Gondolom azok, igen..nagyon, de jó,nem?

Közben pár élvezhetõbb kép a forgatásról.

Õk parodisták? Nagyon hülyék. :)))

Jungi buliján a pasi... mit ne mondjak, nem volt rossz. :)))

Ezt 2012 októberében fordítottam, de az biztos, hogy a DaW után volt..
Soknál meglesz a dátum, mert akarok egy idõrendiséget tartani a többinél.

3 hétfõn és kedden futó sorozat. Mindegyik nézettsége 10% alatt van.

http://i1147.photobucket.com/albums/o550/JYJThree/Triangle/Episode%202/Gifs/tumblr_n55y1lyfZJ1qe3kfyo1_500_-everdeen.gif~original

https://d3j5vwomefv46c.cloudfront.net/photos/large/851757017.gif?1399393974

Sziasztok!

Én is örvendek, a régebbi interjúk, egyebek felelevenítésének. Arra kérnélek, Lili, ha tudod, tedd ki az eredeti dátumot is.

Ezt én is akartam kérdezni. Nem egy hétköznapi ember feje volt, de Jungi meglepõdöttnek tûnt.

Ezt a videót hanguktaekwondo tette fel, én teljesen kinyúltam a röhögéstõl rajta.


https://www.youtube.com/watch?v=dxEDku-S7ec

Jó az ötlet és olyan jó újra olvasni! :)
A nehéz kezdetek, mikor még a napi betevõért is küzdenie kellett. A sanyarú idõkben felemelõ érzés, hogyha ott állnak az ember mögött a családja és a barátai, hát Junginak nem nagyon volt még ilyen kapaszkodója sem akkortájt. Viszont szerintem sokkal jobb, hogy megélte ezeket a nehéz helyzeteket, mert volt honnan építkeznie. Ha minden az ölébe hullott volna könnyedén, nem biztos, hogy most ennyire jó lenne!!! A sötétségbõl kitörni a világosság felé... na az egy csodás érzés!!! :)

Imádom is benne azt a természetességet, amirõl beszélsz! :)
Abszolút nem úgy viselkedik mikor kilép a színpadra, mint egy világsztár! Totál megközelíthetõ és komolyan olyan, mintha csak egy laza klubdélutánt tartana. Milyen aranyos volt, mikor az utolsó elõtti szám után összeroggyant és egy kicsit megpihent. Számomra ezzel is azt mutatta, hogy igen látjátok... én is csak emberbõl vagyok. :)
Szerintem korosabbak voltak a hölgyikék, mint mi, ránézésre a többséget hatvan felettinek saccolnám, bár az is igaz, hogy nagyon gyatra vagyok a korok megállapításában. :)))
Lili, arra rájöttél, hogy ki volt az a nem ázsiai pasi? Nekem f...om nincs, csak azért kérdezem. :)))

Kezdjük az életmeséjével, több részletben.
Nemrég olvastam egy magyar rajongótól, hogy Jungi náluk már a családban, a félisten kategória és annyira hibátlan, hogy valami nagy bajnak kell vele lenni, a dohányzáson kívül is. Ez annyira tetszett, hogy azóta is vigyorgok rajta.
Hozzáteszem még, azt a nagy hibát nem fedeztem fel::)



Lee Joon Gi

Nézem a kezedet és tele van sebhelyekkel. Junki ezt válaszolta: a testemen még több van. De örülök, hogy munka közben megsebesülök itt-ott. Furcsa vagyok, ugye?.... amiért ezt érzem. Azzal folytatja, hogy elmondja a Daw-ban is voltak kemény jelenetek, amiket kaszkadõr nélkül megcsinált, pl. a híres autósüldözési jelenetben.

Beszéljük meg, hogyan jött Szöulba?

2.-os középiskolás koráig számítógép programozó akart lenni, de akkor a színpadon meglátta a Hamletet. Elmondta az apjának színész szeretne lenni. Az apja határozottan tiltakozott, de azt mondta:- rendben adok neked 1 évet, csináld, amit szeretnél. De Junki a 4 hónapos tandíjat, nem fizette be, hanem elszórakozta. Az iskola emiatt felhívta az apját. Mr. Lee nem volt dühös, hanem azt mondta ülj le és elkezdte egy táskából aprópénzben a tandíjat egy zsákba pakolni. Menj és fizesd be! Junkinak busszal kellett cipelni a zsákot, az iskolába.
Azt akarta fia érezze át, hogy rosszat tett.
Junki szerette volna továbbfolytatni az iskolát, de az apja ezt mondta rendben, de akkor a tandíjat neked kell megkeresni rá. Tehát Junki naivan megköszönte és elment munkahelyet keresni, de azokban az idõkben a diákok csak 19 év felett dolgozhattak. Erre Õ meghamisította a személyes adatait, hahaha ez bûncselekmény kkkkkk. Különben sikerült átverni az embereket és talált egy jól fizetõ munkát. Azonban az Õ kérelmeit elutasították a mûvészeti kurzusokon.
Junki szeretett volna beiratkozni egy komolyabb iskolába a Szöul Arts College-be. De nehéz volt. Az apja azt mondta:- Ebbõl Elég!!!! De Õ úgy érezte mindent megtett, hogy javítsa a képességeit, a fizikumát, megtanult, táncolni. Aztán elment a fõiskolai felvételire. Õ úgy érezte tele van önbizalommal.

Amikor beléptem a szobába és kérték mutassam meg a színészi képességeimet. Azt mondtam ó egy pillanat és fújtattam, szuszogtam és elfelejtettem a szöveget. Hahaha kkkkk. Pedig tele voltam ambícióval. Mondtam apámnak, sajnálom, de hagy próbáljam meg újra. Apám ezt mondta, jobb lesz, ha feladod. Menjél, tanulj normális dolgokat. De nem akartam feladni a szívem álmait, de szégyelltem apám szemébe nézni. Én nem arra gondoltam, hogy sztár leszek, hanem egy színész, mert a szívemet teljesen rabul ejtette a színészet. Annak ellenére, hogy apám már nem egyezett bele, mégis úgy döntöttem, elhagyom Busan-t.

Szöulban Robert Harley fogadta be, aki sokkal idõsebb, de mind a mai napig barátok. Robert azt mondta, tehetségesnek gondolja, úgyhogy próbálkozzon keményen és járjon meghallgatásokra. Tehát Junki maradt 2 hónapig, de nem tudta ez milyen teher Robert számára. Õ csak arra koncentrált, hogy tanuljon, így nem volt tudomása arról, milyen problémás az Õ ott tartózkodása.
Robert egy nap megkérdezte. Junki a szüleid nem aggódnak érted? Robert aztán mesélt a saját pénzügyi nehézségeirõl és arról, hogy nincs több élelmiszer a házban, már csak rizs és némi kimchi.
Junki beismerte Õ valóban megette Robert ételét és bocsánatát kérte. Úgy döntött elmegy és keres egy másik helyet és elkezd dolgozni.
Az elsõ munkahelyem egy biliárd teremmel rendelkezõ bárban volt. A tetõtérben kaptam egy kis szobát. Télen annyira hideg volt, hogy a víz befagyott, a nyár folyamán pedig sok patkány és csótány volt az épületben. Hallottam, ahogy mozognak a mennyezeten, mégis úgy éreztem boldog vagyok, mert Szöulban vagyok és megélek. Munka után, mikor a szobámba mentem és felkapcsoltam a villanyt ott rohangáltak a csótányok a mennyezeten. Aztán idõnként rám potyogtak, emiatt a bõröm 2 évig nagyon érzékeny volt. De valójában boldog voltam. Nekem olyan volt ez, mintha egy szállodában lettem volna. Takarítottam a biliárd termet, felszolgáltam és azt gondoltam én nem vagyok áldozat, hiszen itt vagyok és a fizetésem is jó, szóval szerencsés vagyok.


Egy ilyen jóképû fiú, mint te, bevonzhatta volna a vendégeket az utcáról, a kezében egy csengõvel.

Nem… nem tettem azt… a büszkeségem miatt (nagy nevetés tör ki.)
5 hónapja itt dolgoztam, mikor azt éreztem, hogy magányos vagyok. Hirtelen azt kérdeztem magamtól. Miért jöttél Szöulba? Nekem gyorsan részt kell vennem a meghallgatásokon, hogy jó hírt mondhassak a családomnak. Stresszes voltam és szánalmas a helyzetem. A szüleim kifogásai ellenére eljöttem és elszenvedtem a nehézségeket egyedül és mindezt, miért?
Ahogy én ezeken gondolkodtam és kérdeztem magamtól, azon a hétvégén, a bárban az ablak melletti 4-5 fõs asztalok népszerûek voltak. Azonban most ennél csak két ember ült.
Odamentem és azt mondtam: sajnálom, de nem ülnének, máshová én adok érte kedvezményt.
Hirtelen az egyik bedühödött és azt mondta. Te pocsék pincér, mit merészelsz!! Hívd a fõnököd és káromkodott és nyers szavakat mondott rám. Kezdtem elveszíteni a türelmemet és szembeszálltam a vendéggel. A fõnököm, aki hallotta a felbolydulást átjött és bocsánatot kért, engem pedig pofon vágott, közben kiabált. Kifelé, kifelé! De hogy tudtam volna csak úgy kisétálni, kellett a pénz a megélhetésemre. Mondtam neki, ha azt akarod, hogy elmenjek, fizesd ki nekem a kompenzációs díjat.
Ki lehetett az a két férfi?
Nem tudom a nevüket, (nagy nevetés)
Miért? Nekem kellett a pénz.
folyt. köv.

Siorka dettó leírtad a véleményemet:::))

Ebbõl a pasiból ömlik a természetesség. Azt tudjuk, hogy kommunikálni nagyon tud, de ezt olyan élvezettel tesz, hogy nem lehet nem végig mosolyogni, még akkor is, ha csak egy-egy szót értesz meg belõle.
Na az én nagy örömöm az volt még, hogy sikerült, olyan rajongók nevét kihúznia és a színpadra szólítani, akik korosztályban nem nagyon ütöttek el tõlünk. A japán, hölgyek min. 20 centivel alacsonyabbak voltak és 30-40 fokos szögben hajlongtak Junginak. Õ még sem engedhette, hogy tõle mélyebben legyen a fejük ezért egy i tud mélyebbre hajolni versengés alakult ki nála tiszteltbõl. Édes volt.::)
A japán csaj sipítozása rémes volt, de ez náluk általános és gondolom nagyon cuki.

Werzsinek kerestem Jungi szemmûtétjérõl a fordítást, de megõrülök, mert azt nem találtam.
Viszont így belenéztem egy csomóban és úgy gondoltam, mivel hírszûke van, meg évek teltek, hogy itt szerepelt néhány interjúja. Ezért, naponta feldobok majd belõlük. Ki fog tartani a film kezdeteéig, 50 cikket és nyilatkozatot csináltam meg::)
Azt megpróbálom, hogy nagyjából idõrendben legyen. Aki olvasta már, talán az is élvezi, aki nem annak meg újdonság lesz.
Érdemes sok mindenre odafigyelni, a hivatásáért élõ, sokszor nagyon mély gondolatokat megfogalmazó, meglepõen õszinte és ne feledjük, szinte a többség még a 20 éveiben született.

Hihi, igen. Még a szolgálòkat is elküldték nyaralni.:)))
Mintha 2 òrás lett volna az utolsò rész, annyira nyújtották. :))

Rágicsálnák még vele egy páran, azt a pulcsit::)
Nagyon aranyos pasi, de csak én látom idõsebbnek a koránál??

Be is fejeztem és köszi, hogy ajánlottad.

Egészen jó kis sorozat volt csak az utolsó része nem volt koreais. Túl lezárták és elvarrták a szálakat::)

Sziasztok!

Wow lényeg, hogy túl vagy már rajta.

Rossz pénz nem vész el::)
2 napig migrénem volt délutánonként és bár bekukkantottam, pont akkor nagy volt a csend, de a szemem sem kívánta a számítógépet.

Csók nektek! Legyen szép a napotok!

Puszi

A közös jelünk Jungival. :)))
Ez a pulcsi nem tartozik a kedvenceim közé, olyan kínai piacos benyomást keltett nálam. :)))

Sziasztok!

Aranyos vagy Pattika, velem nagyjából minden okés. Lilirõl nem tudok semmit, de nagyon remélem, hogy jól van!!!

Megnéztem a Lili által átküldött hosszú Jungi videót. Ha igazi kikapcsolódásra vágytok, nagyon ajánlom!!! Tüneményes végig a Drágánk, rendületlenül mosolyog és táncol és énekel és grimaszol és játszik és és és... szóval ismét egy élmény volt látni és szerintem én is végig vigyorogtam az egészet. Olyan közvetlen mindenkivel, csak nyomja magából a szeretetet a közönség felé! Van egy rész, amikor kihúz pár nevet egy dobozból a közönség soraiból és a szerencsés hölgyekkel közös fotók készülnek egyenként! Komolyan mondom kész tanulmány ahogy a hölgyek viselkednek! Egyetlen dolog nem tetszett és az a konferanszié csaj hangja, valami borzalmas nyávogós, ja és tegyem hozzá Jungi olykor utánozta, szerintem Õt is irritálhatta. :)))

Megnéztem felirattal!Nagyon tetszett!
A gyerekkor tiszta horror volt..:(((

Egészen elviselhetõ volt, és azóta sincs semmi baj.

Lili, Siorka! Tegnap sem voltatok és ma sem!:(
Ugye nincs semmi baj??