A szinkronhang nagyon-nagyon rossz választás volt!

Fenntartásokkal kezdtem nézni de azután egyre jobban lenyűgözött. Cate Blanchett minden jelenetében elbűvölő és hiteles, a kosztümök és díszletek pompásak.
Külön öröm volt számomra amikor sikerült meggyőződnöm arról, hogy valóban a híres és páratlan szépségű Durham katedrálisban forgattak sok jelenetet.
Egy-két szereplő alakítása kevésbé tetszett, ill. a királyi udvarban szolgáló fiatal nők vihogása idegesített, viszont a történelmi hűséget nem teljesen megtartani az elfogadható, ha van rá jó ok.

Abban a kis mellékszerepben az I Véres Mariát játszó színésznö nagyon jó volt! Figyelemre mêltó alakítás volt!

Őszintén, nekem nem tetszett. Keszekusza, kapkodó, lényegtelen részek elhúzása...

A történelmi hûséggel én nem foglakoznék. A valóság minden bizonnyal közel nem volt ilyen romantikus. Ahogyan a mi Mátyás királyunk esetében sem. Geoffrey Rush ebben a filmben (is) parádés. Helyey László kitûnõen szinkronizálja.

Az udavrhölgy Izabell volt, akire rászóltak, hogy ne vegye fel Erzsébet ruháit. De nem Kate Winslet.
www.imdb.com/name/nm0531808/?ref_=ttfc_fc_cl_t23

Ok. Közben rájöttem, hogy keverem õket, az udvarhölgy Kate Winslet volt...

Cate Blanchett nem az egyik udvarhölgy volt, aki a mérgezett ruhától meghalt...?

2 éve írtam :D !!!!!!!!!!!!

Köszi a spoiler-t! :(

Sajnálom, hogy ezt a Robert Dudley-s szálat úgy megkeverték... Hisz Robert nem volt áruló, ha az lett volna nem hiszem hogy élete végéig szolgálhatta volna a királynõt. És a valóság az volt.

Könyvben olvastam Erzsébetnek errõl az idõszakáról és bizony azután a részletesség és hitelesség után kicsit csalódás volt a film a már korábban is említett pontatlanságok miatt. (pl. hogy William Cecil tényleg kb. Erzsébettel volt egykorú de semmi esetre sem volt ilyen öreg, mint a filmben. Vagy, hogy Robert felesége Amy titok lett volna, mikor a valóságban a királynõ ott volt az esküvõjükön...)

Ettõl eltekintve szép film.

Soha nem tudom eldönteni, hogy ha egy könyvet megfilmesítenek vagy egy filmnek létezik regényes változata akkor hogy érdemes olvasni v. filmet nézni - milyen sorrendben, hogy egyik se legyen csalódás és ne hasonlítgassam össze õket, mert mûfajilag azért nem szép dolog a kettõtõl egyet várni. (Bár pl. Az Elfújta a szél esetében imádom a filmet és a könyvet is)

bumm, történelmi hûség ide vagy oda, lemaradtam a filmrõl... :(
a közepétõl meg csak nem kezdem el.

Nem fogod megbánni!

Sajnos most, amikor a tv-ben ment nem néztem végig mert a teletex szerint 2:50-ig tartott. De kb. a kétharmadát láttam és az nagyon tetszett, csak elég sok reklámot raktak bele. Most próbálom letölteni valahonnan mert kiváncsi vagyok az egész filmre.

Én ebben a filmben figyeltem fel Cate -re és ezután elkezdtem elõszedegetni a filmjeit. Istennõ. Jó választás hogy õ játszotta ezt a szerepet. nem érdekel a történelmi hitelessége nagyon ennek a filmnek, mert amit el akar mondani az az életfeladat és kötelességtudat az egyéni vágyak érzelmek ellenében. Uralkodói nehéz sors megjelenítése.Igazán jól adta vissza nekem a film ezt az érzést.

Jó régen kérdzted ezt, most vettenm észre, lehet, jó helyen tapogatózol, ilyen amerikai film nincs(?)(ami ui. nekem tetszene és történelmet dolgoz föl)
Bár,jut eszembe, hát a másik Elizabeth(a HelenMirren-es az is amerikai,nem? Mert az tetszett).

Akárhogy legyen is, a történelem az történelem - noha nem egzakt tudomány -, a historizáló filmezés viszont funkcionális fikciók tényekkel ötvözött elegye. Két dolgot azért csak szükséges leszögezni, személyes megszólítás nélkül is, reagálva az e film tárgykörében "elhangzottakra": 1, Stuart Mária és Angliai Erzsébet soha nem találkoztak életükben, ezt Erzsébet valamiért következetesen kerülte, mely tartózkodásának úgy emberi, mint vallási-politikai, de még ezektõl el nem választható dinasztikus okai is voltak. Mindenesetre soha nem állhattak egymással szemben, kivéve átvitt értelemben, a történelem színpadán. 2, Korismereti deficittel bír, aki úgy véli, egy Erzsébethez fogható abszolutisztikus uralkodó által fémjelzett államrezonban az ország nagypecsétjét (a törvényesség legvégsõ zálogát) a koronát viselõ fõ tudta és beleegyezése nélkül csak úgy, minden további nélkül rá lehetett volna ütni, közvetlenül a már odarótt királyi szignó alá, egy másik koronás (tehát a középkori közjogi felfogásban: felszentelt) fõ vesztének polgári perrendtartásban lebonyolított és kicsikart ítéletére... Ugyan kérem! Efféle gyerekséget talán csak alsó tagozatosan hisz el utoljára az ember, de aztán ezt is kinövi. Kénytelen.

Megnéztem utólag ezt a másik Elizabeth címû filmet, a HelenMirren-es változat után.
Nem szeretem az ilyet: túl sok a hatásvadászat, a „paradicsomlé”, az artikulátlan üvöltözés, a történelmi események jelzésszerû klip jellegû ábrázolása összefüggõ történetek(legalább apró kis cselekménytöredékek, ha más nem!) nélkül.
Ezt bizony valóban csak a végtelenül rokonszenves fõszereplõ (CateBlanchet) emeli ki a szürke futottakmég sarából.
Már a 4. hsz-ban LudvikJahn részletesen kiemelte a történelmi tévedéseket. Mindegyikkel egyetértek, kevés kivétellel:1. WilliamCecil is nem néhány évvel, hanem 13–mal volt idõsebb Erzsébetnél.2. Anjou hercege jár(hatot)t Angliában(ezt honnan vehette, hogy nem? – Amikor hazatért, Erzsébet még verset is írt a búcsúztatására. Egyébként igen komoly hi8bája a filmnek, hogy ezt az Erzsébetnél jóval fiatalabb embert valami lehetetlen „köcsögnek” ábrázolta, ez számomra érthetetlen és hazug, csak olcsó hatásvadászattal magyarázható).
Igen bosszantó tud lenni a téves inforrmáció tudálékos sújkolása, mint ami ebben a filmben is látható. Ami egyedülien még bosszantóbb, és elképesztõhogy a szinvonaltalan fontoskodás védelmében a meg nem gondolt gondolat jegyében még mentegetni is próbálják, a menthetetlent(a nemtudást, a tájékozatlanságot).
Sajnos erre az általában tájékozottt és megalapozott Vinogradov fórumtárs szolgál példával(26. hsz!):
„2. Norfolk összeesküvése - Mi után másfél évtizeddel? Észre sem vetted, és áldozata lettél saját szkepticizmusodak. Ugyanis a filmben egyetlen évszám, kronológiai támpont sem hangzik el. Így tehát nem tudjuk, hogy egyes jelenetek közt mennyi idõ telt el, amely mindenképpen jó, mert így valahogy természetessé, zökkenõmentessé válik a történet. Tehát a Norfolk összeesküvés is a helyén van kezelve a filmben, mind jelentõssége, mind a kronológiai szempontok szerint”

Tulajdonlképpen meglep és elképeszt ez a hozzáállás, amit leginkább szerecsenmosdatásnak neveznék. Az is kérdéses, egy történelmi film mentegetése szólhat-e úgy, hogy hiszen „abban egyetlen kronológiai támpont sem hangzik el”! De ráadásul még ez sem igaz! A film ui azzal végzõdik, hogy egy felirat szerint Erzsébet ezután még 40 évig uralkodott. ezek szerint a film cselekménye 1563-ban ér véget.

Ez a bizonyos lelkesítõ történelmi tabló összefüggéstelen, cselekvésmentes összegányolt klipek, fellengzõs és tudálékos bombasztikus jelzések kavalkádja, kötetlen idõrendben:
a. Wolsingham beeteti a királynõt Norfolk ellen, aztán látjuk, amint személyesen fedezi föl egy ház rejtekhelyén a keresett katolikus papot, akit ezek után felfüggesztve melegítenek, hogy vallomásra bírják(ez kb. azzal egyenértékû, mnt ha egy kulákot maga PéterGábor tartóztatna le egy 50-es évek terrorját ecsetelni kívánó filmen – jellegzetes primitiv amcsi gyermekdedség.
Ezt megelõzõen személyesen mézesmázoskosdik két gyerekkel, akik láthatóan a lázadó családhoz tartoznak, azt hittük, személyesen a Norfolk-gyerekek. Sõt hosszasan szemlélhetjük Norfolk kefélését, a maga teljes funkciótlan értelmetlenségében (jellemzõ, hogy amíg néztük, nejem azt hitte maga Wolsingham keféli a királynõt, de hát ez lehetetlen, másodszor megtekintve ez Norfolk aki a nõjét keféli, mellesleg arcról egy udvarhölgyet gyanítunk benne, akit beszerveztek, ez csak feltételezés, Norfolk különben föltehetõleg nõtlen, hiszen a pápának tulajdonított levél arra bíztatja, hogy vegye nõül StuartMáriát.
Aztán fene komoly történelmi tény rögzítéseként egy fegyvertartó állványt látunk, amirõl hirtelen elkapkodják a fegyvereket(nyilván a hatóság emberei), látunk néhány ismeretlent amint más ismeretlenek hátulról leszúrják õket(egyébként négerek a füstös alagútban típusú operatõri remeklés!). Eszébe ne jusson valakinek az idõsíkok szándékos keverését orrintani mindebben , azt ui „ésszel” kellene elkövetrni, ez csak egyszerûen figyelmetlenség, pongyolaság. De még az amcsi filmcsinálók sem lehetnek annyira hülyék, hogy egy idõsík-keveréses cselekményû film végén kiirnák, hogy a fõszereplõ még 40 évig uralkodott(t. i fölmerül, hogy melyik idõsíkmetszethez képest?)
Nem, kérem tisztelettel: Norfolk idekeverése anakronisztikus hiteltelenítõ tévedés, nem hiszem, hogy történelemhamistás(mi értelme lenne?)
A cselekmény ettõl csak zagyvább, a film rosszabb!
Így egyes részeket újranézve, a film cselekményileg, filmileg annyira gyönge, hogy kezdem elhinni hogy még a kiváló CateBlanchet-i alakítás sem volt képes kiegyensúlyozni.
Nem akarnék szegényebb lenni CateBlanchet tiszteletével. Márpedig elég plauzibilis, hogy ennyire szinvonaltalan rendezõi munka rányomja bélyegét a mégoly kiváló színészi teljesítményre. Nem szeretnék erre rádöbeni, nem is kívánnám mégegyszer megnézni a filmet. S mindezen nem segít, hogy emlékezetem szerint a „Szerelmes Shakespeare”„ egy jottányival sem jobb(az egyáltalán nem hagyott bennem semmi nyomot) igazat adok annak, aki már e topic eljén megjegyezte, az Oscar díjat nem szükségképpen a z arra érdemesek kapják (tkp az a kivétel, ha esetleg mégis)
Sajna meggyõzõdésem a sexappealt sokszor sokan összekeverik a szinészi teljesítménnyel, ez alól tán még magam sem lennék kivétel, mindenesetre HelenMirren esetében azért ez nem annyira fenyegetõ. Enyit a két Erzsébet összahasonlításáról.

Csodálatos film! Mindenképp Oscart érdemelt volna. Õszintén szólva nekem annyira nem jött be a Szerelmes Shakespeare, ez a film és Cate Blanchett alakítása ezerszer jobb!!! Az operatõri munka is lenyûgözõ - sajna ebben a kategóriában is lecsúszott az Oscarról.

Vétek kihagyni!!!

A történelmi tényekrõl pedig csak annyit, h tudomásom szerint Erzsébet tudott Robert Dudley házasságáról, hiszen õ is ott volt az esküvõn.
1560-ban (2 évvel Erzsébet trónra kerülése után) Dudley feleségét, Amy Robsart-ot otthonában, a lépcsõ aljában fedezték fel, nyakát törve. Dudleyt megvádolták felesége meggyilkossával, de késõbb felmentették a vádak alól. Egyes források szerint Dudley megmérgezte a feleségét, de valószínûbb a baleset. Amy mellrákban szenvedett, és ennek következtében (végstádiumnál) meggyengültek a nyaki csigolyái és a halálához elég volt egy kis ütõdés is.
A felségárulásról én sem olvastam, sõt úgy tudom, h továbbra is hûségesen szolgálta a királynõt, bár késõbb még kétszer megnõsült.