Téma: Lenz

10/10
FElepHánt 2013 nov. 23. - 14:43:56 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

LENZ Soós Attila Gergely Jurányi Inkubátorház

Betipeg egy snájdig udvaronc, fényes öltözék, csokornyakkendõ, ékesen zengõ szép szavak, Nagy Dániel Viktor Oberlin tiszteleshez, Fehér László-hoz fordul. Ám a dialógus nem merül szavakban, Keresztes Gábor zenéjére a két frissen végzett színész káprázatos mozgásmûvészeti bemutatót tart. Hallatlan hévvel, virtuóz pantomimmel, legyûrhetetlen állóképességgel a fizikai színház kortársi összetettségét képviselik.A bravúros felütést Büchner elbeszélésének Kerékgyártó Yvonne és a rendezõ által adaptált motívumai követik. A tudatalatti vizekbõl Lenz, Bárnai Péter emelkedik ki, a befogadó családot a keményen komoly anya, a mindig megkerülhetetlen jelenlétû Hay Anna és az ártatlanság glóriáját sugárzó Bach Kata képviseli.
Soós Attila Gergely munkája a legnehezebb föladatot rója a recenzensre, alig történik valami kézzelfogható, de a színházi tér atmoszféráját a transzcendencia titkos feszültsége hatja át. A frázisok pontossága, a visszafogott ritmus mágikus ereje, a váratlan gesztusok lenyûgözõ eredetisége emelik az ámulat szintjét egészen az elragadtatásig.
Nem marad ki a komikum sem: Horkay Barnabás garabonciás testnevelõ tanára a groteszk elrajzolás karakter-remeke. A depresszív magányban vergõdõ Lenz viselkedése egyre furcsább, elfojtott szexualitása végül brutális agresszióban tör ki.
Ha valamit utálunk színpadon, az a vér és a szex, ahogy a tarantinós blõdli és az ínycsiklandó kukkoldák képzelik. Itt és most a rendezõ abszolút telitalálatként, merõben szokatlan, stilizált formában, koreográfusi absztrakcióval, vonagló, nyújtózó, hengeredõ és vonszolt testek kusza geometriájába sûríti a brutális letámadás képeit. Lenz és a néma ellenállás
pantomimjébe fantasztikus energiákat összpontosító Bach Kata soha nem látott intenzitással realizálja a félelmetes elképzelést. Bárnai Péter úgy játszik põrén, hogy eszünkbe sem jut esendõ meztelensége, nagyszerû alakítása az átszellemült melankólia virtuális terében teljesedik ki.
Bár legutóbbi vizsgadarabja, a Kastély bizonyos fokig a realitásba való visszalépést jelezte, a Büchner-darab újra az absztrakt szürreáliában eredeti Soós Attilá-t mutatja, aki útját a Kenyérpusztítók és a Panzió elõadásaival már igen figyelemre méltóan jelölte ki.