Nem, te vagy a korlátolt ! :xD Hát te ember vagy tökéletlen, Õ pedig a tökéletes mindenható, csak nem látod át, mert ember vagy. szt.Ágoston pedig sok misebórt ivott.

Ott is droidként. Ugyanolyan csõlátású, korlátolt droidként.

Te állítottad azt hogy a matematikai fogalma az ugyanaz :P éppen ezt mondom hogy nem ! éppenhogy azok leírására használjuk a fizikában is , gyerekek erröl beszélek ! éppen a modell kifejezést használtam már soxor korábban veletek, az a baj hogy ha láttok egy matematikai kifelezést akkor az mindjárt matematikai fogalom, pedig nem !
Hát a nyulpopuláció szaporodása sem matematikai fogalom és nem a matematika tárgyalja hanem a biológia.

Mindegyik probléma ilyen.

Na ja, ugyanazt, meg még újabbakat is. A klasszikus elektrodinamika is határeset... :)
Az Univerzum annyira bonyolult, nem a dimenzió.

Bármilyen isten szükségszerûen korlátolt. Ezt már szent Ágoston i belátta...

Nem droidként, azok sajnos itt vannak, mert ide kellenek, már elmentek a kutatások innen.

Mi mingeyik? mondtam fogalmazz adekváltan!

Persze hogy a suoerstring elmélet használja a dimenziófogalmat, hát az tárgyalja hitelesen :D Arról van szó, hogy különbözõ szinten mást jelent. Az elektron fogalmát is használja a klasszikus elektrodinamika és a kvantummechanika is csak más ismeret nyújt róla.
Nem keveredtem ellentmondásba, hanem te nem érted. Az elekrodinamika sz elektromágneses teret írja le. A mai fejlett tudományban a dimenzió annyira bonyolúlt, hogy nem is lehet egy két mondatban meghatározni, inkább elektromágneses részecskék kavalkádjának nevezném.

Az egyetlen baj, hogy mindegyik ilyen...

Na ja. A matematika pontosan definiálja az adott szakszavakat, illetve leírja a tulajdonságaikat. Enélkül nem tudnánk az adott szakszavakkal, fogalmakkal dolgozni...
Azaz a klasszikus fizika határesete a kvantummechanikának. Magyarul mondva.
A jelenlegi közoktatási törvényekkel el is fogjuk érni az amerikai szintet. Jobban megállják a helyüket? Leginkább droidként.

Huhh, nem semmi, egymást követõ két hozzászólásban képes vagy ellentmondásokat létrehozni... :)
"Valójában ez sem így van, mert eleve sok dimenzió van mindenütt, és ezek inkább elektromágnenes szerûségek mintsem mateamitikai objektumok." vs. "Az elektrodinamikában igen, ezt használják, de barátom hát az elektrodinamika nem alkalmas az univerzum dimenzióinak leírására "
Egyébként a húrelmélet is ugyanúgy használja a dimenziófogalmat, mint a többi. A népszerûsítõ/ismeretterjesztõ irodalomban viszont szorgosan összemossák a térszerkezetet a dimenzióval, ami elég komoly értelmezésbeli problémákat okoz. Sõt, a köznapi nyelv is rátesz egy lapáttal, mert a mértéket is imádja dimenziónak nevezni...

Ha van egy két probléma amit matematikailag kell pontosabban meghatározni erre jó a matek valóban, mert pontos számokat ad, de maga a fogalom az fizikai vagy biológiai, hihi :)
Nem keringenek máshol a bolygók attól, hogy difegyenletekkel kiszámoltuk és nincsenek más anyagból sem.

Mondtam már soxor, hogy azért mert könyebb olyan szakszavat adni egy vektoranalitikai vagy más matematikai fogalomnak, mint ami fellelhetõ más természettudományban az életben az nem jelenti azt hogy ezek azonos dolgokat takarnak, gyerekek :xD).
A klasszikus fizikában állapotváltozás nélkül tudjuk mérni a testeknek bizonyos fizikai állapotjelzõit, a kvantummechanikában nem, ezt jelenti.
A magyar gyerek, aki kikerül a középiskolából sem képes értelmezni egy szöveget az újságból, legalábbis többségük sajnos. Pedig többet tanítanak mint ott. és egy fõre esõ nobel díjasból itt van a legtöbb. usaban, viszont nem szorúlnak tanulásra a gyerekek aztán látod ott is kikerülve az iskolából jobban megálják az életben a helyüket mint itt.

Hihi, többek között ebbõl lett a káoszelmélet... :)

„Mivel az állítás eredetileg nem tõlem származott ("Ha azt mondja, nem létezik, [...] akkor azzal máris eldöntötte, hogy saját maga jobban tudja mi a jó és mi a rossz [, mint Isten - legalábbis én így értettem]" - Dióhéj) próbáltam értelmet keresni benne, és úgy találtam, hogy aki azt mondja, hogy jobban tud valamit, mint Isten, az bizonyára egy olyan Isten nevû istenre gondol, aki nem mindent-tudó, és talán csak az õ személyes hitében él. Hiszen vannak nem mindent-tudó, nem mindenre-képes istenek más vallásokban.”
Ahogy a matematikai és a fizikai sorozatok különböznek egymástól, úgy különbség van a végtelen Isten fogalma, és a végtelen Istennel való gyakorlati kapcsolat között. A gyakorlatban, tapasztalati úton képtelenség felfogni a végtelent. Ezért az az ember, aki gyakorlatilag próbálja megtapasztalni Istent, gyakorlatilag akar hozzá kötõdni, soha nem fogja megtapasztalnia végtelen Istent, ez egy véges ember számára mind logikailag, mind gyakorlatilag lehetetlen. A tapasztalatból kiindulva az ember csak arra a következtetésre juthat, hogy Istennek vannak korlátai. Mivel minden tapasztalat korlátolt, ebbõl következõen még az Istenre vonatkozó tapasztalatok is korlátoltak. Vagy ne legyünk misztikusak, felejtsük el Isten megtapasztalását - elég arra gondolni, hogy a látható világból levont következtetések szerint Isten csakis korlátolt lehet. Hiszen a világ korlátolt, tele van „hibával”, „elcseszett dolgokkal”, itt semmi sem tökéletes, mindenhol árvíz, szárazság, földrengés, vulkán stb… mindenhol csak a baj és a hiba látszik; ha Isten végtelen volna, akkor nem ilyen béna volna a teremtés, ebbõl következõen, ha a világot Isten teremtette, akkor Istennek korlátoltnak _kell_ lennie. Egy korlátolt Isten pedig nem is méltó a tiszteletre, illetve egy korlátolt Istennél lehetséges okosabbnak lenni, lehetséges kicselezni stb. Ez tehát nem a fogalmi logikából, hanem a tapasztalati, érzéki benyomásokból kiinduló, azokból levont következtetés, és a kettõ között kibékíthetetlen ellentét látszódik.
Vagyis, ebbõl következik, hogy még egy olyan ember is, aki hisz a végtelen Istenben, a tapasztalataiban Istent mégis nagyon korlátoltnak fogja megtapasztalni, és ez igen nagy problémákat okozhat, meglehetõsen zavaró a fogalom és a tapasztalat közti eltérés. Pl., amikor Jézus a kereszten függött, a tömeg azt kiabálta: ha tényleg Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl, akkor majd hiszünk benned! Itt tehát egy logikai csavarodás mutatkozott, ez kibékíthetetlen ellentétnek tûnt, hiszen az a személy, aki magát Isten Fiának (vagyis gyakorlatilag Istennek) állította, tehetetlenül, véres húscafatként lógott a kereszten. Ha Isten volna, ilyen nem történhetne meg – és ez a fajta logikai buktató a Bibliában igen sok helyen felbukkan, pl. amikor Péter azt mondja: Uram, nem történhet ez meg veled stb.
Nyilván nagyon nehéz felfogni, hogy egy véges lény csakis, kizárólag véges tapasztalatokat szerezhet; egyszerûen képtelenség, hogy ez másképp legyen; lehetetlen megtapasztalni Isten végtelenségét, a végtelent csak logikailag lehet belátni, erre nincs más mód.
Így viszont az a helyzet áll elõ, hogy egy hívõ ember tudatában (sõt tulajdonképpen bármely ember tudatában) keveredni fognak a logikailag belátható végtelenre és a megtapasztalható végesre vonatkozó ismeretek. Vagyis, minden hívõ, a fogalmi meggyõzõdésével ellentétben, juthat olyan, a tapasztalatából levont következtetésre, hogy Isten korlátolt; ha pedig korlátolt, akkor nem tud mindent; ha pedig Isten nem tud mindent, akkor nagyon is elképzelhetõ, hogy van, amit õ, azaz az ember jobban tud, mint Isten. Ez egy létezõ probléma, ami természetesen leginkább traumák, súlyos stresszhelyzetek idején vetõdik fel. Ha Isten mindenható volna, akkor nem engedte volna meg, hogy ez bekövetkezzen stb. Ezzel a problémával foglalkozik Jób könyve is, aminek szereplõje egészen addig könnyedén belátja Isten mindenhatóságát,, amíg szörnyû kínok közé nem jut, és erre semmilyen más magyarázatot nem talál, mint azt, hogy Isten téved; ha pedig Isten téved, akkor õ jogosan kéri számon. Belinkelem a 38. fejezetet, de persze, tovább is lehet olvasni (remélem, jó a link, ha nem, akkor is kikereshetõ a szöveg) http://www.biblia.hu/biblia_k/k_18_38.htm
Tehát ez egy nagyon is logikus probléma, logikailag kikerülhetetlen; hiszen éppen annyira logikus, hogy egy korlátolt lény minden tapasztalata korlátolt legyen, mint amennyire logikus, hogy ha megalkotjuk Isten fogalmát, akkor annak a definíciója csakis az lehet, hogy Isten az, ami nem teremtmény; vagyis Istennek, a korlátolt teremtményekkel szemben, nincsenek korlátai.


„Csak míg szerintem másik istenre gondol az állító, addig szerinted egyáltalán nem is istenre.”
Ahhoz, hogy valaki másik Istenre gondolhasson, fel kell tenni azt, hogy több Isten is létezhet. Ha viszont több Isten is létezik, akkor ez azt jelentené, hogy kölcsönösen korlátoznák és határolnák egymást; ha viszont így lenne, akkor éppen az a definíció nem lenne rájuk igaz, ami a teremtményeket a teremtõtõl elválasztja; ha pedig nincs, ami a két kategóriát elválasztaná, akkor nincs két kategória, vagyis akkor az Istenek is teremtmények; ha viszont teremtmények, akkor nincs érzelme fenntartani az Isten fogalmát, legalábbis akkor egy teljesen más definíciót kell keresni neki. és azt feltenni, hogy mind az Istenek, mind a világ valami másból, illetve egy harmadik valamibõl jött létre – eben az esetben viszont az, amibõl mind az Istenek, mind a világ létrejött, birtokolja a valódi teremtõ, a végsõ ok definícióját, tehát logikusan az lesz a valódi Isten, hiszen az lesz az, aminek már nincs további oka, ezért ez az, aminek nincs határa. Ebbõl viszont az következik, hogy határok nélküli léttel felruházott fogalomból csakis egy lehet és nem több.



„Számos istent illettek antropomorfikus jegyekkel.”
Az antropomorfizálásnak egyetlen biztos jelének kell lennie: a korlátoltság. Csakis egy korlátolt lény lehet antropomorfikus. Ha egy lényt korlátok nélkülinek definiálnak, akkor lehetetlen, hogy antropomorfikus legyen, még akkor is, ha az a felületes szemlélõ számára úgy tûnik.



„Bár az talán túlzás lenne mondani, hogy ahány ember, annyi istenkép, de szerintem sokaknak megvan a maguk elképzelése, ami egy kicsit eltér a többiekétõl; ezért tartom könnyebben elképzelhetõnek az efféle saját istenkép-változatra vonatkozó értelmezést, mint azt, hogy nem is egy istenrõl van szó, hanem az emberekrõl.”
Remélem, hogy erre föntebb már válaszoltam.

Így van, Danner jól elmodnta.

Gondold el akkor a nyulak populációját és szaporodását is matematikai alapon van ? Hiszen ha elõveszed a biológia könyveket ott differenciálegyenletekkel közelítik ! Akkor bizony a nyulak vs. rókák számát bármilyen biológiai adottságtól függetlenül a matematikán alapszik, belátod hogy ez mekkora marhaság ?!

A fizika ugyanolyan természettudodmány mint a biológia, csak ti nem ismeritek és csak a matematikát látjátok bene.

Gömbfelszín?

A vektoranalitikai fogalom nem azonos a az univerzumban levõ dimenzióval, teljesen más. Ezt is leírtam soxor.
Az elektrodinamikában igen, ezt használják, de barátom hát az elektrodinamika nem alkalmas az univerzum dimenzióinak leírására :D Az az elektromágneses jelenségeket táûrgyalja.
Ha meg akarod érteni a dimenzió mivoltát, mert már nem igazán szorítható fogalmak közé, akkor olvasgasd a superstring elméletet, amiben le van írva hogy fel vannak tekeredve a dimenziók.