Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Latinovits Zoltán

Spoiler
10/10
olahmiki1959 2015 ápr. 09. - 01:37:22 10/10 Előzmény gladiolus
(65/125)
Na látod!
Egy aprócska - de adott esetben döntõ jelentõségû - hibát követtél csak el, mégpedig azt, hogy nem engem kérdeztél meg elõször, mielõtt egy ilyen kockázatos vállalkozásba fogtál, mint a velõscsont ínyenc módjára történõ elfogyasztása, - mégpedig úgy, hogy valódi kulináris élvezet legyen belõle, ne pedig egy kellemetlen élmény...:)))
(Csak mókázom persze...)
Egyébként, ahogy leírtad, hogy másodszor már semmi probléma nem volt, - mert mindent jól csináltál, - akkor mégsem írtam talán túl nagy csacsiságot...
A tepertõ - vagy közismertebb nevén, töpörtyû - valóban, egy egészen picit sós szokott lenni, amivel elkészültekor, még forró, sercegõ állapotában kell finoman meghinteni, hogy kihûlve, magába szívja, magába olvassza a nagyon enyhén sós ízt.
Tesco-ban vásárolt töpörtyû??? Óh, irgalom atyja, ne hagyj el!... (Ezt meg sem hallottam!...:)

Kacsa-vagy libatöpörtyût otthon is tudsz készíteni, - nem olcsó, mert mindkét baromfi meglehetõsen drága - de a legpraktikusabb, ha húsos csirkebõrt felvágsz apróbb darabokra és a szokásos módon kisütöd, megsózod, állni hagyod, nagyon finom, ropogós, könnyû, elegáns töpörtyût kapsz, amit el lehet ropogtatni magában is, vagy kis hagymával, foszlós kenyérrel, akár tv nézés közben is - próbáld ki, a család is meg fog õrülni érte, azt garantálom.

Tudod, én mit imádtam gyerekkoromban?
Amit nekem is a nagymamám sütött, és ami nem diétás, nem trendi, nem felel meg semmiféle korszerû táplálkozási kritériumnak, de nem érdekel, azóta is visszasírom.
Ez a csoda a zsírban sült krumpli, más néven rósejbni volt.
Ma is emlékszem rá, elképesztõen finom volt, semmiféle manapság sütött krumpli ahhoz a bizonyos ízhez nem jön közel...
Válasz
offtopic
Edmond Dantes 2015 ápr. 08. - 23:02:50 Előzmény gladiolus
(64/125)
off
Nem kavartad, mert kb magamra ismerek: a leírtak zöme rám is passzol, fõleg az örök gyerek epitheton ornans..."aprócska" szépséghiba h nálam mindez egy generációval "feljebb" van és a te korodban nálam még sokkal rosszabb volt a helyzet sok tekintetben :)
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 08. - 20:34:25
(63/125)
Oks, így már értem. Ez az angol nyelv is egy bizonyos szint után tele van kérdéses dolgokkal.Az alapok könnyûek, de közép után nehézzé válik. De így most megint egy szóval gazdagabb vagyok, ami meg fog maradni, mert események kötõdnek hozzá. Asszociáció :-)

Én már régen beláttam, hogy az élet túl rövid, és az ember akkor jár jól, ha képes elismerni az esetleges hibáit, gyengeségeit, persze egy bizonyos határig, és képes humort kovácsolni ebbõl is.
Van egy olyan mondás, hogy az igazán felnõtt, érett személyiséget arról lehet megismerni, hogy csak ritkán és nagyon nehezen sértõdik meg. Komoly ok, vagy csalódás kell hozzá. Hát, ennek a tudásnak mi szerencsére birtokában vagyunk. :-)

Én persze gyerek vagyok, sosem leszek felnõtt, nem is szeretnék az lenni. Komoly modorú sem, mert az egy szörnyû állapot. Viszont komoly gondolkodású, az igen. Na, remélem összekavartam a szálakat. :-)
Válasz
offtopic
Edmond Dantes 2015 ápr. 08. - 17:28:50
(62/125)
off
Az "understatement" szó úgy tudom angoléknál azt a rájuk valóban jellemzõ tulajdonságot jelenti, amikor saját magát vagy vmely tevékenységét, tulajdonságát valaki kicsit szégyenlõsen, kicsit szerényen alábecsüli, kisebbíti. Mondjuk úgy, önironikusan vagy anélkül, de túlszerénykedi...ami azonban NEM álszerénykedés! Esetünkben a lassú felfogással való "kérkedés" számít understatementnek :)
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 08. - 16:59:21 Előzmény olahmiki1959
(61/125)
Gyakorlatilag annyi történt a velõvel, hogy túl vastagon kentem a kenyeret elsõ nekifutásra. A többi rendben volt, mert a rutinom már megvolt gyerekkori élményeimbõl-hogy a velõt pirítósra kell kenni, forró pirítósra, mint a babám szíve, ahogy szegény Latinovits Zoltán említette a filmben-aztán megsózni, megpaprikázni, és benyomni, ahogyan õ is tette.
Másodszorra más óvatosabb voltam, és vékonyan kentem, és akkor már nem is volt semmi gond. Minden azon múlik, hogy az ember mennyire rutinos.Aki folyamatosan eszi a nehéz kajákat, az nem érzékeli az esetleges telítettség érzetet olyan élesen, mint aki próbál egészségesen táplálkozni, és ritkábban bûnöz. :-)
Egyébként a töpörtyû sós szokott lenni? Mert én gyermekkori emlékeimbõl úgy emlékszem, hogy a töpörtyû finom sós, de amiket legutoljára vettem, az íztelen volt, és nem volt sós. Persze a Tescoban vettem, ha jól emlékszem. Hát igen, Nagyanyáim még hála Istennek nem a Tescó-ban vásároltak, ezért volt náluk minden olyan rettenetesen finom. A sonka sós volt és piros színû, és bent lógott a spájzban. Az ízét mostanában már hiába is keresném, mert az nagyon finom volt. Kis vékony szeleteket ettünk, persze csak sovány piros részbõl, a kövér részeket szegény Nagyfaterom kapta meg. :-)
És volt még kacsatepertõ, amihez nemigen tudok már hozzájutni, hát annál finomabb dolgot nemigen ettem még.
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 08. - 16:50:08
(60/125)
:-)
Eme rejtjeledet is próbáltam megfejteni:

"Az understatement tehát olyan kijelentés, állítás, amelyik a kifejezendõ dolgot nem a megfelelõ mértékben fejezi ki."

Pontosan mire gondolsz? :-)
Válasz
offtopic
Edmond Dantes 2015 ápr. 08. - 12:22:15 Előzmény gladiolus
(59/125)
:)
Az "understatement" nem áll távol tõlem...de mint látom, tõled sem :)
Válasz
10/10
olahmiki1959 2015 ápr. 05. - 14:17:23 10/10
(58/125)
Közben pedig az elõre odakészített kis tálkában lévõ gyönyörû, aranybarnára sült töpörtyûkbõl is el kell ropogtatni egy-egy ínycsiklandóan ízletes darabot, hogy megadjuk a módját ennek az egész gasztro-orgiának...:)
Válasz
filoszemitabélus 2015 ápr. 05. - 11:53:32 Előzmény olahmiki1959
(57/125)
A velõhöz olvasztott libazsírt kell kortyolgatni a régi ínyencek szerint és egy kis pacallal lenyomatni az utóízét.
Válasz
10/10
olahmiki1959 2015 ápr. 03. - 22:33:52 10/10
(56/125)
Ezeket az igazi, mindenféle sallangtól mentes, nem diétás, nem a korszerû táplálkozásnak megfelelõ, hanem zsíros, nehéz magyar ételeket csak nagyon gyakorlottan, óvatosan, minden szempontot figyelembe véve szabad csak enni - nem ironizálok!
Nem tudom, mi történt veled, de a velõscsontból kiütött, rengõ, zsíros, csodálatos velõt - igazi energiabomba, tele zsírral, koleszterinnel, fehérjével - mindenképpen pirítósra kell kenni, (nem vastagon), és egészen picit megsózva, esetleg megborsozva, apránként, falatkánként, közben valami bort, vagy ásványvizet, esetleg teát kortyolgatva, lassan, - kiélvezve minden ízt, aromát, - szabad csak elfogyasztani.
Ha valaki felületesen, oda sem figyelve, esetleg - mert nagyon finom - egyszerre túl sokat eszik belõle, azzal valóban baj történhet.
Felémelyedhet a gyomra, feljöhet neki a zsíros íz, - hasonlóan ahhoz, amikor túl sok, nagyon zsíros ételt, pörköltet eszik valaki, ott is ajánlott savanyúságot beiktatni közben, vagy foszlós kenyeret enni, kis bort, egyebet kortyolgatni.
Krúdy a korabeli ízlés szerint egy nagyon sármos figura volt, nem lehet mai szemmel nézni, ahogy pl. Ady szerelme, Léda is kifejezetten csúnya nõ volt, ha ma ítéljük meg.

Az biztos, hogy a régi idõk figurái, alakjai igazán tudtak enni, a mai emberek sehol nincsenek hozzájuk, ami az ínyencséget illeti...
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 03. - 19:14:04
(55/125)
Ez fantasztikus, amit most megfogalmaztál, viszont sajnos nem állítom, hogy azonnal megértettem, fennkölt stílusod annyira lenyûgözött, hogy néha a tartalmat csak harmadik nekifutásra értettem meg, :D de akkor végre sikerült. És természetesen igazad is van.Nos, nekem is lassú a felfogásom-mostmár ezt is tudjuk.

Viszont két poén is volt, amin egyenként fél percig röhögtem-az egyik, amit a lassú felfogásról írtál. A másik:
"LZ sokrétû volt, ám ebbõl a sok "rétbõl"

Azt hiszem, mostmár jó pár levélváltás után ismerjük annyira egymást,hogy õszintén elmondhatom, ezeken a poénokon jókat derültem, tényleg. Eredetiek, és nagyon szeretem az eredeti humort. Köszi.
:D
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 03. - 19:07:52
(54/125)
Szindbád éttermi jelenete annyira magával ragadott, hogy vettem velõs csontot. Még arról is megfeledkeztem ocsmány módon, hogy nagypéntek van.Fuj.Utoljára gyerekkoromban kíséreltem meg ilyesmit, most gondoltam felelevenítem eme szokást, mert anno nem volt ez rossz kaja.
Viszont ráfaragtam, mert az elmúlt harminc év során valami megváltozhatott, ugyanis egyet ettem meg, és a gyomrom elkezdett erõteljesen inzultált pozícióba kerülni, olyannyira, hogy velõs csontot le kellett tennem, és rohanni a polchoz némi Jagermeister gyorssegélyért, hogy nehogy gond legyen. Kisróka megakadályozása végett.
Hát szóval Krúdy Gyulának jó kis gyomra lehetett, ha ezt a menüt valóban végigette, amit ott leírt, s amelyet gasztronómiai szempontból oly pazar módon tolmácsolt a rendezés és LZ.
Megnéztem Krúdy képét is, a nõfaló titulus kapcsán-hát nem tudom, nem az a típus, de ezek szerint alamuszi macska nagyot ugrik-valami miatt mégis habzsolta az élvezeteket. Csak aztán megbetegedett. Persze az összefüggések feltárása túl gigászi munka lenne.

Hát így jártam. :-)
Válasz
Edmond Dantes 2015 ápr. 03. - 10:22:32 Előzmény gladiolus
(53/125)
Ohó, a versmondás szûkebben-tágabban értelemben egyaránt (elõadóest, mesemondás, felolvasás...) különösen "veszélyes üzem". Itt 42-ben már megírtam a véleményemet, LZ sem kivétel, ahogyan más egykori (és mai) "nagy versmondók" sem, akiknek se szeri se száma...legalábbis a megszépítõ emlékezetben, ahol kegyeleti tárggyá válnak, elmúlt ifjúságunk relikviáivá mint oly sok minden(ki). És a fiatalon, "tragikus hirtelenséggel" eltávozott mûvészek esetében ez különösen így van, itthon is, külföldön is.

Igen, Gertler legjobban sikerült filmjében, Az aranyemberben (is) nagyon jó volt...mint szinte mindenki, a nem-tudom-milyen-szempontból kiválasztott közepes címszereplõ kivételével. LZ sokrétû volt, ám ebbõl a sok "rétbõl" nem minden színpadi, filmes alakítása + minden pódiumszereplése-versmondás egyformán maradandó, de ez természetes. Pontosabban: maradandó, de mai szemmel-füllel nem egyformán korszerû. Kinek mi korszerû? Ki tudja. Mindenkinek más. Leegyszerûsítve, talán (Kant után szabadon) az korszerû, ami "érdek nélkül tetszik".

Psotát (az egyik) élõ színészkirálynõnek tartom, lehet h én szerencsés vagyok h Lujzáját szinte csak hírbõl ismerem?...színpadról sokkal inkább.
Válasz
offtopic
Edmond Dantes 2015 ápr. 03. - 09:50:55
(52/125)
Lassú a felfogásom...de ezt eddig is tudtuk. Most már értem. :)
Válasz
10/10
olahmiki1959 2015 ápr. 02. - 22:23:28 10/10
(51/125)
Miután meglehetõsen jól ismerem Krúdy-t és életmûvét, - a világirodalom egyik legnagyobb novellaírójának tartom, (regényben nem volt annyira zseniális, de karcolatokban, novellákban, hangulatteremtésben nem ismerek hozzá még csak hasonlót sem) - azt mondhatom, hogy bizony, Krúdy imádta a nõket, rengeteg kisebb-nagyobb "kalandja" volt, és természetesen, mint mindenben, abban is az ínyenc mivolta nyilvánult meg.

A Szindbádot napokig, oldalak százain keresztül lehetne elemezni, - máskor, máshol elég hosszan írtam, írtunk róla, - egy kifogyhatatlan tárháza a vizuális élményeknek, a színészi játékban való tobzódásnak, a szürreális képsorok csodálatos egymásutánjának, megunhatatlan remekmû, esztétikai zsinórmérték, a magyar, és az egyetemes filmmûvészet megkerülhetetlen alapmûve.
Gyûjteményem egyik legkedvesebb, legféltettebb darabja.:D
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 02. - 20:41:18 Előzmény olahmiki1959
(50/125)
A Szindbádot láttam már fiatalabb koromban, már akkor is lenyûgöztek az igényes színek, és az összes érzékszervet egyszerre foglalkoztató és megragadó impresszionista képi ábrázolásmód, amely a film egészén végigvonul.De azt hiszem ez Kródy mûvészi stílusának a fõ gerince.
Gyönyörûek a képek.

A legjobban a kulináris jelenetek ragadtak meg, mert ott igazán elemében volt a fõhõs, és persze Latinovits is.Ezeket a részeket nagyon szerettem, a gyönyörû porcelánok látványa, az aranyosan gyöngyözõ leves, a gesztenyével töltött fácán, érezni lehetett az illatot, az ízeket. És akkor még marhahúst is akart enni, és közben faggatta a pincért, és kiderítette, hogy õ volt a pincér megszökött nejének második férje. Ez részben mulatságos is volt.

A nõkkel kapcsolatos jelenetek nekem kicsit unalmasan hatottak, mert egy erotikus melankólia lengte õket körül, és tulajdonképpen azt hiszem szavakkal is kifejezte, hogy ezek nõk nem jelentettek számára semmit. Ezekben a jelenetekben egy számomra unszimpatikus, kissé puhány, elkényelmesedett és csak önmagára összpontosító, az állandó hódításainak élõ, enyhén szánalmas figurát jelenített meg.De Krúdy az életrajza alapján nem volt nõbolond, és csak két feleséget gyûjtött be, nem? Tehát viszonylag tisztességes életet élt, az más kérdés, hogy nem tudott a pénzzel felelõségteljesen bánni.
Viszont a Majmunkával folytatott párbeszédek és jelenetek során felélénkült minden, úgy éreztem, hogy Dajka Margit kirobbanó optimizmusa és komikus egyénisége Latinovitsra is átragadt, ezért ezek a jelenetek adtak kicsit sodróbb lendületet a sok helyen kicsit lélekelemzõbb, lassúbb lelki történésekre épülõ történetnek. Dajka Margitot mindig is csodáltam, és talán az egyik legnagyobb magyar színésznõnek tartom, annyira egyedi volt, és õ például megmutatta magát minden mûfajban, és mindig kimagasló színvonalat produkált.
Válasz
10/10
olahmiki1959 2015 ápr. 02. - 14:58:06 10/10
(49/125)
"Én tényleg csak akkor ismerek el egy színészt tehetségnek, ha minden mûfajban látok tõle legalább egy jót."

Ebben sok igazság van, csak sajnos, vannak olyan színészek - nem is kevesen, - akiket tulajdonképpen beskatulyáznak, és egész életükben például csak komikus szerepeket játszatnak velük, holott lehet, hogy drámai színmészként is egészen elsõrangú alakítást tudnának nyújtani.
És fordítva is így van.
Éppen ezért, én nem a színészt hibáztatnám, - itt most Latinovits Zoltánt - hanem a rendezõket, akik nem osztottak rá komikus szerepeket, mert kialakítottak róla egy képet, és abba a vígjáték nem (nagyon) fért bele.
Azért a listán van néhány tv játék, vígjáték, ahol ha nem is hangos nevetéssel, de jóízû mosollyal lehet figyelni LZ játékát, a szerethetõség tökéletes példája pedig a Szindbád címû, csodálatos remekmû - elnézést, hogy mindig ide térek vissza, de az a film a szívem csücske - amelyben Latinovits nem "eljátssza", Krúdy szerepét, nem "hatalmas alakítást nyújt" a filmben, hanem egyszerûen Õ Krúdy Gyula, a zseniális író, annak minden erényével, hibájával, vívódásaival, a nõimádatával, az ínyencségével, a gondolataival, az emlékeivel...

Latinovits alig 45 évet élt.
És ha megnézzük a listát, azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen egészen nagy, mennyiségre nézve is hatalmas életmûvet hagyott maga után, ami a mi szerencsénk.
Nekem meg, valahányszor eszembe jut LZ, mindig azért szorul össze a szívem, mert arra gondolok, hogy ha tovább él, mennyi remekmûvet, vagy egyszerûen csak kitûnõ filmet lehetett volna még készíteni vele.
Válasz
gladiolus 2015 ápr. 02. - 13:48:11
(48/125)
Köszi a puskázást, én is innen próbáltam nézni, csak elsõre túl sok volt a dráma a repertoárban. De beletekintek akkor az általad leírt darabokba, ami elérhetõ. Az És akkor a pasas-ba tegnap belenéztem, de csak a feléig jutottam, utána egyszerûen elpusztultam a fáradtságtól. De abban is az történt megint, hogy Sinkovits volt a fõ komikus,le is játszott mindenkit, és Latinovits abban is inkább kicsit fád volt. De majdcsak akad egy olyan, ahol tényleg vigyorogni is tudok.
Ahogy tegnap néztem az És akkor a pasast, megint az az érzésem volt, hogy Psota Irénnek is csak egyfajta arca van, valahogy amiben eddig láttam, mindig a Lujza és Jenõ stílust hozza. Vagy nem láttam tõle még elég cuccot, nem tudom.
Én tényleg csak akkor ismerek el egy színészt tehetségnek, ha minden mûfajban látok tõle legalább egy jót.

Ja, és hát amilyen zseniális volt Latinovits versmondásban, ellenpontként annyira meglepõdtem, amikor Ruttkaival elénekelték együtt a Hol van az a nyár c. ...valamit...:-) :-(, és hát iszonyúan hamis volt. Meghökkentem. Mert hangtechnikát nem várok el színészektõl, de ugyanakkor hamisságot sem.

Viszont Krisztyán Tódor, na az tényleg valami zseniális volt.
Úgy érzem a legtöbb színész bezsúfolódik egy fajta mûfajba, és ez nem jó. Sokrétûnek kéne lenni.
Válasz
Edmond Dantes 2015 ápr. 02. - 10:19:46
(47/125)
Értékes írásaink :) = eszmecserénk itt 48 és 50-ben kezdõdött. LZ komikus-szerethetõ szerepei: puskáztam, innen:
http://www.port.hu/latinovits_zoltan/pls/w/person.person?i_pers_id=4914, nem mindet láttam, de Alfa Rómeó és Júlia, És akkor a pasas..., Csárdáskirálynõ, Sellõ a pecsétgyûrûn filmeket biztosan és ezekben "komikus és/vagy szerethetõ" szerepei voltak.
Színház: http://hu.wikipedia.org/wiki/Latinovits_Zolt%C3%A1n#Sz.C3.ADnh.C3.A1zi_szerepeib.C5.91l azaz játszott vígjátékokban, nem is kevésszer, de én "csak" néhány drámai szerepben láttam anno színpadon, sajnos nem elégszer: Ványa bácsi, IV.Henrik...

Másik kérdésed = ki van ma igazán jó és tehetséges fiatal magyar színész, nos erre nehéz válaszolni, szubjektív kategória + milyen korig számít vki "fiatalnak"? Elég sokat járok színházba, de "csak" Pesten, és Pesten sem mindegyikbe stb. = senkinek nem lehet tuti névsora. Továbbá, mást jelent ma "igazán jó és tehetséges fiatal magyar színésznek" lenni mint tegnap...tegnap mást jelentett mint tegnapelõtt...s így tovább. Erõsebb lett a színházi csapatmunka, kevesebb az 1-1 színészre épített "jutalomjáték"-produkció (vagy film), több az ún. rendezõi produkció, amikben nem (csak) 1-1 kilógó-kiugró színész viszi el a showt...

...és ezzel el is értünk hszod utolsó szakaszához, ami kb. azonos azzal, amit itt 57-ben írtam. És igen, én is azt hallottam gyerekkoromban h "bezzeg a régi nagyok" (értsd: 1945 elõtti gárda)...pedig az én gyerekkorom a 60-as években volt és egy halom színészóriás játszott még és már akkor is...akik aztán a mai "bezzegek" lettek...ahogyan a mai legjobbak is "bezzegek" lesznek egykoron...mint ahogy a "bezzeg ezek a mai fiatalok" kezdetû örökzöld toposz is vonul generációról generációra :)
Válasz
Edmond Dantes 2015 ápr. 02. - 09:45:45
(46/125)
itt off
Bocs, ezek szt félreértettelek...de az adott szövegkörnyezetben = 52 és 53 hsz-ra reagálva + a háromszoros szmájlival a végén, nekem iróniának tûnt a te 54-esed. Stohl kétségkívül szinte mindent el tud játszani, éspedig kimagasló színvonalon. Szigorú magánvéleményem h Alföldi "kezei között" és rendezéseiben vált az ország egyik vezetõ színészévé: Mephisto, Julius Caesar, Danton halála, Hazafit nekünk, Vadászjelenetek..., Az Õrült Nõk ketrece (!)..csak pár nagy közös produkciójuk a közelmúltból...

on
...másrészt csak ismételni tudom magam, Latinovits és Stohl nem/sem összehasonlíthatók...többit ld 57-ben.
Válasz