„Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy." Babits Mihály

A gondolkodás és a beszéd végülis egyazon dolognak, a tudatnak a szétválaszthatatlan és elsőségi sorba nem rakható megnyilvánulási formája. Tudati tevékenységként, folyamatos egyidejűséggel egymásra hatva, hangos és belső megnyilvánulással, csak együtt értelmezhetőek. A folyamatot mégis megragadni akaró, leginkább elfogadott elméleti leképezés szerint: a gondolkodás a cselekvéskísérő hangadás artikulálódása és ekként történő belsővé válása.

Így aztán a nem létező logikai hiba, nem is teheti semmissé az egész film alapját.

A legnagyobb logikai hiba, ami az egész alapját teszi semmissé. hogy nem a nyelv teszi a gondolkodást, épp fordítva, olyanná fejlődik egy nyelv, amilyen módon gondolkodnak az azt beszélő emberek/nem emberek.
Ezt valamikor olvastam is egy kritikában, amikor még nem láttam a filmet, de valóban így van, és ez nagyon bosszant.

Ötletes, elgondolkodtató. Persze logikai hibákkal, meg kidolgozatlan részletekkel, ami bosszantó, de azért még élvezhető.

Ez egy nagyon korrekt film. Az egyik legjobb sci-fi az elmúlt évekből, ami elgondolkoztató és nem sima csihi-puhi.

Nem egy kiszámítható történet, ez jó. Helyenként eléggé "leül", egy idő után kissé már idegesítettek az emlékképek, bár a végén magyarázatot nyernek.
A nyelv megfejtése némileg elnagyoltra sikeredett. Az idegenek itt csak "másodhegedűsök", a hangsúly nem rajtuk van, de nem csoda, mert a végére sokkal inkább lélektani dráma lett, mint sci-fi. Valahogy nem hinném, hogy a főszereplő dönthetett volna másként is. Mert ha igen, nehezen fogadom el a döntését. Hiszen emlékképek formájában már átélte a legnagyobb fájdalmat (igaz, hogy az örömet is). Mazochizmus, ha újra át akarja élni.
A film a hibái ellenére elgondolkodtat.

Ha ezt a filmet "kicsomagoljuk" és levesszük róla a sci-fi burkot (amire igazából azért volt szükség, hogy a főszereplő a jövőbe láthasson), akkor arról szól a történet, hogy egy szülő (itt főleg a nő) vajon akkor is vállalná a születendő gyermekét, hogyha tudná előre, hogy csak rövid életet fog élni és neki kell eltemetni. Szerencsére az alkotók életpártiak és pozitív választ adnak: igen, így is a világra hozná! Remélem nem készül olyan alkotás, ami ennek az ellenkezőjére buzdít.

Zseniális alkotás!

Érdekes film, különös történet... Leginkább a képi megoldások tetszettek, és jó volt a főszereplő játéka, csak... néhol zavart engem is a folytonos lihegése... :-)

Egyetértek.

Nem értem, hogy miért hasonlítják össze némelyek a filmeket a könyvekkel?! Aki olvas egy könyvet, a saját fantáziája jeleníti meg a helyszíneket a szereplőket, hiszen az olvasott történeteket is képekben éli meg a legtöbb ember. Ráadásul egyéni fantázia, hogy ki hogyan látja a történet képeit, hiszen nem egyforma a belső fantáziánk, látásunk. A filmrendezők sem úgy látják ahogy mi, de van akiknek a látásmódja közelebb áll a rendező által készített filmhez, azoknak tetszik és a többieknek nem, egy-egy adott film, amit már könyvben is olvasott. Aki ragaszkodik a saját fantáziájához, mert képtelen a nyitottságra az egy adott könyv elolvasása után ne nézze meg filmen, mert csalódni fog. A film nagyon jó, csak más látásmódban lett rendezve. Ezt tudni kell elfogadni. Én is más képekben látom a könyvben olvasott történeteket mint a később látott filmben. Ez hasonló, mint egy adott filmet többször feldolgoznak, más-más rendező, teljesen eltérően mutatja be ugyan azt a történetet. Ott is idegesítő, amikor néhány ember össze hasonlítja a feldolgozott filmet a korábbival. Persze szinte mindig negatív kritikát írnak. Szerintem azoknak az embereknek rossz a fantáziájuk és képtelenek a nyitottságra.

A hiperugrás, vagy féreglyukban való utazás nem feltétlenül fénysebességet jelent, hanem annak akár a sokszorosát. A hipertérben a fénysebesség csak a legalacsonyabb létező sebesség.

Tragikusan nagy ostobaság

"A valaha készült 2. legjobb film"- mármint ebben a műfajban.

Teljesen egyetértek! Zseniális tanítás mindkettő.
Az ettől érettebb szabadság, amely spirituális érésünkkel fejlődik és növekszik bennünk, nem a szabadság valamiTŐL, hanem a szabadság valamiHEZ. Nézhetjük így is: elég szabadok és elég nyitottak vagyunk ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni az élettel?"

SPOILER:

Életre kárhoztatjuk gyermekeinket, mert nem tehetünk mást, épp mint Louise.

teljesen egyetértünk, a film töredékét sem adja át Ted Chiang zsenialitásának.

Elolvastam a novellát, ami alapján készült. Az nem rossz. A filmet kb. tíz részletben néztem végig, annyira untatott.

A valaha készült 2. legjobb film. A valaha készült legjobb film a Csillagok között (Interstellar). Majdnem holtverseny, de egy nagyon picivel a a Csillagok között (Interstellar) megelőzi az Érkezést (Arrival). Abszolút érthető az is ha valaki nem tudja eldönteni melyik a jobb film a kettő közül, mert simán egymás mellé rakható a kettő.

Szia! A kritika írója véleményem szerint nem jól értelmezte a filmet.

***SPOILER***
Kezdeném a nyelvi okfejtésével. A filmben többször utalnak rá Dr. Louise Banks nyelvi képességei messze nem átlagosak (a kínai fickó a végén a szánkba is rágja). Olyan ő mint a mi Lomb Katónk. Másképp működik az agya ezért képes a heptopodok nyelvét megérteni és használni. Ezen szerintem kár lovagolni ilyen alapon az Star Wars első részében mondják, hogy hiper űrt ugranak ami fénysebbésséget jelent (ezt is mondják a filmben). Ahhoz képest minden szomszédos bolygót elértek órák alatt (a földhöz legközelebbi csillag a Promisa Centauri kb 4 fényév tehát az egész SW univerzumnak kb naprendszeren belül kéne lenni ami nyilvánvaló képtelenség).

A második az idő értelmezése. Louise nem lett időutazó a szó klasszikus értelmében. A film vége tökéletesen megmutatja hogy a heptopodok miként érzékelhetik a világot és ez az ember logikai rendszerétől igencsak messze van. Einstein aki szintén egy nem hétköznapi ember volt mondotta.

„A múlt, jelen, jövő közötti különbségtétel csupán egy makacsul ismétlődő illúzió.”

Álláspontom szerint Louise-nak nincs ráhatása a történésekre. Azok vannak. Neki pedig el kell fogadnia.

Ezért kemény ez a film mert komolyan boncolgatja a szabad akarat és szabad döntés közötti különbséget. Pl én szeretnék elmenni a Jupiter Európa nevű holdjára. Megtehetem? Nem! Pedig akarom.

Igazából nekünk embereknek meg kell különböztetnünk a szabad akarat és a szabad döntés közötti dolgokat. Egy dolog ,hogy mit akarok egy másik pedig, hogy mire van lehetőségünk. Még a szabad döntés se biztos. Mert, hogy te milyen döntéseket hozol, hogy neked belsőleg mire van lehetőséged azok nem olyan egyértelműek. Determináltak vagyunk és az a mi tragédiánk, hogy nem ismerjük mik determinálnak minket Louise-nak megadatott, hogy jobban értse.

Louise pedig elfogadja és úgy dönt átéli és kiélvezi amennyire tudja. Valószínűleg nem is tehet mást. De ezt a kérdést nyitva hagyja a film. Bár ha végig gondoljuk megválaszolja.

Ilyen formán a linkelt kritikád a heptopodok nyelvét sem igazán értette. Ők nem szavakat és mondatokat közvetítenek hanem a tér idő komplett kockáit. Pillanat szeleteit. Nagyon nehéz lehet egy ilyen nyelvet fordítani megérteni. Semmilyen szinten nem hasonlít az emberi íráshoz és nagyon szépen rávilágít, hogy az emberi kommunikáció mennyire gyerekcipőben jár. Ami egyébként még az azonos anyanyelvű embereknél is állandó kommunikációs hibákat hoz.

A végén kitérnék a morális dolgokra is. A fenti okfejtésemből látható a halál a heptopodoknál nem egy tragikus esemény sőt merőben másképp is fogják fel amire szintén van utalás a filmben, mivel másképp látják az időt fel lehet tenni a kérdést valóban meghal-e valaki? A múltban létezik a múltnak pedig kell lennie valahol ha létezik egyáltalán. Ha pedig nem létezik akkor nincs is miről beszélni. Ezt a filmet nem lehet lineáris módon ok - okozati módon boncolgatni. A dolgok vannak neked pedig arra van lehetőséged, hogy átéld.

Nagyon jó SCFI az elején az SW-s hasonlatom sántít mert ez a film egy tudományos SCFI az meg inkább egy mese. De mivel sok benne a tudományos fikció tudni kell elvonatkoztatni mert különben nem fogod érteni a filmet.
***SPOILER VÉGE***

Számomra értelmileg és érzelmileg is magával ragadó, borzongatóan (!) erős hatású, különlegesen bensőséges-élményű film! A paradoxonjai cseppet sem zavaróak, sőt inkább átgondolásra inspirálnak. Az elismerő vagy bíráló véleménye megalapozására nyilván mindenki mást emel(t) ki belőle. Számomra az együttműködés-elv, földünk egységes egészére való, gyakorlati kiterjesztésének elkerülhetetlensége a legfontosabb! Az együttműködés tette távoli elődeinket emberré, a kis- és nagyközösségek kulturált együttélésének ma is ez a záloga; és a jövő drámai kihívásaival való érdemi szembenézésünknek is ez, a "nem zéró összegű játszma" az egyetlen esélye. Szerintem épp ezen utóbbinak a határozott üzenetével, ez nem csak egy kivételesen jó, hanem egyszersmind egy nagyon fontos film is! Természetesen, tiszteletben tartva az enyémtől eltérő véleményeket, nem vagyok vitában senkivel!