Tea Koreában a dátumok 2000 év folyamán hátrálnak. ez sok imádásrecept részét képezte miközben remélte, hogy a jó illatok el fogják érni a mennyei isteneket. Teát mutattak be Koreában, amikor buddhizmust hoztak be Kínából, és késõbb a koreai teaszertartást idézte elõ , melyik Koreának több mint 3000 van.

Eredetileg teát használtak szertartásos célokra vagy a hagyományos füvekbõl készült gyógyszer részeként . Fess zöldre teát, ahogy azt használják Kínában és Japánban az egyetlen fajta teát nem szívják magába Korea . Nagy számú tea, ami gyümölcsökbõl készült, a levelek, a magok vagy a gyökerek élvezettek. A tea öt ízét megkülönböztetik Koreában: édesség, savanyú, sós, keserû és csípõs.

A SÁMÁN ÉS A FIÚ

Élt egyszer egy sámán, aki ravaszságban, hazugságban és csalásban mindenkin túltett.
Míg a többi sámántól csupán annyi tellett, hogy a rossz szellemet elûzze, ez a sámán felfalta, és elpusztította õket.
- Mit ér, ha csak elûzik a rossz szellemeket? Ha életben maradnak, bármikor elõjöhetnek! Ezért én összerágom, és felfalom õket. Ha a gyomromba jut egy rossz szellem, menten elpusztul!
A ravasz sámán azzal dicsekedett, hogy azért képes ilyen csodás dolgot véghezvinni, mert "tisztelt uram"-nak szólította a Föld Szellemkirályának veséjét, melyet megevett.
Ez a sámán, valahányszor elment valamelyik házhoz szertartást tartani, elõször varázsigéket mormolt egy ideig, aztán énekelt, és táncolt, majd miután mindezeket a ceremóniákat elvégezte, kést rántott elõ, és az egész házat végigkutatta, hogy a rossz szellemet megtalálja. Eközben vagy a kerítés tövébõl, vagy a fal aljából, vagy valamilyen szögletbõl egy vörös papírdarabot rántott elõ. Ebben a vörös papírban lakozott a rossz szellem.
A sámán a papírdarabot egy ideig a markában tartotta, varázsszavakat mormolt, majd fura hangokat hallatva, a papírból apró, ember formájú vöröses tárgyat vett elõ. Ez a vöröses figura volt a gonosz szellem.
Ilyenkor a sámán ezt kiáltozta:
- Halljad szavaim, te elvetemedett, kóborló rossz szellem! Úgyis keserû ez a földi élet, ne kínozd még te is a jóravaló emberek életét! Szokga-csalli, vanga-csalli,* tüstént semmisülj meg az én gyomromban!
Ezzel bekapta a "rossz szellem"-et, és megette.
A csodálatot keltõ szellemidézésnek nagy híre támadt mindenfelé.
- A sámán felfalja a gonosz szellemet!
- A rossz szellem nem akart elpusztulni, és hangosan sírt!
- A sámán elpusztította rossz szellemet, mire az egész ház népe megkönnyebbült!
Az ilyenfajta szóbeszédek csak növelték a sámán tekintélyét.
Egy nyáron, mikor Pák Csám Csiék egyetlen leánya hirtelen megbetegedett, és már jóformán a halálán volt, valaki azt ajánlotta, hozzák el a csodatevõ sámánt, és próbálják megidézni a rossz szellemet. Pák Csám Csi hajlott a szóra, és másnap magával hozta a sámánt.
Aznap este, hogy Pák Csám Csi a sámánt elhívta, Dori, Pák Csám Csiék fiatal kaszás legénye, aki szénával megrakodva érkezett haza a sötétség beálltakor, a ház mögött arra lett figyelmes, hogy egy ember görnyed az öreg fa alatt, és valamit a földbe temet. Dori óvatosan visszahúzódott, és ahogy jobban szemügyre vette, a guggoló emberben a sámánra ismert.
Dorinak furcsa ötlete támadt. Megvárta, amíg a sámán eltávozott, aztán lopva a fa alá surrant, és a fa gyökerei alól egy papírcsomagocskát kapart elõ.
Dori a kezébe vette, és megnézte, mit talált, s látja, hogy a vörös papírban malátapépbõl gyúrt, ember formájú kis figura van.
Dori ekkor rájött a sámán turpisságára, elszántan megette a malátapépbõl gyúrt figurát, s helyette trágyából egy hasonló, ember formájú figurát gyúrt, becsomagolta a vörös papírba, majd a fa alá ment, és ugyanoda rejtette, ahol találta.
Másnap Pák Csám Csi házába beállított a sámán; egy ideig varázsigéket mondott fennhangon, aztán táncolt és énekelt, majd elõrántott egy nagy kést, és hozzálátott a rossz szellem kereséséhez.
Akkorra már nagyszámú nézõsereg gyûlt össze. Dori is a bámészkodók közé vegyült, és feszült figyelemmel nézte a sámán mozdulatait.
A sámán hirtelen, mint amikor a szél meglebbenti a hosszú szoknya alját, ide-oda futkosott, és a ház mögött álló nagy fa alá szaladt.
- Gyere elõ, te elvetemedett gonosz szellem! A fa szelleme nem fogad be többé téged! - kiáltozta nagy hangon, s a földbõl egy vörös papírdarabot kapart ki, a papírból pedig apró, ember alakú figurát vett elõ, és elmondta a szellemûzõ varázsszavakat:
- Szokga-csalli, vanga-csalli, tüstént semmisülj meg az én gyomromban!
Szájába vette a figurát, és fogát csattogtatva, beleharapott.
De nagy öklendezés közben azon nyomban kiköpte, amit a szájába vett. A közelben álló emberek orrát trágyaszag csapta meg.
Ekkor elõállt Dori, és ráförmedt:
- Én ettem meg a malátapépbõl gyúrt rossz szellemet! Te pedig edd meg a trágyából gyúrtat!
Aztán megköszörülte torkát, s elejétõl a végéig elmesélte mindazt, amit elõzõ este látott.
A sámán pedig úgy elillant onnan, mint egy pórul járt patkány, azóta sincsen se híre, se hamva.

Koreai mese.

A RIZSLEPÉNYT EVÕ BUDDHA

Volt egyszer egy szegény legény, aki más hajlék híján egy elhagyott kolostor zugában élt.
Egy reggel, amikor a legény száraz gallyat gyûjtött a hegy tövében, ismeretlen asszonyt pillantott meg, aki fateknõvel a fején kaptatott a hegyi ösvényen.
A legény nagy hirtelen egy Buddha szobor mögé rejtõzött, és onnan figyelte az asszonyt.
A gazdagon öltözött asszony lerakta a fején cipelt teknõt, egy csomó rizslepényt tett a Buddha szobor elé, majd mélyen meghajolt, és így esedezett:
- Könyörgök hozzád, mindenható Buddha! Magtárunkban ott dohosodik a rizs, pénzes ládánkban megrozsdásodik a pénz, mégis olyan nagy a mi aggodalmunk, mint a The-szán,* mert nem találunk férjet egyetlen lányunknak. Kérve kérlek, adj lányomnak rangos családból való, tehetõs, eszes võlegényt. Hallgasd meg a kérésem, mindenható Buddha!
A legény, az asszony könyörgését hallva, alig tudta visszafojtani kitörõ nevetését, s mivel mindenekelõtt attól tartott, hogy hangosat kordul a gyomra, hamarjában elemelte a rizslepényeket, és jóízûen megette.
A gazdag házból való asszony egy idõ múlva körülnézett, s nem tudott hová lenni a csodálkozástól.
A rizslepény eltûnt az utolsó szálig!
- Ez igazán különös! Úgy látszik, a mindenható Buddha meghallgatja a kérésem, ha megette a rizslepényeket - suttogta az asszony, és elégedett ábrázattal hagyta el a kolostort.
A gazdag ház asszonya másnap, harmadnap is hozott rizslepényt magával, s könyörgött Buddhához. Az éhes legény mindannyiszor telerakta bendõjét.
Telt-múlt az idõ, és egy napon, vagy fél hónap múlva, a gazdag asszony, imáját befejezve, keserûen panaszkodott:
- Úgy látszik, a mindenható Buddha is tud könyörtelen lenni! A rizslepényt nem utasítja el, a kérésemet viszont nem hallgatja meg.
Ekkor a legény gondolt egyet, és mély hangon megszólalt a Buddha szobor mögött:
- Miféle meggondolatlan beszéd ez? Egy hónapja sincs, hogy ide jársz imádkozni, s máris a kérésed teljesítését hiányolod? Valóban kapzsi teremtés vagy!
A gazdag asszony, aki ijedtében majd elájult, és maga is túlzottnak tartotta panaszát, így szólt könyörögve:
- Szánom-bánom bûnömet, nem cselekedtem helyesen. Csak még ez egyszer kérek bocsánatot! - s oly mélyen hajtotta meg magát, hogy az orra csaknem a földet súrolta.
A legény ekkor feddõ hangon újra megszólalt:
- Hallgasd, amit mondok! Úgy tudom, sokat ütlegelted a szegény emberek hátát, és úgy gyûjtötted pénzedet és vagyonodat, s még azt várod, hogy néhány rizslepényért jó võt szerezzek? Micsoda zsugori lélek vagy!
Buddha szavait hallva, az asszony így gondolkozott:
"Tyûha, azt hittem, hogy a mindenható Buddha csak akkor segít, ha rizslepényt kap! A mi házunk minden zuga tele van földi javakkal! Mivel vétettem a mindenható Buddha ellen, szigorú büntetésben lesz részem! Ezért ki kell õt engesztelnem áldozatokkal!"
Attól fogva a Buddha nemcsak rizslepényt kapott, hanem finomabbnál finomabb ételeket: disznócsülköt, frissen sült halat, ízes gyümölcsöket és olajban sült omlós, cukros süteményt.
Így telt el megint fél hónap, s akkor a legény így szólt a Buddha elõtt térdeplõ, imádkozó asszonyhoz:
- Hallgasd, amit mondok! Mivel látom, hogy kérésed szívbõl jön, én, a mindenható Buddha, segítek rajtad. Holnap reggel menj ki a folyó partjára, s egy nem éppen fiatal, horgászó legényt találsz ott. Ne is kérdezd, csak vidd magaddal, s add neki vagyonod felét és a lányodat! Ha megfogadod tanácsomat, házadba boldogság költözik. Ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek!
Az asszony vidáman, táncoló léptekkel tért vissza a faluba.
Másnap reggel a gazdag ház asszonya kiment néhány szolgájával a folyó partjára, és ott egy nem éppen fiatal, horgászó legényt pillantott meg. Se szó, se beszéd, magával vitte, és menten nagy lakodalmat csapott annak rendje, s módja szerint. Buddha tanácsára a legénynek adta fele vagyonát is.
Így házasodott meg a szegény legény, aki más hajlék híján egy elhagyott kolostor zugában élt.
Az újdonsült anyós, aki a turpisságot nem is sejtette, jártában-keltében egyre azt hajtogatta, nagy kevélyen dicsekedve:
- Tudjátok, milyen ember a mi vejünk? Olyan, akit a mindenható Buddha küldött az égbõl!

Koreai mese.

우리는 우리가 모르는 것에 대해서는 모르는 만큼 비례해서 더 두려워한다.
Mindentõl csak olyan arányban félünk, amennyire tudatlanok vagyunk velük szemben.

용서란 죄수를 석방하는 것과 같은데, 여기서 죄수는 바로 당신자신이다.
Megbocsátani azt jelenti, felszabadítani egy rabot, mikor a rab te magad vagy.

Hát,Maryu ez az egyik kedvenc képem jól bele választottál./KNG/.

Hát azt hiszem hogy ezt a szép összeállitást nem lehet megunni,annyira meghatározza Bidám és Misil kapcsolatát a filmben,nagyon jó vidi.

Anna nagyon jó kép,te mindig a legjobb képeket halászod ki,nagyon édes rajta./KNG/.

Anna egyet értek lehetne a fórum indulója ha mindenki bemeri vállalni a pikáns részeket is a versben.

Szia Kriszti,nagyon jó a vers amit írtál,nagyon találó,és vicces,szerintem tök jó lett.

Szia cilia,nagyon aranyos a vidi,csak kár hogy nagyon rövid,de szerintem KNG mindig viccel,nem lehet nála tudni mikor gondolja komolyan,láttam egy olyan szülinapi rajongói össze jövetelt,ahol imitálta hogy leveszi az alsó gatyáját,de nem tette pedig a csajok ugy vísítottak,KNG mindig viccel.

kje ez a kép nagyon tetszik,nagyon aranyosak rajta.

Szia de jó ezt meg hogy találtad,még nem is láttam,de szerintem még sokat nem is láttam még,köszi,nagyon klassz.

szia hát motorozni jó is, én mindennap ,avval megyek,dehát az ennyém nagyobb robogó,de a szabadság érzés rajta,fantasztikus érzés.Szerintem sokkal jobb mint egy kocsi.

Jaj de jó angyalos kép,nekem is van de az nem ilyen,élethû,mint a tiéd./KNG/.

Szerintem nem õ énekli de nagyon hasonlít rá.

Szia ha itt a háton cipelésrõl beszéltetek,szerintem,szeretetbõl,és szokásból viszik egymást a hátukon,törödésbõl.

kje,köszi a tájékoztatást de ez a vonat olyan gyorsan megy,nem ugy mint a miénk,hogy nálunk ez nem is lenne jó.Jó lenne rá jegyet venni, mert olcsóbb,mint a miénk,és kulturáltabb is,de ez felgyorsul,és már az Országunkból is ki ment.

Szia Anna,sajnos a mai,játékodnál ,nem leszek mert aludnom kell,két éjszakázás uttán,majd este felé be pillantok.

Ennek a vonatnak az a neve, hogy "Hallyu" vonat és a turistákat hurcibálja Dél-Koreában mindenféle nevezetességekhez és forgatási helyszínekhez. Veszünk rá jegyet ? :-)))