3/10
Samu-Nagy Emese szept. 13. 09:30:52 3/10
(1/1)
Huh. Tegnap este láttuk. Ahogy a 70es 80-as években gondolkodtak a sci-fi-ről. Vizuálisan és gondolatilag is. A Vissza a jövőbe és a Star Trek elsö próbálkozásainak látványvilága jutott eszembe. Igazi avítt, poros sci-fi cucc. A történet egy buta és hatásvadász katyvasz. Van benne érzelemre ébredő robot, egy a régi világ iránt rajongó fiatal férfi, egy valamikori tehetséges müvész, egy kis fájdalmas nöi sors (kurvák legyünk vagy elnyomott kiszolgáltatott feleségek), értekezés a humor és komédia kiüresedéséröl, természetesen pszichopátiás jegyeket mutato hatalom és az idöskori kiábrándulás. Nagyjábol mindenre jut egy-két jelenet, de igazán mélyre egyik sem megy. És közben vagy egy robot lány, aki gyorsan vált és ezer szinnel probálni megfelelni a világnak, mig végül fel nem lázad vagy szerelmes nem lesz....? Mi van? Igazán öreges, közhelyes sztori. A legnagyobb baj, hogy valaki azt gondolta, ez érdemes a bemutatásra. A szinészek kóvályognak, akinek van tényleges humora az megpróbálja megvillantanai egy két pillanatban, de sajnos maga az anyag annyira nem szellemes, hogy az már fájdalom. A főszereplő hölgy igazán ügyes és bravúrosan tud váltani, végig jelen van nagy koncentrációval, ez üdítő és nagyjából megmenti az előadást. De például hogy a fiatal föszereplö fiúnak ennyire ne legyen karizmája, az egészen elkeseritő. Rég láttam ilyen szép férfit ilyen kevés szinészi kvalitással. És a rendezés - mintha nem is lett volna olyan.