.

te-ca,ez nagyon jó,én elkezdtem idézeteket irni, és mindenki költõ lett,fantasztikus.

Szép napot!

Csak bekukkantottam, örvendezik a szívem, hogy újra látlak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))))) Nem írok már ide mostanság, de a szívembe végleg beköltöztetek!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak akartam, hogy tudjátok! Puszi Nektek!

koreai ruha.

Mennyire nyugodt,vajon milyen zenét hallgathat?

Igy igaz,csak szellõ.

te-ca én is erre gondoltam. Éjjel vannak a legjobb gondolataim, akkor kellet volna leírni, de ezt szedtem nagyjából össze.

Ho Chul-árvaházban nõtt fel, mert szülei öngyilkosok lettek.A szegénységbõl egy módon tudott kitörni, hogy eljátszotta a rosszfiú szerepét. Nem akart érzelmeket felvállalni, mégis egyre közelebb kerül Mi Ri-hez.
Nem tiszta a kapcsolata kerekes székes nõvel?

Mi Ri-a mindig cserfes vidám lány is terheket cipel. A gengszter miatt családja elfordult Tõle. Õ viszont szerelmes lett Ho-Chul-ba. Rejtélyes miért nem szereti, mit tud még Ji An-ról?

Soo Hee-gyerekként, sok férfit kellett apukának szólítania. Ezért anyjával a kapcsolata megromlott. Elõször Ji An szerelme, de már a szívében feléledt egy érzés, Min Hon-t szereti, egy darabig titkolja, aztán felvállalja érzéseit.
Ji An-tól sok jót kapott, csak ezért volt Vele, vagy igazán szerette?

A nagyi-mindenkivel kedves és megértõ, de Õ is valami sötété titkot hordoz a múltjában. Süket-néma vagy talán nem is az?

Min Ho- gazdag családból származik. Nem értette gyerekként miért nem kap igazi szeretetet, aztán kiderül anyja félrelépésébõl született. Hátat fordít pénznek és családnak munkával tartja fenn szerényen magát. Szerelmes Soo hee-be, sokáig libikókában van szerelem vagy barátság?

Ji An-a mélyszegénységbõl származó,tehetséges fiú aki végtelenül szégyelli múltját és családját. Ezért álomvilágba menekül és kitalál magának másik szülõket. Soo Hee szerelme, de a lány mást szeret. Egyetlen ember, akitõl érzelmeket is kapott a lány volt, elvesztése nagy fájdalom.MinHo barátja, akinek átvette a helyét a családba. Ez csak véletlen,
Vagy egy kiszámított terv része?
Azt hiszem, Õ sem szereti magát e miatt a helyzet miatt.

Korea sajátos szokásainak ismertetése túl sok idõt igényelne. Így bármennyire jellemzetesek és érdekesek is azok, e helyen csak egy párt, a szembetünõbbek közül, fogok felemlíteni.
A nép általános társadalmi viszonyait nézve, annak fõ jellemvonása a vendégszeretet.
A koreainak higgadt vérmérséklete van. Családja körében megelégedett. Háza kicsi, de ha utas kopogtat ajtaján, nincs eset, hogy nem találna éjjeli hajlékot. Ebéddel is megkinálják, mely bármennyire szerény, mindössze egy tál fõtt rizs vagy pár répa, elégséges egy-egy váratlan érkezõ megvendégelésére.
A gazdagabb házban a nemzeti eledelen, a rizsen kívül, mely az asztalról soha sem hiányzik, szolgálnak halat, fõzeléket, és mint inyencség a kutya-comb a legkeresettebb.
Italul azt a vizet használják, melyben a rizs fõtt . Az ebédet apró tálakban, tálcaszerû asztalon szolgálják föl és egyidejûleg pipákat is helyeznek a vendég elé. A koreai asszony és férfi dohányos. A dohányt Japánból honosították meg a XVI. század folyamán és ma is a föld egyik fõterménye.
Szórakozásul a zene és tánc szolgál. De mint minden ázsiai nép, a koreai úr is csak passive vesz részt a mulatság e nemében és e célra fizetett táncosnõk és zenészek alkotnak országszerte céhet.
A tánc jellege komoly, plasztikus, néhol drámai erõvel ecseteli a belsõ érzéseket. A zene méla, melodikus. Hangszere a dob, síp és egy cimbalomhoz hasonló tambura . Európai fül nehezen szokik hangskálájához , bár kétségkívül minden keletázsiai zene között a koreai a legrokonszenvesebb. És hogy e népnek mily zenei érzéke van, azt abból is láthatjuk, hogy az újonnan szervezett gárdánál egy német karmester nagy sikerrel tanítja zeneszerzõink mûveit.
Családi ünnepélyek mind zene- és tánckiséret mellett folynak le. A koreai szeret mulatni, minden családi ünnepélyt megül, sõt ha nincs egyéb ürügy mulatásra, akkor kirándulásokra, majálisokra hívja barátait. Szép tavaszi napokon, mikor a rét zöldül vagy verõfényes õszi délutánokon, amikor a fák levelei színöket váltják , völgyek mentén vagy a hegyek közt egész táborozást csap a fiatalság. És szól a duda, foly a tánc "kivilágos kivirradtig".
Az öregek ünnepe egy másik alkalom az általános vigadozásra. Ha a család valamelyik tagja a 60-ik évet megéri, azon napot nagy ünnepéllyel ülik meg . Összecsõdül arra az egész határ és tiszteleg, mert attól a naptól fogva, amikor a hatvan évet meghaladta, az öregeket mint az egek kegyeltjeit nézik.
A koreai esküvõ, mint ritus rövid. Mindössze abból áll, hogy a võlegény és menyasszony, egymással, egy emelvényen szembe állnak és fejöket igenlõleg meghajtják.
Legtöbb esetben a fiatalok ez alkalommal látják egymást elõször. De akár tetszenek egymásnak, akár nem, a szülõk akaratának eleget tenni kötelesek.
A szertartás alatt a legnagyobb közöny kifejezését írja elõ az illemszabályzat és midõn a lakzi véget ér, a fiatal asszonyt az anyós veszi magához, a férj pedig pajtásai közé térve búcsúzik el legénykorától. Korea összes szertartásai között a legbonyodalmasabb és leghosszabb a temetés. A halottat, miután egy óriás tölgyfakoporsóba helyezik, minthogy a szobába nem fér, az udvar egy elkülönített részébe teszik és ottan õrzik hónapokig. Ez idõ alatt a gyászolók reggel, este és minden étkezés után eljönnek az elõirt lamentációkat elvégezni. E mellett eledellel és egyéb áldozatokkal kedveskednek az elhunytnak.
E közben a csillagjóslók alkalmas helyet keresnek az eltemetésre. Mindenekelõtt olyan sírhelyet óhajtanak, melynek területén a föld mélyében lakó sárkány erei ágaznak el. Hogy e babonában mennyire hisz a nép, az abból is látható, hogy az elhunyt császárnét kétszer temették el, mert a csillagjósok állítólag másodízben jobb helyet fedeztek fel. De hogy a sárkány létezését illetõleg itt-ott mutatkozik kétely, az abból is érthetõ, hogy a csillagjós kevésbbé igyekezett a sárkány erét megtalálni, mint inkább az új sírokkal egy olyan földet jegyezni meg, melynek kisajátítása nem annyira az elhunytnak, mint inkább az illetõ jósnak vált hasznára.

A császárné temetése napokig tartott, részt vett azon az ország kicsinyje, nagyja. Meg voltak híva a követségek tagjai és az ünnepélyek költségei az állam utolsó filléreit is fölemésztették.
A koreai gyász 27 hónapig tart. Azalatt a gyászoló a világtól teljesen elvonulva él. Zsákvászon kámzsát ölt magára és arcát egy szakajtókosárhoz hasonló kalappal fedi . A gyászolót megszólítani nem szabad és útjából mindenki kitér. Ez a gyászöltözet tette lehetõvé, hogy az elsõ missionariusok ismeretlenül közlekedtek

Korea Kelet-Ázsia legnagyobb félszigetét foglalja el, hossza közel 3000 lysz. szélessége pedig 1300, az egész terület a 33. és 42. szélességi és 122. és 128. hosszúsági fokok közt fekszik. Három oldalról: nyugatról, délrõl és keletrõl határai a japáni és khinai tengerek . Északról a Chan-yan-alin hegység választja el Mandsuriától és az utóbbi idõben sokszor emlegetett Ya-lu folyó, a Liao-kerület természetes határvonala.
Korea elszigeteltsége következtében a XVI. század elõtt teljesen ismeretlen volt minálunk. A legkoraibb leirások, mint Japánt, szigetnek tünteték fel. Az ország térképeit a Pekingben ez idõtájt letelepedett katholikus hithirdetõk készítették, Kang-Hi császár megbízásából. Az e célra külön érkezett követség munkájában oly sok nehézségre talált a hatóságok részérõl, hogy följegyzéseit a söuli palotában õrzött ódon térképrõl kellett vennie. A mult század közepén egy Kim nevezetû benszülött, katholikus lelkész készített a nemzeti levéltárban õrzött területfelvételekrõl egy javított kiadást, míg késõbb a tudós Ridel püspök rajzolt egy részletesebb földabroszt.
Az ország földrajzi alakulását tekintve, az hegyes, hol szûk, hol kiterjedt völgyek hasítják keresztül-kasul.
A hegyek geologiai alakulása rendkívül érdekes. Külsõleg mint megannyi egymás mellé csoportosúló és egymás fölé tornyosuló csucsos süveg, melynek belseje kiaknázhatatlan gazdagságú ércrétegeket rejt. Arany, ezüst, mindenekfelett réz és aluminium nagy bõségben található. A föld termékenysége nem kevésbé kiváltságos. A folyókkal áztatott völgyek bõségesen megtermik a rizst és a gabona minden nemét, a tengerit és a hüvelyes vetemények nálunk nagyjára ismeretlen számos változatait. A fauna a maga nemében egyedüli. Korea õserdõi óriás területeket foglalnak el és a fa minõsége Birma vagy Siam terményével bátran kiállja a versenyt. Az éghajlat kedvezõ. Nyáron meleg és a legtöbb gyümölcsnem és szõlõ megérik: a tél pedig hideg, de száraz.
A tengermellékeken az erõs ellentéteket a lecsapódások mérséklik. Az ország belsejének légkörét heves légáramlatok tisztítják meg. Ritka természetes elõnyök ellenére önkéntelenül vetõdik fel a kérdés: hogyan lehet az, hogy Korea Ázsiának legszegényebb országa?

Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Messze a tengereken túl fekvõ Remeteföld, olyan csodálatos, olyan ósdi, hogy alig tudjuk elhinni, hogy mindaz, a mi elénk tárul, való legyen. Mindaz, a mit látunk, tapasztalunk, ne volna merõ káprázat.
A föld, nép, élet, minden sajátos. Minden más, mint a világ egyéb részeiben.
Alig hinném, hogy vándort erõsebb meglepetés érhetne, mint Nyugat valamelyik gócpontjáról egyenesen a Kelet legtávolabb esõ országában kötve ki.
Mintha megfordított világba érkezne az utazó. Minden épenséggel ellenkezõje annak, amihez szokva volt.
Fogalmak és erények teljesen ellentétei a mieinknek. A materialis és spiritualis világ mintha más törvénnyel volna szabályozva.
Eredete olyan régi, hogy mythosszá változott. Multja annyira változatos, olyan sorozata a fénynek és árnynak, hogy olvasva, regének véljük. A jelen hû maradt hagyományaihoz és egyszerûen csodálatos.
De e dolgozatom keretében jobban szeretném Koreát használati oldalairól ismertetni, mint egyszerûen õsi hagyományait, bizarr szokásait és festõi oldalait sorolni fel. Koreát nemcsak mint a földkerekség egyik legérdekesebb országát - sértetlen archaikus külsejét - de Koreát az átmenet korában, a haladás - vagy mondjuk egyszerûen az átváltozás elsõ fokán.
Az Ó- és Új-Korea közötti eltérés igen nagy. A multat és jelent - alig pár év közbevetésével - már századok látszanak elválasztani.
Az utazóra nézve az elõbbi állapot kétségkívül érdekesebb és tetszõbb. De a kit a világ e tarka nemzete és fiai közelebbrõl érdekelnek, ki nemcsak egyszerûen turista, hanem többet óhajt ismerni a vidék panorámáinál, és mélyebben hatolni a lakosság szívébe festõi csoportjai lefényképezésénél, arra nézve a sokszor visszatetszõ utóbbi viszonyok se nélkülözik az érdeket.
A régi állapot a feltünõbb. Az új átalakulás elvész a zömben. A külsõ még a régi, de a belsõ napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen A mez megtartotta százados elavult formáját, fakó színét. De a gondolkozásmód napról-napra módosul, a lélekvilág észrevétlen átalakulásokon megy át. Új eszmék születnek és új eszmények lépnek a régiek helyére. A hajdani világnézlet magától szûnik meg és hal ki óráról órára.
A régi Korea napjai meg vannak számlálva. Az ósdi hagyományokat új szokások váltják fel. Az eredeti intézmények helyére hasznosabbak lépnek. És meg fog változni az egész ország képe. A csendes, méla vidéket majd vasutak cikázzák át. A mûvészies faragott épületeket, az egyszerû kunyhókat modern házak, gyártelepek váltják fel, a táj festõi báját a kereskedelem és ipari élet fogják kiszorítani.
Mindez elkerülhetetlen, szükségszerû, az átalakulásokat a világ természetes folyása hozza magával.
De örülök, hogy ma vagyok itten és nem holnap. Örülök, hogy Chosent még úgy ismertem, amilyen a multban volt - a jövõben, ki, tudja, mi vár reá.
Elsõ meglepetésemet hûen tolmácsolni soha sem leszek képes. Ami elém tárult, minden új volt. Amit megpillantottam, minden szokatlannak tünt. Ami környékezett, mind érthetetlen, szinte titokzatos színt öltött.
Korea Tibettel Ázsia legelszigeteltebb országa. A világnak nem volt évezredeken át földje, mely tovább õrizte volna meg eredeti intézményeit, hajdani szokásait.
Kapuit alig negyedszázadja tárta fel az idegenek számára. Gyökeres átváltozások e pár év alatt alig remélhetõk: arra egy pár életkor szükséges. Egy ország és népe újjászületése nemzedékek mûve.