Az lenne a jó, ha az emberekben lenne annyi tolerancia, hogy ne kívánná bizonyos egyéneknek, vagy rasszoknak, vagy más, csoportoknak általánosítva a brutális, fájdalmas halálát, de rengeteg emberben túlteng az agresszió, és úgy akarnak feljebb jutni, hogy másokat alapjáraton alacsonyabb rendûnek tekintenek. Ebben manapság a média a lúdas, az a nagy sz*rkavaró, mert félelmet gerjeszt, és elhidegíti egymástól az embereket különbözõ "egyéniségekbe". (Justin Long karaktere is egyet ért velem a Die Hard 4-ben) :) Ez a XXI. század átka, ahogy fejlõdik a technika meg minden más, annál szélesebb skálán pusztíthatjuk magunkat, és másokat is. De a lényeg: mindegy: hogy hívjuk azt, amit utálunk, és azt amik lenni akarunk, mert mindíg itt lesznek bennünk, magunkkal hurcoljuk a munkába, (gyûjtünk még kicsit hozzá), aztán haza, és mégtöbbet, és csak gyûlik és gyûlik az ideg, a keserûség, a düh. Minden rendszerben lehetne találni pozitív elemeket, és persze mindben negatívat is, ahogy törnek fel a hatalomban, egyre többet. Sosem lesz tökéletes rendszer, és sosem lesz senki, még önmagában sem tökéletes. Ez a film azonban megmutatja, hogy bármiben is hiszünk, bármilyenek is vagyunk, bármit is követünk, nincs baj, amíg el is tudjuk engedni azt, vagy legalább nem hitetjük el magunkkal, hogy szeretni tudni gyengeség. Ez a film nem arról szól, hogy mennyire lehet "gonosz" (szerintem inkább gyenge, és büszke) egy régi rendszerbõl átkerült anya, hanem hogy a szeretet minden falat képes lerombolni, ha engedjük neki.

az irónia mintapéldánya..minden generáció máshogy éli meg a filmet..én csak olyan tényekre, emlékekre tudok viszonyítási pontként tekinteni, amit nem éltem meg..ezért talán nem is nekem szól.. de mégis egy történelmi leckeként is hat...jó, aranyos, humoros és egyben elrettentõen borzalmas..a zenérõl annyit, hogy nem volt szép dolog lekapni az amelie-t :))

Jó film!!!!

Ez egy nagyon jó kis film. Szórakoztató, ízléses, és nem akar többnek látszani, mint ami. Példaként is vehetjük sok másik film elé. Az olyanoknak, amik tele vannak felesleges akcióval, brutalitással, és olyannyira komolyak, hogy az már nevetséges. Ellenben ez egy nagyon kellemes, de korántsem könnyû alkotás. Szerintem legalábbis. :)

- A kisemberség és a tettünk idõben való felismerésének ténye nem mentesít a bûnök elkövetésének terhe alól. A kiszolgáltatottság csak nem teszi lehetõvé, hogy olyan szabadon döntsünk, mintha nem lennénk azok. De a választás lehetõsége mindig meg van. Még ha a bûnt elkövettük is õszintén meg bánhatjuk.

" Azaz igazság, ne féljünk beismerni bûneiket és megbánni. Mert ha nem így tennék, nem lehetnénk mások, mint egy alapjában véve rohadt rendszer 8lehetséges) építõ köve. Hogy felépítik-e ezt a rendszert? Azt már nem mi döntjük el, de hogy hozzá járulunk-e a saját részünkkel azt igen. "

- Én meg arról beszéltem, mint a Tanú címû film is. Mindenki aki hit, és még az is aki nem de a rendszerben benne élt, létezet - most azt felesleges belekeverni, hogy például ellene volt, mint egy például egyházi vezetõ, mert õ fõleg - komolyan ártott a többieknek szándékosan, de amúgy elkerülhetõen. Tehát elkövetet bünöket/"gonoszságokat" mert vagy tette, vagy nem tehetett semmit. Még a sitten se ülhetett nyugodtan, anélkül hogy másnak szándékosan ne kellet volna ártania. Ilyen volt a rendszer, mindkettõ. Mert megölni a legritkább esetben öltek meg csupán az együttmûködés hiánya miatt, csak mint a kommunizmusban, ha együttmûködtél kaptál Trabantot és virslit (,a sitten meg jobb ételt). Ha nem, nem mehettél nyaralni meg úgy általában sehova. És nem csak az együtt mûködéssel ártottál másnak, hanem az ellenszegüléssel is majdnem ugyan úgy, mert a dacod miatt a környezetedre szabadítottad a hatalom bosszúját. Egyesek fûtõnek mentek el, hogy ne keljen együttmûködniük a rendszerrel akarva vagy akaratlanul. Hogy ne kelljen másoknak ártaniuk (és persze hogy ne kompromittálniuk magukat) több ismert értelmiségi is tett. De még így sem úszták meg azt, hogy szándékosan ne ártsanak valakinek. Mindenki gonosz, aki a kommunizmusban élt és nem ismerte be bûneit és nem bánta azokat meg õszintén. Mindenki gonosz, aki nem ismeri be bûneit és nem bánja azokat meg. A jog nem ismerete nem mentesít a büntetés alól, a jog kitudja igazságos-e. De a gonoszság fel nem ismerése az elmúlt történelmileg ismert több ezer évben, nem mentesít a gonoszságtól. Mert a történelem tele van kisemberekkel; Az egyiket a haláltáborba vezénylik, a másikat viszik. Egy másik de szerencsés páros egyik tagját olyan helyre vezénylik, hogy a háború végéig nem lát halottat, és nem süti el a puskáját senkire (mert ilyen is volt), a párját pedig befogadják Svájcba. Lehet azt mondani, hogy a haláltáborban embereket ölõ katona gonosz, vagy hogy csak oda vezényelték. Vagy a zsidó, aki a családját küldi gázkamrába az. Vagy csak áldozat. Mert amúgy ilyen kis emberek ölték meg nagyon-nagyon kis kivétellel az összes áldozatot. És hogy kit kergetet oda a sors az már csak a szerencsén múlt. Azaz igazság, ne féljünk beismerni bûneiket és megbánni. Mert ha nem így tennék, nem lehetnénk mások, mint egy alapjában véve r**adt rendszer (lehetséges) építõ köve. Hogy felépítik-e ezt a rendszert? Azt már n

Ilyen az élet.

Mindig a gyõztesek írják a történelmet. Sajnos nagyon sok esetben tényleg elmaradt a felelõsségrevonás és ez csak tovább generálta a társadalmi feszültségeket.

A Tanú éppen a Bacsó bocsánat kérése az áldozatokkal szemben elkövetett bûnökért. Ezt a Naptévében nyilatkozta Bacsó Péter elmúlt évben, riporter a Lakat T. Károly volt, a pontos napra sajnos nem emlékszem. A többi 20-asban és 21-esben.

- Ez a nõ lehet, hogy valamikor nem volt tisztában a rendszer valósos arcával, csak ez a film története elõtt lehetet jóval, tehát ezt nem érdemes belekavarni, mivel errõl vajmi keveset tudunk, még abban sem lennék biztos, hogy az író tudna errõl most bõvebben nyilatkozni.
- Ez a nõ maga vallja be, hogy nem volt hithû (a nyaralójukban). Az igaz hogy a környezete ezt tévesen joggal feltételezte óla. És a cselekedeteit a párt is díjazta, melyeket csak azért vitt véghez, mert az általa szeretet férjét elvette tõle ez a gonosz rendszer, magyarul nem volt jobb dolga.
- Mit gondolsz hány életet nyomorított meg egy kommunista tanár, fõleg ha úttörõvezetõ vagy osztályfõnök volt. Most nem csak a továbbtanulási lehetõségek elvételérõ a nem lelkes kommunistáktól, vagy a mindent a párt katonák gyerekeinkrõl beszélek – amit itt a filmben is megismerhetünk. Csak az olyan egyszerû és abszolút hétköznapi megalázásokról hogy a te apukád így az õ anyukája úgy egy alantas féreg mert nem egy elvhû kommunista, mindezt egy hétköznapi osztályfõnöki órán például. (Nem az én szüleimet nem, de másokat a fülem hallatára többször így alázták meg a szüleik bemocskolásával.)
- Nyisd, ki a fülled! Az egész világ azt zengi, hogy a kommunisták és názikra a kollektív felelõsség vonatkozik. Hisz a világ szerint csak az ö segítségükkel mûködhettek ezek a rendszerek, és követhették el bûneiket. A bûnöket az ö kezeik által vagy az õ jóváhagyó egyetértésükkel követték el.
- Ha nem volt legalább színleg bûnbánó egy názi elítélték, még ha semmi rosszat sem tett elõtte. Most a kommunisták csak azért úszták ezt meg, mert olcsón eladták a rendszert, átmentették a hatalmuk, és senki hatalmasságnak nincs érdeke b.sztatni õket.
- Minden kommunista bûnös, és a rendszer vétkeiért felelõs, persze különbözõ mértékben.
Fontos kérdés hogy meg bánta-e, hogy együtt mûködött e mára már gonosznak tartott rendszerrel? Ha nem már ekkor joggal mondhatjuk rá, hogy gonosz.
- A bûnbánó és vétkeit elismerõ kommunista vagy názi lehet csak mentes a gonoszságtól.

- Éppen most vettem észre hogy nem válaszoltam az utolsó megjegyzésre konkrét megjelöléssel küllõn.: "Így van, a kettõ egészen más. Az agymosott hülye nem egyenlõ a gonosszal. A gonosz az volt, aki az agyát mosta." - Igen ez a nõ volt az igazi és komolyan gonosz és a hozzá hasonlóak, mivel sok ezrek "agyát mosták" a kommunizmusban. Õ ráadásul férje távozása után, csak azért nyomta az ideológiát, hogy ne a férjének legyen igaza, aki a kapitalizmust választotta, és vele szemben, aki szintén disszidálni akart meg volt a bátorságai is hozzá.
- Az agymosot hülye nem gonosz, nem ezt mondák egy hithû stázi, ávh-s és nazi verõlegényrõl se. Pedig hülye és elvhû agymosott is volt köztük bõven.

- Bacsó remekében megtudhatjuk, hogy hogyan lehet nem bûnös egy kommunista. Azaz csak egyféle képen hogy fiktív (hõs). Egy szinte már-már rajzfilm figurának kell lennie, mert hogy Pelikánunk ilyen: Jó, de már hietlen egyszerûségével felismerni képtelen mások gonoszságát. Gyermeki naivitását kihasználva nem egyszer megvezetnék volna, de jobbára a naivitáshoz társul jósága és szerencséje mindig megakadályozza hogy ártson bárkinek, így hibát elkövetni szinte képtelen, ha csak nem pont a rendszerrel vagy annak aljas katonáival szemben nem történik mindez. "A nem vagyok én ideológiailag túl képzett." – mondtat jelentése a filmen: nem értek én itt semmit. Na a tanárnõ még ha hülye is lett volna, értet mindent. Ebben nagy segítségére volt a stázi. Õ arra sem hivatkozhat, hogy nem látta a rendszer árnyoldalait igazán, vagy egy szinte írástudatlan gátõr lett volna. Az elvakult názik és kommunisták mióta nem gonoszak? És ép az a probléma, ha vak is volt, akkor csak maga vakította el magát, a már többször emlegetet felismerés után.

A válaszom lényege a 15-ös hozzászólásban. Azt nem vitatom, hogy szomorú oldala a nõ sorsának. A megszállott jelzõt te használod. Én az aljas jelzõt használnám, mivel nem hiszem, hogy egyáltalán hit volna már a rendszerben a stázi-s konfliktus és az idegösszeroppanás után, nem hogy annak megszállottja lett volna. Viselkedésének látszatát tekintve a film ábrázolja megszállottnak, ezt nekik ródd fel, és itt hangsúlyozottan csak a látszat nyert megerõsítést. Bár hogy valaki hit hû kommunista vagy názi nem tudom, miben javítaná a helyzetét és megítéltségét.
Ui. Akkor miért aggatod rá a megszállott jelzõt? - bár igaz mindkét totalitáriánus rendszer híveire nagy szeretettel tették ezt mindezidáig.

Sajnos, azaz érzésem hogy igen. A válaszom lényege az elõzõ hozzá szólásomban. Láttam végig a filmet, és ami kezdetben csak zavart viselkedés lett volna esetleg eredetileg, annak a történet teljes ismeretében - "több mint valószínû" - tudatosnak kellet lennie. Mellesleg egy idegösszeroppanás miatt egyetlen nazi-t sem szívesen mentettek föl sõt. Miért tennénk így egy kommunistával?

- Az anya ha legkevesebb empátiával és értelemmmel is rendelkezet, értette a férje problémáit - nem mondom, hogy egyet kell hogy velük értsen. Az viszont már föltûnhetett volna neki, hogy a stázival vitatkozik, és hogy és hogy õ mit gondol a rendszer ezen meghatározó élharcosairól. Érdekes módon a film vágása is ezt hangsúlyozza ki, stázi kontra erõszakosabb "agymosás". Ha nekem be kell nyelnem ezt a sz.rt hogy ne törjek meg, benyelitek ti is - ez persze segít nekem is lenyelnem.
- A méltóságért való küzdelem a németek sorsa a huszadik században, csak ezt idáig negatív jelzõkel illeték. Ugyan így küzdött egy német a végsõkig csak a méltóságáért (1945. Berlin), vagy a názi birodalom felépítésével a porba alázottság után (1933-1945 Európa). Ugyan így küzdött a méltósáért minden Hitlerjugen oktató vagy más NSDAP tag, csak annyi különbéggel hogy a többségük sokkal kevesebbet tudott a rendszer valódi és gonosz arcáról mint ez a tanárnõ, nekik nem adta meg a sors hogy a titkos rendõrség két tagjával vitakova szembesüljenek a rendszer valódi arcával. Az is igaz hogy többségük nem érezte húsba vágóan a rendszer gonoszságát soha, de tanárnõk ebben még meg is tört. Amúgy, a gonoszság egyik alap esete, ha saját fájdalmunk vagy veszteségünk hatására valaki másnak ártunk.
- A kommunizmus legkevesebb húsz-harminc millió, a fasizmusként emlegetet nemzeti szocializmus a legtöbb mai becslés szerint hét-kilenc millió civil halálát okozta, mindezt csak a rendszerek közvetlen cselekedeteivel.
- A bûnösök többsége ideológiai agymosáson vett részt, minden gulágon vagy hálál táborban szolgáló õr is ilyen és ehhez hasonló emberek kezei között nõt fel. Felelõsségük így óriási.
- De mint mondtam a nõ szembesülve a rendszer valódi arcával, a gyerekeket-akiket oktatót, és a környezetét megtévesztve, az általa a film szerint felismert hamis látszatott fenntartva, sõt megerõsítve igyekezett gyengeségét palástolni, hogy képtelen volt a hitét/egykori meggyõzõdését elhagyni, és beismerni tévedését, és a mindezt jelentõ disszidálást vállalni.

Így van, a kettõ egészen más. Az agymosott hülye nem egyenlõ a gonosszal. A gonosz az volt, aki az agyát mosta.

Jó film volt nagyon.

Emberek! Elmondaná valaki, mi lett a film vége? Az utolsó 10 percet nem láttam. Addig volt meg, hogy a srác megkereste az apját és elkezdtek beszélgetni és a srác elmondta, hogy az anyja haldoklik. Köszi.

Hm elég furcsa gondolatmenetet vázoltál fel az imént. Szerintem pont a szomorú oldalát láthattuk az anyának és nem a megszállott és a gonosz jelzõket aggatnám rá. Az, hogy áldozatnak van beállítva, talán, de az, hogy gonosz? Mert? Milyen alapon mondod ezt? Nyilván, hogy küzd a méltóságáért, hisz ez tartja életben, hogy ne roppanjon össze.. Váá, nem értelek..

Én se fedeztem fel túl sok gonoszságot az anyában.

Lehet, hogy nem egy filmet néztünk, de nekem nem az derült ki, hogy az anyából sütne a gonoszság. És ha figyelmesen végignézi az ember, akkor pontosan kirajzolódik a sorsa, s kiderül az is, hogy a férje nem is úgy lépett le, ahogy addig gondoltuk. (Nem akarom leírni a részleteket, mert remélem, még sokan megnézik.)