nagy várakozásokkal néztem meg, de nem jött be... az utóbbi 15 évben nincs jó film, és az, hogy ezt a nem annyira rossz filmet sokan kiemelkedõnek tartják, ennek a bizonyítéka. hozzá vagyunk szokva a silányhoz, és a kevésbé silány rögtön sokkal jobbnak tûnik... hát nem az.

három fõ problémám van a filmmel.
az egyik az, hogy mindent meg akartak magyarázni tudományosan. ez persze nem sikerült, és még a laikusnak is feltûnik a rengeteg nyitva maradt kérdés, a féligazságok, a tudománytalan, légbõlkapott technikai és tudományos elemzések... inkább ne akartak volna semmit se megmagyarázni, csak azt, hogy
"Van egy szerkezet ami képes összekapcsolni"...

a másik az, hogy a film túlságosan rohan. zaklatott, kapkodó. az akciójelenetek felfoghatatlanul gyorsak.
a dokumentumfilmes ide-oda ingó kameramozgás bejön egy negyven perces sorozatnál, mint a médium, és el is éri a kívánt realisztikus hatást, de egy ilyen hosszú filmnél kifejezetten idegesítõ és fárasztó.
számomra amúgy is közel érthetetlen volt az egész történet.
a storyline is valahogy bukdácsol. elindul valami sztori, de aztán nem történik semmi. aztán lapos lesz.
a vége fájdalmasan kiszámítható.
a "gondolj amit akarsz" befejezés nevetségesen gyáva.

számomra bosszantó szájbarágás az is, hogy a lányt ariadnénak hívják, meg hogy piaf dal megy a fülhallgatóba.
vannak filmek, ahova illenek az utalások, ebbe nem illettek.

összefoglalva a film viszonylag nézhetõ, de nem zseniális. nekem a mátrix sem tetszett, az pózer volt, egy csomó beleerõltetett zagyva filozofikus humbuggal.

azt mondják, hogy ez a film "intelligens". Nahát, nekem kb. annyira intelligens, mint a mosópor.

Sem az intelligencia, sem a tudományosság, sem a filozófia nálam nem itt kezdõdik.

én szeretem a scifit, az akciót, a drámát, a vígjátékot, gyakorlatilag mindent. de azt utálom, ha egy film több akar lenni, mint amire képes. azt már parasztvakításnak hívják.
és azt sem szeretem, mikor egy film alkotói gyáván maguk se merik megmondani a végén, hogy igazából mi van. engem ez frusztrál.

Nem az álmok miatt hagyja el a gyerekeit, hanem mert azt hiszik, õ ölte meg a feleségét, ezért nem mehet haza Amerikába (vagy lecsukják). De egyébként igaz, idén szegény DiCaprionak meggyûlik a feleségekkel a baja. :D Mindegyik kicsit (vagy nagyon) meghibban, õt pedig vagy a rendõrök vádolják, vagy õ saját magát. :) Van ennyi összefüggés a két film között, de szerintem véletlen. Egyébként még régebben azt nyilatkozta a Caprio, hogy õ minden film végén tragikusan meghal, mert annyira szerelmes (lásd Titanic, Rómeó és Júlia stb.) Egy idõben ez érte, most a hibbant feleségek kora jön. :) Ezek után már megérdemli, hogy Oscart kapjon, sok fejtörést okoznak neki a nõk (a filmekben, mi lehet élõben?) :D

3szori nézés után
Néha az az érzésem, hogy Saito "dolgozik" vkinek és "ismeri" Malt.
Végigolvastam elég sok anyagot a filmmel kapcsolatban, a Je ne regret rien-t még azelõtt választotta Nolan filmzenének, mielõtt Marion Cotillard castingja megtörtént volna.
Sztem inkább azt a vonalat erõsíti - ami többször is elhangzik a filmben:
Do you want to become an old man, filled with regret, waiting to die alone?
Erre a válasz a zene, je ne regret rien....

***Spoiler*** lehetséges

Nekem a Viharszigettel való párhuzam tûnt fel legjobban

Dicaprio halott felesége és a két gyerek akiket a Viharszigetben megöl itt meg ugye elhagyja õket az álom miatt.

szerintem az a kóma

mondjuk tetszettek az apró utalások, pl hogy Edith Piaf dalra ébrednek fel egy Cotillard filmben...

és ha valaki benyugtatózva meghal a váróban, azzal mi történik?

Nem a rendezõt kritizáltam !
Kérlek Olvass vissza !

Ez egy piszok jó film, az év(tized) legjobbjai között tarthatjuk majd számon, ebben biztos vagyok. Izgalmas, pörgõs, "intelligens". Persze, nem lehet tökéletes moziélménynek nevezni, de nem tudok olyan hibát, vagy zavaró tényezõt feleleveníteni, ami sokat vonna le az értékébõl. Nagyon megnézném mondjuk IMAX 3D-ben is, ha létezne.:) Felfelé kerekítve, de mégicsak 10/10.

:D Érdekes meglátás, de közel sem jó kritika! Olyan dolgokat hozol fel "rossznak", ami mind megvan a filmben. A 4 pontos véleményed röhej, nem tudom, neked mi a jó film? Ha már az origo - ahol bizony nincs kegyelem - kritikusa azzal kezdi a leadet, hogy az év filmje, akkor abban van valami igazság. De itt most sorolhatnám a rengetek angol és egyéb írásokat, ahol hozzá értõ emberek (!!) az év filmjének nevezik. :) Mondjuk az igaz, hogy a történet nem új keletû, de pl. a Batman se volt az, mégis a rendezõ csinált a Sötét lovagból egy 10 pontos filmet! És azért az nem semmi! Tudod, elég szégyen, hogy egy ilyen alkotást merõ hozzá nem értésbõl leszólsz, és túllõsz a laikus meglátáson. Hány film volt képes arra, hogy imdb-n a bemutatása után ennyi idõvel máris a 3. helyen álljon, és 9.2-es pontozást kapjon? ... Magadat írtad le!

puskázni könnyû :P

A neten rendeltem egy ilyen fémkoffert, ami most érkezett meg, úgyhogy szó szerint tudom idézni a használati utasítást:

"Helyezze magát kényelembe és nyomja meg a nagy gombot a készülék közepén."

Remélem sikerült tisztázni minden technikai kérdést.

Énis sok mindent elképzeltem csak ennél a ponton nem jutottam messzire és ez kicsit idegesít..persze elfogadom a filmet úgy ahogy van :)

Nekem nem tetszett, tegnap megnéztem. A színészek hozták a kötelezõt, nem rajtuk múlt. Nekem di caprió felesége tetszett, õ volt az egyetlen kidolgozott karakter a filmben. Történet semmi, minden jön valahonnan, a film végig rohan, pár akciójelenet, izgalomra nincs idõ, mert nem tudod, miért kellene izgulnod?

Ez a film nekem egy "B" kategóriás film, lopott ötletekkel, légbõl kapott magyarázatokkal, elvarratlan történeti szálakkal. A film vége - mint talán az egész története - egy szombat délelõtti matiné sorozattal vetekszik: egyszer csak minden jóra fordul, és "THE END"

10-bõl 4.

Hogy mûködik? Ezt nyílván nem én fogom elmesélni, mivel én sem tudom :) És más sem. Erre nem tértek ki a filmben. Persze tökjó lett volna megtudni, ahogy még sok más dolgot is. Engem pl az is érdekelt volna részletesebben, hogy milyen is volt pontosan amikor Cobb és Mal 50 évet éltek a saját világukban.
De elfogadom, hogy nincs bõvebb magyarázat. Ez egy film, elképzelt világ, szórakoztat. Ha az embert még gondolkodóba is ejti, akkor máris többet adott csupán a szórakoztatásnál.

Az úgy mûködik, ahogy egy pajtaszínházba néz ki az ablakon a Maris, hogy jön-e már haza az ura, viszont nincs ablak, csak a nézõre van bízva, hogy elképzelje.
Nekem speciel tetszett ez a megoldás, hogy a technikai kérdéseket képzelje el mindenki, miközben 20 percet magyaráztak mindent, hogy hogyan kell értelmezni a fantáziavilágot.

Számomra kicsit kusza volt, de a látvány kárpótolt. Viszont a vége egyáltalán nem tetszett... Ez a "Gondolj, amit akarsz" befejezés elég kevéske... Bár én úgy értelmeztem, hogy a valóság, mivel az a valami már kezdett billegni, s csak akkor kezd billegni, ha el fog dõlni. Ha pedig eldõl, akkor az a valóság. Vagy nem jól értelmeztem?
Dicaprio számomra semmi extrát nem nyújtott. Egyetértek, hogy kicsit túl gyors volt a film. Nagyon sokan úgy jöttek ki, hogy már a felénél elveszítették a fonalat.

Jelen állás szerint fogalmam sincs hány pontot érdemelne a skálán...

Nem hogy nem volt szükséges, egyenesen tilos volt nagyon belenyúlni másnak az álmába, mivel minél több irreális változtatást csinál, annál gyorsabban leleplezõdik : )

----spoiler lehetséges----

Az ilyen idõvezetésnek akkor lett volna értelme, ha a történet a valóságból indul. De film közben (többször is) elhangzik a magyarázat: "Tudod, hogy kerültél az álomba? Egyszer csak ott vagy, benne a közepében."
És épp azért indul a film minden magyarázat nélkül, azért kerülünk rögtön egy álomjelenetbe, onnan egy másikba, hogy ezzel teljesen el legyen maszkolva a valóság. Pontosabban nincs valóság, csak egy játéktér, amiben valamit kinevezünk valóságnak. De mennyivel valóságosabb ez, mint a többi? Lehetséges a valóságban hogy emberek egymás tudatalattijában mászkáljanak és közösen álmodjanak? Egyáltalán, így néznek ki az álmok? És ha valaki szûk sikátorokon keresztül vágtat egy afrikai városban, akkor pont akkor gördül elé a megmentõ limuzin, amikor már épp nem tud hová menekülni? Létezik drog, amivel ezt az álomszerû, ráadásul felgyorsult állapotot lehet elérni? stb.
Ebben a filmben nincs valóság, nincs referenciapont, csak játék van, és a játékszabály szerint valamit valóságnak nevezünk. De, mint a filmben elhangzik: a fõhõs igen gyakran megszegi a saját szabályait.
Ezért fordulhat elõ például, hogy a Váróban Saito megöregszik, de õ fiatal marad; és amikor a korábban a Váróban eltöltött ötven évrõl beszél, ott is hol fiatalok maradtak, hol megöregedtek. A gyerekek pedig semmit sem nõttek ötven év alatt. Vagy, hogy noha minden álom tömve van emberekkel, a Váró kihalt. Vagy pl. hogy az õ tudatalattijuknak nincsenek olyan õrei, akik megvédenék õket a manipulációtól (pedig ezen veszélynek õk is ki vannak téve).
És ezért a film végén nem is "ébred fel", nem tér vissza a "valóság"-nak nevezett játéktérbe, hanem egy új álmot kezd.

Természetesen az egyes elemek, csakúgy, mint az álmokban, a valóságból vannak véve. Pl. a kémkedés, a manipuláció, pszichológiai hadviselés, a drogokkal és a hipnózissal való akaratátvitel, a drog hatása alatt felgyorsult gondolkodás stb.
És persze lehet elmélkedni a drogoknak és az álmoknak az emberi civilizációra gyakorolt hatásáról, ennek elõnyeirõl és arról a veszélyrõl, hogy valaki "beleragad" a maga álomvilágába, és elveszti a kapcsolatot a józan valósággal.

Na és egyáltalán mi a józan valóság? Álom nélkül nem létezik, mint ahogy álom sem lehetséges valóság nélkül. Pont ez az álomvilág veszélye: valóságos élmények, tapasztalatok nélkül kiüresedik, semmivé válik (akárcsak a valóság álmok nélkül).
Itt ebbõl annyi látszott, hogy nem voltak valóságos, hús-vér figurák, jellemek, csupán a forgatókönyve szokásos tipizált figurái. Talán ez is szándékos volt, nem a véletlen és ügyetlenség mûve, hogy a szereplõk ennyire kínosan közhelyesek, manírosan bábszerû, lecsupaszított, stilizált típusok. Mindenki olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva, némely jelenet egyenesen fájdalmasan giccses. Pl. amikor Cobb letesztelte Ariadne képességeit, de rakásra lehetne sorolni a közhelyeket; mintha a rendezõ élvezte volna, hogy most kitombolja magát, és összezsúfolt minden elképzelhetõ klisét. A hõs ájultan fekszik a tengerparton, csak egy nevet motyog és n nincs nála egyéb, mint egy stukker...komolyan, ha egy picit viccesebbre veszik, A Nagy Pukkhoz hasonló paródiafilm lehetett volna.

És ha a címe Eredet, és a témája az, hogyan lehet egy gondolatot az ember agyában elültetni, vajon mi volt az a gondolat, amit el akart ültetni?

Kövezettek meg érte, de szvsz sci-fi helyett mindössze egy fantasztikus elemekkel tarkított akciófilm az Eredet, semmi több. Cobb rögeszméje tartja egyben a filmet, melyet a végén egy hatásvadász jelenettel próbáltak elgondolkodtatóvá tenni. Igazán kár...
Kíváncsi lennék arra, hogy Iain Softley mit kezdett volna ezzel a forgatókönyvvel.