Ezzel napokig elvan az ember.
Önmagában a színtér változása kavar fel annyira, hogy nem térsz magadhoz.
Monori Lili hatalmas az elsõ fél órában.. :)
Annamari nagyon jó volt, mint mindig.
A hangerõn kellene emelni, az elsõ sorban ültünk, de ott is fülelni kellett sokszor.
Meggyõzõdésem,hogy a színtér változása elõtti halk beszéd az tudatos volt... Mit gondoltok?
10/8

szocio-ambient színház

Kiegészítés elõzõhöz:

Az elõadás után nagy munka vár a díszletezõkre és a kellékesre (Fekete Tamás): a miniatûr szemétteleppé változ(tat)ott enteriõrt a mai elõadásra újra fel kell építeni, miként holnapra is, megannyi Kõmûves Kelemenként. Õk azonban remélhetõleg szerencsésebbek lesznek mint a balladai Déva várának építõmestere és családja.

Mundruczó Kornél: Látszatélet
Proton Színház, Trafó, 2016. április 27.

Korábbi, nagyon erõs tartalmú és erõs kivitelezésû színházi munkái sorába illeszkedve, (Wéber Katával közösen) ismét szerzõként is jegyzi legújabb produkcióját Mundruczó Kornél. A Látszatélet premierje tegnap este volt a Trafóban. Amikor éppen nem filmet rendez Mundruczó, hanem színházat csinál, valójában akkor is filmet látunk. Felfoghatjuk a darabot úgy is mint két, egymást követõen játszódó anya-fiú történetet. Vászonra vetített hatalmas monológgal indul az elõadás, amelyben az egyik -történetesen roma származású- anya, Ruszó Lõrincné, esedékes kilakoltatása ürügyén, netán elkerülése végett meséli el saját illetve családja élettörténetét: "honnan indultam-miért/hová érkeztem" s mint utóbb kiderült, számomra ez a nyitójelenet lett a darab legütõsebb epizódja. Az egyvégtében játszott, csaknem kétórás darab valójában kétfelvonásos. Szünet helyett azonban az elõadás másik nagy "dobását", a színváltozást helyén maradva nézheti végig a közönség, sõt, ez a színváltozás a mû szerves részévé válik: a szegényes lakásbelsõt rejtõ dobozdíszlet vagy tízperces "cigánykerékkel" 360 fokban fordul meg, közben ízzé-porrá zúzódnak egy nyomorult élet szegényes bútorai, limlomja, jelképezve a magára maradt öregasszony életének összeomlását. A második szakaszban egy másik nyomorult sors kél nyomorult életre a romokon: brutális élettársa elõl menekül a bérleménybe az új bérlõ, becsempészve kisiskolás fiát. Itt is látunk filmes bejátszást az elõzményekrõl, amik a fiatal anyát és gyermekét menekülésre késztették, aminél még ez a nyomorult józsefvárosi kégli is jobb lehet, amelyben a durva színváltozás után szinte egyetlen tárgy maradt csak a helyén: a falon függõ, szõke kisfiú fényképe, amit még Ruszó Lõrincné fia, Istvánka avagy "Szilveszter" talált valahol és vitt fel a lakásba, mert õ is ilyen szeretne lenni: szõke és ami a lényeg, n e m-cigány. És erre a portréra h a j a z h a t a fiatal anya valóban szõke kisfia, talán azt jelképezve: szõkén és nem-cigányként is lehet az emberfia perifériára szorult nyomorult, hátránnyal induló pária. A darab vége felé aztán megjelenik Ruszóné filmes "álomjelenetében" már látott fia, "Szilveszter" azaz Istvánka is, hogy elvigyen egy bizonyos tárgyat, aminek kilétét nem árulhatom el, mert az elõadás valószínûleg fõ poénnak szánt záró csattanóját lõném le vele.

Mundruczó ismét erõs elõadást hozott létre Proton-társulatával, szinte válogatás nélkül bele- és teleszórva napjaink aktuális, fájón "divatos" témáival: cigánykérdés, szegregáció, végrehajtás-kilakoltatás, halmozottan hátrányos élethelyzet(û)ek, családon belüli (és kívüli) erõszak és más társadalmi igazságtalanságok. Kérdések sokasága...válasz azaz megoldás úgyszólván nincs. Az erõs elõadás azonban kevés és szegényes írott nyersanyagra épül. A szándékoltan elnyújtott jelenetek lassúsága, eseménytelensége egy idõ után fárasztóvá válik, az elnyújtottság idõhúzásnak tûnik, "legyen meg az egész estés terjedelem". Pedig bõven lett volna még mirõl beszélni, az alkotó azonban, bízva a nézõ türelmében és a látványelemekben, beérte a már említett hangsúlyosan vizuális effektek felsorakoztatásával. Ágh Márton már méltatott díszlete (és kelléktára!) szinte fõszereplõvé lép elõ, Domán Melindával közösen a jelmezeket is õ tervezte. Asher Goldschmidt zenéje hatásosan simul a mûhöz.
A szerzõ-rendezõ által az utóbbi években szinte újra felfedezett Monori Lili a filmes prológusban szuggesztív erõvel jeleníti meg a hozzá hasonlóan -véletlenül?- törökszentmiklósi születésû cigányasszonyt, színpadi jelenlétével már inkább csak bevégzi Ruszóné drámáját. A régi Krétakörös gárdából Láng Annamária a "másik" anyát, Rába Roland a végrehajtót játssza rutinosan, nem túl sok játéklehetõségüket kihasználva. A fináléban váratlanul kulcsfigurává elõlépõ Istvánkát-"Szilvesztert" a végzõs színihallgató Jéger Zsombor alakítja, a kisfiú gyakorlatilag néma szerepét pedig a színlap szerint Kozma Dáriusz vagy Gerendás Ruben.


***SPOILER!***
Istvánka-"Szilveszter" fent jelzett valós története mint végül kiderül, ez:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mortimer-%C3%BCgy
***SPOILER VÉGE***