FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

KIKATT Scherer Péter Kolibri

A fantasztikus Pepe: Scherer Péter, aki Klamm tanár úrként már igen nagy pedagógiai
múlttal büszkélkedhet, elsõ rendezésében kiválóan gyümölcsöztette az osztálytermi szín-
házban szerzett tapasztalatait. Most is az iskolai padokban ücsörgünk, egy bukásra érett
diák és egy szerencsétlen tanárnõ történetét figyelve. Utóbbit a tanítási kudarcok után
diákja ökölcsapása is a padlóra küldi, kettejük párbaja azonban ezután, más síkon, meg-
lepõ fejleményekhez vezet. Pelsõczy Réka egy elhibázott pályaválasztás, egy felismert al-
kalmatlanság és egy kudarcos magánélet minden keserûségét nagyszerûen jeleníti meg,
megmutatva, hogy a pedagógiához elsõsorban nem a tudás, esetében a földrajz ismerete
a lényeges, hanem a felfokozott érdeklõdés az ember, a gyermek lelkivilága iránt. El is in-
dul ezen az úton s bár tétova kísérlete nem egészen sikerül, alapvetõ tanulsággal szolgál
az iskolai nevelés kérdésében. Szanitter Dávid sokadik kamasz-szerepében ismét elemen-
tárisan hiteles, rettegõ agresszióben égõ tekintete, félénk bocsánatkérése, a majdnem
férfi cinkos kikacsintása: egy újabb színészi remeklés emlékezetes pillanatai. Félkézrõl a
brutális apát is eljátssza, kiben a rettenetes traumák okozóját ismerhetjük fel. Scherer
Péter jó érzékkel szabja meg a cselekmény tempóját, kihasználja a diák-közönséggel való
összjáték csábító lehetõségeit, esélyt ad a színészek kreativitásának, minden lehetõsé-
get megteremt a szituációk teljes kibontásához. Szívünk szerint természetesen az érzel-
mi szál kiteljesedésének szurkoltunk, amely csúcspontját a papírrepülõk poétikus szár-
nyalásában érte el. De emlékezetes Pelsõczy Réka könnyes keménységû monológja is, a
megoldás emberséges módjának felismerése, vagy az a nézés, amikor egy önfeledt pilla-
natban nõi szemmel vizslatja szépszál tanítványát. A végkifejlet persze más, mint amit vá-
runk, a megváltás elmarad, de így van min rágódnunk az elõadás utáni beszélgetésig.
Mert kis szünet múltán, a diák-nézõk elmondhatják véleményüket, nem az elõadásról, hi-
szen lelkes tapsukkal azt már kifejezték, de a témáról, a jelenségrõl, arról, hogy mit szól-
nak hozzá, éltek-e már át hasonlót és fõleg, hogy mit tennének ilyen esetben. a Kolibri
Színház, nem eléggé köztudott és nem eléggé értékelt módon, immár évek óta vállal fel-
világosító, nevelõ célokat, életfontosságú problémákat jelenítve meg korszerû színházi
eszközökkel, párbeszédet teremtve az alkotók, a pedagógusok és a diákok között. Nem
a széplelkû kioktatás, nem a kötelezõ kioktatás, hanem az élmény átérzett valósága, az
érzelmekre ható színházi közeg és az egyenrangúan folytatott beszélgetés ad kikezdhe-
tetlen alapot ezeknek az életfontosságú produkcióknak.