Talán megbocsájtják a többiek ezt a kitérõt.
Arra gondoltam, Anna Karenina nem szerelembõl ment férjhez, igaz, egy rendes emberhez. "Kerek" volt az élete, mindenki becsülte, erényes szépasszony, a tàrsaság központi alakja. Aztán jött a nagy szerelem, a rámenõs (és azért valamelyest gátlástalan ) Vronszkij, Anna nem tudott elmenekülni, aztán már a vágy irányította.
Amikor a közösség kizárta, megingott minden. Összeomlott a saját magáról alakított kép is. Most itt az egyéb fontos családi tragédiát nem említem.
Ezt azért írom, mert a Te gondolataid alapján az a párhuzam jutott az eszembe, hogy Güney tragédiája is hasonló indíttatású? Egy nagyon pozitív figura volt. Viccesen hangzik, de jó véleménye volt magáról,jogosan. Erre ez a baleset, az hogy az õ szeretett, de ugyanakkor felelõtlen testvére mégis az adott szituban erkölcsben felûlmúlta õt, és ezt mindenki érezte is körülötte- már ekkor elbizonytalanította.Cemre csalódottsága, hogy Kuzeyre néz fel , ez már generálhatta is a majd megmutatom mire vagyok képes szitut.
Lehet, hogy Güney azért sem tudott Banu ostromának ellenállni, mert tõle megkapta a korábban a saját közegében is tapasztalt rajongást.
Mert ilyenek vagyunk mi emberek. Tele érzelmekkel, vággyal amit sokszor kell elfojtani. De mi van ha egyszer robban?
Ha Anna Karenina nem lesz házasságtörõ, ha naponta látja elsõ, egyetlen szerelmét, vajon a képmutatás boldoggá tette volna a férjét?
Ha Simay nem veteti el a babát, Güney elveszi Cemrét hogy bírta volna a mi erkölcsös Kuzeyünk a nyomást? Szerintem sehogy, el kellett volna menekülnie hosszú idõre a szituból. És még akkor is hordozta volna a tragédiát a helyzet, mert minden érintett érezné az elfojtottságot, féltékenységet, ki mit.
Nem tudom az élet osztotta ilyen helyzetekre van-e tuti megoldás. Talán csak az elmenekülés hosszú idõre., amíg az ego lecsillapodik.
Arra is gondoltam, hogy biztosan Handan személyiségére is negatív hatással volt rossz döntése, amikor a szerelemért szakított a családjával. Az érzelmi kötõdések nagyon mélyek családon belül. Ezért is van pl. Ha az ember haragszik is apjára pl.,azt nem tûri el hogy más mocskolja. Fontos törekedni a jó kapcsolatra a választottunk családjával, mert gyökértelenné válik, és akkor ugye a hasonlatnál maradva ,kiszárad.Kuzey pl. Meg is próbálta ezt Simay esetében, de Zeynep apjánál is. Gültenhez is nagyon megértõen viszonyult. Talán õ tanult a szülei házasságából.

Szia Katica!
Egyformán látjuk szokás szerint. Güneyt nem a szerelem fordítja Kuzey ellen, hanem ezzel zsarolja õt.
A hiúsága nem bírja elviselni, hogy neki Cemre nem engedett, hogy Cemre lenézi õt, Kuzeyt szereti, neki és érte mindent felvállal,. Nem érdekli, hogy Cemre Baris felesége, vagy ártatlanul van Cemre börtönben ( hisz pont õ tüntette el a bizonyítékokat),vagy ha többé nem látja Kuzeyt ( mint ahogy a mai részben gondolta) a lényeg, NE legyen az övé a lány.
Egyébként nagyon szomorú, ahogy Handan is örült Kuzey elutazásának. Komoly dráma az egész.
Amikor a reptéren nem sikerül elrepülnie, rögtön átsuhant az arcán a megkönnyebbülés. Nagyon tetszik Kivanc játéka, minden gondolat meglátszik az arcán.
Én éreztem itt is kettõjük között a szerelmi vonzalmat, nem csak barátságot.
Várom a következõ feliratos részt, nagyon kiváncsi vagyok a reptéri beszélgetésükre.

Már nagyon vártam a válaszodat, és naná hogy megint van benne egy csomó gondolatébresztõ.
Errõl már beszéltünk, hogy pl Anna sem bírt ellenállni, megcsalta az unalmas, de alapvetõen rendes férjet, a társasági életben nem kívánatos, erlkölcstelen nõ lett. Jött a féltékenykedése, meginog az önbizalma, öngyilkos lesz.
Tulajdonképpen Te még nálam is konzervatívabb vagy, amit nem csodálok, nekem is még a mainál is keményebb elveim voltak. Aztán (nem mondom, hogy ez törvényszerû)de az életem során annyi mindent láttam, hogy valahogy puhult ez a keménységem.
Szinte mindent ugyanúgy látok, ítélek meg, mint Te. Talán csak nem várok el annyit a szereplõktõl. Cemrérõl már beszéltünk, talán még annyit mondanék vele kapcsolatosan, hogy nem egy színes egyéniség, nagyon egyszerû lány. Gondolom azért formálták ilyenre, hogy kiemeljék õ, Ali, Kuzey tisztaszívûek stb. Talán még boldogabbak is a többi szereplõnél, mert õk magukat adhatják, nincsenek játszmáik.
A katarzisról. Írtad, hogy Güney, Baris negatív figura. Szóval valamilyen módon megvalósul a katarzis, mert a "gonoszak"elnyerik méltó büntetésüket, összeomlik a bûnnel teli világuk.
Sajnos szerintem bármennyire is szomorú, van az életben olyan helyzet, ahol a testvérek teljesen elhidegülnek egymástól.
Én is éreztem a két testvér szerelmi szálában a komoly erkölcsi dilemmát, el sem tudnám képzelni egy családi ebédnél ezt a szituációt. Szerintem ha õk nem lesznek ellenségek, Güney nem árt annyit Kuzeynek, nem mérgesednek el a dolgok közöttük (mert mint már írtam, ez a véleményem szerint feloldja az erkölcsi gátat), szóval akkor nem jött volna össze a Cemre- Kuzey beteljesülés.
Én azt gondolom, hogy a szerelmi gond csak az egyik kettõjük között. Az, hogy Kuzey vállalta a börtönt, abban vastagon benne volt a bûntudata a családjával, mihasznaságával kapcsolatosan, meg hogy ha közvetve is, de megölt a balesetben egy fiút.
Érdekes, Güneynek csak az öccsével kapcsolatban voltak kényelmetlen érzései, szerintem ezt nem bírta elviselni, hogy ezzel kell élnie. Kuzey fölébe kerekedett, ráadásul ezt így látta az apja, Cemre,Ali sõt aki csak hallott róla.
Én nem emlékszem, hogy egyszer is beleélte volna magát abba, hogy õ gázolt. Rögtön hárított. Tulajdonképpen senkihez nem hûséges, mindenkit manipulál. Szóval amikor összedõl minden, amiért feladta a valódi értékeket- szóval nekem ez katarzis.
Mit gondolsz errõl.?
Ja, Zoláról csak annyit, én az otthoni könyvek közül emeltem le a Germinalt, ez egy bányász család kemény életérõl szól, és aztán nem volt megállás, faltam a könyveit pont azért amit írtál. Csak magyarázatként említettem, amikor azon gondolkodtam, miért olyan rossz ennek a filmnek a nézettsége.
Mert engem ha bûntetni akarnának, akkor kellene rámkényszeríteni valami celebparádét. Mert nekem az az igazi tragédia.

Hát igen!Nem akarom hosszan ragozni a dolgot, de nekem is az a fontos, hogy Kuzey békét, megnyugvást találjon azok után amin keresztülment! Semmi szükség rá, hogy lemondjon Cemrérõl, fikarcnyit sem lenne értékesebb ember!

Én is veled:)
Én a Tiltott szerelemmel kicsit úgy vagyok, mint az orosz realistákkal vagy éppen Zolával (bár tõle csak a Nanát olvastam eddig), utáltam nézni, mert kegyetlen, és undorító, de egyben pont azt szeretem benne, hogy annyira valóságos és lélektani volt, mint még egyik ilyen jellegû sorozat sem. (Látszik, hogy regény az alapja.) Soha nem nézném újra a T.sz-t, ahogy Nanát se olvasnám el még egyszer, de nem bánom hogy megtettem, mert az ilyenek is kellenek a léleknek. A Kuzey is nagyon valóságos, de azért itt vannak romantikusabb (pl. Kuzey karaktere), sõt szentimentálisabb (CEMRE) sõt gagyi (a Cemre-Baris házasság) dolgok is. Itt nagyobb hangsúlyt fektettek az izgalmas cselekményre (nekem pl. Ferhat már sok volt), de sajnos a hitelesség kárára. Bár ez nem annyira róható fel,mert az akció-dráma sorozat. De engem nem a cselekmény érdekel elsõsorban (a T.Sz. is egy szinte házban játszódott és maffia, fõellenség, börtön, kórház nélkül is meg volt a feszültség), sokkal inkább a zseniálisan valóságos karakterek (fõleg Güney, Handan, Sami, Simay), az emberi kapcsolatok, a családok na meg persze a színészek. Mert számomra ezek emelik a többi - eddig látott - török sorozat fölé a Kuzeyt.

Jó, hogy idézõjelbe tetted a megáldva szót:) Valóban, az empátia áldás és átok is egyben. Kuzeyben - annak ellenére, hogy mondom, nagyon nem az esetem az agresszivitásával, enyhe hímsovinizmusával, egyszerûségével - azt szerettem meg, hogy õ nem erkölcscsõsz, hanem õszintén hisz ezekben az elvekben. Nem azért nem akarja Cemrét, mert mit szól a társadalom hogy a testvére exével..., hanem mert tényleg õszinte a bûntudata.
Én sem vagyok egy szinten Kuzeyjel, nem is tudnék vagy akarnék ilyen vaskalapos lenni, de azért az alapvetõ erkölcsök nálam is nagyon fontosak. És vannak olyan erkölcsök, amelyeket én is szerelem elé helyeznék, ha úgy adódna. Ezt már beszéltük egyszer, de pl. sokan tisztelik Anna Kareninát, mert neki mert menni a konvencióknak, és a szerelmet választotta, ahogy sokan drukkoltak Bihter és Behlül szerelmének is. Nos, én nem. Nálam a megcsalás és mások átverése akármekkora is a szerelem, akármilyen sótlan (Karenin), öreg (Adnan) a megcsalt fél, egyszerûen nem fér bele. Nem tudtam tisztelni sem Anna Kareninát, nem drukkoltam Bihternek és Behlülnek sem. És, bár nyilván Cemre helyzete más, és tudom, már elmondtam 60x, de annyira lázong az erkölcsöm az ellen is, amit Barissal tett (nem érdekel Baris személye, õ akkor is egy ember) és ahogy a házasság alatt viselkedett, pedig mindössze 3 hónapot kért tõle, (pl. amikor Baris házában skypolt Kuzeyjel, pont olyan rosszul éreztem magam, mint amikor Anna Karenina a férje házába vitte Vronszkijt) hogy nem tudtam boldog sorozatfinálét kívánni neki. Sajnálom, de ebben a kérdésben korlátolt gondolkodású vagyok.

A Tiltott szerelemben és az Anna Kareninában nálam az okozta a katartikus élményt a végén, hogy nem mindenen átgázoló szerelem diadalmaskodott. Itt viszont a problémám, és a katarzis elmaradásának az oka, hogy úgy érzem, a végén nem az erkölcs gyõzött. Tudom, ez paradoxonnak hangzik, hiszen pont hogy Güney és Baris az erkölcstelenek. De nem ez a fontos, hanem a házasság és a testvériség szentsége, akármilyen is a férj és akármilyen is a testvér. Sokan azért nem tartják itt ezeket fontosnak szerintem mert egyrészt Baris és Güney alapvetõen negatív karakterek, másrészt mert sokaknak meglepõ, hogy mi az hogy a testvérem exe tiltott gyümölcs. Én viszont meg tudom érteni Kuzeyt, mert ez nálam is alapvetõ dolog. (És a sorozat elõtt azt hittem, hogy mindenkinél. Csak most rájöttem, hogy nem :D) Szóval ahogy adriendresz is írta, én sem érzem méltónak a sorozathoz ezt befejezést. Nekem ez olyan,mintha lenne egy drága alapanyagokból összeállított, finom, elegáns torta, és a végén nyakon öntenék egy nagy adag túl édes cukormázzal. Mert ennek a sorozatnak a középpontjában a két testvér kapcsolata áll, ezért nekem az lett volna a katartikus és gyönyörû befejezés, ha Kuzey Güney minden tette ellenére mégis a "testvérét választja", és az utolsó pillanatban lemond Cemrérõl. Nem tudom, hogy már az elején tudták-e az írók, hogy ez lesz-e a vége, de nekem úgy tûnik, mintha inkább ezzel a rajongók akaratát akarták volna kiszolgálni. Megértem Kuzeyt, és nem mondom hogy akkorát csalódtam benne, mert Güneyért nem éri meg lemondani a boldogságról, de az én szememben akkor lett volna igazi HÕS. Így csak hõs.

Sajnod Güney az üzleti életben is sumák, tisztességtelen az öccsével. Majdnem annyira nehezíti Kuzey boldogulását mint Ferhat.

Szia Katica!

Köszi a válaszod. Az elõbbiekhez, írod amit olvasol és van realitása. Én is azt hittem errõl a sorozatról ahogy indult, hogy de jó életszerû lesz és belevaló és lesz realitása. Mindig Güney van szidva, szerinted amit Cemre csinál, azzal a buta anyjával, mert ugye úgy van beállítva a karakter,hogy semmi iskola és semmi tudás. Meg ez a Barissal házasság,ilyent csak a buták csinálnak, és házasként ahogy viselkedik Cemre ezt azért valjuk be ki nézné el neki. És még mindig lop.
Sajnos Cemre is csak a butaságot hozta otthonról.Neki is mint Kuzeynek sokat kell fejlõdni.
Írod,hogy Kuzey azt mondja az anyjának, hogy a sérelmeit viszi magával, akkor õ Cemrével is viszi, hiába repülnek el.

Igen, minden ellenséges indulat ellenére számtalan mozzanatban megmutatkozik a mélyben meglévõ szeretet. Pl. Güney esküvõjén amokor megjelent Burak, Kuzey védi tõle a bátyját, vagy ugyancsak Burak nem tudta õt felhasználni a bátyja ellen,és még sok eset csat nem akarok elõre futni.
Nekem sokáig dilemma volt Güney Cemre iránti szerelme, szívesen hangoztatja hogy Kuzey miatt mondott le róla. Néha már-már elhittem neki, aztán eszembe jutott, hogy kétszer is vissza akarta édesgetni magát, azaz inkább az a gondolat piszkálja, hogy a lány nem feküdt le vele . Érzi, hogy csak Kuzeyen múlik a dolog, ezért gyakorol rá erkölcsi nyomást. Mert itt sem veszíthet..
Ti mit gondoltok errõl?

Én mindig is úgy éreztem ebben a sorozatban,hogy ez Kuzey és Güney testvéri harca és õk igenis az utolsó percig szeretik egymást és megmaradnak egymásnak, mint testvérek a többi csak a körítés. Most ez a kérdés, hogy ez átjön e a sorozatból.

Szia!
A családon belüli erõszak biztosan torzítja minden benne lévõ személyiségét. Mint tudjuk , Sami is így " nevelõdött", mondhatni rideg környezetben. Talán én megértõbb vagyok vele szemben, bár szerintem megérdemelte Kuzeytõl a kijózanító pofont - szinta hallom hogy fölhorkantok- mert az õ élete is pocsék. Azt hiszem õ is másként szeretett volna élni, talán a szerelemtõl várt kedvességet, az igyekvéseiért jó szót stb. Persze ez nem menti fel, csak nekem árnyalja a képet. Ráadásul szerintem mélyen érzõ ember, kellett ahhoz erõ, hogy elmenjen a balesetben meghalt apához könyörögni. Egyszerûen nem tanulta meg otthon, hogyan kell konfliktust normálisan kezelni.
Szerintem ez látszik Kuzeyen is, de õ, ahogy majd símulnak el a dolgai, és vannak körülötte olyanok akik feltétel nélkül szeretik, tehát Kuzey "dolgozik"az indulatain.
Jól látszik egyes jelenetekben, amikor gondolatban "kiordítja az igazságát", de higgadtan cselekszik.
Szerintem a két testvér szerette egymást. nagyon is, annak ellenére, hogy nagyon más természetüek.
Güney volt a céltudatos, jó, szorgalmas gyerek , de úgy gondolom tényleg aggódott az öccséért. Megvolt köztük a szülõkkel szembeni véd-és dacszövetség.
Güney szerintem a legtragikusabb figura. A börtön szitu az egész családot padlóra vágta, felborult minden. Kuzey ott állt hirtelen szabadságával , idegileg tropán. Ez csak fokozhatta a család többi tagjának vegyes érzelmeit, bûntudatát.
Gondolom Güney erkölcsi lejtmenetében az is közrejátszott, hogy nem bírta elviselni hogy az öccse erkölcsi fölénybe került. Elkezdõdött egy egészségtelen ki a jobb harc az élet minden területén, és Güneynél talán ez meg is elõz mindent.