Nekem nagyon tetszett ez a sorozat, de nem thrillerként és nem is kémtörténetként, hanem politikai és lélektani drámaként. Ilyen szempontból a következetlenségek és a logikátlanságok is kevésbé zavartak, de elismerem, hogy bőven voltak ilyenek. Azt a kritikát, hogy gyilkosokkal kellene szimpatizálnunk, jogosnak érzem, azt viszont, hogy „sok” lenne a „melegszál” a 21. században, ráadásul a brit társadalom közegéből ábrázolva, egyáltalán nem érzem annak. Sőt, a politikusok és az egyéb vezetők között kifejezetten alulreprezentáltak a homoszexuálisok a sorozatban. 😊
De viccet félretéve nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy sorozat végre széles tömegeknek bemutatja, hogyan, milyen eszközökkel képes meggyengíteni egy dominanciára törekvő álam (Kína, Oroszország, Irán, vagy aki a legtöbbet ajánlja) egy nyugati ország nemzetbiztonságát és hogy annak vezetői, állampolgárai hogyan válhatnak csatlóssá ebben a folyamatban, vagy hogy a „konzervatív,” „nemzeti érzelmű” politikusok között mennyire ritka az idealista, nem megvesztegethető, elvhűen cselekvő politikus. Vagy hogy az idealizmus hogyan tehet szándékosan vakká valakit.
Érdekes a különböző szociopata/pszichopata személyiségek (Helen, Sam, Eleanor, Williams stb.) szivárványa is a filmben, miközben a forgatókönyv szerintem remekül, megannyi finomsággal reflektál nemcsak arra, hogy ezek az emberek hogyan lettek olyanok, amilyenek, hanem arra is, hogy a feljogosítottságukkal, az állandó revansvággyal, az alacsony érzelmi intelligenciájukkal mit okoznak a környezetüknek és azoknak, akiket állítólag „szeretnek”, hogyan folyik össze a titkos életük a vágyott, de hazug életükkel – például ahogyan az apagyilkosság színtere lesz az első szerelem bölcsője, a házavató szobrocska gyilkos fegyver, vagy a féltett gyerek iskolatáskája a bizonyítékraktár.
A karakterábrázolást is hasonló mélységűnek, kidolgozottnak látom. Helen szemszögéből nézve minden döntése érthető, megindokolható, miközben nem lehet nem megvetni azt, amit és ahogyan tesz. Megejtő, ahogyan egy nehéz sorsú fiatal nő, akit a társadalom gyerekkorában nem védett meg, belesodródott egy veszélyes, erkölcstelen szakmába, és amikor felismeri ennek az elsőre ki nem számított veszélyeit, lehorgonyoz egy biztonságosnak tűnő férfinál, egy „jó embernél”, és miközben teljesen megbocsáthatatlan, ahogyan a maga érdekében, hazug módon behálózza őt, a másik fél szándékos vaksága és megalkuvása „maja fátylai” mellett egyre nyilvánvalóbbá válik.
Vagy ahogyan a gyerekkorától és az apai jóváhagyástól megfosztott, boldog pillanatokra vágyó bérgyilkos csokitortával és pezsgővel próbálja pótolni ezeket magának és a környezetének, miközben fittyet hány arra, hogy valójában milyen veszélyekbe sodorja őket tudatosan, a saját döntéseivel.
Órákig tudnám elemezni, de a felszínen is tetszett. Jó volt látni a karácsonyi Londont, a helyszíneket, azt a vicces bingóklubbot, a szép felvételeket, a pazar színészi alakítást és hallani a fanyar, angolos párbeszédeket.

Vannak benne hibák, de izgalmas, hangulatos sorozat, angol humorral. A 3. rész picit laposabb volt. Akik a homo szál miatt lepontozzák, azok tényleg azt hiszik, hogy csak férfi és nő között létezik szerelmi kötődés? Nőjjetek már fel, a társadalom kb 6-8%-a a saját neméhez (is) vonzódik. Ha biztos vagy a saját nemi identitásodban, akkor baromira nem fog érdekelni, hogy férfi férfit szeret (a sorozatban).
Volt pár zavaró hiba a részekben (pl. az elején, amikor a szeretője lakásában a gyerekkel telefonál, azt kb. mindenki hallaná egy ekkora lakásban.

Nem értem, hogy aki írtózik a melegektől, színes bőrűektől, az mi a francnak fizet elő pont a Netflixre, mikor köztudott, hogy MINDEN általuk készített filmben, vagy sorozatban VAN. Itt néhányan úgy csinálnak, mintha nem pont ők fizetnének a "propagandáért".
Egyelőre gyakorlatilag az ilyen nyavajgók a kisebbség a véleményükkel, ugyanis köszöni szépen, a Netflix jól van. Szóval nem fognak annak a 20 elégedetlenkedő, mindenhová beírkáló, gyűlölködő magyar embernek más sorozatot csinálni. Bocs.
Aki pedig a sztorit és a színészi játékot értékeli, annak mindegy, hogy van benne meleg is, vagy épp más rasszú ember.
Amúgy engem a sorozat maga untatott. 2. rész után skipeltem.

Egy egész nézhető sorozat ahhoz képest, hogy
- még a címe is a Vörös Veréb kópiája, az operatőri is hemzseg a kliséktől, némelyik karakter olyan buta, mint a faék
- Keira Knightley-t nem a legkiemelkedőbb színészek között tartjuk számon és az 5,6"-es magasságával meg a közismerten vékony alkatával nem éppen verekedő akcióhős alapanyag
- a szokásos Netflix betegségektől szenved (porciózott indokolatlan szex, erőszak, drámai zene, túlgondolt világépítés, amiben aztán a szereplők mégis érzelgősek és buták)
- szörnyen irritáló logikátlanságok kiabálnak a vászonról minden részben legalább egyszer. A szánkba rágják, hogy itt mindenki született kém, majd a főszereplők egy hatéves gyerek szintjén képesek előre gondolkodni, pláne ha konspirációról vagy lövöldözésről van szó. Igen, beleértve az előre eltervezett dolgaikat. Pont annyira fájdalmas, mint amikor az NCIS-ben hackerkedés címén négykezest játszottak a billentyűzeten.

Ami jó:
- a casting remek és meg is dolgoznak a pénzükért
- a képek szépek, néhol kifejezetten kiválóak. Egy rágógumi kémsorozattól nem vártam volna olyan csodálatos képeket, amik néha itt megjelennek.
- Knightley-n nagyon látszik, hogy végre hagyják színészkedni. Amiből kiderül, hogy ő is egy elpazarolt tehetség. Romantikus szerepekbe tolták bele, holott valódi drámában látszik, hogy ő amúgy kiváló.

Verdict:
Tedd be mosogatáshoz. Ne ragadj előtte. Ne akadj fenn a hülyeségeken, nem éri meg az idegszálakat.

Ez szín tiszta meleg propaganda.

Hát ööö izé, nem melegdrámát, stb. khmm... akarok nézni.