-És Izraellel mi a gond??
-Te kis Nyilas Barbi tanítványa!!!!:PPPPP

Aha!!

-Akkor ne is élvezz nagyobbat soha egész életedben!!!:PPP

Õk, és kérdezd tõlük

Hát ez komplex volt

Kik és miért nem teszik közzé a normális statisztikai adatokat?

A lentebbi link vacakol, bemásoltam ami mögötte van.
Ill csak egy részét sikerült


Lakóhely és területi elhelyezkedés



A romák területi elhelyezkedésének vizsgálatakor a kutatók az országot hat régióra osztották, és ezekben a régiókban vizsgálták a cigányság számarányát

1. Északi régió (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye),
2. Kelet (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés megye),
3. Alföld (Csongrád, Bács és Szolnok megye),
4. Budapesti iparvidék (Budapest, Pest, Fejér és Komárom),
5. Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala megye),
6. Nyugat (Vas és Sopron megye).

A cigányság ezeken a területeken szétszóródva él ugyan, de eloszlása nem egyenletes. Létszámukat tekintve az ország keleti régiójában találjuk a cigányság nagy részét, az 1971-es vizsgálat szerint több mint 23 %-át. Ezekben a megyékben a legrosszabb a helyzetük, lakóhelyeik, iskolázottságuk, képzettségük a legalacsonyabb szintû. 1971-ben a legkedvezõbb helyzetben a budapesti iparvidéken élõ cigányok voltak.

A cigány népesség területi megoszlása a teljes cigány népességhez viszonyítva (%)
Régió 1971 1993
Észak 20,6 24,3
Kelet 23 19,8
Alföld 16 12
Budapesti Iparvidék 19 18,2
Dél-Dunántúl 20 22,8
Nyugat 1,4 2,9
Összesen 100% 100%

A cigányság döntõ többsége 1971-ben községekben élt. 1994-ben sem volt ez másként, de jelentõs népességmozgás indult meg a városok irányába. Az 1993-as vizsgálat tanúsága szerint a munkalehetõségek megváltozása és a munkaerõpiac átalakulása nagymértékû vándorlást idézett elõ a cigányság körében. A keleti régiókból erõteljes elvándorlás figyelhetõ meg az északi régiók felé, valamint az alföldi területekrõl szintén az északi, illetve a budapesti iparvidék és a dél-dunántúli régió irányába. Növekedett a cigányok száma Budapesten, és a vidéki városokban is, de ugyanez a folyamat figyelhetõ meg a nem cigányoknál is. A legnagyobb különbséget községnagyság szerint találjuk: a cigányok 40 százaléka lakik 1000 fõ alatti községekben, míg a nem cigányoknak csak 17 százaléka. Jól tudjuk, hogy aprófaluban lakni sok esetben hátrányt jelent, gondoljunk csak az iskoláztatási lehetõségekre vagy a közüzemi (víz, csatorna, telefon) ellátottságra.

Budapesten a hetvenes évekig a romák szegénynek számító része telepeken, a peremvárosok földszintes bérlakásainak szoba-konyhás, egy helyiséges lakásaiban élt. Ladányi János kutatásai szerint családi házban a jobb módú cigány családok laktak, a magas státusú körzetek társasházi, családi házi, villa lakásaiban alig voltak találhatók. A népesedéspolitikai program célul tûzte ki, hogy 1975 végéig az állam önálló lakáshoz juttatja a három és többgyermekes családokat. Ennek és a telepek felszámolására irányuló akciók következtében az új lakótelepeken (ahol a hetvenes évek közepéig nem kaptak lakást cigányok), illetve az elhanyagolt pesti kerületek (leggyakrabban a VI-IX. kerület) bérházainak szoba-konyhás, udvari lakásaiban a budapesti cigányok tömegeinek utaltak ki lakásokat. Ezzel felgyorsították az e lakóterületeken belüli szegregációs folyamatokat. (Szegregációnak nevezzük egy csoport olyan elkülönülését a társadalomtól, amikor nem csak kulturálisan, anyagilag kerül hátrányba más csoportokhoz képest, hanem lakóhelye is különbözik azokétól.)

A romák nagy része egészen az elmúlt évtizedekig ún. telepen élt. (A cigánytelep Kemény István szerint elkülönülõ, csak cigányok lakta lakóterület, amelynek lakásait cigányok építették vagy kifejezetten cigányok számára épültek.) A nyolcvanas években azonban Budapesten a romák 1 százaléka sem élt már telepen. Máshova költöztek, szívességi lakáshasználók, albérlõk lettek, állami lakáshoz jutottak, esetleg elhagyták a fõvárost. Bokor Ágnes egy 1982-es kutatás eredményei alapján megállapította: „Semmilyen vizsgálatunkban nem találtunk olyan társadalmi csoportot, amely a telepi cigánysághoz hasonló rossz helyzetben lenne." Ezen megállapítás szorosan összefügg a cigány telepek említésével. Ugyanis e rossz minõségû, szûk, nedves házak már csecsemõkortól nem tudják azokat a körülményeket biztosítani lakóiknak, melyek alapfeltételei lennének a sikeres iskolai, illetve késõbb a munkahelyi elõmenetelnek.

Az 1990-es évekre megváltozott a cigányság lakáshelyzete. Lakásaik - a statisztikai átlagok szerint - nagyobbak, komfortosabbak, jobb minõségûek lettek: ám ha az összevetés alapja a népesség egészének lakáshelyzete - még mindig jelentõs elmaradás tapasztalható. A cigányságnak juttatott lakások, méreteik miatt alkalmatlanok a nagycsaládok együttélésére. E túlzsúfolt lakásokban lehetetlen a gyermekek otthoni tanulása, s ezért iskolai hátrányaik is fokozódnak. A növekvõ komfortfokozat miatt egyre több helyen már nem teleprõl és kunyhóról, putriról beszélhetünk, hanem lakásról és lakóhelyi szegregációról: itt-ott talán gettóról is. De mind az iskola, mind a közigazgatás szempontjából elkülönült és homogén emberi közegrõl van szó: a cigányság sûrûsödése és a magyar lakosság elhúzódása, „cigány lakókörzetek" és „cigány iskolák" kialakulásának irányába hat (pl. Miskolc történelmi belvárosa).1

Munkahely. A munkanélküliség megjelenése óta emberek százezreit fenyegeti naponta a munkahely elvesztése. E veszély fokozottan jelen van azoknak az embereknek az életében, akik alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, ezért munkalehetõségük korlátozott. A társadalomkutatók megállapították, hogy a cigányok átlagos családnagysága nagyobb, mint az átlagos családnagyság.2

A családnagyságot elsõsorban a gyermekek száma befolyásolja: egy átlagos családban 1 vagy 2 gyerek van, vagy egyáltalán nincs gyermek. A cigány családok esetében - ahogyan az alacsony jövedelmû családoknál általában - a három vagy több gyermek jellemzõ. Mindez általában elsõsorban a falusi szegénység hagyományának a továbbvitele, nem pedig etnikai jellegzetesség.

Jövedelem.A cigányok jövedelme, többségükben, jóval alatta marad a nem cigány népesség jövedelmének, ennek következményeként a cigányság általában a nem cigány háztartások életszínvonala alatt élt. Az egy fõre jutó jövedelem (1971-es adatok szerint) a nem cigány családoknál két és félszer volt magasabb, mint a cigányok esetében. Elsõsorban a munkanélküliség miatt, a rendszerváltás után fokozódtak a cigányok és nem cigányok közötti jövedelmi különbségek. Férge Zsuzsa szerint 1992-ben a 16 éves és idõsebb cigányok mintegy kétharmada volt szegény.

Iskola.Több tanulmány is utal arra, hogy a nem cigányok számára az iskola második otthonként számon tartott hely, ahol az otthoni szabályok érvényesek, az otthoni tárgyak láthatóak és használandók. Nem így az iskolába menõ cigány gyermek számára: nekik már az elindulás is nehéz, tiszta ruhát kellene felvenni, a több kilométerre lévõ iskoláig elgyalogolni stb. Megérkezve oda, nem biztos hogy azon a nyelven beszélnek társai mint õ maga, esetleg senki nem akar mellé ülni, és a tárgyak és szokások nagy része ismeretlen. Ezek azok az elsõdleges hátrányok, amelyekkel egy cigány gyermek elkezdi iskolai pályafutását. Ennek eredményeként a cigány gyermekek többsége 20-24 éves korára végzi el az általános iskolát. A távolság a cigány és a nem cigány gyermekek között a középiskolai továbbtanulásnál válik szembetûnõvé. A nem cigány népesség továbbtanulási mutatói az elmúlt években jobbak, ami a középiskolások számaránya csökkenésének is köszönhetõ.

A 8 általánost végzett cigány népesség továbbtanulóinak száma a teljes népességhez viszonyítva
iskolatípus szerint teljes népesség % cigánynépesség %
szakiskola 6,0 9,4
szakmunkásképzõ 35,5 31,2
szakközépiskola 32,0 10,0
gimnázium 24,2 0,6
középiskola együtt 56,2 10,6
mindösszesen 97,7 51,2

Forrás: Kemény István - Havas Gábor - Kertesi Gábor: Cigánynak lenni, (MTA Szociológiai Intézet, 1993. 12.o.)

A legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy az érettségi vizsgát letéve egy roma és egy nem roma diák esélyei hajszálnyira ugyanazok (26,7%) az egyetemi-fõiskolai felvételi sikerét illetõen. Vagyis, ha egy roma diák eljut az érettségiig, származása nem befolyásolja továbbtanulási esélyeit.



Lábjegyzet:

1. Hegedûs T. András: A cigányság képe a magyar sajtóban (1985-1986). Kultúra és Közösség 1989. 1. 74-75. old.

2. Férge Sándorné - Láng Györgyné - Kemény István: Társadalmi rétegzõdés Magyarországon. KSH 1966., idézi Kemény (1974) 68. old.



Elõzõ fejezet Következõ fejezet

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Magyarorszagi_nemzetisegek_kotetei/Kortanc_sorozat/Magyarorszagi_ciganyok/pages/013_lakohely.htm