Téma: Frida

9/10
FElepHánt 2011 nov. 10. - 18:01:13 9/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

FRIDA Czeizel Gábor Spinoza Színház
Gáspár Anna eddig is Budapest legprogresszívebb mûsorpolitikájú játszóhelyévé tette a Spinoza Színház-at, de még ezen belül is példátlan merészségû telitalálat egy Frida Kahlo-ról szóló "opera" elõadása. A félelmetes invenciójú festõnõ képein túl is elképesztõ: szélsõségekben tobzódó élet, végletes házasság, a testi kínok megalázó gyötrelme. A szövegkönyv, Ann Silberberg korrekt munkája, sikeresen kerüli el a melodramatikus közhelye-
ket, miközben a tragikus alapállapotot és a viharos sorsfordulókat szikár egységbe képes összefogni. Prózai darabként is megállja a helyét, a nagy kihívást az éneklésbe való átmenet jelenti. A két szereplõ, a százszázalékos színészi hitelesség mellett, támadhatatlan muzikalitással abszolválta Henk Nieland, leginkább a brechti songokkal rokonítható dalait. Közelrõl persze kicsit nehéz az artikuláció mimikáját nézni, - a televíziós operaközvetítésnél bevált, "csukott szem-nyitott fül"-taktikát alkalmazva azonban maradéktalanul él-
vezhettük a valóban operai szintû produkciót. A kistérben a legszûkebb felállású zenekar is veszélyeztetné az akusztikai egységet, Neumann Zoltán avatott zongorajátéka, a legapróbb rezdülést is követve, tökéletes beleérzéssel alkotta meg a zenei hátteret.
Czeizel Endre minimális eszköztárral is alkalmas játékteret hoz létre, a narrátori mondatok egy önarckép keretében hangzanak el, a fizikai nyomorúság érzékeltetésére elég a tolókocsi és egy fogantyú a kapaszkodáshoz, a nõcsábász Diego Riverát kalaplengetõ játékossága jellemzi, Frida nyílt színen ölti magára a kínzó heveder-abroncsokat. A szituációk mívesen kidolgozottak, töretlen a tempó, árnyaltak még a heves kitörések is.
Az egyik, társasági hölgyektõl a sógornõjéig hajkurássza a nõket, a másik a drogokon kívül a szerelmi mámort keresi Chaplin feleségétõl Trockijon át a magyar fotográfusig, akinek a kávéház falán látható, róla készült, katartikus varázsú képe meggyõzõen bizonyítja: volt mivel hódítania...
Hábetler András már alkatában tökéletesen fedi a nagy mexikói muralista figuráját, érzékeny reagálásai, tiszta deklamációja, életerõtõl duzzadó játéka találó ellenpontja a címszereplõ rettenetes feszültségeinek. Veszett a kegyetlen vitákban, empatikus a segitségnyújtás meghitt pillanataiban, minden ízében egységes karakter-alakítás, nem is szólva az éneklés arányos szépségeirõl.
Megéljük a szenvedést, ereinkben lüktetnek a kínok, kíváncsian figyeljük a festészetben magára találó õstehetséget, örülünk sikereinek, aggódunk a váratlan fordulatok idején: Herczenik Anna tökéletes azonosulással rajzolja meg Frida Kahlo színpadi portréját. Magától értetõdõ természetességgel vált prózáról énekre, mesterien arányosítva a dinamikai és a stiláris különbségeket. Bírja a folyamatos jelenlét terhét, minden lelkiállapotához
megtalálja a szuggesztív megjelenítés formáit, az ívelten áradó zenei frázisok líraisága nem zárja ki a dühkitörések elcsukló hangjait. Nagyra értékeltük a Tündöklõ középszer-ben, de ez a színpadi munka újabb elõrelépés énekesi, színészi, elõadómûvészeti pályáján.