Elvont, filozofikus, spirituális romantikus fantasydráma. George Miller adaptációja az arab kultúrából, mítoszokból meg mesékből inspirálódik. Idris Elba egy manófülű néger dzsinnt játszik benne, aki hosszú, egyben rohadtul unalmas dialógusokat folytat Tilda Swinton karakterével, illetve roppant érdektelen meséket mesél neki. Az alkotás nem spórol a groteszk jelenetekkel, valamint a WTF-pillanatokkal, de pár zseniálisan elborult ötletet szintén felvonultat. Leginkább látványban erős, mivel vizuálisan izgalmas, emellett igényes, pontos + lenyűgöző a CGI. Ám a lehengerlő esztétika ellenére is igencsak látszik, hogy egy Covid-filmről van szó.

Azért nézd meg, bàrmely uszadéknak, jövevénynek jut itthoni nō...
25 év alatt ideért.
A szomszédsàg retard fehérbálnàja is hazahozott egyet, szült is egy kis barnàt.
Vàrom a nem rasszista sakktàblàt.

Amikor néztem, pont valami ilyesmi filmre vágytam, ami lassan bontakozik ki, és elgondolkodtató, megkaptam. Szerintem érdekes, nem egyszerű tartalom, különleges történetekből álló filmalkotás. A szinészi alakitások szintén nagyon jók, számomra mindenképp többször nézős.

Ezt a fosomot!

Mein lieber Gott:)

Már kezdtem örülni, hogy egy jó kis mesemozit kapunk. De aztán egyre jobban átfordult egy píszís marhaságba. Azaz hogy ti európai nők, arra vágytok, hogy egy sötét bőrű pasi döngessen benneteket, és a szomszédok legyenek elfogadók, és egyébként is mind egy szuperlények vagyunk. Természetesen nő írta..

A legjobb dzsinnes film.

Nekem tetszett. Pont a lassúsága, a beszélgetős mese szövés, végig lekötött. Igaza van az egyik előttem szólónak, nem kell a csimbumm cirkusz mindig.

Az eleje még jó is volt. A közepétől egyre laposabb. Mikor magával vitte angliába el is kapcsoltam. Kár érte.

Hihetetlen jó film. Többször nezos.

A film leírása sajnos érdekesebb, mint maga a film. Ez alapján sem gondolom, hogy túlzott elvárások miatt nem tudok 5-nél többet adni rá. Unalmas sztorizgatás, az egész nem tart sehonnan sehová. Statikus szereplőhegyek, az egész sztori úgy porlad szét, mint a dzsinn az egyik jelenetben.

Ritkán lát az ember ennyire jó filmet. Zseniális. Kiválóan fotózva, a történet magávalragado és tanulságos. Érthetetlen az alacsony pontszáma. A Színészek is nagyot játszottak! Nézzétek meg!

Nagyon jó, nézzétek! 10/10

Az előző hozzászólásom 4. és 5. pontja SPOILER!, bocsi.

Szerintem a port cikke a filmről ("Az 5 legkínosabb dolog...") úgy komplett hülyeség, ahogy van. Már önmagában fura egyébként, hogy miközben a trailerről van a szerkesztőségnek kritikája, magáról a filmről nincs, miközben itt van ez a szerző megnevezése nélküli cikk, mely mint ilyen, nem filmkritika, hanem... hanem a fene tudja mi, viszont ordít belőle, hogy a ki tudja miért, de zsigeri ellenérzésektől átitatott írója/írói bármibe, amibe a lehető legszőrösebb szívvel és már nevetségesen kisszerű módon bele lehet kötni, legyen az bármilyen jelentéktelen apróság, kíméletlenül és jórészt értelmetlenül bele is kötnek.

Haladva sorjában. (Az idézett részek nyilván a cikkből vannak).
"A gond csak az, hogy [...] Miller alkotása viszont felnőtt témákról szól, csak a mese eszköztárával,
ami kapásból elég zavarba ejtő." És ez mégis miért zavarbaejtő, és főleg miért gond? Nos, erre nincs válasz. Mert az és kész.
A film "nem áll össze egységes világgá", "se füle, se farka, ahova pedig eljut, az lélektanilag és motivációk szempontjából teljességgel megalapozatlan". Jelentem, összeáll. Nekem legalábbis teljesen összeállt, van kezdete és van vége, valamint megalapozottnak is találtam a végkifejletet.
"...egy dzsinn háromezer évre visszatekintő múltjából kapunk esetlegesen előcibált történeteket...". A dzsinn történetei tényszerűen és egészen konkrétan az ővele addig történtek, kronologikus rendben elmesélve.
1. A dzsinn fülei. "...undorító, és sajnos a filmben nagyon sokat mutatják. Olyankor elég nehéz bármi másra figyelni." Aha. Attól, hogy nem szokványos fül, mert metszett végű, cakkos szélű és olyan, mintha tele lenne karmolással, még nem lesz undorító. És nekem pl. semmi gondot nem okozott nem arra figyelni, holott én is rácsodálkoztam a dologra.
2. Sába szőrös lábai. "...a karakter lábszárán és combja hátsó részén nem egyszerűen szőrzetet, hanem (hosszú) haj hosszúságú fekete sörényszerűséget láthatunk. Erre nem igazán voltunk felkészülve!" Arra az egyetlen másodpercre? Remélem, szegény portos szerzőnk éjjel emiatt nem sírta teli a párnáját...
3. A cobolyprémes szoba. Azt írja a cikk, ez abszurd, bizarr. Igen, és...? Feljebb ugyebár írja, hogy a film a mese eszköztárával szól felnőtteknek, márpedig egy ilyenbe bőven belefér némi abszurditás.
4. A "teljesen megalapozatlan szerelmi szál". "MIkor végetérnek a dzsinn meséi, az addig vele szemben hűvös kíváncsisággal, esetenként pedig kifejezetten ellenségesen viselkedő Alithea a karakter szerelmét kéri a háromból az első kívánságának – ami bármely korábbi bizarr apróságnál meredekebb fordulat,...". Alithea viszonyulásának tendenciája valójában határozottan egyre inkább empatikus, elfogadó, szimpatizáló. Miután a dzsinn a saját története elmesélésének végére ér (amikor a tudóslány az első kívánságával beküldi őt az Alithea által is ismert palackba, egyúttal önkéntelenül kimondott óhajával el is felejti az egészet), szóval ez az a pont, amikor Alithea már elég közel érzi magához a dzsinnt, hogy első kívánságul azt kérje, amit. Továbbá nem pusztán a szerelmét kéri, hanem hogy ők ketten, a két magányos lélek onnantól együtt legyenek, társak legyenek, lelki társak, barátok és szeretők, egymás támaszai a mindennapokban... Azzal egyébként egyetértek, hogy szeretőkként nincs köztük érzékelhető kémia, viszont a film egyáltalán nem is foglalkozik a kapcsolatuknak ezzel a részével.
5. A rasszista szomszédok. Akik "...váratlanul elkezdik fentről, a fal másik oldaláról kukkolni a főhősnőt (ilyet meg ki csinál?)". Hogy ki csinál? Szerte a világon nagyjából minden harmadik olyan szomszéd, akiknek szabad rálátásuk van valaki más kis kertjére... A cikk szerint "teljesen felesleges közjáték" ez az egész szomszédozós dolog, holott egyértelműen a főhős karakterfejlődését hivatott ábrázolni: az addigi életében kifejezetten zárkózott, magának való és öntörvényű Alithea a dzsinnje hatására jobban megnyílik a külvilág felé, gesztusokat tesz, elfogadóbbá válik... "Coelhói lebutított szeretetüzenet"? Nem, simán csak kicsit jobb emberré válik.

Nekem nem tetszett.
A történetek sem voltak érdekfeszítőek, a csöpögős vége meg inkább volt furcsa, mint romantikus.

Nekem tetszett,kilenditett a hétköznapból. Mese ,nem kell sokat és nagyot várni,pont ettől nézhetőek ezek a filmek.
Nem lehet mindig csimbumcirkusz.

Az első fele a filmnek még ígér valamit, érdekel hogy hova jutunk el, utána belassul és végül csak szimplán unalmas lesz. A legvége sem ad hozzá túl sokat, így csak a képi világ miatt tudok max 5-öt adni. Az tetszett.

Tetszett!