Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Hosszú út lefelé

Spoiler
5/10
vargama 2022 dec. 10. - 21:57:00 5/10
(26/26)
Unalmas, széteső film, és egyáltalán nem hiteles. Nincsenek a szerepek jól megírva. Kár volt megnézni.
Válasz
Edmond Dantes 2021 jan. 10. - 10:48:03
(25/26)
Ertetlenkedo vagy turelmetlen forumtarsaimmal szemben a filmet kedvelok, ertok melle allok. Eros eletigenles, "minden balsorsnal van meg rosszabb", "minden balsorsbol lehet kiut" es "nem okvetlenul balsors, amit annak erzunk": nekem ilyesmiket uzent, szepen elmeselve es a veget megnyugtatoan lekerekitve. Ajanlom.
Válasz
8/10
dandelion83 2017 aug. 27. - 12:30:33 8/10
(24/26)
Nekem tetszett. Nem a legjobb film, amit valaha láttam, de tanulságos, és az alapötlet nagyszerû még akkor is, ha nem elég életszerû. Mindenki kerül/het olyan helyzetbe, hogy azt érzi, nincs más megoldás számára, csak az, hogy véget vet az életének. És ki más értené ezt meg jobban, mint az, aki hasonló cipõben jár. Néha a megvalósítással voltak problémáim, és a párbeszédekkel is, de ennek ellenére egy könnyed, mégis tanulságos filmet kaptunk mondanivalóval. Ezek után a könyvet is el fogom olvasni, a film nálam 8/10.
Válasz
3/10
Atis88 2017 jan. 21. - 21:04:58 3/10
(23/26)
Nagyon unalmas ez a film. Tipródás a szereplõknek és a nézõknek egyaránt. 1 óra után ki is kapcsoltam, mert egyszerûen semmi érdekes nem történt benne, sõt még csak mondanivalója sem igazán akad. 3/10. A színészek azért nem rosszak, de ezekkel a semmit mondó karakterekkel meg 0 történettel õk sem tudnak csodát tenni.
Válasz
10/10
RockerMartin 2016 aug. 30. - 14:13:08 10/10
(22/26)
Már sokadik filmnél mondom, de mostanában valahogy nagyon jó filmeket fogok ki... Ez az egyik legjobb film, amit valaha láttam! Nagyon megfogott, keserédes, ugyanakkor jópofa. A színészi alakítások kiválóak. Nekem fõleg Imogen Poots alakítása tetszett. Nagyon bírom az ilyen dilis csajokat, és õ ezt jól játszotta. Biztos a valóságban is ilyen. :) Pierce Brosnan meg az egyik kedvenc színészem, James Bondnak is õ volt a legjobb, és ebben a kicsit más stílusú filmben sem hazudtolta meg magát, hozta a csúcsformáját. Nekem ez a film a legerõsebb 10/10, amit eddig adtam.
Válasz
10/10
alien1976 2016 aug. 05. - 21:48:52 10/10
(21/26)
Ez a film engem megérintet. Mikor a történetet elolvastam, egybõl lehetet tudni, hogy ez egy dráma lesz. S azt is kaptam. Emberi tragédiákat. S ami a legjobban tetszett, hogy nem voltak 100 % - ig bemutatva. Inább ezeknek a "lecsúszott" (talán nem is jó szó ez), gondokkal, problémákkal teli embereknek a közös kapcsolatának a bemutatása tetszett a legjobban. Megérintett a beteg gyermekét nevelõ nõ mély magánya s hosszú kitartása, s akár mindent említhetném. Tetszett az egymásba való kapcsolódás, kapaszkodás, ahogy egymásból akarnak erõt meríteni. S akárhogy nézem itt volt a filmben maga az életszeretet is, s az utolsó kockák nekem teljesen errõl szólnak.
Szóval megérintett lelkileg teljesen.
Válasz
offtopic
perry 2015 máj. 09. - 00:43:25
(20/26)
Elnézést: Toni Collette
Válasz
offtopic
perry 2015 máj. 09. - 00:41:04 Előzmény gladiolus
(19/26)
Magam részérõl a Muriel esküvõje címû filmet javasolnám könnyed kezdésnek Tony Colett ügyben.
Imádtam EZT A FILMET.
Abbástól,Collettestõl, a fura barátnõjétõl,az agyament családjától,
és attól a baromi nagy élniakarástól ami lejött a fim-vászonról.
Válasz
gladiolus 2015 máj. 07. - 09:33:47
(18/26)
OFF:

Hát igen, köszönöm, hogy írtál támpontokat, jobb lett volna ha ezekkel próbálkozom, meg is teszem majd, mert elsõre belefutottam egy olyanba, ami kicsit feldühített. Ez Az éjszaka hangjai volt, nem tudom láttad e.
Alapvetõen egy elég beteg hangulatú és témájú film, vagy inkább kicsit nyomasztó, persze van benne rafinéria, és jók az alakítások, de kellemetlen, hogy végignéztem, és nem kaptam választ az alapvetõ kérdésre, hogy akkor most mi a végén a poén? Ha esetleg láttad, megnéznéd a film portját? Oda leírtam a kérdésemet, mert itt nem akarok offolni sokat. Hátha neked összaállt a kép, ami nekem nem.

Ezt a másik két filmet megnézem, a Hugh Grant féle tartalmát már olvastam, csak még Grant-tel nem sikerült megbarátkoznom, mert minden filmben ugyanazt a karaktert játssza.
Az Egy cipõben viszont így beleolvasva már azonnal jó választásnak tûnik, azzal fogom kezdeni. Köszi. :-)
Válasz
gladiolus 2015 máj. 06. - 13:05:28
(17/26)
Most, hogy így név szerint említetted Toni Collette-t, és hogy milyen tehetséges, biztos vagoyk bene, hogy láttam már, de hogy melyik filmben, sajnos nem emlékszem. Bármelyik lehetett, az Órák, az Este, a Halott lány (szerintem ez volt az, õ volt, aki elõször megtalálta a halottat, és enyhén pszichózisos lányt alakított a filmben), de lehetett a hatodik érzék is, mert ezeket biztosan láttam annak idején.
Megnéztem az adatlapját, nagyon sokszínû a paletta, azt hiszem, megnézem néhány filmjét, mert elsõ látásra is szimpatikus a repertoár.
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet. :-)

Emlékszem, hogy még az a zene is kellemes volt, ami a film végén ment, méltó lezárása volt ennek a visszafogott, de mégis mélységekig lehatoló alkotásnak. Ezek szerint a könyvben több részletet árulnak el a szereplõkrõl? Mert mintha valaki ezt írta volna.
Válasz
gladiolus 2015 máj. 05. - 19:52:37
(16/26)
Köszönöm szépen barátságos szavaidat. :-)

A szereplõk vázlatosságával, amit említettél, teljesen egyetértek, mert egy kicsit hiányos, hogy senkinek a története nincs igazán kifejtve, úgymond kidolgozva, hogy ki, hogyan került ebbe az állapotba.Talán nem lett volna rossz megtudni, mi lett Jess testvérével, és miért szólt be olyan keményen a tapintatlan mûsorvezetõ nõnek, aki élete e kellemetlen eseményérõl faggatta a nyilvánosság elõtt.
Nem is emlékszem, Brosnan családjáról volt e szó? Mert a végén láttam a kislányával, de a családi életérõl szinte semmit nem említettek.
Az végképp nagyon érdekelt volna, hogy Maureen miért maradt egyedül, miféle ember volt az, aki így, ebben a helyzetben magára hagyta.Az õ életét éreztem legnehezebben feldolgozhatónak, a legkeményebbnek, a legigazságtalanabbnak. Én nõi szemmel látom, és el tudom képzelni, hogy hosszú évek alatt mennyire megfásulhatott benne a fájdalom.
A terhesség és a gyerek felnevelése a mindennapokban még akkor sem lehet könnyû, ha a gyermek egészséges. De mégis ott vannak az örömök, a gesztusok, a szeretet, a ragaszkodás, amivel a gyerek a mindennapokban a legkeservesebb terheket is ellensúlyozni tudja, és az ember büszke, ha kilép vele az utcára, ha látja játszani a társaival-ez feledteti a nehézségeket. De Maureen ezt nem kapta meg. Neki csak a szenvedés jutott, és ez nagyon kemény teher, mert magánnyal párosul, és a magánynál nincs nehezebb teher.
Imogen Pootsot nem ismertem ezelõtt, de azt látom, hogy 26 éves korára elég sok filmje van, így biztosan igazad van vele kapcsolatban-Viszont az tetszik, hogy nem látok az arcán semmilyen mûvi Hollywoodi pózt és mimikát, mindig természetes és barátságos az arca, és ez szimpatikus.
Válasz
gladiolus 2015 máj. 03. - 22:55:14 Előzmény perry
(15/26)
Elõször megláttam a címet, aztán beleolvastam egy kicsit a hozzászólásokba, és amikor elolvastam a tiédet, úgy döntöttem, megnézem a filmet. Végre egy õszinte és empatikus komment. Jól tettem.
Ez nem romantikus film, hanem dráma, ez egyértelmû. Nem a legkeményebb fajta, de azért elgondolkodtató, és belemerül az élet sûrûjébe. Engem nem zavart, hogy lassan bontakozott ki a cselekmény, lélektani filmeknél nem sodró lendületet vár az ember, hanem katarzist, és az megvolt.
Örülök, hogy vannak emberek, akiket megérint mások problémája, mert ez manapság nem divat. Divat minden másról beszélni, figyelmen kívül hagyni a filmben elhangzottakat, mûfajról, színészi eszközökrõl, rendezõi fogásokról regélni, és mélyen hallgatni arról, hogy milyen érzéseket vált ki maga a film, valamint sokszor nem divat azonosulni a mondanivalóval.
A szituáció, amibõl minden kiindult, egy kicsit direkt és mesterségesen kreált, nem gondolnám, hogy a való életben ez nagy eséllyel megtörténik, hogy négy ember egy idõpontban jelenik meg a tetõn, és megzavarja egymást. De megtörténhet, és a film erre az opcióra épül, a Mi lenne ha...lehetõségére.
Aztán felmerülnek fontos társadalmi, vagy inkább emberi kérdések. Nevezetesen, hogy miért is törvényszerû, hogy egy Maureen típusú nõ egyedül marad ezzel az igencsak embert próbáló feladattal, ami a mindennapjait kitölti, és miért is nem csodálkozni való, hogy egyszer csak véget akart vetni ennek, és megjelenik a tetõn.
Hányszor tapasztaljuk azt is, hogy a szülõk nem veszik észre, mennyire tapintatlanul elhanyagolják egyik gyereküket a másik mellett, pedig minden második családban állítom hogy így van, és igenis szenvedést és mély nyomokat hagy a hátrányos helyzetben lévõ testvér lelkivilágában.
Mint ahogy az is, hogy valaki nem látja át, miért is nem stimmel valami, miért is marad mindig egyedül.
És az is számtalanszor elõfordul, hogy valaki felér a csúcsra, és elég egyetlen ballépés, hogy mindez romba dõljön. Igen, érthetõ, hogy ezekben az esetekben nagy a forgalom a tetõkön.
Találkozni valakivel, valakikkel egy drámai pillanatban pedig az egyik legnagyobb összetartó erõ, mert csak az érti meg igazán egy adott ember problémáját, aki maga is átélte, ez egy láthatatlan, széttéphetetlen köteléket ad-szóval mindent összevetve nagyon tetszett a film, a koncepció, a megvalósítás, az, hogy diszkréten és visszafogottan, de következetesen építkezik a cselekmény.Semmi sem harsány, nem hatásvadász, csak belopózik halkan a gondolatainkba, és jó esetben megérinti a lelkünket.
Akit nem, az nézzen mást.

Pierce Brosnanról még annyit, hogy minél többször látom idõsödõ szerepeiben, annál jobban tetszenek az alakításai, már a Próbatételben megkedveltem. James Bondként sosem maradt meg bennem, habár õ volt a leghitelesebb eme figura megformálásában is, de magát a karaktert nem kedveltem sosem. Viszont késõbbi szerepeiben egyre inkább megmutatja színészi képességeit, és egyre kellemesebb személyiség is egyben.Elõnyére válik az idõ múlása.

Igen, egyetértek veled abban is, hogy a pénz önmagában, habár fontos, de nem elég. Ha nincs idõd, nincs kedved, vagy nincs kivel elkölteni, és a leglényegesebb, hogy nem ment meg a haláltól sem.
8/10
Válasz
8/10
Viki1080 2015 máj. 03. - 16:39:47 8/10
(14/26)
Nálam is 8/10 mert érdekes a története,jók a színészek,jól felépített sztori.
Persze semmiképp sem romantikus film,inkább dráma,szóval aki csöpögni akar,az kerülje el jóó messzirõl.
Válasz
raczkia 2015 ápr. 12. - 11:57:12
(13/26)
Nekem tetszett. Egyszer érdemes megnézni, mert jók a karakterek, néha megmosolyogtatja az embert,sokszor groteszk, de szerintem pont így volt jó. 10/8 pontot adok mert ez végre nem egy sablonfilm.
Válasz
2/10
nemesx 2015 ápr. 08. - 17:26:11 2/10
(12/26)
Dög unalom volt..gyatra makogó szerepek..és minden kiszámithato.-ez az idõpocsékolás kategória sajnos.. brosnan sem tudta felhúzni.. :(
Válasz
5/10
pihes 2015 ápr. 08. - 15:36:47 5/10
(11/26)
Az elsõ 60 perc tulajdonképpen, semmitmondó. Már kezd az ember, lemondani róla.
Késõbb, felcsillan a remény, hogy lehet ebbõl valami...
Brosnan, nem a kedvenc.
Válasz
perry 2015 ápr. 07. - 09:00:32
(10/26)
A post nyomokban "SPOILERT" tartalmaz.
Válasz
perry 2015 ápr. 07. - 08:57:21
(9/26)
Van a úgy, hogy legszívesebben a francba kívánnánk az életet. Rossz szerelmek miatt, parkolópályára állított sikertelenség okán, vagy csak egyszerûen mindenbõl elege van az embernek, ne tán gyógyíthatatlan betegek vagyunk. Akkor pedig elfogy a cérna és nem marad más mint kilépni az életbõl, vagy csak leszállni egy toronyház tetejérõl és megváltani az életet a halállal.
Persze azért nem ilyen könnyû, az életösztön erõs, és ha megtörik a "hangulat" már nem is olyan egyszerû át szállni a halálba.
A Hosszú út lefelé olyan mint maga az élet, tele zrikálással, kiúttalan életkereséssel, vagy elcseszett halál vággyal. Persze ha csak ennyi lenne akkor azt írhatnám hát ezt a filmet jól elcseszték.
De nem, van abban némi morbid komikus báj, hogy négy ember képtelen átlépni a halálba, és az egész valami bájos romantikus egymást féltõ óvó barátságba megy át, mert ugye ha vége van akkor már nincs semmi. Itt a folyamat át vált a halálból az életbe. Ez az amitõl a könyv is és a film is megõrzi azt az életigenlést ami nem mást mint önmagunkon kívül a másokkal való
törõdés kissé idejét múlt szépsége.
Mert, ugye jövünk megyünk ebben a nyüzüge életben, napi gondjainkkal, elborult élethelyzeteinkkel, vagy jobb esetben napi taposómalmaink mantráját morzsolgatjuk, és éljük az életünket napról-napra.
Igaz, így nincs min gondolkodni, hogy nyomi a fõnök, lesz-e nekünk holnapunk, gyûlölnek-e mert mások vagyunk mint az átlag, vagy csak egyszerûen kilógunk valami miatt a sorból.
A történet pedig csak folyik komótosan, embereket ismerünk meg, gondolatokat, melyek mélyen bennük élnek, élethelyzeteket, amik nem sok jóval kecsegtetnek. A társadalom hidegségével amely ha nem vagy szabályos bedarál, vagy arra kényszerít, hogy önmagad emésszed fel magad, hiszen nem illesz bele a skatulyádba, szájára vesz a média, gyenge vagy és nem veszed fel a fordulatszámot, vagy csak egyszerûen kitelt az idõd.
Életek, melyek nem top modelleké, nem X. Faktor karrierek, vagy a sikerbõl is bátran lecsúszhatsz a nullára. Élni az életet már önmagában is kihívás, napi küzdelem a közérttel, rezsivel, albérlettel, elbocsájtással és hidd el a pénz sem egy és oszthatatlan boldogság ha nincs célod, ne tán rend benned a káosz helyett.
Bizony, hosszú az út lefelé, és hõseink megjárják ezt az utat, hol tragikomikus mélabúval, hol mosolyogni való esetlenséggel, de járják és minél tovább "zuhannak" annál inkább tisztul a kép önmagukkal szemben. Igaz, ha így érének véget az élet mint a film, talán mindannyian kicsit jobbak lennénk, vagy csak szeretnék azok lenni. Kevesebb lenne az addiktológiai
"látogatás" az aláírás a pszichiátrián, hogy én aztán többet nem....
Így viszont csak nézzük a pergõ filmkockákat Toni Colette tétova aggódását a többiekért, ennek a zseniális színésznõnek ezer arcát, vagy Imogen Poots szétesett Jessét a szárnyaszegett kis "verébnek" vergõdését a szertetért és a ragaszkodásért. Vagy csak Pierce Brosnan erõs férfiát aki mögött egy törékeny ember képe bontakozik ki.
Aztán meg arra gondolok, hogy ilyen az élet? A halál peremére sodródott emberek képesek egymást erõsíteni, egymásért tenni és már szeretném ha így is lenne, hiszen szívet melengetõ hinni abban, hogy ilyenek is vagyunk, nem fordítjuk el fejeinket a szenvedõktõl, nem megyünk el szó nélkül a krízisek mellett.
Mert végül is, a két alkotás sem üzen mást mint, hogy álljunk meg kicsit a rohanásban és figyeljünk a másikra , hiszen szükségük lehet ránk bajban, szenvedésben, végletes élethelyzetekben, ez pedig kedves barátaim nem kevés dolog.
Válasz
8/10
vjúská 2015 jan. 09. - 15:33:50 8/10
(8/26)
Egész jól sikerült filmre vinni a könyvet! Nyilván nem lettek annyira kifejtve a dolgok, de átjött a hangulat. Tetszettek a színészek is, fõleg eredeti hanggal. Témája ellenére élet-igenlõ alkotás, kicsit könnyedebb is, mint írásban volt.
Válasz
8/10
Gilike 2014 júl. 27. - 11:44:09 8/10
(7/26)
Toni Colette-et nagyon szeretem a Muriel esküvõje óta, ez a film is hasonló élmény volt számomra. Tökéletesen egyetértek ez elõttem szólókkal.
Válasz