Edmond Dantes jan. 13. 16:04:52
(1/1)
Színházi újdonságból színháztörténeti eseménnyé emelkedett Térey János Lót - Szodomában kövérebb a fű című drámájának ősbemutatója. A váratlanul elhunyt költő-író utolsó színpadi alkotását az Örkény Színház felkérésére írta, létrejöttében fontos szerepet játszott a hosszabb ideje külföldön élő-dolgozó Kovalik Balázs, aki elmondása szerint egy müncheni képtárban tett látogatása során, id. Jan Brueghel Lót és lányai című festménye előtt tűnődött el, mit is keresnek valójában Lót lányai -amúgy meztelenül- apjuk társaságában. A bibliai történet ezen záró szakaszáról a hittanórán nem esett szó.. A Szentírás 1. könyvének 13 és 19. fejezete tartalmazza a Térey-dráma előzményeit illetve történéseit, ezeket -elsősorban az utóbbit- elolvasva megkapjuk a most bemutatott mű tartalmát ... napjainkba helyezve. Nem egyéb a Lót... mint holmi napi aktualizálás netán "plágium"? Nem, nem erről van szó, nem áthallásról, ilyesmikről szól a darab. Amit látunk, egyetemes, időtlen és öröktől fogva létező témák, jelenségek halmaza: kapzsiság, romlottság, otthonunk elhagyása avagy "jóléti elvándorlás" -gyengébbek kedvéért: migráció-, idegenségünk, annak kezelése a befogadó országban, városban -gyengébbek kedvéért: xenofóbia-, bűn és büntetés és így tovább. Ábrahám bácsikájától elválva Lót és családja újvállalkozóként telepszik le, tollasodik meg Szodomában, de mindig is jövevénynek, idegennek számítanak, holott a szodomaiak is mindahányan jöttek valamikor, valahonnan, legfeljebb korábban. A helyieket a színdarabban Menáhem (Borsi-Balogh Máté) és egy, a görög tragédiákban szokásos, itt négytagú, cimbalomkíséretes kórus jeleníti meg kettős szereposztásban (az aznapi szereplőket nem közölte a plakát), utóbbiak szövegét sajnos nem mindig értettem. (zene: Fekete Gyula) Az ő bűneikért lesujtó isteni ítélet elől menekíti ki a családot a két arkangyal, Ráfael és Gábriel (Dóra Béla és Patkós Márton) Szodomából (harmadikként Zsótér Sándor m.v. alakítja Mikaél arkangyalt)... de vajon tényleg megmenekül(t)-e Lót, aki elveszíti otthonát, javait, feleségét, aki bűnbe esik lányai által? Megérte? Érdemes volt? Nem úgy tűnik. És vajon tényleg áldozat-e Lót felesége, amikor a tiltás ellenére hátranéz és büntetésből sóbálvánnyá változik? Vagy inkább egyfajta szabadulás ez számára, mert elege lett a folytonos csomagolásból-költözködésből és inkább nem puszta kíváncsiságból eredő, hanem szándékos hátranézéssel valójában önmagát menti-e és elvesztett, netán sosem volt szabadságát szerzi-e meg? Utóbbira alighanem egyértelmű "igen" választ sugall a szerző. Keserédes bosszút állnak-e a lányok Golda és Zelma (Stork Natasa m.v. és Kókai Tünde), amikor apjukkal hálva teherbe esnek, hogy Lót ne gondolhassa magát erkölcsileg felsőbbrendűnek, mocsoktalannak, miközben ők a szülői házban elnyomottnak érezték magukat és megtudták, hogy atyjuk őket szolgáltatta volna ki a dühös szodomaiaknak a vendégjog okán így mentendő meg a két arkangyalt? Jó eséllyel igen. Megannyi izgalmas, többértelmű, többféleképpen megválaszolható kérdés.

Számomra a darab: kész, befejezett alkotás. Ha a szerző élne, talán még... de nincs talán még. Irodalmi konzultánsként Nádasdy Ádám, dramaturgként Ari-Nagy Barbara csiszoltak az elkészült nyersanyagon. Miként eddigi, mindkétszer Örkényes Kovalik-opuszban (2002: Borisz Godunov, 2005: Odüsszeusz Tours) Antal Csaba tervezte a díszletet, Benedek Mari a ruhákat. Antal Csaba több irányban mozgó-forgó, aranylón csillogó konzervdobozokból épített díszletfalai szinte főszereplővé emelkednek: egyszerre látványosak, kifejezők, leomlásuk a fináléban Szodoma pusztulását is jelzik. Telitalálat! A kész művel szemben én ezúttal és paradox módon a mindig erős társulat produkcióját nem éreztem még egészen "késznek", noha a premier óta volt már néhány előadás. A címszerepben Gálffi László olykor szövegtévesztéssel, bakikkal küzd és az én fülemhez szövege sem jutott el mindig a maga teljességében. A hiba bennem lehet ... vagy a még nem pontosan kimért akusztikai arányokban, ami miatt a fentebb már említett "kórusszólam" sem mindig érthető és a konzervfalak leomlása után a szanaszét heverő dobozok szándékolt zörgése-rugdosása sem szolgálja a tökéletes hallhatóságot. Kerekes Éva (Lót felesége) számomra csupán nagy zárómonológjában nő fel a feladathoz, az igazat megvallva másik színész(nő)ötletem lett volna a szerepre "hausintern". Ceterum censeo és látszólag, de csak látszólag fentiek ellenére: Kovalik Balázs mindenféle érdemeit nem lehet eléggé (túl)hangsúlyozni: spiritus rectora volt egy jelentékeny és remélhetőleg maradandó utolsó alkotásnak és mondjuk így, Térey Jánossal szinte közös művüket sok-sok ötlettel, mértékkel (!), tiszteletteljes főhajtással vitte színre. Szükség van rá. A magyar színpadnak, a magyar zenés színpadnak szüksége van rá. Nagyon nagy szüksége lenne Kovalik Balázsra.