá, és valszeg nyugodt is marad, mert csak a homok keveredik fel, de az sokszor. A zene kb mint a szárnyasbetét vadász 2071ben, valaki rálép időnként a torzítóra és hangerőszabályozóra egyszerre. Úgy látszik úgy képzelik, a jövőben vagy sivatag lesz, vagy nagyvárosok keleti gigahologramokkal, a torzítós háttérzaj meg alap lesz, így a retyópapír után, a füldugó lesz a sláger. Az apa szinkronhangja egy rajzfilmfiguráé, Mordekáj és Rigbiből az egyik, nagy választás volt, legalább tudtam nevetni néha. Zendaya pont annyit szerepelt, mint az előzetesben, köszi bmeg. Egynek elmegy, de holnap már nem emlékszem erre, viszont lesz folytatás, juhú.

Erősen hiányos a történet, de a hangulata jól. Paul karaktere nagyon jól eltalált. Vannak felesleges snittek, amik helyett kicsit magyarázhatták volna a sztorit. Sokkal jobb is lehetett volna, de jobb, mint vártam.

Egyetértek. Én most azzal szórakozok, hogy csak a hang megy itthon, és imádom. (a homeoffice-t feldobja) Végre találtam olyan bluetooth fejest, ami berezonál amikor kell (BOSE QC35 II) Háttér-hangorgiának is kitűnő ez a film. Már a magyar szinkront is megszoktam, bár három helyen belenyúltam Audacity-vel, amikor "a hangot" használják, mert az magyarul nem volt elég félelmetes. Kapott egy kis mélyet, és visszhangot. Egy újdonságot észrevettem: amikor az anya fölkelti Pault, előtte becsukja a szemét, és mintha belelátna Paul fejébe, de az is lehet, hogy befolyásolta az álmát. Nagyon kavar ez a nő.

Most nem azért, de Oscar Isaac mitől volt akkora szám? Szinte nem is színészkedett, semmiben nem volt különb a star warsos poe-tól, csak ott többet futott. Ebben a filmben bárki eljátszhatott volna bárkit, felvesz egy kifejezéstelen bamba arcot a kamera előtt és voálá. Kivétel Momoa, mert ő csak ökörködni ugrott be.
Hogy lehet az, hogy az utálatos karakterek részeit átpörgeted? Főleg egy kedvenc filmnél? Vader, Gollam, Smith és a többi negatív karakter akkor meg sincs?

A RetroShock vlog készített egy jó kis magyarázót a filmhez:
https://www.youtube.com/watch?v=B8DwtnZklhA

Akinek a Marvel meg a Star Wars "utózmány" mozik jelentik a filmtörténelem csúcsát, az ne nézze meg! Aki kicsit is tisztában van a Dűne univerzummal, de eddig nem fogta meg, az ne nézze meg, mert ezután sem fogja! Aki nem ismeri, de nem is vár tőle semmit, viszont csak egy könnyed mozis kikapcsolódásra vágyik, az ne nézze meg, mert a Dűne soha, semmilyen formában nem volt könnyed! Mondhatnám, hogy várható volt a sok két bites véglet, amit a véleményekben olvasni lehet, bár azt - meglehet naivan - nem vártam, hogy a magyar közönség sekélyesebb lesz a nemzetközinél is. A Dűne nem a mai kor emberének készült és nem is adaptálható úgy, hogy pörgős, de sekélyes tucatfilmet vagy értelmetlen blood and gore dömpinget csinálnak belőle. Az erős hiányérzettel küzdő, elégedetlen hardcore rajongóknak meg üzenem, hogy a Lynch-féle filmben láthattuk milyen az, amikor megpróbálnak mindent, ami a könyv, a vászonra zsúfolni és azt is, hogy mennyire nem lehet. Villeneuve drákói szigorral bánt az alapművel, nemhogy nem próbálja meg elmagyarázni minden apró - egyébként elmagyarázhatatlan - háttér infóját a Dűne univerzumnak, hanem sokszor sajnos hasító fejszével vág ki részleteket az eseményekből és a mellék szerepeket tényleg mellékessé redukálja. Lehet vitatkozni, hogy ez és ez fontos lett volna és akkor ezt és ezt még bele kellett volna tenni... NEM! Ez a következetesség kellett ahhoz, hogy NE essen szét a film! Ugyanakkor a hangulatát szerintem nagyon jól megragadja - ebben egyébként a kritizált Zimmer-féle soundtrack is sokat segít (csak a hangerőt tolták néhol migrénig, legalábbis a moziban) - és alapvetően a Dűne hangulata az ami megfogja vagy nem fogja meg az embereket. Emellett a főhős cselekményszála - amire egyébként le lett redukálva a film, mert valamire le kellett és hát ő a sztori magja - teljesen rendben van, a karakterdráma máris érződik, pedig még ki sem bontakozott teljesen. A jó nevű szereplőgárda stabilan oda tette azt az inkább keveset amit rájuk bíztak, ami persze kicsit kár, mert sokukra szinte rá volt szabva a karakter. Egyet tudok érteni azokkal a véleményekkel, hogy a Dűne méretéhez és összetettségéhez egy jó minőségű sorozat megfelelőbb lenne, ugyanakkor az egész setting monumentalitása kiált a mozivászonért. Nekem tetszett a film. Kb. ez a legtöbb amit mozivásznon ki lehet hozni belőle, és megpróbálta az egyébként minimális rendelkezésre álló eszközzel bevonzani az új rajongókat is. Alapvetően egy 8/10 lehet, hogy reálisabb lenne, de dobtam rá még egyet, mert nem kis dolog olyan Dűne mozit csinálni, hogy ne törjön bele a rendező bicskája. Ajánlanám is mindenkinek, ha nem lennék tisztában az igénnyel, illetve már az egész alapmű megosztó jellegével. Helyette álljon itt egy link egy hiteles és épkézláb kritikával, melynek első 10 perce viszonylag spoiler mentesen ad támpontot a Dűne univerzumhoz azoknak akik nem ismerik, a második része pedig szakmásan megfogalmazza miért is vágja olyan nagy fába a fejszéjét az aki Dűne mozit akar csinálni:
https://www.youtube.com/watch?v=B8DwtnZklhA

Régen láttam már ennyire borzalmasan semmitmondó, lassú, 2 és fél órán át tartó förtelmet, amiben a világon szinte semmi sem történik. Pedig szeretem a Dűne univerzumot. És kritikát sem szoktam írni, de hátha valakit megóvok ezzel, hogy elpocsékolja a drága idejét.

Én sem tartozok egyik kategóriába sem, és teljes mértékben egyetértek veled, jól megfogalmaztad.
Annyival kiegészíteném, hogy a húzónév mellett a nagy felmagasztalás oka a vírusmarketing. A megjelenés előtt már jó fél évvel ömlött mindenhonnan + Dűne adaptáció + Villeneuve, mintha kötelező lenne szeretni. Ilyen volt anno a SW7, amit rengeteg ismerősöm éltetett és védett, aztán mikor elmúlt a hájpvonat, elhordták minden szarnak és elismerték a hibáit, amit korábban elfogultan nem voltak képesek felismerni.
Nálam egyetemes igazság, hogy jó karakterek nélkül semmi nem működik, hiába a látványorgia vagy egy Hans Zimmer.

"nagyátlag unalmasnak tartja"?

IMDb RATING
8.2/10

Soha unalmasabbat.

Én egyik kategóriába sem tartozom, sem a látványorgia és akció nem tud lenyűgözni egy filmnél, ha mellette nincs komolyan bevonni képes atmoszféra (sőt, atmoszféra hiányában taszítanak is), sem hatalmas elvárásokkal a film elé ülő Dűne-rajongó nem vagyok, aki az Arrakis-szal fekszik és kel.
Számomra egyszerűen üres maradt a film, biztos sokakat be tudott vonni, hiszen ezért olyan népszerű és nem is tartom egy rossz alkotásnak, de a hibáitól eltekintve sem tudott megmozgatni bennem semmit, csak a nagyszabású mítoszépítést láttam, hosszasan, mégis összecsapva és tartalmatlanul, a karakterekben nem volt élet, a motivációk sok esetben kibontatlanok maradtak, a színészi játék nem volt rossz, de különösebben jó sem, a zenét nem találtam grandiózusnak, nyilván az atmoszféra hiányában, egyébként pedig a messiásvárással nem volt semmi bajom, nem a koncepció volt halvány a számomra, hanem a megvalósítása. És akkor jöttek még a forgatókönyvi hasra csapások a szitakötő űrhajókkal, a sivatagban való pont jókor történő megtalálással és a társaival, továbbá az aktualizálás szelleme is megjelent a produktumban, de azt meg kell adni, hogy túlzásba nem vitték, ha bele is nyúltak általa. Nem volt rengeteg hibája, de a középszerűsége mellett számomra ezek kitűntek.
Egyébként azon túl, hogy a nagy tömegeknek szánt alkotás révén nem agyonbonyolított, hanem közérthető, azt gondolom, hogy a sikerének az egyik kulcsa az űrsci-fi témája, ami persze meg van csavarva, de lényegében mégis csak űrsci-fi. Ez az elem nagyon sok embernél megmozgatja az izgalmi receptorokat, mert jó projekciós felület, a külső progresszióval, a technicizmussal kapcsolatos nézetek, elvárások miatt igen felkapott és közkedvelt terület.
Egyébként nekem még azzal sem volt nagy bajom, hogy ez csak egy fél film, egy felvezetés, mert mint első részt tudtam a saját értékén tekinteni és egy ilyen darabnak azt gondolom önmagában is működnie kell. Hasonlóan, ahogy egy filmnek adaptáció mivolta mellett is saját magától kell érvényesülnie, amelyik filmhez olvasni kell a könyvet is, az nem egy jó film.
Azt egyébként nem hiszem, hogy egy rendezőnek dolga a nagy tömegek igényeit kielégíteni (az alkotói önkifejezést, a saját vízió megvalósítását preferálom), főleg tekintve azt a körülményt, hogy a nagy tömegek ízlése, mint a vízfolyás befolyásolható és formálható is az idő elteltével, tehát nem valamiféle istenadta etalon. Nyilván egy ilyen darabnál a mai viszonyok között az a szokás, hogy a rendező a megszokott receptekhez igazodik.

Azt hiszem lukra futott a film: a - halálos iramban filmeken szocializált - nagyátlag unalmasnak tartja, a hardcore fanok pedig silánynak. Előbbi kevesli az akciót, utóbbi felszínesnek érzi a történetet.
Azt hiszem valahol a kettő közt van az igazság.
Nem olvastam előtte az alapul szolgáló művet, így nem voltak nagy elvárásaim, ellenben hallottam a könyvek, a világ komplexitásáról, így némileg bizonytalan is voltam és kíváncsi is egyszerre.
Azt kell mondanom, hiba lett volna kihagyni!
Katarktikus élmény volt! A 2015-os Mad Max kapcsán éreztem ilyet utoljára.
Zseniális díszletek, magávalragadó, egyedi látványvilág, pazar kosztümök.
Elnyújtott, szépen fényképezett vagóképek, parádés operatőri munka, felsejlett bennem a rendező Blade runner-je, ami szintén nagyon tetszett. Vizuális orgia, de nem a mainstream blockbusterek viszonylatában.
Hans Zimmer zenéi hihetetlen atmoszférát kölcsönöznek, már az első percekben is, ("de egyszercsak császári parancsra elmentek" ) mozis viszonyok közt ez nagyszerűen érvényesül.
Egyszerre minimalista, mégis monumentális.
A szereposztással kapcsolatban nem voltak elvárásaim, döntően jó volt a színészi játék, nem gondolnám, hogy komolyabb kritika érhetne bárkit.
Nagyon jól áll filmek vontatottság, örültem, hogy nem egy transzformesz kaliberű sci-fi-t láttam. Mintha hagyott volna néha kicsit elmerengni, átszellemülni. Néma csendben jöttünk ki a teremből, teljesen letaglózott.

Összességében elég sok kérdést hagyott, szerintem annak ellenére is, hogy ez csak az első etap volt, de a számtalan kérdés ami megfogalmazódott bennem arra sarkallt, hogy kezembe vegyem a könyvet. Hozzáteszem nem vagyok könyvmoly.
Pár napra rá be is ugrottam a könyvesboltba, és mostanra, hogy elértem a könyvnek arra a részére ahol a film lezárult, azt hiszem értem, vagy legalábbis érteni vélem a hardcore fanok elégedetlenkedését. Amit Herbert és ahogyan előad, nem lehet maximálisan vászonra vinni. Nem tudom, hogy ez egyetmlegesen igaz a könyvadaptációkra, vagy csak az író adta fel a leckét, de számomra bizonyos, hogy lehetetlen közvetíteni maradéktalanul amit ez a könyv nyújt. Vagy csak sok-sok órában.
‌Ennek fényében azt gondolom, hogy Villeneuve igyekezett átadni a lehető legtöbbet a rendelkezésre álló játékidőben. A szakralitás, a posztfeudális világ megjelenítése, - viszonyrendszerének kifejtése ha mélyen nem is - meglehetősen jól sikerültek. Egy-egy fejezet utólag hiányoltam a filmből.
‌A kötelező PC vonal nem volt túlzóan irritáló, bár a könyvet olvasva a nemek felcserélése több, mint furcsa, de inkább bocsánatos, (a könyv olvasása közben folyamatosan tudatosítanom kellett magamban: ez a karakter a szikár megjelésével, ősz szakállaval a fekete nő akit a filmben láttam) mint más karakterek jellegzetességeinek kihagyása, megváltoztatása, ami már inkább rendezői hanyagsagra enged következtetni. Gondolok itt a tintaliánsebhelyre, és a karakterhez tartozó hangszerre, vagy a mentát fizikai jellemzőire.
‌Nem tudom felróni hibának, - ismerve a könyv megírásának dátumát, és annak kultúralis hatásat a világirodalmra, filmiparra - , de borzalmasan elcsépeltnek érzem a kiválasztott, messiás sztoriját: Anakin, Frodó, Harry karaktereiből kaptunk már eleget az évek alatt. Ez is lehet a gyökere annak a véleménynek, ami unalmasnak, ötlettelennek tartja a történetet, és a központi karaktert és ami hatással van rám is. Jobban érdekel a Pault körülvevő világ, mint maga a szereplő, aztán ki tudja .. Mostanra a következő három könyvet is beszereztem, kíváncsian várom a végkifejletet, és nem kevésbé a film folytatását.

Villeneuve igyekezett kiszolgálni a nézők igényeit, de ha a két végpontot nézem, - az átlagot és a rajongókat - akkor egyiket sem sikerült maradéktalanul. Én, aki középen áll viszont gazdagodott egy meghatározó filmélménnyel, amiért borzalmasan hálás vagyok!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek aki szereti a zsánert, úgy a filmet, mint a könyvet.


Zárógondolatként még: bárcsak a Star Wars új trilógiája is ebben a szellemiségben készült volna ..
‌

Jókat hallottam róla, azért néztem meg, szóval kapott bizalmat. Nem tudok eltekinteni a spirituális üzenetszerűségtől, ami kotnyeles módon jelen van a filmben. Valami homályos keleti megváltó indulását látjuk, oda illő rucikban és iszlámból ismerős nevekkel. Nekem, aki ismeri az egyedüli és igazi megváltót (Jézus Krisztus) ez a mahdi és a bugyuta életbölcsességek (pl. legyőzöd a félelmet, és utána már csak te maradsz) nem hogy kevesek, de idegesítők is egyben. Ráadásul a film maga a vélhetően nagy költségvetés és profizmus ellenére sem domborít valami nagyot, alig tudott bevonni, megkedveltetni a főszereplőt, vagy megemelni a puzusomat. Duncan szerintem sokkal szimpatikusabb és eredetibb volt, mint ez a cingár ficsúr. A woke baromságokat ne is említsük. Szóval a spirituális mélyrepüléstől eltekintve is egy erősen felejthető mozi. A visszatérő volt nekem ilyen. Nagy felhajtás, sok-sok majdnem és hidegen hagyás, miközben a mellékszereplő kimagaslott. De ott legalább tényleg szép tájak és zenék voltak. Itt csak sivatag.