„Ha lenne picike jó az életében, akkor hatásosabb lenne a szörnyeteggé változása.”
Mit jelent, hogy picike jó? Akinek az egész élete egy rakás sz*r, ilyen múlttal, annak az életében maximum apró örömök vannak. Ahogy voltak is. A Wayne iránti sóvárgása, az, hogy reménykedett benne, egyszer majd megöleli őt az apja. Ez egy pozitív szál volt számára, ez egyértelmű. Ott a Murray (De Niro) iránti rajongása, az anyja iránti tisztelete és szeretete. Amikor ezekben is csalódnia kellett, akkor változott át végleg.
Mi kellett volna még?

„Például minek bele a Wayne-sztori?”

Az eredeti sztori szerint, már ami a legközelebb állt Joker eredettörténetéhez, azt Tim Burton első Batman filmjében láthattuk, Jack Nicholsonnal.
Jokernek sok háttérsztorija volt 70 év alatt, de ez ma az elfogadottabb szerintem.
Ezt akarták átírni, hogy egy összetettebb, hitelesebb, nyersebb és kegyetlenebb karaktert alkossanak, akinek a motivációja is mélyebb, a Batman elleni gyűlöletének táplálására.
Ez egy interjú része.

„Cullen a The Hollywood Reporternek árulta el, hogy azt a bizonyos jelenetet, amikor Thomas Wayne a mosdóban törli képen Arthurt, még annak tudatában játszotta el, hogy ténylegesen ő a címszereplő apja. "Meglepődtem, amikor olvastam a csavart, így azt kérdeztem Toddtól: 'Ezek szerint tényleg úgy kell játszanom, ahogy azt most gondolom?' Todd erre azt felelte: 'Mi más késztethetné Jokert jobban arra, hogy gyűlölje Batmant?”

Ez a lényeg. Szerintem, ha nincs ez a szál, nem lenne annyira hiteles Joker szívből jövő gyűlölete Batman iránt. A film végén sem véletlen kapcsolták össze Batman születését, Joker születésével.
Szerintem ez nagyon jó párhuzam lett.

Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy Gotham (a társadalom) kitermelte a szörnyet/szörnyeket ugye, hagyta elszabadulni, hanem az utolsó csavar, hogy a teremtett szörny, végül megteremti Batmant.
Joker egy beteg állat és pont. A rendező célja nem az volt szerintem, hogy ikont, vagy hőst kreáljon. Azt akarták bemutatni, hogy mi, a társadalom, hogyan is emeljük ki az őrülteinket vezetőkké, ami bizony nagyon is valós jelenség. Ettől erős ez a párhuzam.
Phoenix elképesztő volt! Ez az igazi JOKER! Az igazi elmebeteg, mint a képregényekben. Esküszöm, imádtam Ledger Jokerét is, de ez messze a legjobb volt, megkockáztatnám, hogy Nicholsont is verte, pedig azt top volt nekem.
A film végén, amikor táncolva lépett a porondra... Az valami eszméletlen volt. A legapróbb mozzanatokig magáévá tette a karaktert! Nekem ami ebben szembetűnő volt, nem tudom más is észrevesz-e, vagy figyel ilyeneket. Amikor kezet fog... Láttátok azt mozdulatot? Ahogy kicsit bedőlt hátra, de mégis lazán odacsapta a kezét, majd megcsókolta a doktornőt. Zseniális volt!
Majd miután szépen agyonlőtte De Nirot, az a random tánc... Óriási volt! :D

Pech, hogy az empatikusabb nézőt jó sokáig megvezeti a karakter, aki szemmel láthatóan meggyötört és folyton rossz történik vele. Késve esik le neki, hogy csak szerepet játszik Arthur, amit olyan kisfiúsan mond is a képzelt show jelenetben, hogy a célja mosolyt és nevetést hozni a világba. Pedig a mimikája annyira árulkodó! Negyedik megnézésnél esett le, hogy milyen furcsa az egész. De az a képzelt ölelés, átejtett a palánkon. Hogy nem, nem őrült, van benne emberi melegség, szív, és szeretne kötődni valakihez.

A gyerekkori trauma ilyen téren vett beemelése szerintem azért egy ordas közhely (nem, mint jelenség egy klisé, hanem ahogy a film használja - csak nehogy valaki félreértse), mert a pszichopátia örökletessége, illetve genetikai komponense például egy tény. Lehet őrültnek születni. Vagyis nem lehet kizárni, hogy a kis Arthur mondjuk időnként levágott cicafejekkel kedveskedett a nevelőanyjának, vagy netán álmában késsel szurkálta meg őt. A nő pedig jellemgyengeségéből kifolyólag tette vele azt, amit tett - és végül egy roncs is lett belőle. (Hasonlóan Gothamhez.) Mindenesetre a bosszú, mint elégtétel egy egykoron volt ép elmét feltételezne, mint a metróbeli három fickó alászállásnál az embertelenségbe. A filmbeli Arthurról hitelt érdemlően nem lehet megállapítani, hogy valaha is birtokában volt bármiféle lelkiismeretnek.
Ez azért fontos, mert a szociális munkás kvázi szociopátiája, vagy közönye a valóság eltagadásából ered, szinte már politikai alapú. Arthurt ugye valamiért már becsukták az Arkhamba és valamiért mégiscsak kiengedték onnan. Szóval úgy fest, hogy Gothamben tilos az őrület, mindenkit integrálni kell, punktum. A társadalom elidegenítette magától az elidegenítéshez való jogot, merő naivitásból. A szoc munkás leépítése, vagy Thomas Wayne vécébeli pofonja ellenszenvesnek tűnhet Arthur szemszögéből, de közben épphogy a józan ész irányába mutatnak. (A Wayne pofon tkp. Batman ütése, a rend ihletésében fogan, mégha persze egy őrült túlrend is az.)
Arthur nem vedlik át Jokerré, inkább a közösség által rávetített lepel/ maszk hull le róla, ő végig ugyanaz a pusztító erő, csak kezdetben még lappang.

Arthur pszichés fejlődése a gyerekkori bántalmazás hatására megrekedt és beleragadt a mama által szajkózott szerepébe. Gyakorlatilag egy figyelemre/elismerésre vágyó gyerek. Bár ha született pszichopata, akkor a franc se tud kiigazodni rajta. Azért a szociális munkás is mennyire lehet jó szakember, ha Arthur naplóját lapozva nem tűnik fel neki a sok bizarr újságkivágás, sötét töltetű fantáziálás... Nekem ott azért elkerekedett a szemem. Oké, hogy a városvezetés magasról tesz az elmebeteg Arthurra, vagy rá is mint dokira, de ő sincs a helyzet magaslatán, amit panaszol is Arthur, hogy maga nem figyel rám. És tényleg, ez a fő baj, senkinek sem tűnik fel, mert senki sem figyel, hogy főszereplőnk átvedlik közveszélyes őrültté. A karakter humortalansága a másik intő jel, hogy képtelen értelmezni a társas interakciókat, a szociális jeleket, az ösztön szintjén kapirgál, amikor leírja, hogy a szexviccek jók. A metróban is csak néz ki a fejéből, fogalma sincs, hogy mit kéne tennie, vagy tennie kéne valamit, azonban a fenyegetésre már reagál, hiszen ösztönei működnek. És mennyire eldurvul a helyzet! Igen, a harmadik férfit kivégzi. Ha itt még valaki szegény ártatlan áldozatnak véli Arthurt, téved. Bár nekem csak ott esett le, hogy Arthur sose volt, nem is lehetett kedves/vicces pofa, amikor megöli a nevelőanyját. Ezektől még remek film, ügyes karakterrajz, csak erősen kétlem, hogy helyes-e egy közveszélyes őrültből pop-kulturális ikont kreálni. Valójában semmi olyan tulajdonsága nincs, amivel azonosulhatni lehetne. Igen, a karakter kapcsán feldobódnak témák, amik fontosak, de ezekre közel sem az a válasz, hogy akkor szerezzünk pisztolyt és lőjük agyon azokat, akik a tyúkszemünkre léptek.

De ha ő mentené meg a lányt a metrón és nem a betegség, vagyis a véletlen, akkor nem Joker lenne belőle végül, hanem tkp. Batman, azaz egy hőssé válna - legalábbis a lány szemében biztosan. Mikor a három nyikhaj rászáll még próbálja is elővenni a kártyáját nekik, ezzel is azt üzenve, hogy nem rosszindulatból nevetett, hanem mert nem tudta uralni a betegségét. De a pisztoly ugye továbbra is ott lapult a gatyájában, amivel gyorsan véget vethetett volna a konfliktusnak - ha tudná mi az, hogy konfliktus. Azonban ha valóban így akarta megmenteni a lányt, hogy nevetve provokálta a brókereket, akkor az szintén visszás emberileg, mert végül ez három személy megöléséhez vezetett. Lehet mondani, hogy nem akarta használni a fegyvert, akkor viszont ott a kérdés, hogy miért vitte magával például a gyerekkórházba, ami a kirúgását eredményezte, illetve egyáltalán minek van nála. A helyzet nem az, hogy nem akarta a pisztolyt használni, hanem az, hogy nem tudta mire való, de nem ám abban az értelemben nem tudta, hogy lehet vele embert ölni, vagyis ha meghúzza ravaszt akkor elsül, hanem a konfliktusok, a provokáció és a bántalmazás terén egy analfabéta az illető, azaz egy érzések nélküli alak. Számára a három részeg és a lány ügye a metrón olyan, mint másnak az, hogy kint esik az eső, vagy erősen fúj a szél.

Bosszunak is sok fajtája van ha ellopnak egy virágot a kertből nem megyek négylövetűvel az elkövető után de ha bántanak valaki akkor lehet jogos. Nem hiszem hogy meg lehet bárkit is itélni az alapján hogy mi bosszu. Nekünk a fiunk más hibájábol halt meg. Hazudhatnék hogy nem akartam vagy akartunk bosszut állni, irhatnék, hogy min megy az ember át ilyenkor és hogy szeretne-e bosszut állni. "én megalkuvo modjára" megbocsátottam, ( igaz a bal kezemet szétvertem közben ) aztán ténlyeg megbocsátottam, nálam jobban nem kivánja azt hogy jogos büntetést kapjon aki tette, de mondjuk megkapja a saját börtönét igy is ha nem itélik el. Nem lehet pálcát törni azok felett akik a bosszuban látják a megnyugvást ( igy mindenszentekkor pont időszerű irni) de nem lehet azt kivánni hogy mindenki imádkozzon megbocsásson és az élet menjen tovább. De vannak élethelyzetek amikor valaki elborul elgurul a gyogyszere, és bosszut áll. Ez az emberben benne van. A megbocsátás meg a klisé dumák is.
A választás mindig azé aki dönt.

Itt annyi minden érte a Joker karakterét. ( amikor bántják én rosszul voltam eléggé ) és akkor is amikor a studioban nem használja ki a lehetőségét hogy végre elérhette volna amit akar és a népszerűséget, amkor tálcán kinálja a sors a megoldást valamire, és nem lépjük meg. Sokan nem tdják feldolgozni ami történik, klinikai esetté válnak, vagy feldolgozzák másban, művészetben zenében alkotásban. Elég sok magyar iro vagy költő is rengeteg mindenen átment mire jot/jokat alkotott..

Mi is sokat beszélgettünk a filmről. Azért röhögött szerintem a metron Joker. mert azzal felhivta magára a figyelmet és igy a kiscsaj megmenekült. A lányt nem lőtte le azt ne feledd. Segiteni probált de mivel nem mert kezdeményezni és a három fiu mégiscsak három fiu akik megtámadták igy 1 három ellen nagyon nem reális felállás. A fiatal lánynak esélye sem volt. és hát tudjuk,
' a gazdagok bármit megtehetnek' klisét nagyon ismerjük, Kinek ne lenne egy sztorija amikor félreállitották vagy bántották, vag akadályozták, vagy valamiben kárt szenvedett. Ha másbol nem filmekből ismerjük ezt.

Sajnos több nőismerősünket támadták meg a metron/trolin főleg este, amikor védtelenek voltak. Ez volt külföldön - konkrétan new yorkban is. és volt sajnos kis hazánkban is és mivel akkor még lányismerős nem volt egy Linda alkat és nem tudott négy idiota a lipotrol szabadult drogos részeget a leszerelni egyedül és még a sokkolo és egyéb dolgok sem segitettek, bizony maradt a futás vagy a segitségkérés.( utobbi történt három tekvandos fiu leszerelte a drogosokat)
Aztán évekig járhatott a rendőrségre hogy nézegesse a támadoi arcát ( abbol kettő maradando arcsérülést szerzett) és még nekik állt feljebb.

Nem, nem bosszú, mert a bosszút valamelyest meg lehet érteni, ha elfogadni nem is. A revansot, mivel alapjában egy ember csinálja, aki valamely okból kifolyólag kivetkőzött humánumából, lehet relativizálni akár az elkövető oldalán is. Bosszút az követ el, akit bántottak és ezt megtorolja, elítélendő módon persze. De mindenképpen olyasvalaki, aki megéli, illetve tudatában van saját bántalmazásának. Penny nem bántotta Arthurt.
Bosszúra jó példa a részeg brókerek a metrón, mert úgy élik meg, hogy Arthur a röhögésével megalázza őket. S valahol meg lehet érteni, hogy emiatt kivetkőznek emberségükből. Ellenben Arthur közönyével, ami totál nem emberi. A nyúlbélák által zaklatott lány felé mutatott hallgatása egyben a bántalmazás néma támogatása is. Hisz mivel nála lapul egy hatlövetű, a helyzet pedig egyértelműen adná, hogy előkapva azt és mondjuk kilöve a metró egyik ablakát elérje a három jómadár térden csúszását és könyörögését, továbbá hogy a lány ideális esetben akár a vállára is boruljon, azonban az erőszakosság felé mutatott indifferenciája felfoghatatlan. Pedig a kecske is jól lakhatna és a káposzta is megmaradna. Az mindenestre biztos, hogy emberi tettet hajtana végre, azaz lélekjelenlétről tenne tanúbizonyságot és hős lenne. Csak ez ugye nála képtelenség, mivel nincs neki olyanja ott belül, hogy lélek. Ezért az ő esetében a bántalmazás üresen csengő fogalom.
A bróker, Penny, Randall, illetve Murray kivégzése nem bosszúból történik, hanem kéjből. Valamennyi tett abszolút értelmezhetetlen és felfoghatatlan lélektani szempontból, relativizálni pedig ezért csak és kizárólag - legálábbis, ha egészségesen akarunk viszonyulni a jelenetekhez, nem pedig szociopatikusan - az áldozatok oldalán lehet és kell. Vagyis hogy egyikőjük sem bántotta Arthurt, ők teljes mértékben áldozatok és semmilyen módon nem felelősek azért, ami velük történt. Ezt diktálja egyfelől a jóízlés, másfelől pedig az emberség is.