Juddan 2014 ápr. 22. - 15:00:00
(196/236)
Ma láttam a filmet és én sem bírtam ki sírás nélkül, fõleg mert nekem is van egy ilyen kutyám. :) Az ülõgarnitúra szélérõl pont kilát az ablakon, és minden nap ugyan abban az idõben odaáll és vár haza a munkából. Minden egyes nap. Ha nem jövök valamiért, akkor csak szomorkodik, de másnap megint odaül és vár pontosan fél 6-kor. :) Ha 5 percre is elmegyek otthonról, akkor is úgy tud örülni, mintha hónapok óta nem látott volna. A filmrõl Õ jutott eszembe. :)
pneklara 2014 ápr. 22. - 12:16:55
(195/236)
Azt gondoltam, csak nem fogok sírni egy kutyás filmen.
Most megéltem, mit jelent a valami szorítja a torkát kifejezés. El akartam fojtani, de végül gyõzött a sírás.
De boldog ember lehet az, akit szeretett már kutya rajongással!
És hogy a film alapja valós, még szorongatóbb.
Mikor mellém csapódik egy-egy kóbor kutya, mindig reménykedést látok a szemében.De nem akarom szegényt átverni.
Jó film. Lélekbe markoló. Richard Gere már csak ráadás volt:)
10/10
olahmiki1959 2013 dec. 05. - 05:54:40 10/10 Előzmény orgyen
(194/236)
"Az '50-es években bejárta a világsajtót annak a kutyának a fényképe aki Olaszországban a II.V.H. alatti bombatámadásban vesztette el a gazdáját és élete végéig hûségesen kiment mindig ahhoz a buszhoz amellyel a gazdija szokott érkezni."

A kutyát Fidonak hívták, emlékeztem rá, van a családunkban néhány bekötött évfolyam "Érdekes Újság" az 50-es évekbõl, gyerekként lapozgattam õket, és felfigyeltem erre a történetre.

"1941 novemberében a toszkán Borgo városában egy téglagyári munkás hazafelé tartott a buszmegállóból, amikor egy sérült kutyára lett figyelmes az útszéli árokban. Carlo Soriani megsajnálta, s hazavitte, majd meggyógyította az állatot. Felépülése után Fido minden áldott nap követte gazdáját a buszmegállóig, s figyelte, hogyan megy munkába, délután pedig szintén elé ment, amikor a busz hazahozta a téglagyárból. Mindez két éven át zavartalanul zajlott, azonban 1943. december 30-án szövetséges bombatalálat érte a gyárat, ahol többek között Soriani is életét vesztette. Bár Fido soha többé nem látta gazdáját, 14 éven át (azaz több mint ötezerszer) ment ki a megállóba, remélve, egyszer hazatér. A média hamar felfigyelt az ebre, aki a hûség mintaképévé vált. 1958. június 9-én lehelte ki a lelkét, éppen akkor, amikor gazdáját várta a megállóban. Halálhírét több újságban is bejelentették."
mioka1 2013 nov. 10. - 19:02:27
(193/236)
kösz! :)
mioka1 2013 nov. 08. - 21:09:20 Előzmény orgyen
(191/236)
Megtaláltam a japánt a you tube-on, igaz,talán vietnámi felirattal, de úgyis japánul beszélnek..
ha valakit érdekel
http://www.youtube.com/watch?v=q1pTCMjhpYQ
10/10
Padre86 2013 nov. 03. - 20:46:36 10/10
(190/236)
Hihetetlen milyen hatással volt rám a film. Magam sem gondoltam hogy lehet rám film ilyen hatással. 3 napig másra sem bírtam gondolni.Nagyon szépen megalkotott kompozíció jó színészi alakitások (értem ezalatt a kutyát is) , és hát a történet. Nem lehet szavakba önteni amit ez a kutya tett.. Minden tiszteletem az övé. Ha egyszer valaha eljutok tokióba megtisztelem a szobrát. És most már szeretnék eljutni tokióba.
orgyen 2013 nov. 02. - 10:45:22
(189/236)
Olvasd el figyelmesen még egyszer amit elõzõleg írtam és fel fog tûnni hogy ennek a filmnek a cselekményérõl egy sort sem írtam!
Csak annyit írtam errõl a filmrõl hogy a szokásos "holivúdi" remake, cukormázzal leöntve, a papír zsebkendõk használatára kiélezve és hogy az eredeti japán sokkal jobb.
A japán filmrõl (nem lehetne az sem Spoiler mert az egy másik film) is csak annyit írtam hogy mi volt a valós történet ami ihlette.

Egyébként a kutyák (és a macskák) emberhez fûzõdõ kapcsolatát taglaltam. Ha ezt spoilernek érzed (kölönösen ami a macskákat illeti) akkor azt kell mondanom hogy némi szövegértés problémákkal küzdesz. Erre a legjobb gyógyszer ha sokat olvasol igazi irodalmat.
papzo 2013 nov. 02. - 07:23:44
(188/236)
A drága hûséges kutyánk 3 hete halt meg.
Most, másodjára láttam ezt a filmet.
Elõször is megkönnyeztem, most még inkább.
9/10
napraforgó 2013 nov. 02. - 07:20:31 9/10
(187/236)
Én sem tudtam másodszor megnézni, pedig kétszer is belefutottam, annyira megrázó.

Hasonló a Kutyahideg c. film is, ha valaki a kutyák helytállásáról, egymás iránti szolidaritásáról akar filmet nézni, jó néhány papírzsepi társaságában.

Ezeket sikerült úgy megcsinálni, hogy nem csöpög a halivúdi cukormáztól.
Jamie17 2013 nov. 01. - 23:20:53
(186/236)
Éppen ma láttam elõször. Szerintem nagyon megható film. Nálam is eltört a mécses a végén... Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Mnemomic 2013 nov. 01. - 23:02:16
(185/236)
Jó film volt, de tudtam a végét, mert még gyerekként láttam a 87-es filmet. szerintem az is nagyon jól volt megcsinálva, és mindent elmond, hogy a mai napig emlékeztem rá.

A Marley és én-t meg nem ér bántani az is nagyon jó film. Persze vannak benne vicces részek de egyáltalán nem egy idióta vígjáték ahogy itt valaki jellemezte. Az is megmutatja jól az ember és kutya kapcsolatát talán még jobban kidolgozott film is mint ez. -igen annak a végén is tudok sírni fõleg a legutolsó jeleneten:

http://www.youtube.com/watch?v=oWqTI9Ceewo
10/10
SÜNDÖG 2013 nov. 01. - 13:15:49 10/10
(184/236)
Most már nem halok meg hülyén,az biztos !! :(

Köszönjük az infókat,hogy mirõl szól,szólnak a filmek,már leírták egy páran...
orgyen 2013 nov. 01. - 12:00:54 Előzmény Sorozatfüggõ
(183/236)
***SPOILER PÓTOLVA***

A kutya és a macska is mindig saját maga választja meg a gazdáját és ragaszkodik hozzá. A kutya esetében van még 2 különbség amitõl erõsebb a ragaszkodás:
1.- mivel falkában élõ állatról van szó ezért a gazdáját falkavezérnek tekinti (a macska inkább anyapótléknak)
2.- a kutya egyedül képtelen vadászni (csoportos életmódra specializálódott) ezért jobban rászorul az emberi gondoskodásra és felnõtt korában már nem képes visszavadulni és falkában élni. (a macska még macskaközösségekben is egyedül vadászik és bármikor feltalálja magát vad környezetben is)

Mindkét állat saját magát háziasította azzal hogy az emberhez társult a jobb megélhetés céljából:
1.- a kutya a vadászat során keletkezõ hulladékot kereste és segítette az embert a vadászaton valamint házõrzõnek szegõdött,
2.- a macska a földmûvelésre való áttérésnél segítette az embert azzal hogy leghatékonyabban pusztítja a rágcsálókat (a környezetszennyezõ mérgezéssel a nyomába sem lehet érni: saját tapasztalat). Még a jóllakatott macska is hatékonyan írtja a rágcsálókat mert megérzi hogy ezt várják el tõle és minden reggel sorba rakja a gazdája ajtaja elõtt az éjszakai fogást és mellette ülve várja a dicséretet és a jutalom falatokat.
Viszont ne várjunk tõle olyan ragaszkodást mint a kutyától mert sokkal önállóbb.

A 2009-es film a szokásos giccses "holivúdi" remake, arra van kiélezve hogy a nézõk törölgessék a szemüket, egyébként szolgaian követi az eredeti japán film történetét. A Hachiko név (japánul 8-ikat jelent), a professzor foglakozása, életmódja, halála és az összes fordulat azonos.

A Seijiro Koyama által 1987-ben rendezett eredeti japán film sokkal jobb, életszerûbb és mentesebb a giccstõl.
Valós történeten alapult: Chuken Hachiko 1923-ban született és 1924 elején vette magához Eisaburo Uyeno, a Császári Egyetem professzora. A kutyus mindennap várta a gazdáját a Shibuya állomáson másfél éven át egészen a professzor haláláig, majd folytatta egészen a saját haláláig. A japánok szobrot állítottak az állomáson ott ahol várta a gazdáját 9 éven át.
A Sony együtt adta ki a két filmet (1987-es japánt és a 2009-es amerikait) egy 2 DVD-s kiadásban, kár hogy nálunk csak az amerikait adták ki!

Az '50-es években bejárta a világsajtót annak a kutyának a fényképe aki Olaszországban a II.V.H. alatti bombatámadásban vesztette el a gazdáját és élete végéig hûségesen kiment mindig ahhoz a buszhoz amellyel a gazdija szokott érkezni.
10/10
SÜNDÖG 2013 nov. 01. - 11:08:49 10/10
(182/236)
Én kb.1 éve néztem meg,szerencsére egyedül,mert biztos kiröhögtek volna,hogy pasi létemre bõgök egy filmen...

Zseniális és nagyon megható,szomorú film...

Ma este leültettem anyámat,hogy nézze meg,még nem látta,használjon el õ is pár darab zsepit ! :)

De én nem nézem meg,az biztos,elég volt egyszer...

Kötelezõ film mindenkinek !!
Zajonc 2013 aug. 19. - 03:59:36
(181/236)
Még HBO-n láttam exemmel tavaly nyáron. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
kornyezet 2013 aug. 14. - 11:01:59
(180/236)
Ma volt az irodában egy nõ és azt mondta, hogy a férje hasonlít Richard Gere-re. Hasonlót beszéltünk és úgy mondta el.
kaltem 2013 aug. 05. - 19:44:06
(179/236)
Én csak most néztem meg a filmet, de azóta folyamatosan bõgök. Természetesen utánaolvastam az eredeti történetnek is és egyszerûen számomra szörnyû belegondolni, hogy mit élt át ez a szerencsétlen kutya. 10 éven át, élete végéig, minden egyes nap várta a gazdáját, aki nem jött. Nincs az az ember, aki ezt kibírná megõrülés nélkül. Mindig csak várni és várni azt, aki a legfontosabb nekünk, akit szeretünk és soha nem jön. Minden egyes nap, ugyanazt csinálni, elmenni az állomásra és várni.
Most is könnyezem, csak ha rágondolok. Nem tudom, hogy a kutyák, hogy érzékelik az idõt, de biztos vagyok benne, hogy õk is tudnak szomorúak lenni és Hachiko egy idõ után nagyon elkeseredett lehetett. Van 4 befogadott kutyánk, látom, hogy hogyan viselkednek és látom, hogy tudnak szomorúak is lenni. Lehet, hogy nem mindent éreznek úgy, mint az emberek, de ez a szerencsétlen kutya nagyon boldogtalan lehetett. Állítólag még az a kutya is szereti és ragaszkodik a gazdájához, amelyiket verik, nekik mindenük a gazdájuk és ez a kutya hiába várt rá.
Szerintem ez nem gyönyörû, hanem szívszorító film. Soha többet nem akarom megnézni.
Sorozatfüggõ 2013 máj. 22. - 22:28:18 Előzmény kata3
(178/236)
Igazából mindig a kutya választ. Csak észre kell tudni venni.
10/10
kata3 2013 máj. 21. - 11:22:49 10/10
(177/236)
Nagyon megható film, a végét én is megkönnyeztem. Ennek ellenére többször is megfogom nézni.

A gazdájukat váró kutyákról: http://denesotto.blogspot.hu/2012/03/gazdajukat-varo-kutyak-legendai.html
és benne a film történetét adó Hichikoról egy hosszú cikk, ebbõl egy idézet:
"Igazából a kis akita választotta magának a professzort. Hachiko – így nevezték a kiskutyát, ami japánul Nyolcast jelent, ugyanis nyolcadiknak született az alomban –, már az elsõ pillanatban kikecmergett az alomból, és levakarhatatlanul a férfi körül sündörgött. Képtelenség volt megszabadulni tõle. Viselkedése elgondolkodtatta a professzort, és úgy vélte, bizonyára nem véletlen a kutya ragaszkodása, ezért elhatározta, hogy magához veszi Hachikót, vállalva ezzel felesége rosszallását..."