kifejezetten kedveltem a filmet. nagyon is vártam, hogy megjelenjen, mert úgy reklámozták, egészen izgalmasan, hogy az első életrajzi horrorfilm? valami ilyesmi volt. habár nem szeretem a horrorfilmeket, de szeretem az életrajziakat. és bármit ami olyan jelentős dolgokról szól, mint a norvég black metal megalakulása!
alapvetően nem tudom értékelni a stílust. a külsőségek számomra túlzás, a zene meg szimplán nehezen értékelhető. a dallamok hiányoznak számomra. igen vicces volt az a jelenet, amikor Euronymous úgy definiálta a svéd death metált, hogy igazából happy metál. tökéletesen igazat is adok neki! ismerem a mayhem zenekart, ismertem a történetét, tudtam, hogy jelenleg is magyar az énekese.
ellenben a zenekar története filmre kívánkozott. sokan felrótták már neki, hogy nem hiteles, mármint nem pont így történt. az a dokumentum stílus lenne, ez viszont játékfilm, és a történetet a legtöbb esetben egy film dramaturgiájára húzzák rá. magyarán a valóságot alakítják, hogy a film azok számára is élvezhető legyen, akik csak egy filmet akarnak megnézni. sose egy "igaz történet alapján" filmet vegyünk igazságnak. minden változtatás azt a célt szolgálta, hogy filmként megállja a helyét.
a casting a film legnagyobb erősségeinek egyike. a culkin srácok igen jó színészeknek bizonyulnak! val kilmer fia jack nagyon tetszett, a fiatal skarsgard úgyszintén, és persze emory cohen is. külön érdekesség, hogy amikor az első albumukat (De Mysteriis Dom Sathanas) veszik fel, aminek az énekese csihar attila volt, abban a jelenetben az ő fia látható és lehet hallható... abban nem vagyok biztos.
én kiemelném még a filmben a látványvilágot. érezhető maximálisan, hogy a film rendezője a videóklipek, és koncertfilmek világából érkezett. nem mellesleg dobolt is a bathory (báthory erzsébet után elnevezett) black metal bandában is. tehát ismeri a szubkultúrát, a zenei világot, és igen hatásos képeket használt, kiváló vágásokkal.
az meg szerintem számunkra (magyarok) nem túl hízelgő, hogy simán eltudták adni budapestet a 90-es évek oslo-jának. mármint szokták budapestet moszkvától kezdve berlinen keresztül, még buenos aires-nek is ábrázolni. természetesen rögtön feltűntek az utcák. lehet még a sörben is sikerült felfedezni az arany ászok címkéjét.
nehéz megmondani, hogy kinek ajánlom. mert én aki nem szereti a black metal-t, se a horror filmeket, de szeretem az életrajzi, zenés filmeket, főleg amik kicsit azért különböznek a szokásos, már már unalmasan sztereotip filmektől (pl unalmas a mélyszegénységben felnőtt óriási tehetség felemelkedése, majd a drogokkal folytatott küzdelme, aztán újra mennybe menetele vagy tragikus halála... főleg ha amerikai soul és rnb énekesek.) nekem nagyon tetszett! itt azért egészen izgalmas a kerettörténet, hogy bemutassa varg elképesztő eltökéltségét. mert abban egyet lehet érteni, hogy varg bár lehet szociopata, de a végtelenségig elkötelezett abban amit csinált, és óriási tehetséggel is van megáldva. ezzel szemben a főszerelő Euronymous egy valódi marketinges.
de aki egy stílusos filmet nézne meg, erős látvánnyal és jó színészi játékkal, és szívesen ismer meg szubkultúrákat, azoknak jó szívvel ajánlom.

Határozottan az egyik legjobb film, amit mostanában láttam. Nem hibátlan, az eleje meglehetősen gyengén indul, kicsit aggódtam is, hogy ha végig ilyen kispolgári stílusban rendezték meg, akkor megint csak egy sokadik kommersz mostani alkotást látok. Azonban a játékidő haladtával egészen stabilan felfelé ível a színvonal. Én ismertem nagyvonalakban a sztorit és amióta tudomást szereztem róla hogy a történtek után 25 évvel forgattak a Mayhem botrányról egy mainstream filmet, meg is akartam nézni. Én alapból a Mayhem "másodvirágzásakor", vagyis a 2000-es évek közepén voltam kamasz és érdeklődtem eme szubkultúra iránt. Aztán én is kinőttem ebből és mire elkészült ez a film, már igen távolinak éreztem magamtól, általánosságban mondható, hogy a 2010-es évek végére gyakorlatilag teljesen eltűnt a metál mint szubkultúra a világból. De most valamiért hangulatot éreztem egy kis nosztalgiára, bár tartottam tőle, hogy a film lerombolja majd azt a misztikumot, ahogy a Mayhem legendája az emlékeimben élt. Ahogy írtam is, meglehetősen szárazon indul a film, kamaszkori lázadozás, bulizás, útkeresés, tárgyilagos narratíva a főszereplőtől, semmi extra. Az elején nem kifejezetten sikerült igazán megragadni azt a hangulatot, amit nekem jelentett anno ez az egész, de azért valamit felszínesen kapunk belőle. A történet ott indul be, amikor Euronymus megnyitja az üzletét és megjelenik Varg Vikernes, illetve a többi mellékszereplő. Ez már kifejezetten hangulatosra sikerült, a karakterek is szépen ki vannak bontakoztatva, alakul valami feszültség és meglehetősen precízen követi az eseményeket. Még itt is féltem azonban, hogy ettől még nem lesz a történetnek nagy hozzáadott tanulsága, pl. nem lesz elemezve, hogy hogyan történhetett ez meg a világon egyedül Norvégiában, milyen társadalmi, közbiztonsági okai voltak, ráadásul nem is Norvégiában vették fel a film nagy részét, hanem Budapesten, tehát a norvég háttér annyira nem jelenik meg. Ehhez képest azonban hatalmas pozitív csalódás volt, hogy mai filmekhez képest egészen komplexszé vált a történet azáltal, hogy a két főszereplő már maga sem tudta, hogy mi a céljuk, mi valóság, mi igazság és nagyon jól követhető volt ez a vívódás a jellemfejlődésükön keresztül. A visszaemlékezéses jelenetekkel a film eleje is több értelmet nyert, valamint voltak egészen klasszul sikerült snittek, amik remekül előkészítették a végét. Kiváló volt a szereplőgárda is, nagyon jó volt a kémia a két főszereplő között, látszott, hogy mindketten élvezik a szerepüket, hitelesek is voltak, mivel pont olyan korúak, akiknek van némi emléke erről az időszakról, amikor még nem volt internet és közösségi média. A magyar szinkron nem volt tökéletes, de azért sokszor jól eltalálták ezt a kamaszos-ordenáré stílust, amin lehetett néha nevetni is. Abszolút pozitív csalódás.

Kedves Különös!

Légy szíves ne általánosíts egy extrém esetet. A kommentjeidből nagy analítikus véna bukkan elő, csak olykor jobban oda kéne figyelned a fogalmazásra. Attól hogy valaki egy zenei szubkultúrának - legyen az bármilyen - szenteli az idejét, figyelmét, még nem következik logikusan az, hogy halál lesz a vége, még akkor sem, ha ez esetben a Black Metalról van szó. Ha egy zene megtetszik automatikusan egyet fogsz vele érteni, minden hipnotikus eljárás nélkül. Viszont attól például, hogy a Led Zeppelin énekel az análszexről, még nem következik az, hogy análvadászok tömegeit termelte volna ki a legendás együttes...
Zeneileg a Black Metal nagyszerű alműfaja a Heavy Metalnak a tempó irgalmatlan sebessége, a líra olykor sokkoló tartalma-énekmódja, és a démonikus megjelenés hármasságának köszönhetően. Próbáltál már Blast Beatet játszani? Bármilyen kardioedzést felülmúl!
A sátánizmussal nem értek egyet, de feltétlen azt sem jelenteném ki a teológiával kapcsolatban, hogy: "Ezek a szarok csak a hívők fantáziájában léteznek." Bízzuk ezt a jövőre, tekintve, hogy ez egy filmes oldal, a szubjektivitásnak is addig van helye, amíg mást nem sértünk meg vele. Azt pedig tiszteletben kell tartani, hogy vannak hívők.
A keményzene - legyen rock, vagy bármilyen metal - igen komoly zenei képzettséget igényel, ha az ember sikeres szeretne benn lenni hosszú távon. Itt nem divat az, hogy majd más megír helyettem mindent, nekem csak villantanom kell a biológiai adottságaimból, és majd dől a lé stb ... Sajnos ez nem mondható el minden zenei műfaj nagyjairól. Mint ahogy a politikai, gazdasági vagy szociológiai kritikák is a keményzenében fogalmazódtak meg a legütősebben, ezért nem véletlen, hogy eleinte rengeteg politikai erőnek bökte a csőrét, és félt a társadalomra gyakorolt hatásától. Mindig lesz a Metalra igény, jobb ha ezt elfogadod, ha eddig nem sikerült.
Azzal egyetértek, hogy a szülei nem foglalkoztak vele eléggé, de ha eltiltják a metáltól, lehet még nagyobbat löknek rajt. Ha valakit eltiltunk attól amit szeret, egy bizonyos kor után csak ártunk vele. Sokkal fontosabb lenne, hogy elbeszélgessünk vele arról, hogy mit és miért szeret. Ez esetben mindkét fél fejlődhet. A nőkkel én sem tudom hányadán állt, de az is lehet, hogy a depresszív jelleméből fakadóan nem is érdeklődött felőlük különösebben. Őt tipikusan olyan embernek érzem, aki soha nem akarta volna, hogy sajnálják, viszont azt igenis akarta, hogy elfogadják ilyennek, és talán a Black Metalban kiteljesedő saját életszemléletét szerette volna legjobban elfogadtatni, és másokévá is tetetni.
Tény, hogy igen sok abnormális körülmény vezetett oda, hogy a Black Metalt elismerjék, mint önálló alműfajt, de ettől még nem rosszabb, vagy gonoszabb (mint ahogy sok művész szerette volna) más zenénél. A rossz is ugyanúgy relatív mint az ellenpárja. Egyszerűen nem való mindenkinek, de attól még létezik, és bármilyen hihetetlen de mára már alműfajai is kialakultak, és nem minden Black Metal együttes a sátánizmus köré épül. Az Immortal 1991-ben alakult, tehát tekinthető a Mayhem kortársának, mégis a napfénymentes telekből, kőkemény mínuszokból és a misztikus hangulatot idéző norvég erdőkből merít forrásként a dalszövegeihez.

Egyébként a kereszténységre nem a sátánizmus a jó válasz, hanem az ateizmus. Mégpedig azért, mert isten nem létezik. Sem ördög, se angyalok, se démonok. Ezek a szarok csak a hívők fantáziájában léteznek. A templomgyujtogatásokat pedig elég light-os dolognak tartom. Ha tényleg vagányak lettek volna, akkor a pap bácsikat kapták volna el, tólószékbe verték volna őket és kivágták volna a nyelvüket, hogy ne tudják tovább terjeszteni a baromságaikat. Na ez lett volna az igazi „sátánista” tett, nem a templomgyujtogatások.

Érdekes film,az egyszer biztos!
Nagy türelem szükségeltetik hozzá,főképp ha valaki nem képes átélni ilyen különc és agresszív fiatalok primitívkedéseit.
A metál műfajt jómagam egyáltalán nem ismerem,ezért nem igazán tudom,h mi is volt olyan korszakalkotó a Mayham vagy a Burzum feltünésében,számomra kb mind egykutya,noha utólag meghallgatva egypár későbbi Burzum lemezt azt kell mondjam,h némelyik nagyon jól sikerült. Bár azok már inkább atmoszferikusak és (dark) ambient jellegűek,mint black metal zúzások,de mondom,nem értek hozzá.
A történéseket most nem elemezném,mert akkor oldalakat kellene írnom,akit érdekel ez a história az úgyis végignézi.
Azért az érdekes - vagy csak vágási hiba?- hogy mikor Euronymous felteszi a Tangerine Dream The Park is Mine című filmzenéjének a bakelitjét,kb két-három másodperc múlva mégis a Dead Can Dance klasszikusa,a The Host of Seraphim kezd el szólni.
6/10,mivel nem egy "jó" film,noha annyira profin és hitelesen van megcsinálva a díszlet,meg a ruhák,a helyszínek,h szinte érezni lehet a pia meg a kanszagot néhol.

Hogy mi vezetett ide? Az hogy kimosta az agyukat a zene. Az a sok metálszar amiket hallgattak tizenéves koruktól, az vezetett ide. Mert a zenének hipnotikus ereje van. Ha tetszik egy zenei stílus és ha elég sokszor hallgatjuk, akkor egyet fogunk érteni a mondanivalójával.

A mayhem története tökéletes példája a zenei agymosásnak. Ha ezek a fiúk nem hallgatták volna tizenéves koruktól azokat a metálszarokat amiket hallgattak, akkor még élnének. Talán még Pelle is. Bár Pelle nehezebb eset, neki segítség kellett volna a szüleitől, de a szülei cserbenhagyták őt. Nem figyeltek oda rá. Szerintem az öngyilkosságának a fő oka az volt, hogy nem ment neki a nőzés. Valószínűleg barátnője sem volt rövid élete során. Sajnálom őt, mert szerintem jobb életet érdemelt volna. Azt olvastam, hogy az osztálytársai terrorizálták általános iskolában, megalázták és verték őt és ezzel lerombolták az önbizalmát, ezért lett ilyen magábaforduló. Valószínűleg képtelen volt kapcsolatot teremteni lányokkal (persze ez csak az én feltevésem). A másik hogy a szülei hagyták gyerekkorától kezdve hogy horrorfilmeket nézzen, ettől megtelt félelemmel. Aztán a harmadik: hagyták a szülei hogy metálzenéket hallgasson, ami ugyancsak lélekromboló, főleg egy ilyen elveszett tizenévesnek mint amilyen ő volt. Egyébként a dalszövegei tényleg nagyon jók. „emlékszem, itt volt, hol meghaltam” „lépésem mögött halál” „mily gyönyörű az élet most, hogy eljött az időm” „a kő hideg, mint a halál”
„víziók arról, hogy a hajnali fény többé nem jön el” „számtalan év telt el a temetés óta” stb. Én Pelle szülei helyében ezt csináltam volna amikor észreveszem hogy baj van az iskolában: beírattam volna valamilyen küzdősportra pl. ökölvívás (abban az időben már biztos volt ott, vagy a környéken legalább egy boxklub) és legalább addig mentem volna érte iskolába, amíg meg nem erősödik. Aztán minden zenelejátszó eszközt eltüntettem volna a lakásból, hogy ne tudja azokat a szarokat hallgatni. A videólejátszót is eltüntettem volna és odafigyeltem volna rá, hogy kikkel barátkozik. Így azt hiszem meglehetett volna menteni őt. Nyugodj békében Pelle!

Valami "jobb" filmekről szóló listában akadtam rá, ugyan egyáltalán nem vonz ez a zenei műfaj, de felkeltette az érdeklődésem a téma. Hát ezért kár volt, a jó vélemények alapján kicsit jobbra számítottam mind atmoszféra, mind forgatókönyv terén. A fontosabb szereplők mind pihentagyúak, de a szánalmasabb fajtából. Mikor az interjúztató riporter számon kéri Vargot az ideológia láncán, az a kínos pár pillanat, leírta az egész brigád szintjét. Érdekesebb karaktereket vártam ettől a filmtől érdekesebb sztorikkal. Persze a maguk módján érdekesek voltak, de valahogy több intelligenciát reméltem, ez így csak pár hülyegyerek negatív sorspályája. Minél inkább előakarták adni, hogy ők nem pózőrök, annál inkább lettek azok, ami számomra rettentő gagyivá teszi a jellemüket. Na mindegy, azért egyszer simán meglehet nézni ha nincs más, az hogy valós eseményeken alapszik azért felhúzza a keménységfaktort, mert bizony vannak benne húzós dolgok Dead-el az élen. :D

Dicséretes az is, hogy pl. eredeti fotókat játszottak el újra. Valóban szörnyű, hogy a valóságban Varg fotózott és nem Euronymous képzelt barátnője.
Ahogy más is megjegyezte, kimondottan jó minőségű a zenék hangzása.

Sokan, így Csihar is nyilatkozott a film pontatlanságairól. Szerintem az átlaghoz képest kimondottan hűen adja elő az eseményeket. Ennél lényegesen nagyobb költői szabadsággal szoktak élni. (Lásd pl. Bohemian Rapsody)
Igen, valóban nem tettek bele minden 3 hónapig náluk éneklő, gitározó arcot. Igen, Varg bele tud kötni, hogy nem pont ezeket a szavakat mondta és még a színész választással is hogy elbántak szegénnyel....

Érdekesség, hogy Csihar rövid jelenetét fia játssza a filmben.

Nagyon beteg zenekar volt, olvassatok utána, a film igaz történet!

Nagyon beteg. Ki a black-eb versenyt túltolták a fiúk. Összességében a hét pont feletti átlag indokolatlan, mert a történet magában hordozza a szar film tipikus jegyeit, és a műfaj szerelmeseit sem elégíti ki az itt elhangzó muzsika.

A színészek szerintem jók, a film sötét atmoszférájú. Kíváncsi lennék, mi vezethetett ide (lélektanilag, szociológiailag), nyilván bizonyos határig normális, hogy a fiatalok el akarnak különülni másoktól, vagy ki akarnak tűnni, de itt több minden nagyon félrecsúszott. Plusz ezekkel a bűncselekményekkel az én véleményem szerint pontosan a pózer kategóriába kerültek.

SPOILERES LESZ!!!
Nehéz erről a filmről viszonylag érdemben írnom (és értékelnem is), mert kevésbé hallgatok black/death metalt és kevésbé is ismerem/szeretem ezen zenekarok munkásságát/diszkográfiáját/történetét, stb. Természetesen, magukat a zenekarokat igen, legtöbbjüknek akár teljes lemezeit is, de minimum dalait (Mayhem, Bathory, Marduk, Darkthrone, Venom, Dark Funeral, Burzum, Emperor, Immortal, stb.), ám napi szinten nem hallgatom őket, a lemezeik nem figyelnek ott a polcomon, stb.
Maga a történet brutális, meghökkentő, és itt most tekintsünk el attól, hogy ez egy megbukott/hazugságokkal teli könyvből készült--elvileg, teszem hozzá. De ettől még az nem lesz hazugság, hogy minimum két ember meghalt, illetve jó néhány templomot felgyújtottak akkoriban Norvégiában. Igen, valami nagyon nem volt rendben ezekkel a srácokkal, az egész "The Black Circle" megalapítása és rögeszméjükké válása, valamint az ő ideológiájuk nagyon kemény volt (a templomgyújtogatásokkal kezdve, a vallásellenesség, stb.). Ebből következik, hogy valószínűleg egyikőjük sem (volt) teljesen normális, legalábbis Dead, Euronymous, Varg és talán még Faust sem.
Igazából, itt az eredeti történésekről a még életben maradt érintettek tudnának beszélni, de nem véletlenül nem akarnak: Hellhammer és Necrobutcher legalábbis nem, már annak idején is elhatárolódtak Dead és Euronymous nem teljesen normális "véresen komoly sátánizmusától"; Csihar Attila hiába volt ott a De Mysteriis Dom Sathanas lemez felvételein (abban a néhány hónapban, valamint hiába ő a zenekar énekese 2004 óta) több nyilatkozatában is azt mondta már, hogy szinte semmilyen feszültséget nem érzékelt Euronymous és Varg között, amíg ő kint volt akkoriban Norvégiában; Varg Vikernes ugyan mondott néhány érdekes információt a filmmel/könyvvel kapcsolatban (mint például, hogy hány késszúrással ölte meg valójában Euronymoust és a végén kétszer szúrta fejbe a késsel--mint ahogy ez a filmben is történik; meg persze a neki nem tetsző dolgokat is kiemelte), vagy például, amikor Faust megölte a homoszexuális fickót az erdőben, amiről többször nyilatkozott is, hogy azóta sem bánta meg, stb.
A színészek szerintem jók voltak, szinte mindenki jól hozta a való életbeli karakterét/szerepét. Nagyon valószínű, hogy itt azért olyan sokban nem tér(het)tek el a valós személyek jellemétől, stb. Rory Culkin, Emory Cohen és Jack Kilmer is nagyon jók, de szinte a többieket is említhetném, mert mindenki nagyon jól hozta a karaktereket. És nagyon fontos megemlíteni, hogy a film abszolút nem űz gúnyt magából a black metal zenéből, és szerintem a szereplőkből sem.
Simán el tudom képzelni, hogy a valóságban is hasonló volt a helyzet, vagyis, hogy Euronymousnak mindig nagy volt a szája, sok mindennel "rajolt" úgymond, de a tettek mezejére nem nagyon lépett; míg Varg teljesen komolyan gondolta ezeket a dolgokat és a végén ezt elégelte meg és ez is kiváltó oka volt a kettejük közötti végkifejletnek.
A film nagyon naturalista módon mutatja be/ábrázolja az eseményeket, ami szintén nem meglepő. Az biztos, hogy nem egy szokványos hangulatú/atmoszférájú/történetű filmről van szó, de azt nem feltétlen mondanám, hogy csak olyanok nézzék meg, akik adott esetben szeretik vagy akár ismerik a történteket és zenekarokat.
Az is tény, hogy a Mayhem egyike volt azon bandáknak, akik elindították és "megalapították" a norvég black metal második hullámát, nem véletlenül hívták saját stílusukat "true norwegian black metalnak".
A filmben viszont meglepően kevés zenés betét van, főleg black metal zenékből. A Mayhem-számrészleteken túl felhangzik azért jó néhány klasszikus (például az Accept Fast as a Sharkja is), de kevésbé ezen van a hangsúly. A hallható zenék viszont egytől-egyig állatul szólnak és nagyon jók.
Én magyar szinkronnal néztem (amivel nem volt bajom), viszont többször is átváltottam az eredeti hangra--ezzel kapcsolatban is sokan felhozzák, hogy miért angolul beszélnek egymással. Erre megadja a választ az IMDb az extrák-rovatban: Amikor a svéd származású Dead csatlakozott a bandához, nem tudott norvégul, a többiek pedig nem tudtak svédül, így az angol volt a közös nyelv, amin kommunikáltak.
Az biztos, hogy többször valószínűleg nem fogom megnézni a filmet, de egyszer mindenképp megéri, főleg azok számára, akik szeretik a bandákat és/vagy benne is vannak/ismerik valamilyen szinten a történetet. Az, hogy a műfajoknál meg van jelölve az életrajzi/dokumentum film is, számomra csak azt jelenti, hogy jó néhány dolog van, ami valószínűsíthetően a valóságban is így történt, sőt (például Dead öngyilkossága--amiről az Euronymous-által készített fényképe egy később nem hivatalos Mayhem-kiadvány borítójára is felkerült; Euronymous megölése, vagy éppen a templomgyújtogatások--amiket források is alátámasztanak, stb.)
7/10

Megsüvegelendő, ha egy művész ragaszkodik művészi hitvallásához és életében is követi azt. Kivéve, ha zakkant sátánista, neonáci, death vagy black metalos. Szinte hihetetlen, hogy a szél egy bandába tereljen ennyi idiótát. Tehetséges zenészek, de „The Black Circle” egytől-egyig agresszív pszichopatából és depressziós hülyegyerekből állt. A film a dokumentarista horror jegyeit viseli magán, ha egyáltalán van olyan betegség.

Igazi stílusteremtő őrültek. Egy komplett generációra volták hatással, és a rohadt életbe nem dívát metal zenészek voltak, hogy egy másik filmet idézzek, FULLBA TOLTÁK A KRETÉNT! Nekem ez kimaradt (Mayhem) akkoriban, mégis minden gitár rifjük, az összes károgó énekhang, a feszes dobritmus, minden megvolt más előadóktól. Egyrészt jó volt látni, hogy honnan indult a pagan, másrészt félelmetes, hogy ennyire torz lelkületű emberek határozták meg több generáció death, goth, és pagan rock hangzását, életérzését (Behemoth, Belphegor, stb stb, és az egésznek van magyar vonzata is, Csihar Atti egy ideig énekelt a csapatban)

Ezt meg gyorsan el is felejtjük, mert úgyis jön az igazi élet.
Sokat lehet belőle tanulni mondjuk, hogy légy mindig észnél!

5/10

Beteg film beteg agyú embereknek.

Ma néztem meg, s emlékeimben még elevenen élnek a filmben bemutatott korabeli történések a norvég true black metalosok viselt dolgairól. A film emberközelien mutatja a körülményeket, anno jómagam is szerettem az extrém metal zenét. A srácok viszont túltolták a gyújtogatásokkal, gyilkossággal, azokat nem kellett volna, úgysem lettek volna pózerek. Bár mi nem tudjuk, milyen sötét lehet az emberek lelke északon....