Szent Turul.

Szóval te írtad. Nem tudtam, azért említettem egy itteni, régebbi kérdésedet. (Legalábbis kérdésként emlékszem rá).
Úgy tûnik, nem sikerült magam érthetõen kifejezni: arra gondoltam, hogy a vallásos hit még nem akadálya az egyén politikai állásfoglalásának. Mármint attól, hogy valaki buddhista vagy evangélikus, oda szavaz, ami az õ legjobb meggyõzõdése szerint való. Nem sok olyan vallási közösség van, ami politikailag erõsen befolyásolja a tagokat, úgy, hogy kötelezõen elõír bizonyos magatartást. Leggyakoribb e tekintetben, hogy tabu a politika, tilos a szavazás. A hitgyüli épp ellenkezõleg: testületileg menedzselte az szdsz-t húsz éven keresztül. Csak most, a teljes összeomláskor hagyták magára. Épp ezért nem teljesen igaz, amit írtál: „A kereszténységet kötelezõ jelleggel kapcsolják a nemzeti beállítottsághoz." Mert õk éppenséggel nem a nemzeti oldalhoz kötõdtek. (Az más kérdés, hogy ennek oka részükrõl egy másfajta nacionalizmushoz, pontosabban sovinizmushoz való erõs kötõdés).
„Obama reggeli imája, bibliára esküdése” – úgy tudom, Obam régen tagja egy chicagoi gyülekezetnek. Részérõl ez tehát nem olyan röhejes; bár lehet, hogy még így is csak színjáték. Az USA-ban különben is mások a viszonyok.
Hegedûs Lóránttal sem vagyok képben. Azt hittem, már ki is rúgták a lelkészségbõl, legalábbis Bölcskey elhatárolódott tõle, avagy fegyelmije volt… nem tudom, mindenesetre akik komolyan reformátusok, azok biztosan nem csípik azt a fajta indulatos handabandát, amit Hegedûs elõad.
A majmos mondatot nem fogtam.
Abban igazad van, hogy az emberek általában csak hitetik magukat azzal, hogy hisznek.
A vallás politikával való helyettesítése azoknál zavar, akikrõl tudom, hogy valóban elkötelezettek hívek. Mert õket csak a teológiai szegényesség híján etetik politikával. (Pl. zavar, ha egy egyház politikai lapot ad ki).
A népegyházak pol. állásfoglalás tekintetében csak susognak, errõl prédikálni nem illik. Történelmi okok folytán nyilván elhatárolódnak az mszp-tõl és bárki mástól is, aki buzgó antiklerikális. Az „ellenségem ellensége a barátom” logika alapján a másik oldalhoz kötõdnek. Az pedig már logikus, hogy a pártok erre rá is játszanak.
(Különben nem véletlen, hogy Horn is sietett a Vatikánnal szerzõdést kötni; nem véletlen, hogy Medgyessi is fontosnak tartotta a pápai kihallgatást és alázatos volt. Még Gyurcsányt is elküldték Rómába).
Egyébként valóban nem tartom annyira károsnak, ha egy politikus magát vallásosnak hazudja, mintha nyíltan tagadná. Ez egyszerûen történelmi tapasztalat: az emberiség akkor süllyedt a legmélyebbre, amikor már mázként sem kente magára a vallást, hanem nyíltan („õszintén”) megtagadta azt. Még a hazudott vallásosság is jelent némi számonkérési alapot. De ha egy vezetõt úgy fogadnak el, hogy nyíltan megtagad mindenféle lelkiismereti gátat – annak eddig mindig láthatók voltak a következményei. Ha azt mondod: ugyanennyi gonoszságot mûveltek a képmutatató vallásosok is – oké, igaz. De mennyi idõ alatt? Több ezer kontra hetven év. Ebben az esetben némileg engedékeny vagyok a képmutatással szemben. Nem helyes, de úgy tûnik, a két rossz közül ez a kisebb.
Ettõl függetlenül, ha a konkrét esetrõl van szó: természetesen elítélem és gonosz hitetésnek tartom a gárdisták istentiszteletét, mellyel magukat és másokat is megtévesztettek. Sokkal egészségesebb, ha egy politikus nem tüntet a hitével. Se a hitetlenségével. Felõlem lehet ateista, sõt õszinte ateista (aki nem viselkedik bazári majomként), hanem megõrzi a maga istentagadó méltóságát; ha valóban képes méltóságteljesen viselkedni és mások méltóságára is vigyázni. De ki az, aki megfelel ennek az eszménynek? (Fodor Gáboron kívül nem jut eszembe senki. Csak az Élõlánc). A többieknek nincs elég tartásuk, gerincük ehhez. Úgyhogy rájuk ez a mondás érvényes: „Értelmes ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos” (tehát a pol.-k többségére kívülrõl kell kényszeríteni az erkölcsi szabályokat, mert önmaguktól eszükben sincs betartani).

Pompás!

Szóval a "plágium" szóra szeretnél szinonimát!
De vajon miért is?

Nekem az volt a kifogásom, hogy túlzott(mint a "hazaáruló", "gyilkos" és gyéb inmádott szótársaitok), ez a véleményem róla, bármilyen szinonimát keresünk is rá. Ha a szinonimát használnátok elõszeretettel, akkor annak is lenne egy jelentése, ami vagy ugyanolyan hangzatos és bombasztikusan ostoba lenne, vagy nem, ezt így nem lehet tudni!
A másik esetre való kedves rávilágításodat szintén izgatottan várom!