Kötelezõ darab, és nem mert kötelezõ darab! Az újkori (ezalatt a színes filmgyártás korszakát értem) Magyar filmgyártás elsõ 5-be a mai napig én beleteszem. Hollywoodi filmben se nagyon mozgatnak szerveznek ilyen tömegeket, ilyen szervezetten, de a jelmezek tökéletessége, mennyisége se akármi, ami pedig a lényeg a szememben, a szereplõgárda ott is megállta volna a helyét ezzel az alakítással. Persze Magyar vagyok, és egy amerikai egészen más szemmel látná magát a történetet. Még egy pici megjegyzés... Venczel Vera szépségéhez foghatót nem tudok mondani. Az akkori színészeinkbõl sajnos már sokan nincsenek közöttünk, talán Dobó István, Jumurdzsák, Baloghné, Sárközy jókat beszélget az õket alakító Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Agárdy Gábor... szomorú de sorolhatnám tovább, egykori SZÍNMÛVÉSZEIKKEL. Isten Áldja Õket!

Igazad van.

Hát szerintem a könyv és a film is monumentális. A könyv nagyon jó leírást ad a korszakról
A film? Micsoda pazar szereposztás.
A legkiválóbb színészeink játszanak benne. Érdemes Mûvészek, Jászai Mari-díjasok, Kossuth -díjasok, Halhatatlanok Társulatának tagjai, valamelyikük mind-e felsoroltaknak a díjazottja.

Egy nagyon jó regény amibõl egy nagyon jó filmet csináltak.

igazad van... a könyv és a film is zseniális...nem kell ezen változtatgatni.

Szerintem - és ez holt biztos - Gárdonyi és a történelem is Egerrel kapcsolatban Bornemissza GERGELY nevét emlegeti és nem Bornemisza Péterét, aki író-költõ volt és Balassi Bálint nevelõje, ugyancsak a 16. században. (ld. tartalmi ismertetõ)

újrafeldolgozás?? :DD

és mégis: ki rendezné? ki írná a zenét? és fõleg: kik játszanának benne?

Nem most láttam elõször, de mostanában szereztem be DVD-n.
A magyar filmeket egy tavalyi egyetemi kurzus óta különösen szeretem, s pont e korszakot ('60-as évek) kedveltem meg a leginkább, melyben az Egri csillagok készült. Így már csak azért is jó volt újra látni, hogy a megszeretett színészeket megtekinthessem e szerepkörben is. (Pl. Sinkovits Imre, hogy csak egyet mondjak. )

Alapvetõen nekem is tetszett, s tényleg unikum a film. A feldolgozás monumentalitása csak olyan nagyszabású munkákhoz mérhetõ, mint mondjuk a Valahol Európában vagy a Feltámadott a tenger. Csak éppen ez a "Feltámadott..."-tól eltérõen szerintem kevésbé terhes a politikai ideológiától. Sõt, mikor néztem, abszolút nem jutott eszembe, hogy ez egy olyan korszakban készült, mikor a filmipar jelentõs politikai ellenõrzés alatt volt (s igazából '68 a kádári reformok végét jelenti - ami egyben a magyar film virágkorának vége is).

Ami igazán kiemeli a filmet, az a színészi játék és az, hogy a regény audiovizuálisan is megjelenik. Nem is tudom, hogy azok, akik alább pont a színészeket kritizálták, miféle filmet láttak. Rendben, aláírom, hogy Sinkovitsnak is vannak jobb szerepei, hogy Latinovitsról ne is beszéljünk (elég érdekes volt számomra, hogy nem valami fõbb szerepet kapott), de szerintem a mûfaji filmes elvárásokat magasan hozta. Nyilvánvalóan egy ilyen alkotás alapvetõen kalandfilm és nem analitikus mûvészfilm, tehát mélylélektant és jellemábrázolási repertoárt nem szabad tõle várni. Elég butaság ennek fényében lehúzni... Nyilván egy Csend és kiáltásban vagy egy Hideg napokban szereplõ Latinovits nem mérhetõ össze az ittenivel...
Aki nekem amúgy a legjobban tetszett, az egyértelmûen a Jumurdzsákot játszó Bárdy György volt. Nagyon sikerült elhitetnie velem, hogy a õ egy igazán szemét török. (A film egyébként itt kissé felületes is volt: Jumurdzsák a regényben nem volt ennyire gonosz...)
A Bornemissza Gergelyt játszó színész gyengébb volt valóban, de én õszintén megvallom, hogy számomra a regényben is ellaposodott a karaktere az V. záró fejezetnél. Kb. olyan "romlást" tapasztaltam, minr Aragornnál a Gyûrûk Ura A király visszatér filmváltozatában. Túlságosan is "egysíkú" karakter lett, valahogy kiveszett belõle a változatosság, a hév, ami valamennyire meg volt benne. A filmben viszont végig elég sótlan volt (talán Konstantinápoly környékén vittek bele valami életet).
Mekcsey nagyon rendben volt, tökéletesen sikerült visszaadnia a regénybeli karaktert.
Dobó pedig fájdalmasan keveset szerepelt itt a regényhez képest, ám mikor a színen volt, annál inkább elégedetten bólogattam. Sinkovits nem Sinkovits Imre volt, hanem Dobó István. Mintha ráöntötték volna e szerepet.
De lehetne még tovább sorolni, hiszen egytõl egyig híres (legalábbis akkoriban híres) színészgárda alakította a fõbb szerepeket, így nem is meglepõ, hogy játékuk megnyerõ volt.

A másik nagy pozitívum pedig, mint írtam, a regény "látványa" volt. A késõbbi "morgolódásom" tárgyától eltekintve ugyanis az összkép tökéletes. Az expozíció szerintem zseniális lett. Tök jól megalapozta a film alaphangulatát, még akkor is, ha eltért a regénytõl. Itt nem azt hangsúlyozták a készítõk, amit Gárdonyi, tehát nem a fõszereplõt kívánták bevezetni. Itt egy általánis atmoszférikus képpel rántották be a nézõt a XVI. századba és a korhangulatba azzal, hogy a török tábort és az annak alárendelt magyar vezetõség viszonyát mutatták be (már, ha a levágott fejekkel való találkozást lehet "viszonynak" nevezni). Emellett érdekes volt, hogy milyen nagy hangsúlyt fektettek a különféle táncok korreográfiájára. A regényt régen olvastam (habár többször is), de talán még abban sem tért ennyire részletesen ki Gárdonyi az efféle ceremóniákra. Tehát ebbõl is látszott, hogy itt filmet látunk, és nem "regényt olvasunk". Így a megfilmesítés összességében tökéletesre sikeredett.

Ami nem tetszett nekem, az pont az, ami miatt alább páran éltették. Lehet, hogy a magyar követelményekhez mérten maximálisat teljesített, de véleményem szerint sajnos néhol túl teatrális és statikus maradt ahhoz képest, hogy egy kalandfilmet nézünk. Rendben, tisztában vagyok azzal, hogy a hollywoodi technikák ekkoriban tabunak számítottak, illetve kb. ekkoriban kezdõdött a "csakazértis eltérni"-szemléletmód, de talán nem lett volna rossz, ha csatajelenetek tekintetében megnéznek egy-két történelmi kalandfilmet az Álomgyárból. Julius Caesar pl., vagy a Kubrick-féle Spartacus - na, úgy kellett volna csatajelenetet komponálni. De ott van Griffith: 1915-ben a Birth of a Nationban olyan csatajeleneteket komponált, melyeket a mai filmek is megirigyelhetnének. Nem hiszem, hogy az annyira "burzsoának" számított volna, ha onnan tanul valamit Várkonyi, illetve a film készítõi... Mert az Egri csillagok tökéletesen átadja a regény hangulatát, sõt, hozzá is tesz ahhoz, viszont mikor akcióra kerül a sor, elég bénácska, illetve nagyon statikus. Elég hosszúak a beállítások, a kameramozgás kevés, - márpedig a vágás és a gépmozgás adják a dinamizmust, mely egy csatajelenethez elengedhetetlen. Szinte ökölbe szorult kézzel próbáltam instruálni a szereplõket/vágót, néha annyira zavart, hogy ilyen szinten nem tudták kihasználni a filmtechnikát. Sajnos érzõdött nagyon, hogy Várkonyi Zoltán színházból jött rendezõ, mert a díszlettervezésre, az effektekre és a színészek instruálására túlságosan is elment az "idõ" és "energia"...
Úgyhogy egyetértek az alább író Szalay M-mel: szerintem is rengeteg "kihagyott helyzet" van a filmben.

De mindezek ellenére egy nagyon jó film, mely abszolút méltó az alapanyaghoz.
8.5/10

Kb. 15 éve voltam ott, a közelbe jártunk kirándulni. Apámmal egy alkalommal odasétáltunk, megnéztük, akkor még nem laktak ott csövik, azaz csak természet szag volt. Jó volt részévé válni a filmnek, még akkor is, ha enyhe idõcsúszással (25 évvel késöbb)

rosszmájú vagy:)

Szép film,érdemes megnézni! :) 10/10

Miért hagynád? Lehet kell egy rendõr a filmbe, aki kinyomozza, ki az áruló:D

Nem kell feltétlenül magyar színészek, ha továbbgondolja az ember. Simán el tudnám ezt képzelni európai színészekkel is, vagy ismeretlen, tehetséges magyar színészekkel. Stohl-t én is kihagynám.:)

Meggyõzõdésem, hogy jó filmek felett sosem jár(t) el az idõ!
Pont:)

rapa

fazso 2008 aug. véleményét idézném, mert teljes mértékben egyetértek vele:
"Gyeremekkoromban oda voltam ezért a filmért! Már csak azért is, mert nagyon érdekeltek a várkastélyok meg a várháborúk. Mielõtt hatodikban kötelezõ olvasmányként kézbe nem vettem, addigra már vagy százszor megnéztem. Igaz, inkább csak a várostrom kötött le, semmint a történet. Mikor aztán a könyvet olvasni kezdtem, egyszerre rádöbbentem, mennyi mindent kihagytak, és annyi mindent leegyszerûsítettek. Vannak szereplõk, akik nem is jelennek meg a filmben (Somogyi Gábor pap aki Gergely nevelõje volt, Zoltay és Mekcsey István, a neves egri vitézek). Ráadásul egy csomó jelenet hiányzik (merénylet a török császár ellen stb.) Lehet, hogy mindez szükséges volt, ha nem akartak egy tízórás filmet készíteni :-) ám lehet, hogy így az eredeti mû sokat vesztett értékébõl. (Kíváncsi vagyok, ha Gárdonyi Géza élne, mit szólna a filmhez: elégedett lenne vele, vagy bosszankodna rajta) Ma valahogy úgy érzem, a film inkább monumentalitása, mintsem könyvhû története miatt tud hatni. Ám ezek ellenére mégsem mondható csapnivalónak, mert a könyvhöz való hûtlenségért cserébe sokat megmutat a XVI. századi török-magyar világból, megismerkedhetünk az akkori szokásokkal, hagyományokkal, és mindehhez szép tájak is társulnak. Az egri ostrom pedig pazarul lett megcsinálva (a tûzkerekes jelenet már kiskoromban lenyûgözött). Szóval, az Egri csillagok, minden hibája és hiányossága ellenére a legjobb magyar filmek közé tartozik."

Sok minden kimaradt a Várkonyi filmjébõl, ami belekerülhetne egy új feldolgozásba.

Én nem remake-re gondoltam, hanem egy teljesen új forgatókönyv alapján készítendõ filmre. És a színészek személye sem fontos. Lehetnek híresek, ismertek, vagy teljesen ismeretlenek. A lényeg: hogy jól játsszanak. A szerepnek megfelelõen viselkedjenek a filmvásznon.