Nekem tetszett, nem volt unalmas a folyamatos váltások miatt, jó volt a színészi játék, a maszkmester pedig oszkárgyanús.

Túl sokat láttok a filmbe, elvégre ezt csak buta ameriakiak csinálták...

Valóban az az öregotthonos rész kicsit kakukktojás talán, de sztem arról szól hogy a vér nem válik vízzé (ez egyébként T. Cavendish szájábol el is hangzik), de néha mégis, ha bajban vagy, vagyis még a saját rokonaidban sem bízhatsz nemhogy másokban....és ez azért sokszor így van ám az életben is haver, eccsém...

Akkor megnyugtathatlak, mert:

1. Gyûlölöm az aktuálpolitikai áthallásokat nem aktuálpolitikai témák kapcsán. Csak ha nagyon muszáj, akkor követek el ilyet, de akkor is nagyon finom, erõsen közvetett formában teszek utalásokat.

2. Én legalább annyira utálom, mikor egy túlhájpolt film kapcsán elkezdenek annak a "filozófiája" címszó alatt olyan dolgokat odakeverni, amiket vagy nagyon erõltetett módon lehet csak összefüggésbe hozni vele, vagy ennyi erõvel minden harmadik filmre rá lehetne mondani azt, amit elõráncigálnak, hogy bizonyítsák, hogy ez itten aztán tényleg minden idõk legjobb filmje.

És tudom, hogy a Cloud Atlas, bármilyen kitûnõ mozi is, az ilyen túlhájpolt és túlfilozofált mozgóképek közé tartozik.

Egyszóval: nem fogok olyan dolgokat belelátni a sztoriba, amik nincsenek ott. Vagy leglaábbis törekedni fogok rá. :)

Két észrevétel: egyrészt igaz, hogy a filmben hangsúlyosan megjelenik a szabadság és a felszabadulás (nem felszabadultság!) gondolata, ugyanakkor viszont 2012-ben azt hiszem akadnak kissé fajsúlyosabb társadalmi problémák is a világban, mint egy viszonylagos jólétben éldegélõ bácsi szökése egy öregek otthonából.

De nem is errõl van szó, hiszen rossz szempontból néznénk az egészet, hogy ha önmagában eszerint értelmeznénk az eseményeket. A lényeg sokkal inkább az, hogy valahogy a másik öt történethez képest ez egy afféle kakukktojás. Olyan furcsán nem illik bele az egészbe, heroikusnak meg egyáltalán nem lehet érezni, hogy egy kicsit idegen test jellege van ebben a történetben. Ellenben kétségtelenül szórakoztató.

Amúgy lépten-nyomon hallok olyan véleményeket, hogy a különbözõ szálak egy-egy külön filmben is megállnák a helyüket. Érdekes felvetés, de a többi sztori esetében (kivéve talán Somni történetét) biztos nem érdekelt volna annyira egy új film lehetõsége.

Viszont, ha ezt az öregek otthonás cuccot külön megfilmesítik (ahogy ez a történetben tulajdonképpen sorra is kerül!), akkor pont ez érdekelt volna a leginkább. Nagyon király komédia lenne belõle, ráadásul bírtam volna, ha egy kicsit többet látjuk az "Ökölszendvics" íróját is, mert Tom Hanks-nek ez a karaktere... Na jó, itt Tom Hanksnek kb. minden karaktere extrém módon zseniális, de ez a figura, mint Tom Hanks - kész! :D

És akkor még Hugo Weaving-et nem is emlegettem... :D

Hát szóval ez a sztoriszál egy külön komédia formájában szerintem jobban tarolt volna, mint ebben a történetben.


A másik észrevételem az volna, hogy az egész világot nyilván kicsit sarkítva értettem, nem gondoltam annyira hihetetlen módon komolyan. De azért volt valahogy egy olyan "na, most az utolsó ember is elbúcsúzik a Földtõl!"-érzésem a végén. Gondolom, nem csak nekem, amúgy.

Nézd ez azért van, mert ahogyan a film és a könyv is megpróbálja körbejárni azokat az égetõ társadalmi és gazdasági problémákat, legfontosabb kérdéseket, ami már hosszú évszázadok óta jelen van az emberiség életében, ha észrevesszük ezeket, ha nem de jelen van és alakítják, meghatározzák életünket..
(pl.: - homosexualitás, bizonyára mindenki tudja, hogy nem a XX. század betegsége, mert az ókori görög filozofusok közt is sok olyan volt, meg a janicsárok közt késõbb, mégis mindenki ugy csinál mintha nem létezne;
- rasszizmus
- antiszemitizmus
- valláskülönbségekbõl eredõ konfliktusok
- pazarlás, elpusztitjuk élõhelyünket
- minden a pénz no meg a pinna körül forog stb....
- reinkarnácio
És ezt máshogy nem lehetett megoldani, plusz nagy életigazságok vannak elcsepegtetve a filmben....

A "bohókás kaland" is arról szól, hogy a szabadság értelmezése mindenki számára egészen más. A különbözõ korokban a szabadság más-más szinten jelenik meg, vagy más vetülete, pl. alkotói szabadság a '30-as években, kontra rabszolgaság és szabadság (Somni és Autua).

Egyébként a filmbeli sziget szeritnem Hawaii legnagyobb szigete, ahol Zachryék éldegéltek, tehát egész Földön kannibalizmust feltételezni kicsit erõs. Az egyébként tényleg nehezen érthetõ - ha kritkus szemmel nézni az ember a filmet - hogy egy kis szigeten hogyan maradhat fent egy bármilyen kis fosztogató törzs. Egyszerûen nincs kit fosztogatni...

Bizonyára más is felfigyelt már rá, úgyhogy ennek a topicnak a lelkes olvasóitól elõre is elnézést kérek, de:

SPOILER______________________________________________

- Egy ügyvéd megmenekülése a haláltól és életre szóló barátsága egy rabszolgával és a humanizmus szent ügyével (1840-es évek)
- Egy fiatal zeneszerzõ harca a Felhõatlasz Szimfóniával és egy õt kizsákmányolni akaró öregemberrel (1936)
- Egy (hozzátenném, tipikus, de felettébb szórakoztató) hetvenes évekbeli politikai összeesküvés-történet
- Egy lány felébredése és egy felszabadító mozgalom élére állása, egy gusztustalan társadalommal szemben (ami, de errõl majd úgy is írni fogok) egy az egyben a mienk, csak durván kifordítva (Kelet-Szöul, 22. század)
- Az egyik (ha nem a) legutolsó emberi lény távozása a gyilkos kannibálok benépesítette Földrõl...

...
...
...

- Egy öregember bohókás kalandjai a skót Felföldön és szökésének felettébb mulatságos története egy öregek otthonából - némi kocsmai bunyóval megspékelve

...
...
...

Vajon mekkora kontraszt ez??? :D

SPOILER VÉGE______________________________________________________

A film egyébként remek, meg minden.

Én marhára élveztem és nem tudok egyetérteni a fanyalgó kritikákkal, még akkor sem, ha egyébként tényleg van jópár igen jelentõs és figyelmen kívül nehezen hagyható hibája.

De mivel rendkívül hosszú kritikát fogok róla írni és nem biztos, hogy mindenki el fogja olvasni, viszont marhára érdekel, hogy kinek mi a fenti kérdésrõl a véleménye, ezért gondoltam bedobom most külön ezt a témát, egy kicsit így egyfajta elõõrsnek a hamarosan érkezõ fõseregem elõtt... :D

Somni nem egészen ezt mondta, amit te idézel, ennél jóval mélyebben fogalmazott. Neki volt egy célja, amirõl nem tudjuk, hogy végülis sikerült-e, vagy egyáltalán az okozta a esetleg a késõbbi apokalipszist. Egy biztos, õ nem gondolt szerintem arra, hogy vala istenként fognak rá tekinteni. Valljuk be, azért ez nem kis teljesítmény. :)

Nem jött át a felelõsség és kötõdés? A rabszolga hogyan nyerte meg annak a bizalmát aki rabszolgákkal kereskedik? Késõbb milyen kötõdés alakult ki egy személyes tapasztalat és érzelmi kötõdés alapján egy cél íránt, ami kis idõvel korábban el sem tudott talán képzelni? (rabszolgafelszabadítás) Hát micsoda jellemfejldõés ez...! A két ember között a kötõdés csak egy pillantással kezdõdött, ez is egyfajta szimbólum ugyebár.

Kötõdünk másokhoz? Lusia Rey nem is ismerte a fickót, aki segített neki, de apján keresztül mégis talált egy olyan "szövetségest" akire nem is szállíott, aki az életét is megmentette. Ez is egyfajta kötõdés bár L.R. jelleme semmilyen irányba nem fejlõdött, elveihez végig ragaszkodott.

A távoli jövõ abból a szempontól érdekes, hogy két teljesen más technolóigia szinten élõ társadalom is kötõdik egymáshoz, még ha csak nagyon lazán és esetleges közös cél miatt, bár Meronym jelleme azért felfedi, hogy ez nem pusztán érdek alapú, a szolidaritás még itt sem veszett ki az emberiségbõl. A hívás után a Földet elhagyók visszajöttek értük, pedig ugyebár addig oda sem tolták a sztori szerint a képüket. Ez mi, ha nem kötõdés és a tettek következménye...?

Nem véletlenül írtam, hogy annyi szimbólum és apró utalás van a filben, és azokat annyiféle képpen lehet értelmezni, hogy az már-már elképesztõ. Tényleg csak apróság, de az rémlik, hogy mikor a hajón a gombokat vágja le az mérgetõ orvos, akkor az abból készült nyaklánccal fojtanák meg Zachry-t, de elszakad - akár egy kapocs - és ezzel menekül meg és menti meg utána Meronymot? Én az ilyen apróságokat is tudtam értékelni benne. Lehet, hogy ezt nem így tervezték a készítõk, de nekem ilyen apróságok is számítottak.

Ennek ellenére már-már vicces, hogy valaki semmit nem lát a filmbõl. Ehhez vagy nagyon vaknak, vagy érzelmileg nagyon tuskónak kell lenni. Bocs, de erre nem tudok mást mondani...

Mivel a civilizációk fejlõdése számomra érdekes, a film ezen vetülete is igencsak megfogott és a többi részét úgy is értékelem, hogy nem vagyok vallásos. Viszont a vallások által megfogalmazott értékeket és gondolataikat akkor is lehet értékelni, ha az ember nem hívõ. Rémilik még a V for Vendettában, hogy a fickó mit mond, mikor Ivy megtudja, hogy van nála egy Korán?

- Ez micsoda?
- A Korán egy példánya a 14. századból.
- Maga muszlim?
- Nem, tévés vagyok.
- Akkor miért tartja meg?
- Nem kell muszlimnak lennem, hogy a képeket szépnek találjam, és az írást megindítónak.

Na, a Felhõatlasz valami ilyenféle érzésre épít szerintem. Ezért jött be nekem annyira. Csak aki nem ilyen, az sanszosan nem érez semmit, neki nem jelentenek ezek a dolgok semmit.

Jó hát persze valláskülönbségek, vallásháborúk stb, meg hogy az erõs felfalja a gyengébbet meg még egy sor nagy-nagy életigazság csak nem irtam le mindet de a stb-be ezek is beleértendõk...

Érdekes, hogy egy téma még nem tûnt fel egyeten kommentelõnek sem, de még egyetlen kritkában sem olvastam róla. Amikor Meronym fent a hegy tetején felfedi Zachrynek, hogy ki is volt Somni, akkor lerombolja a hitét, aki ezt aztán mégis képes elfogadni. Ez több szempontból is igen fontos dolog, mégis furcsa, hogy ez eddig senkinek nem tûnt fel...

Ez a film 6 különálló cselekménysorozatot, történetet tartalmaz (egybegyúrva), ami lehetne akár külön film is mindegyik, ám ezek igy vagy ugy kapcsolodnak egymáshoz (nem véletlenül), és mindegyiknek más a mondanivalója....a film érinti a reinkarnácio kérdését (lásd anyajegy, egyes történetek szereplõi ujjászületnek más bõrében egy másik korban),; hogy semmi nem történik ok nélkül ok-okozat összefüggése (ezt ki is fejtik a filmben), hogy minden egyes találkozás más emberekkel vagy egy adott esettel uj irányt szabhat életünknek; rasszizmus kérdése (a rabszolgás történetben); másság kérdése és nemcsak sexuális értelemben a másság (Robert Frobisher-es rész); az elnyomás elleni harc, amely mindig minden társadalomban jelen volt, van és lesz (még demokráciában is), igy a miénkben is hisz itt is kb 2 millio ember él igazán jol 8 millio kárára (Somnis rész errõl szól); a gazdaságot milyen mocsok-elvek vezérlik, hogy minden csak a pénzrõl szól (olaj-lobbys rész), az ember élet se szent; hogy elpusztitjuk saját élõhelyünket (mert mohok vagyunk ez el is hangzik a filmben a Zachary-s részben); hogy ha bajban vagy sokszor még a rokonaid is elfordulnak tõled (Timothy Cavendish-es rész illetve a Zacharys részben is benne van ez)....stb.......
Valóban talán egy kicsit sok kondanivaló ez egy filmben, de igyekeztek minden égetõ és fontos kérdést, társadalmi, gazdasági problémát körbejárni a filmben (és sztem ezt ennél jobban nem lehetett megcsinálni, ugy hogy még akcio jelenet is van benne)..az ide-oda ugrálást meg azért kellett megcsinálni mert egy jelenet igy 35 perc után véget ért volna és dramaturgiailag ez igy volt jobb, mert igy a film végén áll össze minden sztori és azért a végén van egy kis katarzis " de hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága"...azért ez elég szép zárszó...ja és a filmzene is csodaszép benne.....ennyi.

Ha már "bölcsességet" akarsz, akkor emeljek ki párat a filmbõl? Mert furcsa, hogy te nem láttál ilyesmit. Az Idétlen Idõkig filmben az, hogy "egy isten vagyok", meg nyilvánvalóan tréfa volt Phil részérõl. Ugyanis õ sem tudta, hogy mirõl van szó. Néha büntetésnek érzete, aztán elkezdte kihasználni sõt, visszaélni helyzetével. Fogalmazzunk úgy, hogy ráunt, hogy seggfej legyen, lényegében próbálkozásos alapon érte el azt, amit.

Karakterfejlõdés meg nem létezhet a Felhõatlaszban hacsak nem lélekvándorlásként nézed a filmet, mert eltérõ korokba szerepelnek ugyanazon színészek. Egy csak egy olyan "képi húzás", mint ahogy a Vissza a Jövõbe szériában játszák el ugyanazon színészek a McFly és Tannen család tagjait.

Látom, hogy egyesek mániája ez a "katarzis". Nekem soha egy filmtõl sem volt, én pusztán élvezek vagy nem élvezek egy filmet...

Túl sok neves színész...? Na ne vicceljünk már.

A filmek többségének általában legalább 2 fõszereplõje van. Itt mindösszesen legfeljebb két húzónév volt, Tom Hanks és Halle Berry. Õ róluk lehet elmondani, hogy vagy maradandót alkottak a karrierjük során vagy valami oknál fogva nyertek valami díjat. (Mai napig nem vágom, hogy a Szörnyek Keringõje miért ért Oscar díjat...)

Az õ idõsíkjaik töltötték ki leginkább a filmet, legalábbis én így éreztem, mérni nem mértem le... Halle Berry volt az egyetlen, aki két idõsíkban is sokat szerepelt, ugyebár 1973 és a nagyon távoli jövõben is. Õk ketten voltak szeritnem a húzónevek.

A Jim Sturgess és Ben Whishaw szerintem az áltagmozinézõnek totál ismeretlen színészek voltak - mindketten jól játszottak szerintem - Jim Broadbentet is legfeljebb arcról ismerhették, de névrõl nemigen. Susan Sarandon egyszer talán ismertebb név volt, de õszintén szólva és az Ügyfél óta egyetlen filmjét sem láttam - ez cirka 20 éves film - szóval húzónévnek erõs lenne õt hívni, mikor kb. 3 percet, ha volt a filmben összesen...

Hugo Weaving és Hugh Grant lehet, hogy jó popcornfilmekben szerepeltek, és az egyiknek volt anno valamiféle szép karrierje romantikus filmekben, de azért húzónévnek hívni elég merész bármelyiket. HW egy filmben alkotott zseniálisat, ahol viszont egy arctalan ember volt, a V for Vendettában. HG sportnyelven fogalmazv szerintem már cask levezet rég túlvan karrierje csúcspontján. (Mondjuk Tom Hanks, csak õ közel sem zuhant akkorát, nincs "leírva", mint HG.) A filmben is alig néhány percet kapott...

Hugo Weaving meg egyértelmûen karakterszínész. A Mátrix ismertté tette, de egyben be is skatulyázta, ezen még a LoTR széria és a VfV sem igen tudott segíteni...


A filmen fanyalgók nagy hibája, hogy egyesek elvárják, hogy egy mozifilm valami akkorát mondjon, mint mondjuk a Biblia, vagy adott esetben olyan képzelnek, illetve nem képzelnek oda, ami másnak eszébe vagy eszébe sem jutott. Ezért is jó a film. Mindenki mást láthat benne. A film egy érzést közvetít. Ez vagy tetszik valakinek, vagy nem. Ezért van az, hogy igen szélsõséges véleménnyel vannak a nézõk a filmrõl. Én pl. nem vagyok vallásos, nem hiszek semmiféle ezotériahülyeségben meg a lélekvándorlásban sem, de mégis tetszett a film.

Vannak rendezõk és színészek akik "összenõttek", akikkel szívesen dolgoznak együtt. Nézd meg, hogy pl. Andrew Davis filmjeiben a mellékszereplõ hány filmben azonosak. Például õ.

http://www.imdb.com/name/nm0807159/

Három filmjében is szerepelt, néhány éven belül. Nagyobb névvel dettó ugyanez Tim Burton, Helene B.C és Johnny Depp. Valszeg felkérték és a múlt miatt egybõl ellvállalta. Ennyi.

Egyetértek veled. Ezt gondolom én is errõl a filmrõl.

Egyszerûen én sem tudok elmenni emellett a film mellett. Borzasztóan rossz film és igazából azért rossz, mert úgy akarták összemesterkedni, hogy jó legyen, de nem az. Végigolvasgattam az érdekesebb hozzászólásokat is, hátha megvilágosodom, de nem sikerült.

Bigpapa forumozó - erre nyomtam a választ - véleményével értek egyet maximálisan. A 182-es hozzászólásban már-már megmosolyogtatóan igazolják azt amit leírt, hogy kinek jön be ez a film.

Az egész filmrõl folyamatosan a hatásvadász - talán ez a legkifejezõbb -, a mesterkélt és a mûmájer szavak jutnak az eszembe.

Folyamatosan azt írják, akiknek tetszik, hogy van mondanivalója. Igazából én a rendezõktõl - meg akik a mondanivalón lovagolnak - is csak azt szeretném megkérdezni, hogy tulajdonképpen mit akartál mondani. Ha a válaszban háromnál több vesszõ lesz, akkor utána rögtön felvetõdik a kérdés, hogy akkor pontosan mit is.
Egy mûalkotásnak kellene, hogy legyen egy jól körülhatárolt üzenete, célja, de ne 6 vagy 8. Képzeld el ezt egy fotón, fényképen vagy szobron, stb.

A hozzászólásokból ezt muszáj kiemelnem (197-es hozzászólás):
"Az aszfalton szétplattyanó jelenetnek az volt a lényege ha jól megfigyelted, hogy nem az autóra esett (mint bevételhajhász látvány filmektõl megszokhattuk), ami ráadásul ott volt mellette, hanem mellé az aszfaltra, ahogy azt kell."

Ezen már hangosan röhögtem, mert eszembe jutott, amikor a 2 autó karambolozik és végre az amerikai filmekben megszokott klisétõl elrugaszkodva nekimennek a tûzcsapnak, letörik és jön a víz.

És ezekhez még hozzávehetjük azt, hogy túl sok neves színésszel operál, az már csak hab a tortán, hogy a Mátrixos gonosz fazont alkalmazzák itt is gonosznak, bár lehet, hogy ennek "semmi jelentõsége" sincs véletlenül õ ért rá az adott idõben.

Érdekes film volt. A vicces az, hogy ezek a történetek, egymás után elmesélve egyáltalán nem ütnének, de így keverve egész más a hatásuk. Tulajdonképpen semmi különös nincs is bennük, ezért mondhatnánk, hogy egy átverés a film, de mégis a jobb fajtából. A látvány, a hangulat és a színészek játéka nagyon jó volt, a film hosszát sem éreztem túlzónak. Viszont több helyen is kiszámítható volt, ez sajnos levon a pontszámából. A könyvet ezek után el fogom olvasni.

9 a 10-bõl. Erõsen újranézõs.

Ha kóddal nézi az ember a filmet, akkor lesz csak igazán jó film.

A "kód" tehát, ami segít az értelmezésben a következõ kifejezések:

sorrend – ez azért nagyon fontos, mert a világ történetbe, idõbe van ágyazva értelmezni, mi is csak így tudjuk. az idõvel az a baj, hogy az anyag természete csak. a szellem, már régen kinyilatkoztatta, hogy õt az "idõben" nem szabad keresni mert ott nincs és nem található. A szellem jelzõi csak idõtlenek, azaz örök érvényûek lehetnek. A sorrendben mégis megnyilatkozik az állandó által: a barátság, a szeretet, a jó nem tud az idõbe áramlani, mivel tõle független.

tett – a tettek sorrendje, azaz az tettek értelmezésének sorrendje sem mindegy – ok –okozat. Aztán a minõsége sem mindegy. Van például a "szándék", amit gyakran összekevernek a tettel. Azt hiszik sokan már a szándék elég, hogy a be nem váltott tett (tehát csak a szándék), jóváírható legyen. DE nem váltható be. A szándék, a nem realizált jó cselekedet visz ugye a pokolba.

személyiség – amióta világ a világ (pontosabban az almába harapás óta) van tudása az emberfiának, hogy ki milyen tulajdonsággal bír: mohó, önzõ, kapzsi, dühös, ideges, bosszús és jobban hangzó ellentétpárjai.
A bölcs azt mondja, ha egy gyufaszálat odébb teszek itt a földön annak hatása tõlünk 1 milliárd fényévre is érezteti hatását. Picit, de mivel az egésznek része a gyufa is, meg a tett is, ezért abból kivenni nem lehet. Az egész ha kiveszünk belõle valamit, elveszti egészségét. Rész lesz, ami az egész egy alkotó eleme.

A film az egészrõl szól.

Hogy a sok rész – maga a történet, a láthatatlan szellem formává válása, azaz anyag idõbe áramlása -, hogyan áll össze. Milyen szabályok (törvény) mentén megy a világ kereke. A szabályok jók. Az, hogy nem tartjuk be, az a mi felelõsségünk és aki a törvényen kívül helyezi magát az bizonyosan ítéletet von magára. Triviális. Hogy azok a törvények uralkodnak, hogy a nagyhal (erõszakos, durva, harcos) megeszi a kishalat (tapintatos, kedves, szeretet-teli)… Nem is lehet máshogyan, miért is lenne?… A filmben is minduntalan ez a körforgás (szamszara). Persze a törvény szinonimája lehet a szabály is. A szabály (törvény), amit a kivétel erõsít meg (a filmben nõ, és alacsony sorból származik, fehér ruhás és mártír… ismerõs?), hiszen a kivétel azért erõsíti a szabályt, mert az ezerbõl az egy. Vagy ha a mártírnál akarunk maradni a mindenségbõl egy megtestesülés. Egy kapu a világra, a jóra, mint esély.
A körforgás (anyag) része az idõben a sorrend, az idõben a tettek sorrendje a cselekmény, amely egy személyiség által végeztetik el… Tehát keletkezik a cselekmény és annak hatása.
Pl: az ipari forradalom egyenes következménye (nevezzük ténynek), hogy a világban van, ami van. A sok kifejezés mind kifejtette magát, okokon és okozatokon keresztül:
pénz – matéria, anyagszükséglet, élet, élet elem, venni enni…
autó – négy kerék, futószalag, ipar, ellenérték, munka, lakás, enni venni
stb.

Az egész anyagvilág és tudása jelen van, itt van egyszerre és egy idõben. Az egészbõl nem kiemelhetõen… A tettek hatása nagy jelentõségû: régi mese: a bor miatt a kovács elveszett, a szög miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt a háború… sorrend és ok okozat.
Mi a tanulsága a mozinak?
Tenni kell a jót és nem szabad a szándéknál megállni. A knowhow adott. Le van írva ezermegezer éve: samaragd tábla, jiking, véda, biblia. Ezen viszonyrendszerek újat nem mondanak, mert amit kinyilatkoztatnak egyetemes és nem megfellebbezhetõ: miért? mert a barátságot nem lehet félremagyarázni, aki megpróbálta tanulság lett belõle és értelem szerûen elbukott. Ezért egyetemes. A fogalomhoz mást kapcsolni nem lehet. A film elmondja, hogy a tettek hatása azért fontos, mert felelõsséggel párosul. A jó tetteken keresztül realizálódik a szellem a láthatatlan, és hat… Ha mi magunk úgy döntünk, saját felelõsségünkre, hogy az egyetemes igazságokat realizálunk, azaz tettekkel igazoljuk szabad akaratunkból helyességét (jó, bátor, igényes, mûvészi stb.) akkor olyan világot építünk, ahol kivívhatjuk utódaink szeretetét és megbecsülését.

És ülhetünk mi is a kunyhó elõtt és mesélhetünk, boldogan… közel hozzá… az egészhez…