A János vitéz c. költõi mû saját korában nagyon jelentõsnek számított - ma én sem félnék rávágni, hogy a maga nemében a rajzfilm lényegesen jobb, mint az "eredeti", pedig szeretem Petõfit, a magam teoretikus módján, minden évvel, ahogy egyre kevésbé leszek fiatal, egyre kisebb mértékben egyetértve politikai kiállásával és megfogalmazásaival, viszont egyre jobban megkedvelve költõi, emberi dimenzióit, egyszerûségét és tömörségét, és a "korláttalan természetbéli vadvirágság" keresetlen életprogramját, ami kora, úgymond, sztárjává tette õt.

Egyébként az Ember tragédiájára nézve megint nem értünk egyet (érdekes, mi más topicokban mindig egy követ szoktunk volt fújni :D ): szerintem már nagyon megérdemelte Jankovics filmje azt a vérátömlesztést, amit több, mint kemény 20 év után végre megkapott. Inkább más filmeket kellett volna támogatni, mint, hogy ezt ne támogassák.

Mondom ezt annak ellenére, hogy egyébként nekem az Ember tragédiája e formájában részben csalódás volt. Fantasztikus vizuális felkészültség, jelképi tudás jellemezte ugyan (ld. a görög, a konstantinápolyi, párizsi és egyéb szineket), s meglehetõsen jól használta ki a rajzfilm médiumában rejlõ lehetõségeket - szerintem ez a dráma adaptálásának és feldolgozásának eddigi legjobb kísérlete, pontosan e, más mûfajokhoz képest óriási lehetõségekbõl következõen.

Ugyanakkor, ha újra megnézném a filmet, sem mondanék mást: a hangsávban végig pornografikus kéjnyögések és halálhörgések, halálsikolyok váltogatták egymást. Több, mint két órán keresztül. Jankovics, ha a képi megvalósításban nem is annyira (bár erre is vannak példák, pl. a római vagy a konstantinápolyi szín), a hangok tekintetében mindenképpen egy szadista p*csnek mutatkozott, és ez nem tett jót a végeredménynek.

Nem lehet ennyire levinni a zsigerekig ezt a drámát, ebben nem hiszek. Kell bizonyos misztérium, árnyalatnyi stilizálás, hogy megfelelõen feldolgozható legyen - a sok kéjelgés és gyilkolászás pontosan ezt öli meg és eltereli a figyelmet a lényegi dimenziókról. Ez volt a bajom anno a Passióval is egyébként - jó, mondjuk ott elõbbit a vallásos téma kizárta, utóbbi viszont két órán keresztül zajlott, premier plánban, és végig mérhetetlenül fölöslegesnek éreztem. Nem azért, mert álszent ember vagyok: egyszerûen nem illik a témához, mert eltereli a figyelmet a lényegrõl.

Ahol ezeknek megvan a maga helye és ideje, ott semmi bajom sincs velük. Ez a két alkotás és tematika - még több példát hozhatnék - viszont nem ezek közé tartozik.

Összességében nem véletlen, hogy nem emlegettem az Ember tragédiáját Jankovics fõ mûvei között: szerintem maga a koncepciója is monumentális bukás, hiszen annyi különbözõ idõszakban és élethelyzetben alkotott jelenetet tartalmaz, ráadásul ezek össze-vissza helyezkednek el a végleges mûben, hogy végig éreztem rajta, hogy igazán összefésülni sem sikerült. Egy újabb monumentális bukással gyarapította a magyar filmtörténetet. Sajnos.