FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

KAPJ EL! Seregi Zoltán Békéscsabai Jókai Színház Városmajori Színpad

Már elsõ viharos belépõjénél el kell rendelni a narancssárga riasztást, goromba, nyers vadóc, ki energikus hevessége szétfeszíti a színpad klaviatúrával ékesített falait. Szóban, pózban, énekben és mozgásban az abszolút hitelesség varázserejével bûvöl el, alig kezdõdik el Neil Simon kétszemélyese, a páratlan Balogh Anna elementáris létezése máris védhetetlenül lenyûgözõ. Sikerszériákban elkopott színpadi jelmezeket hord, a Cseresznyéskert fakóromantikája után Batman-ét, hangjának ezer árnyalata teszi izgalmassá
deklamációját és ragyogó éneklését. Óriási erény, hogy méltó partnere van, temperamentumának ellentartani gigászi föladat: Szomor György magabiztosan állja a sarat, zárkózottságában is férfias, engedékenységében is megõrzi kemény karakterét. Játéka, poentírozása hibátlan, a kitûnõ szövegkönyv minden lehetõségét valóra váltja, archimédeszi pont, amely az ötletekben tobzódó játékot egyben tartja.
Marvin Hamlisch zenéje a nem túlzottan értékes musical-irodalom legjobbjai közé tartozik, minden számnak önálló stílusa van, alkalmat ad az elõadói sokoldalúság megmutatására. Találunk szvinges betéteket, akad délamerikás bigin, melankolikus song és ujjongó örömdal, változatos, fülbemászó és nem kísérletezik szimfonikus terhelésekkel.
Seregi Zoltán meglepõ biztonsággal sorakoztatja a filmszerûen váltakozó jeleneteket, a brilliáns szerzõi ötletet a három-három fiú-lány múzsával találékonyan fejleszti tovább, a táncosok énekelnek, de még beszélnek is, plusz az átdíszítéseket is fürgén oldják meg.
A színészvezetés kiváló, a gegek szofisztikáltan szólalnak meg, gesztusban, mozgásban pedig egészen eredeti megoldásokkal is találkozunk. Ilyen az elsõ csábtánc, melyben a tangót csak a jellegzetes fejfordulatok, villanásnyi oldalnézések jelzik. A lendületes tempó még hosszú megállásokat is megenged: BalogH Anna töprengve maga elé mered, hajszálpontos idõérzékkel tartja ki a néma szembenézést, majd röpülõrajttal süvít ki a színrõl.
Az egymásra találást az obligát konfliktus követi, mire a stúdióba jutnak, a lemezfelvételt éles szóváltásuk akadályozza. Háromszor fut neki a fantasztikus énekesnõ, heves indulattal, szenvelgõ szépelgéssel, végül pedig, elõadómûvészeti bravúrral sûrítve a széttartó érézéseket, hihetetlen intenzitással szólaltatja meg a szerelem apoteózisát. A kádenciában három, végtelenbe nyújtott magas hang, ráadásul az artikulációt gátló "é" hangzón,
többször alá-fölé mozdítva, az áradó muzikalitás elképesztõ csodájaként.
A szerelmi cunamitól sújtott zeneszerzõ, magányos menekülése közben lábát töri, combig gipszben szomorkodja el depresszív balladáját, Szomor György az állhatatosan viselt letörtség dalát, ívelt legátók után míves falzettel zárja. Bottal bicegve próbálja visszahódítani szerelmét, de azt csak a négykézláb abszolvált szánalmasság képes meglágyítani. A diktafonba naplózó, sármos férfi kedves humorral álcázza kitartó vágyakozását, ritka érzékkel egyensúlyozva a nevetségesség és az imponáló férfibáj határán. Happy ending: a
háttérfalon át a havas utca ábrándos képe sejlik fel, bizony, még a vetített díszlet is nagyszerû!
A kétszer három múzsa-csapat, mûtõshacukából végre újra fekete-fehér eleganciába öltözhet, gyõzedelmesen szól a finálé, tetõzve a felejthetetlen este élményét. Békéscsabán született, a Városmajori Színpadon láttuk, igazán helye lenne valamelyik budapesti befogadó színházban: a Kapj el!, a felülmúlhatatlan Balogh Anna és Szomor György bravúros kettõsével az évad legjobb zenésszínpadi produkciója!