Akkor nézzél Valóvilágot, ha már helyesen sem tudsz írni.

Ótvar egy gagyi film. Ráadásúl ilyen nincsen.

Tulajdonképpen általában írtam,a hsz-eket olvasva, de a válaszra kattintottam,és már nem lehet törölni..Nem csak Neked,hanem csak úgy elgondolkozva írtam ezt a pár szót.. Nagyon jó a film,zseniálisak a szinészek,a dramaturgia, a képi világ..tán a pszichológussal való történéseket egy kicsit kurtítottam volna.. nekem sok volt. Rég láttam,de ez volt ami hibádzott nálam valamiért..

Talán egyszerre túl sok a jó? De külön boncolgatva a párhuzamos történéseket,elég sok a buktató,és a nehézség, a küzdés,szembesülés, változni akarás, és a csökönyös maradiság.. És a vége film-csak egy állomás, a film pereg tovább..

Ilyen alkotásokból elnéznék még egy párat. Habár nem születik mindenki zseninek a XXI. Században, az életpálya választás dilemmái ugyanúgy jelen vannak társadalmunkban, akár a filmben. Csupán az nem természetes, hogy az emberek ennyire segítõkészek lennének egymással, mint mondjuk a srác barátai a filmben. És sajnos ilyen klassz csajokat is ritkán találni:P

10/10*

a film valóban ragyogó, de tényleg képtelen történet.
ha minden így mûködne, jó lenne.

Már nagyon rég meg akartam nézni ezt a filmet, és most végre sikerült. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, gyönyörû film nagyon jó szövegekkel és fantasztikus színészi alakításokkal. Igazi 10 pontos!

Csodálatos film valódi emberekrõl, akik sikereik ellenére mégis mindannyian küzdenek valami kudarccal. Mint az életben: semmi sem tökéletes, és ha viszonylag kielégít is, amit napról napra teszünk, dolgozunk, lehet, hogy ez csak egy holtpont, amin nem merünk, nem akarunk túllépni. Elégedettek vagyunk, de nem boldogok. Valamiért jó egy helyben toporogni, nem merünk magunkba nézni, tovább látni.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, és ettõl a - legalábbis számomra - mondanivalótól zseniális a történet: biztos akkor járunk jól, ha azt csináljuk, amihez tehetségünk van? A haverokkal el lehet lógni, de ettõl nem valósulnak meg a feleségrõl, gyerekrõl dédelgetett álmok. A matematikus nagy ember a szakmájában, szeretik a diákjai, mégsem képes egy ponton túljutni, nem kapja meg az áhított hírnevet, de közben élvezi a baromi - olykor álságos - értelmiségi életszínvonalat. A pszichológus a szakmájában jobb, mint sok kollégája, de tanárnak pocsék. Ezzel együtt senki nem várhatja el, hogy önnön kútba esett álmait más által segítse megvalósításra. Csakis önmagunkon segíthetünk, ami persze nem mindig megye egyedül, ha rendelkezünk elég önkritikával, bátorsággal és éleslátással ahhoz, hogy felismerjük az õszinte segítõket és hagyjuk õket segíteni rajtunk.

"Kevin Smith-elõtanulmányaim" után már jobban képben vagyok a sítlusát illetõen, igaz, csak producerként jegyzi, de két állandó partnere, Affleck és Damon ott van a filmben és a szeren is. Lenyûgözõ, hogy fiatal korukra mennyire bölcsen állnak a élethez, és ezért lehet õket szeretni. Affleck ugyan nem minden filmjében nyújt meggyõzõ alakítást, nem egy sokarcú figura, mégis hihetõ, amit, ahogy játszik. Irigylem ezeket a srácokat, hogy fiatalon ugyanabban a filmgruppan azt tehetik, amit szeretnek, amihez értenek: gondolatokat közvetíteni a közönségnek. Kevés az olyan amerikai mozi, amiben ennyire hétköznapi eszközökkel tudnak súlyos mondanivaló(ka)t feszegetni, mint ebben a filmben. Bár van benne egy-két amerikanizmus, valahogy mégsem érzem klisének õket: a trágár beszéd, az idõvel veszekedésbe torkolló kapcsolat a szereplõk között - ettõl inkább emberinek, mint "amerikainak" érzem õket.

Számomra különösen kedves a sok mûvészeti témájú utalás, valamint, hogy sokoldalúnak mutatja be a tudósokat is: a matematikus is elismeri, csodálja a humán tudományokat, de ismeri a nagy tudósok életrajzátm hátterét is - ez az, ami iskoláinkból (é: oktatás) hiányzik. Csak az eredmények, amiket az asztalra tettek - de hol marad az EMBER mind e mögött? A pszichológus sem csupán a szakmájából adódóan foglalkozik mûvészettel, sõt, történelemmel.

Zsenialitásában Tarantino Ponyvaregényéhez tudnám hasonlítani: rengetegféleképpen értelmezhetõ, mindenkinek más részlet ragadja meg a figyelmét, ami más irányba mozdítja számára az egész mondanivalóját. Ugyan végül Will (is) elindul valamilyen irányba, de hogy mi történik vele, nem derül ki. De ez nem is fontos. Az Élet sok mindent tartogat, de a lényeg mégis az, hogy ne toporogjunk egy helyben, ha csapás ér bennünket. A továbblépés egy újabb próba, s e próbák sorozata maga az Élet.

ó, kérem... maga a történet annyira képtelenség, hogy már az alapvetõ élvezeti értékek csámcspgásáig sem jut el a néõ.

Igyekszem!

Sajnos Õ ilyen! Ez még alapból nem lenne baj, ám a probléma ott van, hogy szívós, kitartó munkával MÉG ILYENEBBÉ edzi magát!

Szégyen, gyalázat, sajnos nem!

Kérlek, vedd még hozzá a "Garp szerint a világ"-ot is!

Rossz film, hazug forgatókönyv.

Annyira tetszett, hogy tele vagyok kétellyel, valóban Matt és Ben írta a forgatókönyvet? Õk ennyire tehetségesek lettek volna/lennének már ilyen fiatal korukban? Vagy egyszerûen csak jó háttérmunkásaik vannak, akik ezáltal hatalmasat szakíthattak?
Ez csak az emberi énem kételye. Magamban elmorfondírozva.
De végül is miért ne lehetne igaz, hogy ezt t_é_ny_l_e_g õk alkották. Matt-et jobban kedvelem filmjeiben. Közelebb áll hozzám, mint jól, kiválóan alakító színész. Ettõl még Ben-be is szorulhat ennyi talentum.
Ha tényleg ekkorát alkottak, akkor mikor lesz a folytatása a kezük munkájának?

Matt Damon, és Ben Affleck olyasmit tett le az asztalra, amire bizony sok forgatókönyvíró büszke lehetne: és ezt szerepe szerint ki - ki megfejelte remek alakítással is. Bebetonozták magukat az "a" listába - más kérdés, hogy Ben azért Lopez kisasszonnyal ezt az alapot majdnem felásatta a románc idején. De már õ is rehabilitálta magát hálistennek. A film tartalma közismert, nem vesézném ki. Amit viszont ki kell emelnem: a komikus, Robin Williams olyat alakit, amit talán rajongói sem vártak volna tõle. Amúgy is roppant érdekes figura õ: néha bizony hajlamos Flubber és hozzá hasonló filmekhez adni nevét, ám hogy ennél mennyire nagyobb formátumú szinész, arra bizonyíték a Holt költõk társasága, és a Halászkirály legendája. Bizony, õ korunk egyik legnagyobb színésze......Ebben a filmben pedig minden mozdulata, reakciója, dühe, mosolya tökéletes, ami azért a remek forgatókönyvnek, és Damon hihetetlen jó játékának is köszönhetõ. Kettõjük párosa annyira jó, olyan az összhang, amit ritkán látni filmes pároktól. És néha annyi igazság mondatik ki, annyi elgondolkodtató téma vár boncolásra, hogy gondolatban meghajtom fejem a két srác elõtt: szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi idõs korban ilyen sokat tudjon valaki az életrõl. Kedvencem a padon halható beszélgetés: Williams szájába olyan mondatokat adnak, ami bizony személyemmel, és más általam nagyra tartott személyemmel kapcsolatban elgondolkodtatott, és szemléletemben bizony változást okozott. Vagy amit a feleségével kapcsolatban elmondott: bár nem értem ma sem, miért húzza le a rolót egy életre, ám véleménye tiszteletet parancsolt, és volt benne valami megindító is. A film drámához méltóan persze érzelmes: mégis, a szereplõk káromkodnak, verekszenek, még mûvelt férfiak, professzorok szájából is elhangzik a nemi cselekvésre ösztönzõ szó: az egész mozit valahogy sikerült úgy tálalni, hogy - és ezzel nem akarok senkibe belegázolni - de a popcornközönség is értse, mirõl van szó. Damon számomra, azóta is, valahogy az értelmiségibb fiatal generációhoz tartozik, és Ben Afflecknek néhány filmjét – Gigli - ezért a mûért hajlamos vagyok megbocsátani. Minden tekintetben elsõ osztályú mozi.

Zseniális film, kötelezõ darab!!!

Én azért vitatkoznék azzal, hogy nem lehet elrontani. Ha nagyon akarták volna rontani (márpedig volt egy-két film, ahol el akarták rontani) el is rontották volna. Szerintem nagyszerû film. Matt Damon karaktere (akár valós, akár nem) ötletes, Sean pedig, nem egy tipikus pszichológus, ami nem is baj.
SPOILER
Ha már pszihológus, akkor érdekes, hogy "kergeti el" Will a dokikat, akik segíteni akarnak neki, és hogy Sean is csak hosszú halgatás után tudott egy viccet kicsikarni belõle.
SPOILER VÉGE
Érdekesség még, hogy nemrég olvasram egy tiniknek szóló könyvet, ahol egy mondat erejéig említést tesznek a filmrõl :)
Mindenképpen maradandó film, és a kedvenceim között kap helyet

Na, pont az utolsó mondatot nem hallotam a filmben... Meglepõdtem, hogy kik a forgatókönyvírók.

Nna, a vége rendesen:

A magam részérõl Damon és Affleck között nem vélek fölfedezni akkora különbséget, mint az egyik hozzászóló, egyikükrõl sem az ugrik be amikor rájuk nézek, hogy "szinész"(pedig pl DustinHofmann, AlPacino esetében ez így jön be nálam)