A biológiai determinizmus és a testünkbe kódolt sors gondolata mindig is zavarba hozott. Ebben a filmben minden a genetikáról, a húsról és a vérről szól, arról a tökéletlen gépezetről, amit a társadalom annyira fetisizál. Különös nézni a főszereplő küzdelmét, aki minden áron le akarja győzni a saját fizikai korlátait. Én pont az ellenkezőjére vágyom: arra a fajta esendő, tökéletlen emberi biológiára, ami hibázik, ami elfárad, és ami éppen ettől válik igazán valóságossá. Zseniális, hideg, mégis nagyon emberi film.

Eddig nekem valahogy kimaradt a Gattaca, pótoltam, viszont sokkal jobbat vártam. Maga az alapmotívum, az önként és dalolva megvalósult össztársadalmi eugenika (a tökéletesség fasizmusa, idézve egy lentebbi hozzászólót) teljesen oké, viszont sajnos szinte minden más, a kivitelezés és a fránya részletek sokkal kevésbé. Túlságosan elnagyolt és kidolgozatlan itt minden, kezdve ennek a disztopikus társadalomszervező elvnek a gyakorlatban való működésétől és következményeitől a Gattacában való munkán és történéseken, vagy hősünk szüntelen rendszerkicselező ügyködésein át egészen a két férfi speciális kapcsolatáig.

Innentől némi SPOILER
Csak az űrközpontnál maradva: mi szükség a minél jobb fizikai adottságokra olyanok esetében, akik vélhetően egész életüket számítógép előtt töltik? Adódik a válasz, hogy mert megteheti a cég, hogy a legjobb genetikájúakat veszik fel, viszont a csupán töredékük számára elérhető űrhajózást leszámítva mégis mitől olyan vonzó nekik ez a munka?
Miért szükséges minden reggel véradással igazolni az odatartozást?
Miért fontos kommunikációképtelen robotként mozognia és viselkednie minden egyes irodai munkatársnak?
Hogyhogy nem ismeri fel egymást a két testvér, miközben legfeljebb egy évtized ha eltelt?
Miért gyűjtik be és aztán elemzik az irodai helyszín tágabb környékén fellelhető összes DNS-mintát a nyomozók, ha amúgy egyáltalán nem számíthattak arra, hogy valaki illetéktelenül behatoló követte el a gyilkosságot (hiszen eleve be sem juthat), arra viszont mindenképpen számíthattak, hogy bármelyik munkatárs, és persze mindegyiküktől találnak is valamilyen mintát? (És végül hol találják meg a perdöntő DNS-t? Valahol húsz méterrel arrébb? Dehogy, az áldozat szemében, és persze miután többször is végigvegzálták az ilyen-olyan tesztekkel az összes dolgozót. Pff...).
És sorolhatnám a logikátlanságokat és felszínességeket akár Vincent szüntelen konspirációit, akár Jerome-mel való kapcsolatát illetően is, de minek. Persze érteni vélem, együtt a szinte bántóan steril jelenetekkel és miliővel, a jórészt ordítóan műtermi helyszínekkel (ide nem értve a valóban lenyűgöző brutalista építményeket), valamint a tárgyi kultúra időtlenségének erős hangsúlyozásával a lecsupaszítás, egyfajta stilizáltság lehettett az alkotó célja, hogy hősünk eltökéltségére és kitartására, plusz erre a különleges barátságra fókuszálhasson, viszont ezzel szerintem feláldozta mindazt, ami izgalmas, amiben lett volna potenciál olyasmik oltárán, amiket így együtt is már ezerszer láthattam.
(Jut eszembe, egyáltalán nem csodálkozom a két évvel ezelőtti híren, hogy sorozat készül a filmből, inkább az a meglepő, hogy idáig nem készült: egyszerűen túl nagy benne a poteciál).

Az alakítások persze rendben vannak, bár mondjuk Hawke és Law mindenben jók, Arkin szintúgy, és belőle többet is elnézegettem volna, Thurman viszont elég semmilyen - oké, eleve nincs jól megírva a karaktere (sőt semennyire sincs), bár ha azt veszem, Law-é sem túl acélos.
Apropó Jerome, ami a halálát illeti, az már önmagában teljes nonszensz. Nem demonstratív céllal nyilvánvalóan senki nem lesz úgy öngyilkos, hogy az a lehető legkegyetlenebb fájdalmakkal járjon. Ő mégis úgy lesz, csak hogy lássuk a lobogó fényben arannyá változó ezüstérmet. Ez a pillanat maga a film kicsiben: a szimbólum kedvéért sutba dobni minden racionalitást és életszerűséget.

Valami nagyívűbbre számítottam igazából. Ethan Hawke jó és Jude Law-val együtt jól játszanak, de szerintem a közelébe nem jön más hasonló kaliberű/hangulatú sci-fiknek. Abszolút nem értem a hypeot.

Ez a film olyan szarul öregedett, hogy arra nincs kifejezés.

Tibi, Tibi, megint elszaladt veled a woke-ló---:)

A filmben látott genetikai kasztrendszer és a jelenkori woke-véleménydiktatúra: egy és ugyanaz: ugyanolyan manipulatív, romlott, basáskodó rémállam. Az ember tragédiája, falanszter-szín: "E gyermeket orvosnak kell tanítni. Ebből pásztor lesz." Mint itt, a filmben: tervezett génekkel űrhajós lesz, rossz génekkel legfeljebb takarító. A förtelmes woke - mint a kommunizmus - látszólag megfordítja: az ostobából legyen űrhajós, a jobbra érdemesből pedig megtűrt szolga. Mégis ugyanaz: a gonosz tükörképe is gonosz.

Nagyszerű volt a tv-ben a film képminősége, az egykor megvett dvd a nyomába sem ér.

Ez az egyik legtökéletesebb film, amit valaha láttam! Szinte minden elhangzott már azzal kapcsolatban, amit elsőnek leírnék, bár még teljes egészében a hatása alatt vagyok. Roppant elgondolkodtató, hogy gyakorlatilag ezt a filmet sem lehetne elkészíteni ma. Ezzel kapcsolatban igazán rezonálok egy korábbi hozzászólással, ami azt fejtegeti, hogy itt még nem a (tehetségtelen, erkölcstelen, jellemtelen) kevesek gyakorolt hatalmat a többség felett. Gyakorlatilag a mostani világ inverze is, pontosan ezért (is) örök kedvenceim a 90-es években készült alkotások, amikor még Márai verse nem volt tökéletes leírása a jelenkornak, mementó:

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Jó a sztori, de nem minden színész hozza a szintet és ez sajna látszik is. Valamint sokszor unalmas jelenetek vannak benne.

Földhözragadt lennék? Semmit nem értékelek, amiben nem látok valami humánus hasznot ( ez még csak meg sem nevettet).
Minden màs öncélú vacakolás, üres spekulàció.

Ethan H., Jude L. miatt nézt. meg, jobb filmre számítottam. Uma T. vhogy nem illett a filmhez, a többi színészhez, alakítása ezen filmben sem tetszett, a magyar hangja is borzalmas volt. Kedvelem Szabó S. Barnabás hangját, de Jude L-nak egyáltalán nem volt jó.

Meg kellett néznem az adatot, hogy mennyibe került a film, mert azt gyanítottam, hogy a szegényes látványt tudatos filozófiaként tartották a kis költségvetés elé, fügefalevélként. Valójában kis-közepes pénzből készült a film, melynél rejtély, hogy miért a múlt század hatvanas évei styling-jának modorában dolgozták fel az egyszerre sivár és maníros látványt.

Nagyon sokáig a természetes kiválasztódás megoldotta azokat a dolgokat, amiket a film is érint. Manapság a mozgásképtelen szellemi fogyatékost is életben tartják, amin azért el kellene gondolkozni. A szélsőséges megoldások sohasem jók és ezt pedzegetné ez a mozi. Régen láttam mégis emlékeztem rá, ami a mai filmekkel nincs mindig így.

Nem volt jó film, de a hibáin jókat lehetett mosolyogni. Az alapötlet nem volt rossz, de nagyon egy síkon futott csak a történet, sok volt benne a narráció és nem volt benne semmi szenvedély, izgalom vagy igazi dráma. Ethan Hawke és Jude Law között nagyon megvolt a kémia, mellettük Uma Thurman labdába sem tudott rúgni.

Kilenc felett, már hol tart, mégsem tudott igazán átjárni ez a film. Érdekelt, csalódás volt, jobbat vártam ehelyett.
Nem akarom alul értékelni, mert nem nézhetetlen!

5/10

90' évek egyik legjobb sci-fije!

Klasszikus és drámai szépségű film a Gattaca. A végletekig steril látványvilág közepette zajló történet emlékezetes és egységes, képekkel támogatja a lényegre való koncentrálást. (Az első perctől érzékelhető drámai hangulat ellenére ennyire pozitív erőt adó filmre 1997 óta szinte nem is emlékszem.) Az üzenete emberi és, - időben már Spartacus óta, - tökéletesen rendben van. A főszereplők hibátlanul és hitelesen alakítanak. (Nem emlékszem, hogy Ethan Hawke ennél valaha is jobb lett volna az általam látott szerepeiben, - az eddig 16, - egyszóval abszolút megérte a "moziestét". Végre egy film, ami kifejezetten figyelmeztet az egyéni helytállás szükségességére, az erkölcs, az önfegyelem, a céltudatosság jelentőségére, adott esetben a gonosz, vagy céljaiban embertelen hatalommal szemben is. - Nem véletlenül "száműzték" éppen csak megtűrt státuszba, az elérhetőség perifériájára ezt a filmet. (A mai világban a legtöbb helyen a "kevesek hatalmáknak" van rá elég oka, hogy egy ilyen, lelkileg is megrázó, de a végén az egekbe emelő, elgondolkodtató film esetében ne tolja túl a marketinget.)

Ha valaki ezt nem látta annak kötelező megnéznie, mert tényleg nagyon jó a film!

Én azon a héten láttam először, amikor az újságok címlapján a "Megfejtették az emberi genomot!" szalagcímek virítottak, úgyhogy a film végén az első dolgom az volt, hogy visszatekertem az elejére megnézi, hogy ki volt az a zseni, aki ezt írta. :-) Majd neten rákeresve, hogy miket írt/rendezett még láttam, hogy Truman Show, Simone. Három ilyet filmmel kezdeni... Azóta, amikor csak meglátom a nevét, automatikusan megnézem a filmet (Terminál, Fegyvernepper, Lopott idő, Burok). De szerintem egyik sem közelíti meg az első három film szintjét. Mondanivalóilag. (Van ilyen szó?)

Vissza a filmhez.
Páran hiányolták a látványt a filmből. Nekik elmondom, hogy anno megírta a Truman Showt, viszont a stúdió vezetői nem akartak 80 millió dollár odaadni egy elsőfilmes rendezőnek, csak 20-at. Erre megírta a Gattaca-t, ügyelve, hogy 20 millió alatt maradjon a büdzséje. Ezért a "szegényes" látvány.

A történet nagyon jó. Bár sajnos tele van a történelem hasonló példákkal, így ismerős lehet a dolog; férfiak-nők, nemesek-jobbágyok, uralkodói család-alattvalók, bizonyos nép-az összes többi, diploma-érettségi, stb. Szóval ez nem igazán sci-fi. Csak azért tartják annak, mert "a nem-túl-távoli jövőben" játszódik.

***ENYHE SPOILER!!!***
Az egyik legjobb mondat a filmben (szerintem), amikor elfutnak az ellenőrzés elöl és Uma Thurman - utalva arra, hogy neki rossz a szíve - mondja, hogy "Én ezt nem tudom megcsinálni, hát nem érted?", mire Ethan Hawke mondja, hogy "Épp most csináltad meg."
***SPOILER VÉGE***

Nekem annyira tetszett a film, hogy keresgéltem a neten és valahol megtaláltam a forgatókönyvét, aminek a végén van egy lista - sajnos a filmbe nem tették be -, ahol felsorolnak híres embereket és betegségeiket: Homérosz születésétől vak, Napóleon epilepsziás, Rita Hayworth Alzheimer-kór, Helen Keller vak és süket, Stephen Hawking Lou Gerhig-kór, Jackie Joyner-Kersie asztmás, Charles Darwin pedig valami azonosítatlan betegségtől szenvedett egész életében.
És rajtuk kívül még rengeteg ismert ember volt a történelemben, akiknek a nevét nem tudnánk, ha olyan világ lett volna, mint amit a filmben láthatunk.