ja tudom már! mert megkérdõjelezem a 6 milliót ugye? most nézted meg a megkérdõjelezésem

de ez offtopic ám! nem hinném hogy bárkit is érdekelne az érzelmi kicsapongásod. ja, te vagy az, aki nem akar szürke lenni, és ezért nem is használ offot. a szabályokat, törvényeket se tartod be, mert akkor is imitálod a "szürke kisegereket"?

na? mért is?

"kötelezõ volt a "fasisztaellenes kiállás" egy filmben"
ezt mindenképpen érdemes megemlíteni.
kötelezõ "baloldaliság"

igenigen,
ezt perrynek írtam részben. nem is jutott volna eszembe a politikát felhozni túl erõsen, ha õ nem ingerel, inspirál mindig.

egyébként ezért
"elég siralmas lenne, ha így néznék ezt . Annak idején amúgy is kötelezõ volt a "fasisztaellenes kiállás" egy filmben"

ez offtopik

ezek szerint?
ezt hol látod? mert nem igaz


ne! vers!:


A kard

cs, 08/21/2008 - 13:36 - ballalaci

A vén Duna-parton, épp Esztergom alatt,
Gyermek kezét fogva idõs ember halad.
Délutáni séta, meleg nyári napon,
Az öreg megpihen egy gazdátlan padon.

A fiú kavicsot hajít be nagy ívbe,
A kõ elmerülve gyûrût von a vízre.
Párat még eldobál, majd nagyapját nézi,
Mit rejthet a mélység? Kíváncsian kérdi.

-Sok kacatot, lomot, csillogást és piszkot,
Ezüstöt, aranyat, ládákba zárt titkot.
És a monda szerint az a hír is járja,
Nyugszik lenn egy nagy kard, a gazdáját várja.

Erre a fiúcska felkata a fejét,
Tágra nyílt szemekkel hallgatva a mesét.
Szótlan ült a padra, a távolba lesve,
Nézve a Börzsönyt, mily kékre van festve.

***

-Élt egykor egy ember, igaz, bátor harcos,
Hazáját, hogy védje, emelt súlyos kardot.
Több királyt szolgálva, õket mind követve,
Nevét, amerre járt, dicsõség övezte.

Hunyadi János volt a törökök réme,
Szultánjuk e vitézt tisztelte és félte.
Volt, hogy csatát vesztett, de talpra állt újra,
Oroszlánként kûzdve, lángtengerré gyúlva.

És mikor a király elfordult a hontól,
Egymagába maradt, ûzve a sok gondtól.
Saját pénzét adva vívja a viadalt,
Így aratva fényes, hatalmas diadalt.

Maréknyi sereggel védi meg a várat,
Nándorfehérvár gyõz, szerte-széjjel árad,
De sajnos az öröm hamar szerte foszlott,
Hunyadit betegség életétõl fosztott.

Gyulafehérvárott temették a sírba,
Körötte családja leborulva, sírva.
Fegyver nem érhette, legyõzte a járvány,
Teste koporsóba, amely díszes márvány.

Csakhogy nyugodalma nem lehetett örök,
Fosztotta azt tatár, rabolta azt török.
És ami megmaradt, elvitte a német,
Nem hagyva egyebet, csak egy rozsdás fémet.

Szobornak támasztva egymagában állott,
Lassan az enyészet prédájává vállott.
Nem kellett senkinek, átlagember karja,
Gyenge volt biz ahhoz, hogy kezében tartsa.

Egyik napon aztán egy gyülevész sereg,
Fellelve a kriptát, úgy döntött, hogy bemegy.
Privoda az élen, aljas, gonosz vezér,
Tudta, mily becses tárgy, pár aranyat megér.

Húzta maga után, a többiek lestek,
Minek az õnéki, ilyen keszeg testnek?
Emelni sem tudja, nehezék a lónak,
Hagyja hát a helyén, hallgasson a szónak.

-Morogjatok ebek, eszetek az semmi,
Él egy magyar vitéz, hozzá fogok menni.
Rettentõ erejét, messzeföld beszélik,
Hõsies tetteit lantosok regélik.-

Fel is kerekedve, Esztergomba tartott,
Cipelve magával azt a súlyos kardot.
S Kamuti Ferenc kapitányt kereste,
Elmondva mit hozoztt, honnan, hogy szerezte.

-Csak tégedet illet, vitézlõ uram,
Ezért is vezetett ide, hozzád utam.
Száz arany az ára, meg egy jó ló alám,
S kijár még ahhoz szép öltözet talán.

Nem kérek biz többet, szerényen beérem,
Csekély javaimat mielõbb remélem.-
Lehajolt a földig, vigyor ült arcára,
Bízva az aranyat kinyújtott markába.

Jó Kamuti Ferenc megfogta a kardot,
Amelyet Hunyadi csatáiban tartott.
Könny buggyant szemébõl, ránézve a tárgyra,
Tanácstalan állva, segítségre várva.

Elindult hirtelen, sietve elõre,
Keserû szóözön áradva belõle:
-Szegény Magyarország, ó mivé is lettél,
Hõseink tettein erõt miért nem vettél?

Becsület és erény, elfeledett érték,
Hamis célt kergetve, híján van a mérték.
Hazugság és csalás, amit hátra hagyunk,
Önzõek, meg gyarlók, oly ostobák vagyunk.

Nem maradt egyebünk más, csak dicsõ múltunk,
Azt is odavetjük, ha nincs mihez nyúlnunk.
Ezt a kardot többé ne érintse senki,
Hunyadihoz méltó ki is tudna lenni?-

Elérve a bástyát, felemelte kezét,
A pengére vetette, csillogó két szemét.
Meglóbálta karját, iszonyatos lobbal,
A kard elrepülve a Dunába csobbant.

Privoda visított -Hol marad a jussom?
Eladásra szántam, nem hogy oda jusson!
-Takarodj a várból, ameddig teheted,
Ne akard itt lelni gyászos sír helyedet!-

Nyomatékot adva Kamuti szavának,
Nekilódította a bástya falának.
Privoda elillant, szertefoszlott köddé,
Alakját ezután, nem is látták többé.

***

A vén Duna-parton, épp Esztergom alatt,
Némán ült az öreg, elhaltak a szavak.
Végül az unoka kérdezte meg halkan,
-Mi lett a kard sorsa? Ha tudod, mondd, halljam!

-Ott nyugszik azóta, mélyen a fenéken,
Idõk végeztéig megbúva szerényen.
Jobb néki egyedül, önmagára hagyva,
Mint sóvár érdekek prédájának adva.

Ám amikor bántják, veszélyben a magyar,
Hullámzó habokat, tajtékokat kavar.
Elporhadt gazdáját keresi, kutatja,
Hunyadi Jánosnak magát meg-mutatja.-

Szelíd, lágy fuvallat borzolta a fákat,
Pár levél elrepült, elhagyva az ágat.
Hosszasan kõrözve szálltak szerte-széjjel,
Otthonuktó messze, sodródva a széllel.

Balla László
2008. 01. 17. Budapest

ördögi keze....":)?

ezt most nem.

egyébként jó ez a port! sokkal jobb mint a agytalan mûsoroknak nézni esténként

de a modortalan is efes és a 20. századra vonatkozik

az igazság ez is.

pedig nem volt benne semmi. (modortalant kellett volna használnom.) neked összeesküvés-elméleteid vannak: semmi érzelemkitörésem nem volt, te ***moderálva*** !!!!
egyébként tudnod kell, h moldtun és kevinspéci barátaid is ugyanezeket tették mint most Humpy ellenfeled