Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Földszint

Spoiler
janderka szept. 20. 12:23:20
(1/1)
Közönségtalálkozón láttam a filmet, ami annyiban legalább illett hozzá, hogy a film is mintha folyamatosan magyarázkodni akarna saját fontosságáról. Nem rossz , csak éppen attól még nem jó, hogy aktuálpolitikai párhuzamokat lehet ráaggatni, majd a plakátra képzeletben ráírni, hogy LÁZADÓ FILM.
Volna ugyan benne ambíció. Van benne politikai töltet is. Csak közben túlságosan bízik abban, hogy a néző már eleve tudja, miért fontos. Pedig a lázadás önmagában nem dramaturgia, az aktualitás nem mélység, a politikai áthallás pedig nem helyettesíti a valódi katarzist.

Kezdem ugyanis unni már ezt a műfajt: amikor egy alkotás elsősorban abból merít energiát, hogy a néző pontosan tudja, mire kell gondolnia. A Földszint sem igazán egy diktátorról és az általa manipulált társadalom megvezetéséről, elnyomásáról szól, hanem arról, hogy mi tudjuk, hogy arról kell szóljon. A film egyharmadára nyilvánvalóvá váló politikai áthallás ugyanis nem következménye a filmnek, hanem maga a film egyik fő terméke. Mintha Reiszék attól tartanának, hogy ha nem húznák meg elég vastagon a párhuzamot, akkor a nézők netán önállóan próbálnák meg értelmezni, amit látnak.

És ez a probléma azzal a gondolattal is, hogy Földszint majd „odakint” is működni fog. Lehet persze az olaszokkal jóban lenni és erre építeni a nemzetközi sikert, de ettől a film még nem lesz kevésbé közepesen általános. Ami ugyanis itthon aktuálpolitikai kikacsintásnak tűnik, az máshol könnyen marad egy általánosan ismert hatalomellenes történet, amely körül a konkrét magyarországi jelentésréteg híján igen gyorsan elfogy a levegő.

A film ráadásul a végére saját maga ellen fordul. Legalább háromszor van vége, aztán mégsem. Minden egyes alkalommal mondani akar még valamit, ami rámutat önmagára, hogy még inkább értsük. Az igazi befejezés pedig végül nem annyira nyitott, mint inkább értelmezhetetlen. A két főszereplő hosszú perceken át beszélget önmagukról a vaksötétben (ami filmélményként sem igazáén jó lezárás).
Válasz