õk mások (az amerikaiak)

a gyerekeiket is másképpen táplálják, pl másfél éves kisfiú napi étrendje:
reggeli-tápszer
ebéd - félbanán joghurttal
uzsonna - a banán másik fele joghurttal
vacsora - tápszer

Azért, hogy ne hízzon el, mert van kövér a családban. Szerintem ez büncselekmény, már-már olyan, mint a fényevés.
A gyerekeim másfél éves korukban naponta kétszer ettek húsos fõzeléket. Egyik sem kövér.

Nem most látom elõször, az egyik kedvenc filmem. Megható, kedves, romantikus, vicces, szeretnivaló.... Mindenkinek csak ajánlani tudom. :) Jude Law és Cameron Diaz az életben is szép pár lennének. :)))

Kellemes meglepetés volt számomra ez a film, olyannyira, hogy ma reggel újra néztem az ismétlést, ilyesmi nagyon ritkán fordul elõ velem. Érdekes történet, jó helyzetkomikumok, jó dialógusok, remek alakítások. Párhuzamosan 4-6 párkapcsolat alakulását, követhetjük. Gondolhatnánk túl könnyûnek, felületesnek, de -jobban belegondolva- szerintem nem az, ezek nagyon is valódi érzések (csak annak nem, aki még sosem élt át hasonlókat). Egy megjegyzés, utóirat gyanánt: nagyon tetszett, hogy Dustin Hoffmann feltûnt egy epizódban, mindössze pár másodpercre, ráadásul meg sem szólalt, szóval, hogy ilyet is elvállal.

Édes és habkönnyû, típus-szereplõkkel teletûzdelve - ugyanakkor vicces és szórakoztató. Nagyon sokszor láttam már; sok kedvenc jelenetem van pl. Diaz találkozása a lányokkal, Jasper a karácsonyi bulin és látogatása LA-ben, JL és CD reggeli beszélgetése stb ... na és az a mesés angol kis ház.. Egyedül Jack Black nem tetszett, helyette szerencsésebb lett volna egy másik szereplõt választani.

Kötelezõ darab, aki még nem látta, ma bepótolhatja (de ha nem ma akkor Karácsonykor feltétlenül!!!

anyám szerint azért élnek Amerikában sokáig az emberek, mert vannak olyan egészségügyi biztosítások, amelyek kötelezõvé teszik 50-60 év felett a teljeskörû orvosi vizsgálatokat, szûrést (beleértve a végbéltükrözést is brrr), pacemaker beültetést, stb. és akkor a végtelenségig lehet élni :)
érdekes, hogy mindenféle mûanyagot esznek ott a népek, mégis jó sokáig élnek :)

érdekes volt olvasni hogy született Vinogradov. De miért éppen Szõlõssy? Pocsemu?

Jó az a Love Actually, pont azért, mert sok szálon fut és a szálak találkoznak. Klassz volt Claudia Schiffer is benne. Megható a Laura Lynnie sztori. Az elmebeteg srác a testvére volt egyébként?

Mmmm, de jó, hogy leírtad, hogy a Holyday-ben az a bácsika 1915-ben született. Nagymamám is. Szóval, még élhetett volna õ is. 1996-ban hunyt el...

Teljes mértékben egyetértek. Nem is tudok dönteni, melyiket nézzem?

Teti hogy a két konkurrens csatorna lesi egymás programját ,mert az nem lehet véletlen hogy ennyire azonos mûfajú film és szinte a sztori is azonos legyen azonos mûsoridõben.Dehát láthattuk ezt atehetségkutatók egymásra rakásánál is.
Röhejes ez a görcsölés.

Ha jól látom, napraforgónak gyakorlatilag ugyanerre válaszoltam már egy évvel ezelõtt is: "De ha már ennyire sürgõs neki, és amúgy is egy számító szemétláda, akkor simán lehazudja a csillagokat is az égrõl, és nem kap õszinteségi rohamot a kanapén, még mielõtt eléri a célját."
Tökmindegy, nekem ez nem lett többszörnézõs, tudom hogy adták idén is, de átkapcsoltam rajta.

Csatlakozom az elõttem szólókhoz: a Holiday valóban remek alkotás! Ritkán lehet ilyen igazán jó romantikus filmet látni - még ha kicsit visszafelé is alakulnak a dolgok.
Spoiler!
(sajnos a mi kis 21. századunk jellemzõje, hogy elõször a szex, és majd csak utána derül ki, lesz-e második randi - pedig nem így kellene ennek lennie!)Spoiler vége!

Szóval mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikát! Ráadásul a fõszereplõk is jól játszanak és (szerencsére nem altesti) humor is akad bõven.

Imádom ezt a filmet :)

Nagyon tetszett.Igaz az alkotó többi filmjén is jól szórakoztam,de ez a csupa-szerelem film most nagyon jól esett.Nevetni is lehetett rajta,nem kellett félni,hogy erõszak lesz benne:igazi szórakozás volt.A filmek pedig azért jók,hogy kicsit kivonjanak a valóságból,és ebben ez a film 11 pontra vizsgázott.

Ha majd az unokáimnak, egy morcos és esõs vasárnap délután fel kell emlegetnem egy filmet, mint az "én korom" legjobb és legjellegzetesebb romantikus vígjátékát, tuti, hogy a Holyday-re esik majd a választásom. Szerintem ez a film abszolút etalon. Talán az "Igazából szerelem" volt ennyire nagy terjedelmû darabja ennek a mûfajnak az elmúlt tíz évben (138 perces romkom ritka ám!). Feelgood meg aranyos film az is (sokak szerint már túl feelgood és túl aranyos is - de szerintem még belefér), ám az nincs ennyire jól összerakva.*

A Holyday viszont tényleg etalon.

Nincsenek elvarratlanul fityegõ cérnák (talán, mert nem is dolgozik sokkal?), a sztori legalább annyira profi, mint amilyeneket annak a homage-történetszálnak a fõszereplõi (forgatókönyvírók és filmszakemberek) írhattak (volna) anno (ha nem lennének fikciós karakterek), amely bevallottan a "régi Hollywood"-nak szól.

És ez jó - érezni a biztos kezet a cselekmény mögött.

Nancy Meyers nagyon tud - és ez már nagyon átjött a korábbi filmjein, mondjuk a Mel Gibson-os és Helen Hunt-os "Mi kell a nõnek?" c. cuccon is. Vannak persze ennek a Nancy-nek kevésbé jó dolgai, de a Hollywood körül sertepertélõ nõi rendezõk közül õ az egyik legjobb - már-már az auteur szintet alulról súroló - iparosmunkák összerakója.

A Holyday-ben kb. minden együtt van, egy ritmusra mozog: Hans Zimmer zenéjének a ritmusára. Mintha a forgatókönyv is ezekre a lágyan áradó, kissé feminin ütemezésû melódiákra lenne hangolva. Méghozzá elég szépen. Fényképezés, vágás, az elhangzott szavak és a gesztusok, a stílus, teljesen homogén egységet nyújtanak, mindenfajta eklektikus törekvés vagy idegen történetelem nélkül.

A színészek pedig még inkább kibontják a (Meyers-)Zimmer féle alaptémákat, még szebbé téve a végeredmény összhangzatát.

Cameron Diaz-nak kb. minden pillanatát elhisszük a temperamentumosabbaktól a visszafogottabakig (bár itt decens momentuma nem igen van, viszont õt mindig is így találtuk igazán izgalmasnak), Kate Winslet olyan aranyosan tud örülni még egy gázszámlának is (hát még egy szép konyha láttán milyen ujjongásba fog!), hogy annak a feelgood defíniciója mellett van a helye a lexikonban. Jack Black-kel nagyon jó párost alkotnak - bár neki nincs most sok dolga. Egyszerûen tánclépésben végig kell lazáznia a történeten (kb. úgy, mint a dvd-tékás jelenetben), és közben még kifejezetten komolyan is lehet venni.

Jog Júdás (a napokban lett negyven éves) pedig szórakoztatóan sziporkázó (mint mindig), ugyanakkor a feiminin vonásai mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A filmben ugyanis (kissé azért feminista ízû darabhoz híven!) néha felcserélõdnek a hagyományos szerepek: a tengermély férfiérzékenység kellõ mértékû demonstrálásának érdekében ugyanis némely helyzetekben és pillanatokban Jude lesz a nõ, és Cameron a férfi. Na de mindegy, mert a párbeszédeik legalább hihetetlenül tartalmasak és élvezetesek, a karaktereik meg igazán alkalmasak a lájkolásra. Összességében pedig néha annyira életszerûek - többszöri nézésre is! - hogy azon magam is meglepõdtem (némely jelenetrõl a Linklater-féle "Mielõtt lemegy a nap!" harmincas párjának erõs dialógjai jutottak eszembe).

Meg aztán, a mellékszereplõk is jók: Eli Wallach, mióta már túl öreg lett az öreg maffiózok szerepeihez, úton-útfélen inspiratív jellemû öreg bácsikákat alakít. De, hozzáteszem, mindig szórakoztató és 1915-ös születése (!) dacára marha fiatalos módon. Rufus Sewell már-már viccesen tenyérbemászó, s a többi, hozzá hasonlóan volt pasit vagy csajt alakító színész is kellõképpen meggyõzõ arra nézve, hogy az exek, maradjanak csak exek, hiszen az új párokat sokkal jobban szeressük.



A Holyday nem a pörgõsebb, eseménydúsabb (saját véleményemet tükrözõ kifejezéssel élve) hisztisebb tempójú romkomok közül való. Bár nagyon úgy indul, mintha annak készült volna. De aztán a történet ritmusa egy kicsit lelassul. Ám ahelyett, hogy ellaposodna, éppen innentõl kezd izgalmassá válni. Innentõl jók és élvezhetõek a párbeszédek, és innentõl lehet igazán szeretni ezt az egzotikus gyertyák illatában fürdõ és meleg fényében pompázó (egyébként karácsonyi) sztorit.

Mert ezt a cuccot nagyon lehet szeretni.

Érzékenyebb lelkû hölgyek és urak azért vigyázzanak - egyedül vagy szakítás után ne nézzék, ha csak nem akarnak utána leugrani a boltba újabb 100-as csomag papírzsebkendõért. Mert a meghatást ördögien elegáns módszerekkel kicsikaró mozi ám ez - és vérbeli randifilm is. Annak meg aztán abszolút megfelelõ.

Én csak tudom - hiszen Omachel is úgy nézte.** Õ még anno a moziban, az akkori csajával (akiben utána nagyon csalódott), és utána egész délután kézenfogva sétáltak a városban, és persze love, még több love, meg világbéke...***

Bár akkoriban sokkal több lelkesedést mutattam a Holyday irányában, most többre taksálom. Akkor 10/7-re értékeltem, ma úgy 10/8,5-öt kapna, ha még érdekelne ez az egész skála dolog. De igazából ma már nem hiszek benne. Sõt, tök fölöslegesnek tartom.

Viszont ezeket a dolgokat azért mind büszkén felvállalom (most már), hiszen (Füst Milánnal) "ez mind én voltam egykoron"...



________________________________________

*A Love Actually nagy hibája, hogy túl sokat markol egyszerre. Gondoljatok bele: tizenakárhány történetszállal operál. És ráadásul teljesen véletlenszerû és aránytalan a különbözõ színterek és karakterek reprezentációja. Bizonyos szálakat nehezebb, másokat könnyebb komolyan venni, de összességében, az egész film, túl sok egyszerre. Mármint, én élveztem, meg minden, láttam is párszor 2003 óta, de attól még objektíve gáz, hogy mennyire nem áll össze.

Most mondhatjátok - hogy, de hiszen ezt akkor egy posztmodern szerelmesfilmnek is fel lehet fogni, és direkt vannak benne ilyen arányalanságok. Erre viszont én mondom azt, hogy egy posztmodern szerelmesfilm ne legyen ennyire konvencionális. Szerintem. Akkor legyen vállaltabban és tökösebben posztmodern (mint mondjuk Jean-Pierre Jeunet!).



**2006-ban regisztráltam a portra, Omachel nicknévvel. De egy évre rá kénytelen voltam ezt megváltoztatni, mert a rendszer valamiért nem engedett be a régi jelszóval, és új passt csak egy olyan e-mailen keresztül regisztrálhattam volna, ami addgira már megszûnt (hülye c****mail és a "harminc napon belül megszûntetjük a fiókodat, ha nem küldesz levelet"-szabály! :) ). Így született Vinogradov...



*** Jesus Crhist!

Durván érzelgõs pasi voltam akkoriban (pfuj...)

Be is kopizom ide ennek a topicnak a 32. számú hozzászólását, amelyet ezen opusz megtekintése után követtem el:

"Én csak tegnap láttam a filmet, de szerintem az évtized egyik legjobb romantikus vígjátéka, amely, roppant szórakoztató bár, hála a kitûnõ szereposztásnak, de korántsem csak csajos film: inkább azt mondanám, hogy fõleg a szerelmeseknek ajánlom, mert ilyen témájú film talán még nem volt rám ilyen hatással (pasi vagyok, úgyhogy higyjétek meg (sic!)): tegnap egész délután nem csináltam semmit, csak sétálgattunk a kedvesemmel és talán ilyen egyetértést, harmóniát, egy hullámhosszon pendülést eddig még sosem éreztem életemben senkivel sem...
Ez kétségtelenül nagymértékben köszönhetõ ennek a filmnek.
Na jó, persze én szerelmesként érthetõen többszörösen elfogult is vagyok, úgyhogy ne higgyetek nekem, ha nem akartok...
(No meg elõzõ este az "Álombrigád" címû film éppen elég volt nehéz szellemi alapanyagnak, amelynek emésztését jelentõsen megkönnyítette a Holiday...)

Szerintem a film 10/7-et simán elvisz, ami nagyon nem csekélység beleszámítva, hogy nálam a nyolcas szint felett már csak a legkivételesebb remekmûvek találhatók meg."

A Jim Carrey filmeket ugyancsak nagyon gyengének találom,azaz amire én gondoltam ,az láthatólag kívül esik az ismerettartományodon,másrészt valóban a"két összetört szív" eleve óvatossá tehetné azt ,aki nem szertne ilyen gagyi filmeket látni ,dehát az ember mindig reménykedik,és sokszor alaptalanul ,mert ez a giccses kifejezés sajna jól tükrözi azt ,hogy ebben a filmben érdemi ötlet és szinvonal kb zérus fokon van.

Hát, ha te ezt pörgõs, fergeteges vígjáték gyanánt nézted, és nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, megértem, hogy csalódott vagy. Mondjuk a leírásban szereplõ "két összetört szív" kifejezést talán kicsit gyanúsnak találhattad volna, hogy esetleg itt nem egy Jim Carrey féle "fergeteges pörgõs" fingós vígjátékélményrõl lesz szó, de hát érik az embert súlyos csalódások az életben, ez az egész bizony ezzel jár. :)

Jó kis film ez. Mondjuk a 9/10 az túlzás ebben az esetben, mert pl. a "Négy esküvõ és egy temetés" szintjét nem éri el, és a tegnapelõtti "Szilveszteri durranások" is jobb film szerintem, de azért egy 7/10-et megérdemel.

Hát ez meglehetõsen unalmas,sajna még nem látott pörgõs igazi fergeteges vígjátékot ,akinek ez annyira jó.

ez a JB. mekkora egy fosfõzelék gyökér ripacs minden filmjében !!
amúgy nézhetõ film és jók a szereplõk, talán egy kicsit hosszú de szórakoztató