Fantasztikus darab, bámulatos rendezés, színészek, zene, ötletek. A darab annyira mély, amennyire mi magunk elmerülünk benne. A buli helyzetek adottak, valós történetekbõl összeválogatva, egyedien, valósághûen és természetességgel elmesélve. A többi a mi dolgunk, és lett dolgunk bõven.
Külön kiemelném Tasnádi István rendkívüli szerepét a magyar színházi és írói életben. Nem sokan vannak, akik ilyen magas mûvészi szinten, mégis közvetlenül, humorosan, a fiatalokat ismerve szól a fiatalokhoz. Mindezt úgy, hogy mégis minden korosztálynak tetszik és magáénak érzi.
Kiváló példa erre, az Idõfutár rádiójáték, ha valaki még nem kattant rá, nem késõ, youtube a barátunk.

Egynek elment. A mélyebb darabokat kedvelem, így ez a darab nem nyerte el a tetszésemet. A téma aktualitását nem kérdõjelezem meg, de sajnos nem adott semmi újat.

Tasnádihoz képest kissé gyenge, a témához illõen több pörgõs jelenetet vártam; viszont sajnos ilyen a mai magyar ifjúság: unott, céltalan és primitív, ezt viszont a darab nagyon jól modellezi.

Sajnos nagyon hasonlít a Koma második Garaczi darabjára, ami szintén gyenge. Ez nem Tasnádi szint, ez nem a Finító, és fõleg nem a Magyar a holdon

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

EAST BALKÁN Vidovszky György Bárka Színház
A hétvégeken muszáj valamit találni! Egy helyet, egy bulit, nõket, fiúkat, piát, drogot, extázist. A teljes csapat, négy gramm elszívása után, reményt vesztetten kódorog Siófoktól Agárdig, végül jobb híján órákig didereg a vasútállomáson. Jellegzetes élményeik sorjáznak elõttünk, a sörbe kevert drog, a szeszfajták pénztárcához mért hosszadalmas válogatása, a kivédhetetlen csoport-vonzás: ott kell lennem!, a legnagyobb flashek mámorító emléke.
Tasnádi István céltudatos terepmunkával kutakodott, valós beszámolók epizódjaiból kiindulva, a kamasz-szlenget takarékosan használva, ökonomikusan felépített szerkezetben írta meg pregnáns szövegkönyvét. A pattogó dialógusokat egy-egy szereplõ kisebb magánmonológja szakítja meg, családi helyzetrõl, szülõkrõl esik szó, vagy éppen egy extrém örömforrásról: "Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot igazi intimtorna..."
Vidovszky György magabiztosan vezeti az évek során kinevelt tanítványait, az együttes homogenitása példaszerû, a karakterek erõvonalai egymást erõsítõ hálózattá szervezõdnek. A Bárka-hodályt most elõször sikerült betölteni: Heike Vollmer csúcsára állított tetõszerkezete põre háttérként, bejátszható emeletként, elõrenyomuló, végzetes falként is félelmetesen funkcionál. A diszkóközeg hangorkánja ízlésesen szelídítve is hatásos, dinamikai váltásai árnyaltan illeszkednek a cselekményhez. Ez mondható el Sarah Jane Siels fényhasználatáról is, mindamellett a legemlékezetesebbek a reflektor elõtt legyezõ kézzel szaggatott, az elsuhanó vonatablakok chaplini képét idézõ pulzáló fények voltak.
Szabina, /Könczei Anna/ inkább kémiát tanulna, de nem tud ellenállni a majdnem felnõtt Atesz, /Balla Richárd/ csábításának, elmegy a buliba, hogy a fiúknak könnyebb legyen felcsípni valakit, ám Kapolcson ugyancsak megtalálja éles hangját, amikor barátnõjével hajba kapva, földharcban küzdenek ideáljukért. Vitányi-Juhász István fölényes hangadója a társas eseményeknek, sorba fejeli le az izgágábbakat, bár a pult mögül kiemelkedve, puszta
látványa elég a meghunyászkodáshoz. Juhász Lajos temperamentumát a pia-vita és a kolostori zsályaszívás /"Ott ült Jézus!!!/ frappáns elbeszélése jelzi, de ketrec-táncban is igézõen vonzó tud lenni. Az összetéveszthetetlen orgánumú Koloszár András néhány benyögése szállóige-gyanús: "én kommunikációt és média-tudományt tanulok", "hogyan basszuk át /a legendás huszonnyolcig/azt a tíz évet?!?", vagy a kötözködési nagy-adu: "Buzi vagy?!?"
De mit kezdhetünk a "bebaszós" révülettel? Ne vegyük észre? Tiltsuk? Szörnyülködjünk? Az impulzív Császár Réka és a drámai intenzitású Varga Anikó csúcs-jelenete erélyesen vágja szét a gordiuszi csomót, hiszen az õsök is mindent megpróbáltak: habszifon, kodein, szipu, kéjgáz és gracidin, máktea és gomba, (hogy maradhatott ki a csavarlazító?!?), plusz a szex orrba-szájba, -hát akkor mi a különbség? Az, hogy ma tömegben lehet és könnyen
hozzáférhetõ, de nem lesz több függõ, mint eddig. /Csak számoljuk bele a gyógyszereket, az alkoholt, a csokokoládét etc/.
A két generáció együtt hentereg a sztroboszkópos orgián, amely fölött a kivételek fehér angyalalakjai lebegnek. Dér Zsolt Somá-ja permanensen rögzíti mobilos portréit, hosszú viaskodás után dönti el, hogy 27 ezres szerelésében elmegy a nagy buliba. Vágyainak tárgya, a jókislány Janka is leküzdi viszolygását, pedig Ö soha nem szív, neki Tonio Kröger félénk szerelme imponál és persze a megtévesztõen közömbös Soma... Herman Flóra, dimenziót váltva, csörgõs gólyalábakon, Szabó Gergely eszelõsen szép, hullámos színekben alá-
omló ruhájában érkezik, hogy Ivánovics Beatrix poétikus hárfahangjaitól kísérve, megtalált párja karján emelkedjen az éteri magasság ironikus szférájába.
Kígyózó mozgásával tûnik ki a fekete Petra, tánctudására a buligazda Dévai Balázs is felfigyel, bûvölõ szavaival a pódiumra és magához is csábítja. Sipos Viktória hitelesen mutatja meg a belecsúszás heveny folyamatát, mellyel kissé már a késõbbi szétcsúszás veszélyeit is érzékelteti.
Az apropóul szolgáló tragédia megkerülhetetlen rettenete mesterien összefogott, irtózatos fortisszimóban csúcsosodik, a ljubimovi függöny-fal vonagló tömbbé préseli a menekülõket. Elsötétedik a tudat, dermedt csönd után a társulat a fal mentén sorakozik. Várja a bebocsáttatást. A szigorúbban ellenõrzött diszkóba, - vagy talán a kisbetûs élet csikorogva nyíló kapuját lesik?
Mindenkinek szól, - csak az álszent Nagy Testvér ne nézze.