*moderalva*

A "tudományosnak mondott maszlag"-ok valóban tudományos tényeken alapulnak. Hangsúlyozom alapulnak.

SPOILER
Pl) A delfinnek valóban sokkal barázdáltabb és nagyobb felületûbb az agya mint az emberé.
Az ember tényleg nem hasznlja ki teljesen az agyi kapacitását.
Az elsõ idegsejtekkel rendelkezõ élõlények inkább csak reflex szinten mûködtek.
Aki kicsit jártas a matematikában és tisztában van a continuum számosság és a megszámlálhatóan végtelen halmaz vagy esetleg az analóg és a digitális jel fogalmával, az érteni fogja, hogy mirõl beszél Lucy. Aki pedig természettudományosan mûveletlen az ezt ne akarja kritizálni. Azt elismerem, hogy sok helyen elrugaszkodik a valóságtól a film.(Pl amikor Lucy már minden sejtjét képes irányítani és meg szabni mit építsenek fel azok, a kezébõl épít egy számítógépet. Az ok, hogy át tudja alakítani a sejtjeit, de a sejtek osztódásához mégis csak alapanyag szükséges. A dolgok mozgatása pedig nem tudom milyen szuperfunkcionalítású sejtekkel lehetséges.)
SPOILER VEGE

A látványra is építettek. De azzal ám mondni akartak valamit! A csúcshatás is jó, de inkább arra igaz, hogy nem volt igazán mondani valója. Annak az érdeme inkább csak a fordulatos történet.

Mindenesetre a filmnek a filozófiai mondani valója a lényege, nem pedig a tudományos tartalma.

Idegesítöen felületes, a párbeszédek üresek (különösen kiborított az anyjával történö szájbarágós, giccses, hangulatilag abszolút oda nem illö párbszéd) és bár Scarlett Johansonnak voltak már jó filmjei (kedvencem a Lost in Translation), ezt még ö sem tudta megmenteni. Luc Besson megcsinálta az Ötödik elem második részét. Bárcsak ne tette volna!

Most jövök a moziból, de bárcsak ne mondhatnám ezt el most magamról...

Ez tipikusan az a film, amire nagyon sajnálom, hogy elköltöttem a jegy árát.
Egyszerûen nem tudok jó, élvezhetõ részt mondani az elsõ 30, maximum 40 percen kívül.
Harmatgyenge az egész.

Nem csak a mozijegy árát, de azt a másfél órát sem éri meg az életedbõl.
Szörnyû a film és a végén exponenciálisan leromlik még az is.
Gyenge kezdés után erõs visszaesés.

Most néztem meg a Csúcshatás-t, mivel sokan emlegettétek, hogy milyen jó film, és tényleg az. Egyszerûen nem is értem, hogy ez a film eddig hogy maradt ki nálam, már csak azért is, mivel van benne olyan téma ami érdekel.

A Csúcshatás és Lucy között tényleg nagy különbség van az elõbbi javára, noha lényegében ugyanarra épít mind a kettõ.
A végét ugyan mindkettõnek összecsapták, de a Csúcshatás ebben is jobb lett, mivel itt megtudta "szelídíteni" a képességet, a maga javára fordította és ez az igazi tudás-fejlõdés.
Lucy-ban inkább a látványra és akcióra mentek rá, és tényleg sokat rontott a minõségen, hogy közbe tudományosnak mondott maszlagokat vágtak be.

Csúcshatást után, Lucy sokat rontott nálam, most már inkább az az érzésem, hogy csak Johansson kisasszonyra építették a filmet és vele adták el, ami nálam bevált, mivel elsõsorban miatta néztem meg.

ennyire üres filmet nem láttam még tõle,ezért is csalódtam benne
ráment az effektekre meg a cgi-re,mint a mai rendezõk 90%-a
ez nem volt jellemzõ eddig rá...

Utólag néztem meg a múltját.
Ez a film azért húzott fel, mert mindig valami iq betyársággal idegesítette a nézõket.
És mintha azt kérdezte volna a film, idegesít, hogy egyetlen jelenet se egész?
Mintha üzent volna, igen tudom hogy idegesítelek, de már kifizetted a jegyet.

ha ez a véleményed a filmjeirõl,minek pazaroltál rá pénzt?
én pont azért mentem el rá,mert szeretem a filmjeit(csalódtam is ebben a filmjében rendesen)

Végig nem élveztem, kontár munka. Nagyon bánom, hogy jegyet vettem rá.

A film csúcspontját a 100%-ot elérés,ez a megjegyzés jellemzi: 1+1 nem kettõ.
Nos ezt senki nem gondolta volna. Már ott elkezdõdik az oltári faszság, hogy a sejtek a halhatatlanságot válasszák, kedvezõtlen körülmények között, erre mutatnak többek közt egy lávafolyamot... A történet logikai vezetése katasztrófa. A végsõ felvonásnak semmi értelme, akkor már annyira szarul érzi magát a nézõ, és az se sikerült jól.

Luc Besson rendezõ, forgatókönyvíró, producer. Sikerült magáról elneveznie a filmet. Ezzel vált minden világossá a végén, mikor elkezdõdött vele a felirat.

Nem mellesleg az összes filmjébõl hiányzik az élvezhetõség.

hát kb :D

A végén õ lesz az Isten vagy mi?

az egész film egy áltudományos baromságon alapszik
amit felturbóznak az elviselhetetlen hülyeség szintjére
a sok alul kulturált meg beszopja
inkább nézzetek Tom és Jerry-t kb ugyanannyira tudományos és fantasztikus mint ez a borzalom

Csalódott vagyok. A Csúcshatás az egyik kedvenc filmem, és a trailer ill. a hozzászólások alapján is valami hasonló élményt vártam, amelynek az ígérete tovább mélyült a film elsõ kb. 20 percében. Ami azután történt, az engem leginkább egy nagyon gyorsan felfújt, aztán hirtelen eldurrant lufira emlékeztetett.
Johansson kisasszonyt nõ létemre is nagyon szeretem (holott irigység okán asszem utálnom kéne), és azzal együtt volt csalódás a film, hogy az õ alakítását kifejezetten szerettem. A filozofikusság is a szívem csücske, és itt abból sem volt hiány, mégis összeségében a „sokat markol, keveset fog” tipikus esete lett a produkció.

Ezt éreztem, a film végén, amikor még nem gondoltam át: -vegyes érzéseim (negatív-pozitív) vannak a filmmel kapcsolatban, de ezek az érzések nagyjából kioltják egymást és marad talán egy enyhén pozitív mérleg felé billenõ hangulat, tehát összességében nem volt rossz. -aztán az alábbi okfejtéseim hatására, már teljesen átbillent a mérleg a nem kiemelkedõ, de jó film kategóriába.
SPOILER
Azt elején szerintem nem kellettek volna azok a bevágások az állatvilágból, annak ellenére sem, hogy értem milyen párhuzamot akartak vele vonni, a préda és üldözõ között.
Sokan kritizálják a végét, csak részben értek vele egyet, mivel nekem tetszett a pendrive-os megoldás. Ennél egyszerûbb alakba nem is ölthette volna a mai technikai szintet, persze csak az átlag ember számára.
SPOILER VÉGE

Az agykapacitás bõvülés meg csak abban tudna megnyilvánulni, ahogy eddig is, fõleg –anyagi-technikai formában. Az még elképzelhetõ, hogy hatással tudnál lenni a testedben lévõ folyamatokra, de az, hogy ettõl már hirtelen a fizikai erõd is megváltozik, sõt átalakul, hát azt már hatalmas hülyeségnek tartom.

Az még valszeg megvalósítható lesz, mint a Mátrix-ban is, hogy valamiféleképpen csatlakozzunk az elektronikus-virtuális világhoz, de a kettõ soha nem lesz egy. Az agyat lehet stimulálni már most is, vannak beültethetõ chipek is, de, hogy a hús-vér anyag hirtelen átmenjen energiába, kétlem. Egyszerûen akkor minek létezik ilyen formában? Vagy csak mi érezzük annak???
Olyan érzésem volt, a film vége felé, mintha végeredményben csak egy számítógépes program lenne az egész világ. Amúgy komoly elméletek foglakoznak ezzel a témával is.

De azért nem hülyeség amit boncolgat a film nagy körvonalakban. Nagyon nehéz az anyagi szintünktõl elvonatkoztatni. Pedig, ha jobban belegondolunk -jelenlegi tudásunk szerint- az egész univerzum energiából jött létre, színtiszta „folyékony” energia és semmi más. Minden élõlény és élettelen anyag egy bizonyos fokon-szinten rezeg, hiszen atomokból épülnek fel. Van „erõterük” is (aura). Ennyi, ha már valaki, csak idáig eljutott, akkor nem is olyan orbitális marhaság a film.

Én érzek még egy olyan utalást is a film részérõl, hogy bizony mi emberek iszonyúan földhözragadtak vagyunk. És itt most nem anyagi dolgokra és nem is az ellenkezõjére, a megfoghatatlan szellemi dolgokra akarok utalni, hanem a körülöttünk lévõ valóság, megkérdõjelezhetetlen, teljes elfogadása. Nem tudunk elvonatkoztatni a jól megszokott dolgoktól, tele vagyunk korlátokkal. A korlátok alatt értem elsõsorban a felnõtté válásunk alatt belénk ivódott társadalmi „elvárásokat”, amik aztán belénk csontosodnak, és felnõtten egyáltalán nem, vagy csak nehezen változnak már meg. És ez egy hatalmas visszahúzó erõ a folyamatos fejlõdésbe.
Az olyan emberek, akik ettõl eltudnak vonatkoztatni, általában a tudósok, feltalálók, mûvészek, élet-mûvészek. Nem véletlen az, hogy sokszor õk a társadalom „számkivetettjei”, mivel nem értik meg õket.

Kissé hosszúra sikerült az „agymenésem”, de én már legalább elmondhatom –sokakkal ellentétben ezen a fórumon is -,hogy biztos többet használtam az agyamból, mint 10% :-D :-D

Szeretem Besson nõ-filmjeit, és ez is nagyon tetszett. Fantasztikusan ütõs az anya-lánya telefonbeszélgetés. A film elsõ fele sokkal kidolgozottabb,mint a második rész.... de így is a film egésze a nyári szezon kiemelkedõ mozifilmje.

Én leginkább érdekesnek mondanám a filmet. Számomra az volt. Több film is szóba került már elõttem, amiket sajnos még nem láttam, de pótolni fogom õket, mert azok is érdekesek lehetnek. A történet számomra így új volt, mert nem láttam még ilyesmi történetû filmet, de sajnos annyira nem is ragadott magával. Azt sem mondanám, hogy végig pörgött, akciódúsnak akciódús volt, de azért voltak itt-ott lassabb részek, amiknél már néhol elkezdtem kicsit unatkozni. A szereplõk jók voltak, mindenki, az ázsiaiak is, egytõl-egyig. A verekedések, autós üldözések, lövöldözések nagyon látványosak. A film zenéje és a magyar hangok is jók voltak. A vége elõtt én még egy második részt is megnéztem volna, de így...már nem biztos, hogy érdekelne/kíváncsi lennék rá.
Egyszer meg lehet nézni, még azt sem mondanám, hogy megbántam a moziban nézést, mert nem, de valahogy mégsem jött be annyira. Ez van.
6/10

Érdemes megnézni mert látványos és izgalmas. De a végén rá lehet jönni hogy koppintás az egész. 2 film keveréke: Colombiana (egy lány bosszút áll) és a Csúcshatás (egy drogtól okosabb lesz).

Néha elcsodálkozom , hogy vannak emberek akik annyira képesek kihasználni agyi kapacitásukat, hogy újra alkotják a nyelvtani szabályokat, igen itt kezdõdik aztán az igazi fejlõdés.
Lucy bizony egy elvárás áldozata amit Luck Besson irányában érzünk olyan filmek miatt mint A nagy kékség és Az ötödik elem .
Ezzel szemben egyet kell értsek az elõttem szólókkal, egy közepes sci-fi filmet kaptam "belõtt" Scarlett Johanoson személyében, és meg kell mondjam nem is a mûvésznõ jóvoltából. Elvileg a butuska hebrencs Lucy-t ellensúlyozná az agyilag felturbózott változat. Nekem az utóbbi inkább egy zombihoz hasonlít ebben az állapotában és inkább biodíszlet jellege van sem mint alakítás. Amúgy pedig a dramaturgiai vonal a lehetõ legszokványosabb kínai maffia, zsaruvér, valamint a Taxi 1233225-bõl ismert kocsitörés mentén halad.
Persze tudom ez a mûfaj típus nem mindig a nagy drámáról , nagy érzelmekrõl szól, de egy soványka én vagyok a "szupermarket" amibõl hirtelen kipattan egy USB kulcs és ott van a világ megmentésének vagy jövõjének záloga nem is kicsit megmosolyogtató.
Míg azért az E.T. jól elcukizhatunk, A nyolcadik utas a halálon kitörhet a frász, hogy intellektuálisabbat mondjak a 2001 ûrodüsszeia eltöprenghetünk a lét a és az idegenek, az ember és az ismeretlen végtelenségén, addig Lucy nagyon magvas ideológiai és neurológiai valamint jövõkép lehetõséget oszt meg velem és a többi nézõvel. Arról nem is beszélve, hogy egy jobb minõségû demonstrációs Viasat History ismeretterjesztõ sorozat keretében az õs Lucytól megérkezünk Johanosonhoz.
A rengeteg digitális megoldás pedig csak néhány perce erejéig érdekes ha nincs mögötte tartalom vagy üzenet csak öncélú képi megvalósítás marad. Arról nem is beszélve, hogy a nagy sejtosztódás pszichedelikus villózása hatására nekem megfájdult a fejem, de ez végül is egyedi szociális probléma.
Ennek ellenére nem minõsíteném a filmet remélve , hogy Luck Besson rácáfol új filmjével arra, hogy nem csak a már létezõ manírjait keveri filmes koktélba, de új "ízeket" és "imákat" is kever.

"agyal" aha