Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Fotográfia

Spoiler
perry 2008 nov. 26. - 08:52:02 Előzmény Heathcliff
(19/79)
Írhatnám azt is , hogy Zala Márk a kamera "emberi meghosszabbítása", számomra az õ szerepe
a történetben nem más mint a szemlélõdõ ember. Nincsenek érzelmi kitörései nem azonosul, csupán szemlélõdik, persze lehet bármilyen olvasata is. :)
Mint Sebõ szerepe aki az a narrátor aki mint Tinódi zenében közvetíti foglalja össze a pillanatnyi érzelmeket.
Az ön vagy maga nyelvi etimológiai kérdéshez pedig nem igazán tudok hozzá szólni, tény a magát jobban használják vidéken mint az önt.
Válasz
Heathcliff 2008 nov. 26. - 02:34:37
(18/79)
Most végre láttam az egész filmet, és hát igen: döbbenetes. Ez a falusi világ, ez a gondolkodásmód mára eltûnt. Pl. furcsa és érdekes volt az a kép, amikor Sebõ a templomtól lefelé vezetõ utcán gitározott: mennyire hatalmasnak és tekintélyesnek tûnt a templom a házakhoz képest. Sebõ dalai egyébként rendkívül jók voltak, nagyon-nagyon tetszettek (na jó, fõként a szövegük miatt).
Kár, hogy a készítõknek újra kellett vágniuk, kíváncsi lettem volna az eredeti verzióra, mit kellett "kiretusálni". Talán a téeszesítés miatti panaszkodást, a szegénység fájdalmas nyomait, a vallásosságra való utalásokat, a disznó megölését, egyebeket. De még így, retusált változatában is megkapó volt. Egyet nem értettem: mi volt Zala Márk szerepe azon kívül, hogy nézett kifelé a fejébõl? Õ szimbolizálta a nézõket,akik a városból úgy csodálkoznak a falura, mint egy panoptikumra?
A film fõszereplõje nekem Juliska volt, a vigonya öregasszony, a beszólásaival:
- Tán feleségül akarja venni az unokámat? (Nincs is.)
- Azt írta nekem, a református vallás lopott. Én meg visszaírtam: ha lopni megy egy almafához, ön is csak a szép, érett almát szedi össze, a rohadtakat meg ott hagyja. (használta az 'ön' kifejezést, ami igen különösen hatott ebben a környezetben).

"A titkos gyilkos mama" pedig elképesztõ. Micsoda szörnyeteg. Tizenéves lányokat megölni...és még harminc év után is a férjét vádolta...ezzel oly mértékû jellemtelenséget árult el, ami ékesebben ítélte el minden ellene szóló vádiratnál. :(
Válasz
perry 2008 nov. 25. - 18:37:06 Előzmény Vinogradov
(17/79)
Kedves Vinogradov.

A mi idõnk nektek már történelem, és ez így is van jól.
A film nagy kérdése, hogy az aktualitás elvesztése után mit tud közvetíteni egy olyan generációnak mint a tiéd. Magyarul azokat a jelentés funkciókat amit a keletkezéskor hordozott egy másik "világ" emberi értelmezni, analizálni tudják-e?
Az én olvasatomban ezt azok a mozik tudják, melyekben általános értékekrõl van szó, Bergman,
Tarkovszkíj és tényleg még hosszasan sorolhatnám itt a rendezõket akik alap igazságokat közölnek velünk.
A Fotográfia a mi történelmünknek egy parányi szelete, embercsoportok közti konfliktusa a múltból.
A Hogy szaladnak a fák (1966) egy fiatal értelmiségi találkozását mondja el tíz éve nem látott falusi nevelõanyjával. Nagyon friss mozi volt ez annak idején. Az idõs, halálához közeledõ parasztasszonyt játszó Kiss Manyi egyik legnagyobb alakításaként emlékezünk a lélektani elemzést dokumentarizmussal ötvözõ alkotásra. Akkor és ott nekünk ez valami olyat jelentett amirõl nem illett vagy nem volt szabad beszélni, érvényesülés az idõsek magára hagyása, generációs elszakadás. Ez nem illett bele a szocialista embertípusról alkotott képbe.
Mára ez már olyan lett mint a neorealizmus mint
mûfaj, láthatjátok de kötödésetek már csak esztétikai szinten van hozzájuk.
A filmet 1973-ban hosszú huzavona után, többszöri pótforgatás és kényszerû „alakítgatások” után alig fogadták, el, de aztán (a diktatúrák puha abszurdja) váratlanul díjat kapott a moszkvai fesztiválon. A késõbb híressé vált „budapesti iskolának” nem elsõ, hanem iskolát megelõzõ darabja lett: a szigorúan hiteles dokumentum, az ellesett pillanatok, a fotó-igazság és a nagyobb távlatú fikció páratlanul érdekes ötvözete.
A film utolsó harmada: egy valaha kisgyermekeit meggyilkoló, s ezért évtizedekig börtönbe zárt asszony élethazugsága, „élet-titka” néhány megtalált régi fényképpel szembesítve – az egyetemes filmmûvészet ritka és társtalan remeklése, a filmportré mûfajának csúcsa számomra.
Bocsájtassék meg nekem kedves Vinogradov, hogy így bõ lére eresztve válaszolok soraidra, de nem ellened érted írtam ezeket a sorokat.:)
Válasz
Tümella 2008 nov. 25. - 10:19:14
(16/79)
Az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Az igazság és a hazugság harca. Ki fogadja el magát olyannak, amilyen valójában? Sebõ Ferenc zenéje, az énekelt versek magaslatokba emelik a filmet, a két fõszereplõ sem rossz, csak a valódi emberek felülmúlják õket saját lényükkel. A spontán kibontakozó rémtörténet a film végén: hab a tortán - , de azért örök a film mondanivalója, mert az emberi természet sem változik, ki meri vállalni, megörökíteni magát kócosan?
Válasz
offtopic
Mianserin 2008 nov. 24. - 23:17:19
(15/79)
Bocsánat, József Attila: Gyöngy.
Nem pedig Gyöngy és göröngy. Mea culpa.
Válasz
Mianserin 2008 nov. 24. - 23:15:58
(14/79)
Nagyon örülök. Még sosem tudtam egyben végignézni ezt a filmet, én is mindig max. a közepétõl kezdve láttam. Szeretem Sebõ zenéjét is, nem könnyû szeretni, tudom. Sok Sebõ zenét hallgattam egy idõben és valahogy érzem, mit akar, ha akar egyáltalán. Nem minden tetszik, amit feldolgozott, de pl. József Attila Gyöngy és göröngy, Rejtelmek, Tedd a kezed, Harmat, stb. ezek szerintem nagyon szerethetõk. Sokat nem is Sebõ énekel, hanem Sebestyén Márta vagy Palya Bea. No, lehet, hogy kezdek eltérni a tárgytól.

Megpróbálom most elejétõl elkapni. :)
Válasz
Heathcliff 2008 nov. 08. - 11:34:07
(13/79)
Sajnos csak a film utolsó félóráját láttam, de az annyira felkavaró és döbbenetes volt, amit lehetetlen elfelejteni. Hogyan lehet amatõr szereplõkkel, nagyjából nulla költségvetéssel a legszívszorítóbb filmet elkészíteni - hát, erre nagyszerû példa.
Válasz
Vinogradov 2008 aug. 04. - 15:35:42 Előzmény efes
(12/79)
Attól eltekintve, hogy az általad leírtak negyven százaléka tökéletesen egyezik a topicnyitó hozzászólásom tartalmával, tökéletesen egyetértek veled...
Válasz
Vinogradov 2008 aug. 04. - 15:34:44 Előzmény megmondom
(11/79)
Na, ezt jól megmondtad!

Nekem meg meg kell mondanom, hogy én semmiben nem értek egyet veled...
Udvariasak, tisztelik az idõseket, de naív érdeklõdésük, néhol szükségképpen és elkerülhetetlenül esetlenül életidegen alapállásuk megnehezíti a dolgukat...
A falusiak pedig az egészbõl nem látnak semmit, csak azt, hogy jönnek a fotográfusok...
A fotográfián pedig jól kõ kinézni - úgye ez a konvenció...
Úgy hogy nem értik, hogy mi érdekeset találnak ezek a fura figurák czifra nyomorúságukban...

Ez a surlódás, ez a kommunikációs zavar megmutatja a falura leszabaduló városiak naivitását és hibáit is, amivel tehát már túlmutat a korszak naivitásán, és olyan egyetemes mondanivalót sugall, ami igazán értékessé teszi ezt az alkotást...

De téged ez nem érdekel, hiszen húsz perc után elkapcsoltál, vagy is lényegében az egész filmrõl alig tudsz valamit...
Így reflektálni valamire elég nehéz, de Neked sikerült...

"It's difficult, not impossible..."
Válasz
Vinogradov 2008 aug. 04. - 15:22:34
(10/79)
"Ó! Ó! Ó! Mesterségünk a fotó!" - nekem tetszett.
Válasz
10/10
rosner 2008 márc. 24. - 17:09:49 10/10
(9/79)
lenyûgözött ez a film! Megrendítõ történetek, érzékeny képek. A kérdezõ felelõsségének problémája.
Válasz
Óz 2008 márc. 24. - 15:33:01
(8/79)
Teljesen egyetértek Önnel/Veled. Ilyesmi témában talán érdemes lenne meghallgatni az Omega 1981-es Az arc albumáról "A fényképésznél" számot. Mintha ennek a filmnek a tömény változatát adná. Jó szórakozást, megyek, mert kezdõdik!
Válasz
efes 2008 márc. 09. - 19:43:04
(7/79)
sajnos, így van. de a köztévék egyik feladata is ez: életben tartsa azt, ami erre érdemes. zolnay teljes életmûve ilyen.
Válasz
alex4427 2008 márc. 09. - 19:06:18 Előzmény efes
(6/79)
Köszönöm! Ez szép és pontos!
Kár, hogy Zolnay Pál nevét, mûveit nem sokan ismerik. Igaz, õt nem sztárolta sem az elõzõ, sem a mostani rendszer!
Válasz
8/10
mikka 2008 márc. 09. - 16:36:39 8/10 Előzmény megmondom
(5/79)
(SPOILER?) Ez a film pont az ellen szól, ami ellen te is beszélsz, csak nem 20 percet kellett volna megnézned, hanem mondjuk az egészet.. Hallgattál volna, ember... (Persze: utána aztán elterelõdik a történet az öreg néni elbeszélésének irányába, aminek szintén megvan a maga üzenete "a valóságért a nem retustált fotózásról is lemondásról", de errõl te már aligha tudhatsz, mert ez a film végén van..) Egyébként meg: azért nem végignézni egy filmet, mert az elsõ 20 percben látottak nem úgy mutatnak valamit, ahogy te azt elképzeled... hát..
Válasz
efes 2008 márc. 05. - 13:00:01
(4/79)
20 perc tapasztalat alapján épeszû és jóérzésû ember nem mond bírálatot semmirõl.

hogy álmûvészieskedés lenne? azt sem hiszem. a hetvenes évek egyedül az, ami stimmel. zolnay pál filmje annak az idõnek a hiteles és pontos lenyomata, amikor a városi értelmiség -megelégelve/kiábrándulva a szocialista jövõkép által sulykolt ipari-tudományos társadalommodellbõl- a vidék, a vidéki parasztság élete, s annak lakói felé fordult. erre az idõszakra tehetõ a táncházmozgalom megalakulása, ekkor vált "trendivé", minden, ami paraszti, ekkor vásárolt tanáyt sok pesti az õrségben, a káli-medencében, ekkor indultak erdély felfedezésére fiatal zenészek, néprajzkutatók, tanárok. e kirajzás azonban a dolog, igaz, önszervezõdõ, de mégiscsak kampányjellegébõl adódóan, így szinte törvényszerûen naiv és túlbuzgó volt. a zala márk alakította fotós is azt a mûalkotásokban megörökített parasztot akarta megörökíteni, amelynek arcába a munkás élet véste a barázdákat, a fáradtságos küzdelmet, a nehéz élet nyomait akarta lefényképezni. a film drámája abban van, hogy a parasztok viszont ezzel szemben egy idealizált, kiretusált, kiszínezett képet akartak magukról viszontlátni, amelyen ünneplõben, látszólag gondok nélkül mosolyognak a kamerába. a fotós az igazat akarta megmutatni azokról, akik a hamisat akarták látni. ezt a disszonáns szituációt mutatja meg ez a film, igenis nagy alázattal, õszintén és tisztességgel.
Válasz
1/10
megmondom 2008 márc. 05. - 10:59:38 1/10
(3/79)
Álmûvészkedés a 70-es évekbõl. 20 percet bírtam belõle. Jóérzésû ember nem tudja szemrebbenés nélkül végignézni, ahogy két bunkó és tehetségtelen ismeretlen fényképezõgéppel és primitív párbeszédekkel, erõlködve közelebb akar kerülni falusi emberekhez azért, hogy végül pénzért adják el nekik jónak még erõs túlzással sem nevezhetõ képeiket.
A fotós legnehezebb feladata, hogy érzéseit, véleményét képekben fejezze ki. Mi kell tehát a fotózáshoz? Érzékenység, alázat, figyelem. A két szerencsétlen fõszereplõ ezzel szemben önelégült, figyelmetlen, még ha a film azt is akarná sugallni, hogy mennyire értik a dolgukat. Az idõseket nem tisztelik, abszolút nem érdeklõdnek fotóalanyaik iránt, csak képeket akarnak készíteni. Az pedig, hogy a közhelyes és igénytelen fényképekért még pénzt is kérnek, õszintén szólva szánalmas.
Nem ajánlom a filmet senkinek, aki valamennyire is érdeklõdik a fotózás iránt, sõt, senkinek sem.
Magamról annyit, hogy szeretek fotózni, a filmre is azért ültem be, mert reménykedtem benne, hogy a rövid leírás valamennyire legalább hiteles. Hát nem az.
Válasz
verdeleth 2007 szept. 06. - 15:15:26 Előzmény Vinogradov
(2/79)
igy van tényleg gyönyörû A o cselekmény ellenére is leszögezett a fotelba, olyan történetek hangoztak el Annyira szép hangulatú a film, hogy csoda Nagyon nehéz ilyet csinálni de ez sikerült
Válasz
Vinogradov 2007 aug. 27. - 13:13:55
(1/79)
A hetvenes évek eleje...

Az újítók és kísérletezõk kora, amikor a magyar film egy egész világot fedezett fel magának: azt a Magyarországot, amelyrõl eddig az értelmiség legfeljebb a Magyarország Fölfedezése címû sorozat köteteiben olvashatott...

Ekkor készült ez a film is, mintegy nyitányaként a hirtelen, váratlanul feltámadott új érdeklõdésnek az igazi Nép, igazi gondjai, bajai, mindennapjai, fájdalmai, tragédiái és örömei iránt...

A film talán minden korábbinál érzékenyebben közelíti meg ezt a kérdést: mély és õszinte, szinte gyermeki érdeklõdéssel hatol be a kis falvak világába, s ha a maga kicsit városias, értelmiségi, idealista-romantikus módján teszi ezt, ez igazán megbocsátható, hiszen ez csupán a korszak gyermekbetegsége volt.

Fantasztikus, izgalmas intellektuális kaland bontakozik ki szemünk elõtt, s Zala Márk és Iglódi István, valamint a nem kevésbbé jelentõs "amatõr" szereplõk (akik valójában az igazi sorstragédiák igazi szereplõi) történetén keresztül, mely nem csak ezt a bizonyos érdeklõdést "lovagolja meg", hanem arra is rávilágít, hogy még a legtisztább, legõszintébb érdeklõdés is micsoda sebeket ejthet olyan "egyszerû" emberek lelkében, akikrõl nem is gondolnánk, hogy micsoda érzékenységek és lelki mélységek lakoznak bennük valójában...

Felkavaró, elgondolkoztató film, mindenkinek csak ajánlani tudom, fotográfusoknak pedig kötelezõ darab, ezt ugye mondanom sem kell!
Válasz