Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Jeruzsálem pusztulása

Spoiler
8/10
csuribuksi 2010 márc. 12. - 13:08:22 8/10 Előzmény FElepHánt
(2/2)
Akinek az Árpádház tetszett, ezt is szeretni fogja. A Rammstein zenéi különösen találóak.
Válasz
8/10
FElepHánt 2010 márc. 05. - 18:07:20 8/10
(1/2)
Almási-Tóth András színházi tandem maradandót alkotott Shakespeare II.Richard-jával, még erõsebbet az Árpádház-zal, - Katona Józseffel már nehezebb a helyzet. Borzongatóan felemás darab, ennek ellenére ez a produkció is komoly értékeket hordoz. Egyrészt tovább élteti az ironikus, groteszk, helyenként abszurdba hajló stílust, amely fityiszt mutat a fellengzõs történelmi pátosznak, másrészt újabb alkalmat jelent jeles színészeknek arra, hogy nálunk idegenebbnek számító hangvételben játsszanak.
Lengyel Tamás, mint Flavius Josephus, élesebb drámai hangsúlyok nélkül állítja elénk az okosan helyezkedõ krónikást, Horváth Illés meglepõ biztonsággal, széles dikcióval játssza a kamaszos kegyetlenség, az örökös kíváncsiság magától értetõdõ embertelenségét. Az õ Tituszát nem lehet utálni, ahogy a kõszáli sast sem azért, mert õzgidákat öldös: viselkedés-formája természetes állapot. Vérengzõ helytartója, Florus, Nagy Viktor démonian kedves mosolyával, a joviális gyalázat mengelei mementója. Az ostromló rómaiak köreinél jóval érdektelenebb a város védõinek éhezésbe tompult marconasága, szituáció nélkül, még a kiváló Kaszás Mihály is csak birkózik szöveghegyeivel.
Egyetlen vigasz Törköly Levente aggastyána, aki paradicsomi békével várja a megváltó halált, Egri Kati-val alkotott kettõsük felsugárzó szépség a rémdráma ocsmány közegében. Földi Andrea szürke-fekete öltözékeit kóbor rózsaszín villanások színezik, tervezõi bravúrja Bérénike királynõ plasztik-ruhája, melyen a testet takaró anyag szerepét szinte kisajátítja a zegzugosan futó díszes varrások heves kalligráfiája. Remeklése adekvát Stefanovics Angéla lenyûgözõen szuggesztív, felkavaróan izgalmas alakításával. Ez a színésznõ egyszerre képes megmutatni a színét és a fonákját, igent mond, de a nemet halljuk, minden megmozdulása többértelmû, minden gesz- tusa több ismeretlenes talány. A totális stilizáltságban megrendítõen valóságos, hétköznapi realitásban mennyei absztrakció. A fõdallamot fújja, de az ellenpont is alatta dübörög, mimikai sziporkái végtelen asszociációk láncolatát indítják be, hangjának extrém váltásai örök titkokat rejtenek.
Fenomenális létezése méltó teret kap a rómaiakkal vívott cseles hazárdjátékban, melyben kését hol a hadvezérre emeli, hol híres hajfürtjeit vagdalja föld- re sütött szemmel. Biztos, hogy Almási-Tóth András legközelebb újabb véres királydrámával folytatja kalandozását a történelmi abszurd áhított világában, de talán a legcélszerûbb az lenne, ha megkérné Spiró György-öt, írjon egy komiko-tragiko-hisztoriko remekmûvet, amelynek a címe már mindent verne: "Angéla királynõ"...
Válasz