"Az még hagyján, de a szervezetet (vagy idõrendõrséget) vezetõ ember is egy késõbbi
önmaga. :) Mégpedig az, aki lelövi a végén a robbantgatós önmagát.
Na erre varrj gombot. :)"

Maxispoiler:

Ámbár nem nekem írtad a fentieket, de amit leírtál az a kulcsmondat. Ez tesz helyre ugyanis mindent a történetben - talán csak az a kár, hogy erre soha nem is volt utalás a filmben.

Ez pedig a következő: valójában nincs ügynökség. Sőt, ügynökök sem. Senki sincs, csak egy ember: ahogy a novellában is. SOHA nem látunk semmit, csak amire feltétlenül szükség van. Mindig csak annyit amennyi ahhoz szükséges, hogy minden úgy történjen, ahogy meg kell történnie.

Hiszen, láttunk akár csak egy másik ügynököt is? Nem, SOHA! Láttuk mást a szervezetben, pozícióban? Nem, SOHA! Amit láttunk az az, hogy van egy ember, AKINEK A PÉNZ NEM SZÁMÍT, mert az ingyen vagy - ergo bármit megtehet. Nyithat akár űrqva ügynökséget is (mekkora WTF!), és az időben bárhol és bármikor jelen lehet egy bizonyos időtartamon belül.

Magyarán, csak akkor van időparadoxon, ha valaki az időt lineárisnak képzeli el. Ha nem, akkor ebben a filmben nincs paradoxon. Sőt mi több, az időhurok is egy teljesen új értelmezést kap - és az elsőt, aminek értelme is van. Ez pedig az, hogy VAN, ami eleve el van rendeltetve és VAN, amin lehet változtatni. Vagyis nem időHUROKról beszélhetünk valójában, hanem időÖRVÉNYRŐL, amely időörvény hatása ~53 év +/- az első pillanattól kezdve.

Mikor keletkezik az első hurok, és mi az, ami mindent összezavar?

Az, amikor nem megy tönkre az időgép. Ez a zéró pont.

Attól kezdve önálló életre kel a főhősünk és átírja a történelmet. Az ő szemszögéből nézve mindig először. És amikor elkezdi átírni a történelmet, akkor jön rá arra, hogy az valójában nem lehet más, mint ami már megtörtént, sőt mi több, az éppen azért lett olyan, amilyen, mert ő maga alakította olyanná, amilyenné kellett. Hiszen amikor ELŐSZÖR módosítja a teret/időt, akkor tényleg véletlenül találkozik önmagával, és akkor még nem tudja, hogy az önmaga (elnézést a vulgaritásért, de ide nagyon illik az, hogy ez a helyzet önmagában új értelmet ad a "b*zd meg az (űr)qva anyádat" illetve a "b*zd meg magad" kifejezéseknek), mert arra csak később tudja felhívni a saját maga figyelmét. Akkor, amikor ezt már tudta. De az később van! És nem hívhatja erre fel "időben korábban a saját maga figyelmét", hiszen akkor nem történne meg az, aminek meg kell történnie!

Ebből következik, hogy az is egy következő ciklus eredménye, amikor arra is rájön, hogy ő saját magát lopja el a kórházban, és viszi vissza a múltba miután megszületett. Mert addig csak azt hiszi, hogy "csak egy gyereket visz vissza", akit el kell ragadni az anyjától.

Ergo, ezek predesztinált dolgok, ezek nem történhettek másképpen, mert különben nem alakul ki az időutazás kezdetének zéró pontja (az első nem dedikált ugrás) pontosan úgy, ahogy annak akkor és ott lennie kellett. A főhősünk tehát a múltat egyszerűen csak megérti (ahogy arra más is utalt a Mátrixot idézve: Nem azért vagy itt, hogy döntsél, a döntést már régen meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsed), de nem változtathatja meg. Amit megváltoztathat, az a zéró ponthoz viszonyított jövő. Amikor rájöhet arra, hogy mivé válik a zéró ponthoz képesti JÖVŐBEN, ha nem változtat. Ehhez azonban meg kell ismernie saját magát. Nem csak mint nő, vagy férfi, vagy... hanem valahol egészen mélyen és egészen máshogyan. Ehhez pedig mindig ott kell lennie a lényeges időpontokban. Nem előbb, nem később, akkor.

És mindig ott is volt.

Viszont, mivel az időörvények hatása korlátozott, ezért ha nem megy vissza a múltba, nem rakja vissza magát az árvaházba, akkor az az ahhoz képesti több mint 53 évre már nem lenne hatással! Ezért nem lehet máshol elvágni az örvényt, csak ott, ahol az még számít. De akkor sem lehet úgy elvágni, hogy a megtörtént meg nem történt legyen, csak úgy hogy MÁS már ne változzon meg!

Azért és annyiszor kell tehát lejátszani ezeket az időhurkokat, amíg a hősünk nem áll készen arra, hogy öljön. Amihez azért - ássuk be - kell egy lelkiállapot. És bármilyen furcsa, de egészen más lelkiállapot kell egy öngyilkossághoz, mint egy gyilkossághoz. Node ha egyszerre mindkettőre szükség van? Ehhez azért kell egy elborult elme, amit bizony trenírozni kell. Elvégre nem véletlenül kérdezi a csapos, hogy biztosan készen áll erre a gyilkosságra? "Hát persze" - mondja az, aki nem áll készen rá. Ahhoz még kell köröket futni mire TÉNYLEG képes lesz arra, hogy az eltorzult énjét elpusztítsa azért, hogy mássá válhasson. Mert akkor képes lesz azt megérteni, hogy azt nem változtathatja meg, ami elmúlt, csak azt, ami még nem jött el.

Ezért is volt fontos annak a tudatosítása, hogy erre csak akkor képes, ha valóban senkije sincs (a szó megint hihetetlenül eposzi értelmében: Nincs anyja, apja, gyereke, családja, mert ez mind ő maga, egy ugyanazon testben és lélekben), akkor azt is tudja, hogy ahogy keletkezett ez az élet, úgy tudja lezárni is - azaz, ha megöli magát. Az, hogy elfogadja, az, amit az egyik hurokban már elkövetett, azt nem lehet megváltoztatni (ezért SEM tudja saját magát soha elkapni, hiszen ha az megtörtént volna, akkor nem lettek volna robbantások - csakhogy azok voltak, bemutatták a számára az újságcikket!), amit meg tud akadályozni az az, hogy AZOK FOLYTATÓDJANAK. Vagyis elvághatja az időhurkot, és kialakíthat egy másik jövőt. Ehhez pedig vissza kell mennie az időben, gondoskodni a megszületésről, az önmagával való találkozásról, arról hogy szenvedjen és megtalálja, elfogadja önmagát -> mert csak akkor lesz az, akivé válnia kell ahhoz, hogy úgy alakuljon a történelem, ahogy kell.

Azaz úgy, mintha meg sem született volna! Mert ha nem születik meg, nem ugrál így össze-vissza, akkor létre sem jön az, aki a robbantásokkal megváltoztatta a világot és az, aki visszaállítja a rendet. Azaz, amikor letelik az időörvény hullámzása - az 53 év a zéró ponttól, akkor már ne lesz hatása annak, amit változtatott. Mert vége lesz a változtatások hatásának. Önmaga nyit egy időhurkot és zárja be, amihez az kell, hogy egy ponton képes legyen elvágni az időhurkot. Ez pedig az, amikor UTOLJÁRA találkozik a múltbéli önmagával - vagyis amikor visszaküldi magával saját magát az árvaházba. Onnantól szabadon élhet, mert a hurok bezárul, és mehet tovább az idő. Nem kell már semmit helyretenni, biztosan nem robbant többször a sistergő, és minden megy tovább.

És valóban csak egy valaki fogja tudni mindezt, Jane, akit körülvesznek a zombik, akik mindebből semmit sem értenek. És most befejezem a gépelést, így elalvás előtt és elgondolkodom azokon, akik körülvesznek...

Jane