Imponáló ívelésû hídszerkezet: Cziegler Balázs forgószínpadon álló építménye operai lép-
tékû vizuális jelként uralja az elõadást. Maga a körhinta, vasúti látkép, fenyegetõ magasá-
ból érkezik a rendõrség, vagy éppen a mennyekbe vezetõ Jákob létrája, vertikálisan tágít-
ja a játékteret. Szabó Máté járásokkal, szüntelen mozgással élteti, alatta búvik meg a fo-
tográfus mûterme és a vasúti töltés baljós ösvénye. Molnár Ferenc textusa a szokottnál
kevesebb húzással, majd' teljes gazdagságában szólal meg, nincs elsietve semmi, a kidolgo-
zottan kijátszott szituációk az eredeti dramaturgia ritmusában realizálódnak.
Czakó Julianna kedvesen vezeti be a pompásan komédiázó Simonfi Adrienn-t a katonai
egyenruhák rejtelmeibe, Simon Zoltán végre egy duzzadó izmú és energiájú, hetyke hin-
táslegény az obligát húzónevek helyett. A mutatós expozíció tetõpontján, Pilinyi Márta
elragadó szépségû kompléjában Szirbik Bernadette, egyedi vonásokkal megrajzolt Muskát-
néja jelent váratlan meglepetést.
Mindig is értettük a kis cselédlány ábrándos vonzódását, de most élhettük át elsõ ízben,
mi fogja meg a daliás Liliomot: a Czakó Juliká-ból sugárzó, mindent elsöprõ, gyermeki sze-
relem. Az álompár színészi erõtere meghatározza az elõadást, melybe meggyõzõ pontosság-
gal illeszkednek a többiek. Figurálisan Kokics Péter groteszk Hugója, Ficsúr alávaló ciniz-
musával a virtuóz Harsányi Attila, de még a zsörtölõdõ Hollundernében is olyan nagyságot
ismerhetünk fel, mint Máhr Ági. Farkas Sándor hol snájdig Rendõr, hol szakállas kifizetõ-
hely, vagy éppen a megadóan harmonikázó, éppen kikosarazott Esztergályos, Fandl Ferenc
Kádár(J.) Istvánként dicsõül meg.
Szabó Máté rendezését oroszos mívesség, oroszos tempó jellemzi, a csöndek, kivárások fo-
lyamatában robban a lebukás halálos drámája. A két fõszereplõ személyiségének változásait
értõ kézzel bontja ki. Simon Zoltán kiebrudalva hisztérikusan tombol, ám a körhinta novu-
mát, a piros automobil!-t kölykös ámulattal fogadja, aztán egy szóra dobja félre a csábítást,
"Gyerekem lesz!". Õ a hiszékeny lúzer, a mélyrõl jött, a legkisebb fiú, valahogy mégis tragi-
kus hõs. Még az az egyetlen, síron túli jótette sem sikerül, mintha mindannyiunk megannyi,
jószándékú kudarcunkat testesítené meg. Minden ízében reveláns, formátumos alakítás!
Van olyan ütés, melyet nem érez az ember, van olyan ragaszkodás, melyet nem indokolnak
érvek, mindent felülír a szerelem. Julika tûr és szenved, de kitart, Õ a városligeti Júlia, de
nem nyúl tõrért, méregért, az életet választja, a gyermekét. Czakó Julianna ezer árnya-
latban kitejesedõ, törékenységében makacsul szívós alakja örökké beleég képzeletünkbe.
Lilomtól, aki véres trikóban, karjai közt agonizál, végtelen távlatú monológban búcsúzik. So-
rolja kétségeit, nem könnyezi bánatát, szelíd hangja még tovább halkul a "Te csak aludj,
Liliom!" visszatérõ refrénjében, mely suttogásában úgy szól, mint gyõzhetetlen érzelmek lí-
rai fortisszimója.