Szia! Kicsit eltûntem, mert gondok voltak a nettel otthon, a munkahelyen meg nagyon kevés idõm van, max. annyira futja a kajaidõben, hogy beleolvassak abba az egy-két oldalba, amit rendszeresen megnyitok.
Na, térjünk a lényegre: tökéletesen fogalmaztál, abszolut egyetértek veled és örülök, hogy akadnak még "beszámítható" tinik is. Jó, értem én, hogy számukra azok a menõk, akiket mindenhol hallanak, ez természetes. De az a helyzet, h. ezek a rádióbarát, megkreált szalonzenekarok vagy mik tényleg zérók. Csak a mûmájer, operett-punk és hasonló jelzõket tudom használni rájuk, de igazából szót sem érdemelnek. És abban is biztos vagyok, hogy ha az a maréknyi mindenható menedzserklikk, akik pl. Manhattan-bõl irányítják, diktálják a világ zenei ízlését, úgy döntenének, hogy akkor most tényleg ZENÉLJÜNK egy kicsit, a rádiók, zeneadók valódi bandákat nyomjanak, mert most úgy döntöttünk, hogy legyen megint ez a divat, simán vevõk lennének rá a tizenévesek is.

Én ugyanúgy voltam a dologgal, mint te, amikor felfedeztem a nagy bandákat, jó zenéket akkor, amikor a trutyi folyt mindenhonnan. Aztán "jókor voltam jó idõben", mert mitteszisten, következett egy olyan trend a '90-es évek elején, amikor visszanyúltak a jó öreg rock'n rollhoz és sajnos, csak rövid ideig ugyan, de nagyon klassz pár jó év következett ilyen szempontból. Aztán szép lassan felhígult, míg a mai fantasztikus állapotig eljutottunk. Bár megjegyzem, hogy amikor jó tíz évvel ezelõtt elkezdték megkreálni a fiú- meg lánybandákat, még azért némileg adtak arra, hogy legalább hajlama legyen a tagoknak a tehetségre, amit ha kell, kihoznak belõle, a legnyálasabb bandákban is voltak hangszeren játszani tudó, valami saját hanggal rendelkezõ vagy zenét írni tudó emberkék. Sorolhatnék pár nevet, akik azóta önállóan is megállták a helyüket, miután lapátra tették a menedzsereket, kiváltak a bandából.
Szerintem az alapvetõ baj (igen, végülis baj), a következõ: egyrészt minden embernél adott egy ízlésvilág, ki ezt szereti, ki azt. Ez eddig rendben van. A baj az '50-es évek végétõl kezdõdik, amikor szétverték a rock'n rollt mint mûfajt, kiherélték azokat az egyéni, spontán, nyers erõt, lendületet és fõleg istenadta TEHETSÉGET képviselõ, hatalmas tömegeket megmozgató géniuszokat, az igazi nagy karaktereket, akik végül is forradalmat csináltak a mûfajjal az egész világon. Ezt követõen mindössze 1-2, igen tõkeerõs ember üzleti alapokra helyezte a zenét! Ugyanez történt a több száz független kis rádióállomással is, akik játszották rendszeresen azokat a bandákat, elõadókat, akik egész Amerika, majd az egész világ fiataljainak zenei ízlését gyökeresen megváltoztatták, így segítve ennek a nagyszerû valaminek a terjedését. Csakhogy ezeknél a rádióknál sem volt szó pénzrõl, egyszerûen csak szórakoztatni akartak és örültek, hogy végre történik valami jó, aminek részesei lehetnek, úgy döntött ez a néhány üzletember, hogy ezt egy az egyben le kéne nyúlni, hiszen jól látták, hogy mekkora üzlet a tinédzser korosztály, "na nehogy már ne szakítsunk"..! Ekkor kezdõdött az elõadók, zenekarok megcsinálása, átfésülése (szó szerint is), a témákat mi adjuk, fizetünk néhány slágergyárost, akinek annyi jut, h. ne kopjon fel az álla, a bandák meg örüljenek, h. mi reklámozzuk, nyomatjuk õket. Mert ha mi úgy döntünk, hogy nem elég népszerûek vagy nem akarják azt csinálni, amit mondunk, egyszerûen feloszlatjuk. A lóvét majd mi adjuk, csak arra, amire szükségük van, ruhák, kaja, fotózások, lakás, turnék stb. Felvásárolták a rádiókat is, majd a '80-as években létrehozták a zenei adókat, mivel a rádiózás kissé háttérbe szorult a tévézéssel szemben. Ráadásul videoklip nélkül szinte nem is lehetett a slágerlistára jutni.
A rockbiznisz teljes deformálódása a mai napig is jól látható. Tehát szerintem az aktuális zenei irányzatok az '50-es évek vége óta sosem spontánok - kivéve a beatkorszak még a legelején, de arra is természetsen lecsaptak vagy a punk, de az annyira deviáns volt a maga idejében, hogy csak az lehetett az érdekük, hogy mielõbb kifullasszák és folytassák a jól bevált rágógumi gépzenét. A '90-es évek elején a grunge is spontán akció volt, de persze itt is rögtön meglátták a nagy lehetõséget, a világ megint depressziós, gazdasági válságok, háborúk vannak, de a fiatalság megint csak egy fix pont és gyorsan divatot csináltak ebbõl is. Ez is lett a veszte a zenekaroknak. A Pearl Jam is csak azért maradt talpon szerintem, mert tojtak a PR-ra, a mai napig sem érdekli õket egyáltalán a promóció. És hogy ennek ellenére mégis csúcson vannak ma is, megfelelõ bizonyíték a tehetségükre, zsenialitásukra és arra, hogy valódi értéket hoztak/hoznak létre. Úgyhogy továbbra is remélem, hogy elõbb-utóbb olyan csömöre lesz mindenkinek ebbõl a gagyiból, h. frissítésként megint vissza fognak nyúlni üzletemberék a jól bevált rockzenéhez, aztán pár évig ismét élvezkedhetünk.

Kicsit hosszú lett az eszmefuttatásom, volna még mit írni, de inkább megírom, milyen vidám hétvégém volt.
Tudni kell, hogy az egyik szomszédunk, akikkel egyébként jóban vagyunk, sûrûn szereti totál hangerõn hallgatni az általa szeretett, általunk utált zenéket. Múlt héten megint csak kellemessé akarta tenni a vasárnap délelõttjét és õrült hangerõn, az udvaron, kocsimosás vagy mittudomén mi közben nekiállt embertelen hangerõvel nyomatni az általa összedobott cd-jét olyan prominens és rendkívül igényes feldolgozásokkal, mint pl. Kovács Józsi Máté Péter-számai, egy-két Ihász Gábor is befigyelt, meg a többi, akiket nem is akarok jobban ismerni (hallottam eleget gyerekkoromban). Mivel nem akartam ajtót-ablakot bezárni a dögmelegben, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kiszaladjak a szemközt lévõ parkba és az elsõ utamba esõ fára felhúzzam magam, mert ezt én tovább nem bírom! Aztán meggondoltam magam és a tettek mezejére léptem: betettem az általam összedobott Pearl Jam válogatást, félig max. hangerõn, majd én megmutatom, mi az a zene :) Elõször Nickelback-et akartam, de gondoltam, az most túl zúzós, jó lesz bemelegítésnek a Pearl Jam is. Rövid idõn belül elégedett vigyorral konstatáltam, hogy kiütéssel gyõztem, a szomszéd elhallgatott és el is tûnt az udvaráról! :) Én meg úgy belejöttem, hogy órákig tomboltam otthon a ZENÉRE! Igazán jól sikerült hétvége volt! :))