Szia!

Most már nem tudok elmenni amellett, hogy ne írjam le a megcsalással és házassággal kapcsolatos gondolataimat. Elõször rá akartam kérdezni, hogy hány éves vagy, aztán rájöttem, hogy a kornak semmi köze ehhez. Szerintem ezeket igazán az tudja átérezni, aki a való életben is átélte. Nagyon vádolod Cemrét azért, ahogy Barissal bánik. Egyetértek, miért ment hozzá? Miért használta csupán arra, mert megsértõdött Kuzeyre? DE! Baris, akinek a háta mögött ott egy komolyabb kapcsolat Vénusszal és kitudja hány nõvel, akirõl a filmben nincs szó, aki szintén tanult és idõsebb (bár nem tudom, hogy a filmben milyen idõs), mint Cemre, aki már hosszú ideje ismeri Cemrét, aki tisztán látja, hogy Cemre nem viszonozza az "érzelmeit", miért kéri meg a kezét?? Õ vajon nem Güney miatt veszi feleségül? Õ nem használja ki Cemrét? Nem látja, hogy Cemre nem tekinti férfinak? Vagy ha Cemre bármilyen okból igent mondott akkor mindegy, hogy ki kihez vonzódik, de Baris ki legyen elégítve?? Kérdezem ezt úgy, hogy nekem Baris végig bejön. Azért nehogy csak Baris legyen már a szerencsétlen áldozat!
Lehet nem érdekel, de mielõtt férjezett lettem, én is feketén-fehéren láttam dolgokat. Mindig azt mondtam, hogy engem ugyan nem üt meg egy férfi sem, nem aláz meg, mert ha igen, akkor ez és ez lesz. Próbáljon megcsalni stb. Hát sajnos bekövetkezett ebbõl egy-két dolog, ha nem is minden, és hiába hangoztattam én évekig, hogy mi lesz ha..., nem lett. És nem azért, mert féltem, hanem ez több tényezõbõl összeállt dolog lett. Már nem csak én voltam, már nem csak magamra kellett gondolnom. De nem is magamat akarom itt elemezni, hanem rájöttem, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Hidd el nekem, ahhoz, hogy egy kapcsolat megromoljon, ahhoz, hogy az egyik fél megüsse a másikat, ahhoz, hogy megcsalás alakuljon ki, igenis hibás a hibátlan, vétkes a vétlen. Ezért mindegy, hogy ki az idõsebb Te vagy én, ha nem éltél át ebbõl egyet sem, akkor lehet elítélni Cemrét azért, hogy hozzáment Barishoz. Te írtad magadról, hogy ebben a kérdésben elég vaskalapos vagy, én pedig így látom ezt. Én is vaskalapos voltam annó, de az élet formálja az embereket és néha bizony nem úgy történnek dolgok, ahogy mi azt eltervezzük.

Szia Zandra!

Én is ezeket gondolom. Baris ,Güney, Banu, Cemre, Handan ...mindegyiket elsõsorban az ego mozgatja. Kuzey erkölcsi fölénye nem kétséges. Igazad van a felsorolt esetekben a válás lett volna a megoldás. Bihternek akkor kellett volna elválnia, amikor már érezte hogy nem fog tudni ellenállni, Annának azért nehezebb dolga volt ( egy nõ akkoriban kiszolgáltatottabb, gyerek stb.),de elõttem is a legvisszataszítóbb a sumákolás, a megcsalt fél megalázása, fõleg ha folyamatos, tartós. Sokan meg tudnak ilyesmit bocsájtani, nekem nem ment volna. Sajnos nálam a bizalom nagy kincs, ha az eltörik nem jön vissza, valahol motoszkál az emberben mélyen, utána már én nem tudnék a régi lenni. Persze van akiknél sikerül túllépni ilyesmin, ez alkati kérdés is nem csak elvi.
Barisról csak annyit, hogy nekem végig negatív figura. Néha-néha megsajnáltam, mint bármelyik szereplõt. Mint Samit, aki nekem kevésbé negatív, mert õ az indulatain nem tud uralkodni, de becsületes ember. Élni nem tudnék ilyen fazonnal, de inkább õt választanám barátnak. Ezt nem mondhatnám el Barisról. Mindenkit kijátszik. Tudom, lelki sérülés érte gyerekkorában,de Attila úr tisztességgel nevelte, esélyt kapott a jó életre. Úgy veti magát Burak ellen, akinek azért több joga van a vagyonhoz, hogy az már gusztustalan. Mert Güneyt is azért utálja, hogy a vagyonhoz fér, az amit az ideggyenge húgával csinál sem semmi. Ezt nem is értem, hogy kedvelheted?
Cemre az egyik hajós jelenetben mondta neki, hogy nem tudja viszonozni az érzelmeit, hagyja ezt a házasság témát, õ csak barátságot tud elképzelni közöttük. Ez elég világos beszéd nem ? És a sok egyéb jelzés az érintések stb.hiánya. Szóval nálam ezek mind árnyalják Cemre "szemétségét". Mindketten mélyponton voltak, Baris körül is megfagyott a légkör, hoztak egy nagyon rossz döntést de közösen. Mert miért gondolta atapasztalt Baris amikor Cemre a kocsiból felhívta, hogy feleségûl megy hozzá, hogy hirtelen szerelmes lett belé?
Igen, ha Güney megmarad testvérnek, Kuzey sosem közeledett volna Cemréhez.. Sõt, ha Zeynep megértõbb, elfogadóbb akkor is talán sikerül tartani a távolságot. Güney minden szemétségében ott van a féltékenység, nem csak Cemre , de Ali iránt is.mindig fájt neki hogy Kuzey a testvérének tartotta Alit, õ volt a bizalmasa.
Nekem nem hiányzik a végérõl a tragédia. Illetve szerintem a tragédia bekövetkezik, a testvérek elszakadnak, a Sinaner család tagjainak sorsa is mondhatni beteljesül, az igazság kiderül lassan. Nem érzem szükségét annak, hogy az erkölcsös, jószándékú Kuzey pusztuljon bele a végén.
Az viszont eszembe jutott, hogy a reptéri beszélgetésükben Kuzey elmondja hogy négy évig növesztette a szerelmét Cemrével kapcsolatban, pedig tudta, hogy számára tabu. Erre is gondoltam, hogy sokszor a vágy kerekedik felül az észen és erkölcsön. Én szeretem ha az ember belátja, és még bevallani is képes hibáit. Mert akkor tudom csak elhinni, hogy remény van a változásra.

Érdekes a folytatás, most már Sami is félti a fiát, mint Gülten Cemrét. A babaváró bulin , jól alakoskodtak adták a szépet közben teljesen mást éreznek. Burak, valamiért vissza lopózott, majd holnap látjuk mit vitt. Kuzey elment egy bárban iszogatott, gondolom, hogy felejtsen. Cemre és Baris, jól színlelik a boldog házasokat, külön szobában.

Elég érdekesen kezdõdõtt az 5. rész. Sami kiabálni kezd, hogy gyilkos, gyilkos a fiára, mert Kuzey hamarabb abba akarta hagyni a munkát a pékségben, mint ahogy õ akarta. No erre ott terem a balesetben meghalt fiú apja és ordítozni kezd, hogy csak 3 évet ült a fia gyilkosa. Güneyt a lelkifurdalás marcangolja, de az anyja a keblére öleli, te nem vagy hibás, nem te vagy a hibás! Göney továbbra is szenved a lelkifurdalástól, Kuzey elõtt mentegeti magát - sokkot kapott, nem is tudta mit csinál. Kuzey meg azt mondja, te vagy a család reménysége, a nagy Tekinoglu!

Nem túlzás ez kicsit? Songül Öden 1979 tavaszán született, Kivanc meg 1983 õszén, vagyis 4 és fél év van köztük. Ennyi egy TV-filmbe, sorozatba belefér. Szerintem nagyon csinos volt a nõ, nyilván tapasztaltabb színésznõ, mint az akkor kezdõ fiú. És a sorozat címe Gümüs volt és nem Mehmet. Vagyis a nõ volt a fõszereplõ, az õ fejlõdése, öntudatra ébredése, önállósági törekvései, stb. volt a fõtéma és nem Kivanc (Mehmet) megszelidítése.
Nekem is van ismerõsöm, ahol a nõ 4 évvel idõsebb a férjénél és több, mint 35 éve élnek együtt, és nem, mint anya és fia....

Nahát, ilyet se hallottam még mástól: " Én szeretem az egyedi tökéletlen embereket :-)" Én is mindig ezt mondom, és ilyenkor mindig valami perverznek néznek:D Én is így vagyok Kivanccal, nekem olyan mint egy mûalkotás, annyira tökéletes, hogy már félelmetes, mintha körzõvel-vonalzóval rajzolták volna meg. Güney szinte Quasimodó mellette, de benne pont a tökéletlensége (az a római orr!) a szép, (most a színészrõl beszélek, Güneyre amúgy nem tudok "úgy" nézni), ugyanígy vagyok Barissal, nem egy modellképû/alkatú mint Kivanc, mégis, van valami vonzó a fáradt, duzzadt szemeiben :D

1: Baris és Cemre egy nagyon kicsit azért házasok. De amikor "a házasság szentségérõl" beszélek, ebben az esetben elsõsorban arra gondolok, (úgy is mondhatnám ott vagyok leragadva MÉG MINDIG:)) hogy miért kérte meg Cemre Baris kezét (mert így volt), amikor nem szereti?! Hogy tudott játszani ilyen fontos dologgal, mint a házasság? Nem értem: amikor meglátta ezt az embert a hülye szerelmes fejével (mert akár szerette Cemrét akár nem, meg kell hagyni, jól játszotta el/vagy a színész élte túlzottan bele magát), hogy a francba nem sajnálta meg? Hogy tudta volna otthagyni az esküvõn? Költõi kérdések, tudom már megbeszéltük. A lényeg, hogy úgy érzem, (az én mércémmel) Cemre igenis megcsalta Barist, nem is mint férjet, de mint võlegényt. (De a tetõs csók, Baris házában való skypolás, többi futkosás sem voltak szép tettek.)
2: De "a szívnek nem lehet parancsolni." Ha Güney viszi haza, szerintem így is úgy is beleszeretett volna Kuzey Cemrébe. A lényeg: Güney lépett elõször, így az övé a lány. - Kuzey szemszögébõl nézve.
3: Güney már sokkal hamarább felmentette Kuzeyt. Igazából már ott is szabad lehetett volna az út akár, amikor elhagyta Cemrét. És én sem tartottam volna Kuzeyt egy szemétnek, ha hamarább megteszi, csak éppen kevésbé magasztosnak:))

spoileres
A katarzissal kapcsolatban: Valaki írta itt, hogy ehhez a sorozathoz nem méltó a jó és rossz elnyeri méltó jutalmát. Nekem is az érzésem.
Amikor elkezdtem nézni biztos voltam benne, hogy tragikus(abb) lesz a vég, örültem is elõre, hogy végre nem egy sablonos sorozat. Tényleg nem az, de a vége - nem minõségben de tartalmában - nem sokban különbözik egy átlag szappanoperától, szóval kicsit lelombozott.
Igen, Güney esetében beszélhetünk némi libabõrrõl. De nálam nem azért mert a rossz megkapta a büntetését, hanem a karakter egyre mélyebbre süllyedésének folyamata érintett meg. (Pl. Ferhat megölése nekem nem volt annyira felemelõ érzés.) Baris esetében viszont nem, õ nem volt olyan lényeges karakter, hogy ilyen érzelmeket váltson ki belõlem, másrészt én a sorozat 3/4-éig kedveltem õt, és valahogy sosem tudtam szívbõl utálni. (Olyan szerencsétlen a gonoszkodásaiban is, hogy már-már sajnáltam néha :D)

"Mert ilyenek vagyunk mi emberek. Tele érzelmekkel, vággyal amit sokszor kell elfojtani. De mi van ha egyszer robban?"
Szerintem az erkölcsi fölény pont abban nyilvánul meg, ha az ember képes elfojtani ezeket a a kitörni akaró vágyakat valami magasabb rendû dolog miatt. (Ezért a kedvenc nõi karaktereim pl. Anyegin Tatjanája.) És szerintem Kuzey is képes lett volna erre, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha Güney és Cemre összeházasodtak volna, Kuzey inkább megölte volna magát, minthogy a testvére feleségével kavarjon. (Még Baris feleségével se tette volna meg, õ szólt rá Cemrére, hogy nem szép a férje háta mögött SKYPOLNI, nem hogy mást:D) De az is majdnem biztos, hogy ha a Cemrével való szakítás után Güney jó testvér marad, Kuzey nem tudta volna feladni az elveit.
Nem azt mondom, hogy baj, ha valaki a boldogságra törekszik. Az élet rövid, és arra kell törekedni szerintem is. De az ilyen helyzetekbõl van tisztességes kiút is. Anna Karenina vagy Bihter esetében ez a válás lett volna (Cemre esetében meg hogy kibírja a 3 hónapos házasságot Kuzeyezés nélkül....) A megcsalás, becsapás, a másik fél megalázása, hátbaszúrása az amit nem tudok elfogadni. És nem azért mert közízlés azt mondja, hogy a házasságtörés helytelen, hanem mert a megcsalt féllel szemben érzem igazságtalannak és megalázónak.
Ezeket a nõket én azért nem tudom sajnálni, mert mindegyik csak önmagát sajnálta. Anna abba betegedett bele, hogy ÕT kitaszította a társadalom, Bihter abba betegedett bele, hogy nem ÕT választotta Behlül, Cemrének az fájt, hogy ÕT ott tartja Baris és nem lehet Kuzeyjel. De egyiknek sem volt igazán bûntudata a férj miatt. Ha valaki a lelkiismeret-furdalás miatt szenved, akkor a hibái, bûnei ellenére is együtt tudok vele érezni; de az önsajnálat egyáltalán nem tud meghatni. Kuzeyt viszont épp ezért tudom tisztelni, mert õ épp a fordítottja ennek: mindenkivel törõdik, kivéve saját magával. A végén viszont elkezd törõdött egy kicsit magával is, és ezt nem lehet a szemére vetni. Ez a normális. Jogos. Güney egy mocsok, nem érdemel áldozathozást, stb. De épp ezek ellenére lenne hatalmas, és épp ezek ellenére emelkedne még jobban Güney fölé Kuzey, ha mégis az elveket választja. Az a befejezés szerintem mindenkit szíven ütött volna. Tehát hatásosabb lett volna.

Aranyos Gabuskám! több zsebkendõ is fogyott! Várom a folytatást! Elõre is köszönöm! Szép Estét Neked!

Elfogadom, egyetértek