Hát jó, legyen neked igazad, elfogadom, hogy abban a korban nem volt természetes - habár nem is volt kuriózum - hogy házasság nélkül együtt éltek a párok. Ott volt rá példának Gustavo és Mirta.
Vajon hogyan mutatta be Gustavo Mirtát az ismerőseinek, vagy akár csak a titkárának? Nyilván nem azt mondta, hogy "és ez itt a szeretőm, Mirta kisasszony". Talán nem éltek nagy társasági életet, de Gustavot azért csak meglátogatta néha az ügyvédje, vagy a bankárja, vagy néhány üzletfele, bár nyilván igyekezett a hivatalos dolgait házon kívül intézni.

De pl. azért ez az Enrique - aki a házban él, vagy ha nem, akkor is reggeltől estig ott van - sem teljesen hülye, tudja ő, hogy miféle viszony van köztük. De mivel a viszony nem hivatalos, bátran buzdítja Gustavot, hogy menjen el szórakozni, legyen szerelmes, mert szerelem nélkül nem érdemes élni. És amikor a szerelmet emlegeti, ő sem és Gustavo sem Mirtára gondol....
---------
Az, hogy Martin és a "felesége" esetre rosszul végződött, nem annak köszönhető, hogy nem voltak Isten előtt megesküdve, hanem annak, hogy Martin minden szoknya után megfordult, csalta a nőt ezerrel. Nyilván egy törvényes házasságban sem csinált volna mást. De talán tanult a hibájából és ha nem is szokott le a nőcsábászatról, de Fefa mellett erre nem is igen lett volna módja, mert ő elég kardos menyecske lett.

Amúgy én mindig azt érzem a különböző latin-amerikai telenovelláknál, hogy valamiképp "tanítani" akarják a tanulatlanabb embereket. Így a ne paráználkodj, vagyis ne létesíts házasságon kívüli kapcsolatokat szabályt hirdetik. A másik az abortusz esete, nem szabad elvetetni egy gyereket, mert az Isten akarata ellen való.
---------
Nem akarok vitát nyitni, de a "ne paráználkodj!" parancsot a biblia sehol nem definiálja, arra csak a későbbiek során rakódott rá az egyházi tilalom, hogy minden házasságon kívüli tevékenység - pláne, ha nem a gyereknemzést szolgálja - az paráználkodás.
Én úgy tudom, hogy eleinte, a biblia őskorában azt tekintették paráználkodásnak, ha nem egy férfi és egy nő között létesült kapcsolat (homoszexualitás), vagy pedig a felek válogatás nélkül létesítettek kapcsolatot (promiszkuitás és orgiák).

Az egyház csak később minősített minden házasságon kívüli kapcsolatot paráználkodásnak, sőt, nagyon szigorúan véve még a házasságon belüli, pusztán az örömszerzésre irányuló aktusokat is.
Ezek már nem bibliai parancsok, hanem egyházi tilalmak és nem biztos, hogy van létjogosultságuk!

És milyen érdekes, hogy a férfiaknak az egyház is elnézte a szabadosságot, a nőtlen férfiaknak mindenképp, de még a házasoknak is, legfeljebb kenetteljesen megpróbáltak rábeszélni őket a hűségre. De ez nem volt akadálya annak, hogy az újra és újra a vétkező házas férfiakat feloldozzák a bűn alól a gyónás szentségében. A hűség csak a nők kötelessége volt, hisz az utódok "törvényes" mivoltát garantálni kellett.

Így én nagyon túlzónak találnám Lucecita vallásos meggyőződését, hogy házasságon kívül nem lehet együttélni egy férfival. Sőt, ez nem is igaz, hisz ő mindig csak azt mondta, hogy nem akarja a nyomorék testvérétől elvenni a férjét. Nem azt mondta, hogy nem tudna együttélni Gustavoval normális körülmények között!
Ha Angelina nem a "testvére" lett volna, és ha nem béna, na akkor, akkor, akkor mi lett volna??? Hivatkozott volna a vallási, erkölcsi tilalmakra? Nem tudjuk, mert erre nem került sor. Nekem meggyőződésem, hogy akkor talán hagyta volna magát meggyőzni.
Mert őt nem a vallási skrupulusok tartották vissza, hanem a "rokoni" szál és a rokkantság!!! Legalábbis mindig erre hivatkozott!

Azért a birtokon többen is éltek, nemcsak Charo, Pedro és Manuela!
Említed Rosát: Lucecita mindaddig nem tudta, hogy Rosa "megesett", amíg ki nem derült számára, hogy Miguel lánya!
Rosa nemigen dicsekedett ezzel a lányának, arra aligha biztatta volna, hogy kövesse a példáját!
Ő is épp eléggé megszenvedte a "botlását", s a lánya "ugyanabba a folyóba lépett", leszámítva, hogy Gustavo személyében Lucecitát olyan emberrel hozta össze a sors, aki őszintén szerette, s nem akarta elhagyni.

Leírom még egyszer, azt hiszem, utoljára, mivel úgysem tudlak meggyőzni:
Lucecitát épp eléggé furdalta a lelkiismeret amiatt, hogy nem tudott ellenállni a vágynak, úgy érezte, "vétkezett".
Gondolod, hogy ezek után boldogan tudott volna "bűnben élni"?
Azért is gyötrődött, mert hite szerint egy "beteg asszony" férjével vétkezett.
Addig nem is volt hajlandó közös jövőben gondolkodni, amíg ki nem derült Sátánka hazugsága!
Részemről lezártam ezt a témát, mivel minden további szócséplés csupán meddő vita lenne.

Még annyit tennék hozzá, hogy Martin esetét leszámítva egyáltalán nem az volt a jellemző, hogy házasság nélkül, "csak úgy" együtt éltek volna a párok!
Lám, ott is rossz vége lett a dolognak!

A sorozatban általában azt láthattuk, hogy a szegényebb és tanulatlanabb szereplők is vallásosak, istenfélők, s komolyan veszik a házasság szentségét.
Erre jó példa Fefa, aki annak rendje és módja szerint hozzáment Martinhoz, utána jöhetett a gyermekáldás.
Azucena is félreérthetetlenül Amador tudomására hozta, hogy esküvő nélkül nincs "házasélet".

Azt mondják, hogy a latin-amerikaiak forróvérűek, sokkal szenvedélyesebbek, temperamentusosabbak, mint az európaiak. Ezért aztán nem meglepő, hogy házasságon kívül is sok gyerek születik.És mivel vallásosak, akik a gyermeket Isten ajándékának tekintik, talán nem is csinálnak olyan nagy ügyet belőle.

Elnézve a Gusztavót alakító Christian Dietrich Meier Zender német–svájci–perui származású színészt, akinek sötét bőrszínét látva, nem az európai származása jut az emberek eszébe. és így vagyunk ezzel
Lucival kapcsolatban is, hiszen azonnal az indiánok jellegzetes vonásai ötlenek szemünkbe. Ezért is tűnik úgy, hogy a szereplők kiválasztása az egyik legfőbb erénye ennek a telenovellának.
Nem beszélve arról, hogy "fehér ember" akik előítélettel éltek, nem sokan voltak, konkrétan legfeljebb 3, abból is inkább csak kettő

Mindazonáltal, a sok néger, kínai és egyéb, keverék származású emberek összességének kultúrájában együttélő emberek, még, ha jelentős keresztény nyomásra, hívő templomba járók voltak, azért saját kultúrájukat sem felejtették el, ahol a gyermekáldást semmiképpen nem szégyellnivalónak tekintették.

Hát nem tudom, hogy mennyire vették volna a szájukra az emberek a birtokon, mert a barátnője, Manuela és Charro, Pedro felesége, akik tudtak a "bűnös szenvedélyről" Gustavo iránt, cseppet sem botránkoztak meg. És ne felejtsük el, hogy már Lucecita anyja is leányanya volt és nem hallottuk, hogy emiatt megvetették volna a lakóhelyén. És bizony anyuka "botlása" példaként szolgálhatott volna Lucecitának is. vallásosság ide, vagy oda, azért a saját boldogsága ellenére nem feltétlenül kell "erkölcsösnek" lenni.
Ott van Sergio barátja, Martin is, az ő első "felesége" is csak balkézről volt a neje, mert soha nem vette el. Gyerekük is született és ott sem ítélték el sem az asszonyt, sem a gyereket az emberek.
Tudom én, hogy nem jó, ha megszólják az embert, de volt már ilyen csoda máskor is, máshol is, nem kellene ebből olyan nagy ügyet csinálni. És minden csoda 3 napig tart.

Elhiheted, ezúttal igazam van!
Nincs az a "szerelmes rajongás", ami Lucecitát meggyőzhette volna erről!
Egyikünk sem először nézi a sorozatot, úgyhogy felettébb csodálkozom, hogy mégis emellett kardoskodsz!
Bármennyire hihetetlen, egyesek még ismerik a "bűntudat" és a "szégyenérzet" fogalmát!
Tekintsünk el a "fene nagy vallásosságtól".
Egyébként egyáltalán nincs ínyemre ez a szóhasználat, mert én - bár nem vagyok bigott vallásos - tiszteletben tartom mások vallási meggyőződését.

Az általad többször említett birtok pláne nem jöhetett volna szóba!
Lucecita a szomszédságában nőtt fel!
El tudod képzelni, hogy nyugodtan tudott volna ott élni, miközben szájára veszik őt az emberek?

Sátánka nagyon jól értett ahhoz, hogy manipulálja a körülötte élőket, és kedvére sajnáltatta magát.
Lucecita is ebbe a hibába esett, sajnálatot érzett iránta, annak ellenére, ahogyan Sátánka viselkedett vele szemben.
Ő csak egy beteg embert látott, akit ráadásul a "testvérének" hitt.
Egyébként Sátánka kiállhatatlan természetét a környezetében élők is főképp a betegsége számlájára írták, folyvást ezzel mentegették.
Más: Miután Lucecita megtudta, hogy Sátánka csak színlelte a bénaságot, akkor már ő sem akadékoskodott tovább, igent mondott Gustavonak, s ez a tény nagyban meggyorsította a válást is.

(Csak emlékeztetőül: Sergio hathatós közreműködésével sikerült leleplezni Sátánkát - az egész család, beleértve Gustavo előtt is, ekkor tett "látogatást" Lucecitánál, s próbálta megölni, s ekkor esett le a lépcsőn.)

Summa summarum: A véleményem nem változott, szerintem Lucecita semmilyen "bűnös viszonyba" nem ment volna bele!
Annál is inkább, mivel emlékszel, mi volt az első reakciója? Az, hogy megpróbált véget vetni az életének.

Jól értettem, Mirta már a bezáratása előtt elhitette Gustavoval, hogy ők annak idején "nagyon szerették egymást".
Jajgatás nélkül is elfogadom, hogy szeretők voltak!
Csupán arra akartam rávilágítani, hogy az 5 év nem állja meg a helyét, mivel ebből 3 évet Gustavo bezárva volt kénytelen tölteni. (Ha pedig Mirtán múlik, még tovább is bezárva marad.)

Arról felesleges győzködnöd, hogy Gustavo címeres ökör, amiért nem hajította ki Mirtát azon nyomban, miután sikerült "kiszabadulnia"!
Ebben tökéletesen egyetértünk!
Ostoba, hogy ez a némber még mindig az orránál fogva tudja vezetni, s azt sem veszi észre, hogy a kislánya nem kap egy jottányi szeretetet sem a két némbertől!
Mirta a "nagy önfeláldozó" szerepében tetszeleg, aki "gondos ápolással" megmentette Gustavo életét, s "éveket szentelt neki és a kislányának az életéből"!
Ej, hogy nem szakad le az a plafon!
Lehet, hogy Gustavo nem halt meg, de Mirta felől akár meg is halhatott volna, már az út alatt.
Amikor elrabolta, az orvos szerint nem volt szállítható állapotban, és sürgős műtétre lett volna szüksége!
A kislányról már beszéltünk.
"Szent Mirta" foggal-körömmel ragaszkodik Gustavohoz, és a pénzéhez, amitől igyekszik megszabadítani!
Szerintem ő sem szereti igazán Gustavot, Sátánkához hasonlóan a birtoklási vágy vezérli.
Mivel nem tartottam a gyertyát, így nem tudom, hányszor voltak együtt, de az tény, hogy Gustavo finoman szólva sem fogadja túl lelkesen Mirta "kedveskedéseit"!

Bocsánat, rosszul írtam, Mirta még Gustávó bezárása ELŐTT a szeretője lett és a viszonyukat folytatták utána is. És Gustavo eléggé el nem ítélhető módon elhitte, hogy a bezárása indokolt volt, Mirta csak az ő érdekében cselekedett, stb, stb. Ha valaki ilyen hülye???? Az megérdemli a szenvedést. Ennyire naív, ennyire buta nem lehet egy felnőtt, tanult férfi!
Sőt, még egy tanulatlannak is több esze van, úgyhogy Gustavo figurája számomra teljesen elvarázsolt, ostoba, mondhatnám, hogy hülye.

Mit mondjak? Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nem.
Én úgy gonolom, hogy Gustavo talán meggyőzhette volna Luceciát a szerelmes rajongással, de ő meg sem próbálta. lehet, hogy Lucecita a fene nagy vallásosságával mégiscsak elgyengült volna - már ha van rá alkalma egyáltalán.
Szerintem egészségtelen az a fene nagy vallásosság, meg a nyavajgás a béna testvére miatt, főleg azok után, hogy megtudta, Sátánka végig hazudott, nem is volt nyomorék. De Lucecita még akkor sem akart boldog lenni a szerelmével, ami úgy hülyeség, ahogy van.

Jó, Mirta nem volt a teljes 5 évben Gustavo szeretője, de azért már a bezárása után az lett és utána is folytatták a viszonyukat. Az most mindegy, hogy milyen gyakran, de fennállt a viszony.
Én hangyányit sem írom egyikük javára sem, hogy a bezártság idejére nem. Azt viszont megint Gustávo ellen hozom fel, és nem először, hogy nem rúgta ki Mirtát azon nyomban, hogy kiengedte a börtönéből.Sőt újra és újra lefeküdt vele, még ha ritkábban is, mint kezdetben. Jajj, ne már, akárhogy is nézzük, a szeretője volt!
És megint Gustavo hibája, hogy nem vette észre, hogy Mirta gyűlöli Maria Rosát és csak olyankor negédeskedik vele, amikor a férfi is látja.
Mit mondjak? Szerintem Gustavo egy gazdag pasas volt, talán örökség révén, de nem túl éles elméjű, hisz két nő is a bolondját járatta vele évekig! Angelina és Mirta is évekig becsapta és még csak nem is vette észre!!!

Graciela és Sátánka az esküvővel kapcsolatos ténykedésére egy korábbi hozzászólásban én is kitértem, úgyhogy nem kell rá emlékeztetned! :-)
Gustavo határozatlanságát szintén nem mulasztottam el ecsetelni, úgyhogy ezt pláne nem fogom megismételni. :-)

Veled ellentétben én kizártnak tartom, hogy Gustavo meg tudta volna győzni Lucecitát, hogy házasság nélkül vele éljen!
Lucecita épp eléggé szégyellte magát amiatt, hogy nem tudott ellenállni a vágynak, még akkor is, ha szerelemből tette.
Nem emlékszel, hogyan ostorozta magát miatta, hogyan kérte a Szűzanya bocsánatát?
Ő, mint mélyen vallásos teremtés, őszintén úgy érezte, hogy vétkezett, s ezek után aligha tetézte volna a "vétkét" egy újabbal!
"Nem lett volna nehéz meggyőzni, hogy megtegye többször is"?
Ez aztán pláne kizárt! Épp eleget gyötrődött amiatt, hogy egyszer megtörtént!
Azok után pedig, hogy abban a hitben élt, hogy a "nyomorék testvére" férjével "vétkezett", pláne senki nem tudta volna meggyőzni arról, hogy együtt éljen Gustavoval!
Még azt sem akarta, hogy Gustavo kezdeményezze a válást!

Lucecitát és Mirtát egy napon sem lehet említeni, már maga az összehasonlítás is sértő!
Úgy is mondhatnám: Nem egy a szőr a selyemmel!
Mirta gátlástalan, aljas teremtés, akinek - az egyéb bűnei mellett - már egy gyilkosság is a számlájára írható!
Ő aztán bármire hajlandó lenne, de hiába, Gustavot nem tudja rávenni arra, hogy feleségül vegye!
5 éve a szeretője???
Ez azért erős túlzás! Egyrészt nem azonnal lettek szeretők, másrészt: az ominózus 5 évből 3 évig bezárva tartotta Gustavot!
Így azért mindjárt más a helyzet!
Azt sem lehet pontosan tudni, milyen gyakran hm...hogy is mondjam...tudja magához édesgetni Gustavot?
Szerintem az idő múlásával egyre ritkábban, hiába idétlenkedik, Gustavo a jelek szerint nem nagyon óhajtja a társaságát, s ez a jövőben hatványozottan így lesz!
Még egy gyerek hiányzott volna a történetbe!
Úgy tűnik, ezt már a készítők sem kockáztatták meg, csak tovább bonyolította volna a történetet!
Ráadásul nem is illett bele abba a képbe, miszerint Mirta ki nem állhatja a gyerekeket!
Szerintem a sajátját sem szerette volna sokkal jobban, mint Maria Rosát!

Mit számít, hogy most újra egy városban élnek? Lima már akkor is nagyváros volt, nem falu, lehetett volna, hogy soha nem is találkoznak. Hisz nem azonos körökben forogtak. Ez a csodás, véletlen találkozás is csak a forgatókönvírók jóvoltából jött össze, mert amúgy ici-pici valószínűsége sincs.
Vicces, hogy egy résszel korábban Lucecita az újság álláshirdetéseit böngészve épp Gustavo mellett fél méterrel ment el az utcán. Elvileg akkor is találkozhattak volna, ha épp felnéz az újságból. Ott is megeshetett volna a találkozás.
Mondjuk Lucecita rákiált Gusztira, a nevét mondva, az meg visszakérdez: maga ismer enegm? Honnan ismer? És akkor ott kimagyarázkodnak, Guszti emlékezete egyből visszatér, keblére öleli Lucit és vége. Esetleg még Mirtát elpaterolják.
Na akkor meglett volna a nagy lelepleződés és újabb 40 résztől esünk el.

Sergio "nemes önfeláldozása" mellett ne felejtsük el Graciela erőszakos kiházasítási szándékát is. Képes volt egy napig járni a várost, hogy találjon egy papot, aki hajlandó a szokásos jegyesoktatás és kihirdetés nélkül már másnap összeadni az ifjú párt.
Vagyis Lucecitára két oldalról helyeztek nyomást és Modesta nem volt ott harmadiknak!
Viszont Gustavo elmulasztotta azokat a lépéseket, amiket már rég meg kellett volna tennie, hisz tudta, hogy a kedvese állapotos! És ő még csak szóba sem merte hozni a válást! Csak hallgatott és vakon járt-kelt, észre sem vette, mi folyik körülötte, holott egy házban éltek!

Én nem nagyon hiszem, hogy Gustavo, ha kicsit is rámenős, ne tudta volna meggyőzni Lucecitát, hogy éljen vele, persze ez előtt azért mindent meg kellett volna tennie a válás érdekében. A polgári válást biztos el tudta volna intézni, csak az egyházit nem.
Lucecita végül is minden belénevelt "tisztesség" és egyházi tiltás (ne paráználkodj) ellenére csak odaadta magát Gustavonak, és teherbe is esett. És ha ezt megtette egyszer, nem lett volna nehéz meggyőzni, hogy megtegye többször is. Már a gyerek érdekével is lehetett volna operálni, hogy az apja mellett nőljön fel, aki képes lett volna gondoskodni róluk, és akarta is azt.

Az egyházi válás tilalma miatt és egyébként is, nem lehetett ez annyira ritka dolog. Egy nőnek a rosszul értelmezett tisztesség miatt nem kellene a nyomort és megvetést vállalnia, amikor ott a férfi, aki felvállalná őt és a gyereket is, eltartaná, gondoskodna róluk, csak épp ezért-azért nem tudja a hivatalos papírt produkálni.

Láthattuk, hogy Mirtának ez hangyányi gondot sem okozott, ő bátran vállalta a szerető státuszát, már 5 éve csak a szeretője Gustavonak, és hiába próbálja időnként rávenni a házasságra. És kicsit sem érdekli, hogy Gustavo már nős ember, ő hajlandó lenne a bigámiát is vállalni.
Néha azon gondolkodom, hogy lehet, hogy ez alatt az 5 év alatt, hogyhogy Mirta nem esett teherbe? Hisz azzal talán rákényszeríthette volna Gustavot még a házasságra is.

Azért ez egy kissé erőltetett!
5 év eltelt, azóta sok víz lefolyt a Tiszán...pardon...az Amazonason!
Azóta feltehetően kicserélődött a kórházi személyzet, s nem tudni, emlékeznek-e még egyáltalán Gustavo esetére!
Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy nagy volt ott akkor a zűrzavar, Mirta ezért is tudta elrabolni Gustavot.

Mégis mit kotyognának el és kinek?
Elvileg ők most idegenek, akik nem ismerik Gustavot, sem az előzményeket!

Szerintem az most épp elég, hogy Modesta beszámolt Dr. Gutiérreznek a fejleményekről, ő majd kezébe veszi a dolgokat, konzultál egy olyan kollégával, akinek ez a szakterülete!
Időközben arra is fény derül, hogy Mirta rokona nem más, mint közönséges sarlatán!
Gustavo pedig - Mirta legnagyobb bosszúságára - újra beleszeret Lucecitába.
Az már csak hab a tortán, hogy közben megtudja, hogy ő a felesége!

… én is leírom még egyszer… Pont abban a városban vannak, ahol a baleset történt, ahol a kórház is van, ahol Gusztit kezelték, ahol Mirta viselt dolgait nagyon jól ismerték...

Nos, jó... Luci nem fedi fel a kilétét, de véletlenül valamelyikük elkottyinthatná, hogy a kórházban szakemberek látták el, akik segíthetnének az amnéziáján is...

Jaj, mááár... nem nekem kellene az ötleteket adnom, az a műsorkészítők feladata lett volna... volna... volnaaaa...

Egyáltalán nem tudhatom, hogy Luci hamarabb megtalálhatta volna a családját, bár végül mégis így történt.

De abban a bizonyos helyzetben, amikor a két nő, Modesta és Carúca Lucecita hátamögött intézkedtek, akkor kivették a kezéből a döntés jogát... és Főleg, hogy Luci nagyon sok jót tett már velük,bár soha semmiféle hálára nem tartott igényt, de az a minimum, hogy annyit elvárhatna a "jóakaróitól", hogy semmit ne titkoljanak el előtte, pláne ne olyan dolgot, ami őt közvetlenül érinti.


Volt egy nyom, amit Carúca tudott meg a banki ismerőse által, a megszerzett cím nyomán elindulhattak volna.... volna, volna, volna... de utálom ezt a szót... ez a tehetetlenség, reménytelenség szava, ami teljesen felesleges, mert veszett ügyet képvisel és valamiféle múlt időt. Elszalasztott alkalmat.

Ezzel csak egyetérteni tudok! :-)

Egyértelmű, hogy az esküvő-dologban nem Modesta volt a "fő - konkoly"!
Sergio "nemes önfeláldozása" és Gustavo határozatlansága is nagyban szerepet játszott, hogy odáig fajultak a dolgok!
Gustavonak akkor mindenképp lépéseket kellett volna tennie a válás ügyében.
Bár többször is leírtad, abba Lucecita soha nem egyezett volna bele, hogy mint szeretőjét elvigye a birtokra vagy bárhová máshová.
Itt egyedül a válás volt az, ami kibogozhatta volna az összekuszálódott szálakat, de Gustavo csak nehezen szánta rá magát a döntő lépés megtételére.

A levelet illetően viszont nagy hibát követett el!
Ismétlem: Caruca és az ő feladata ott szerintem véget ért, hogy megtudták a címet.
Ezután Emilio atyának kellett volna lépéseket tenni, s biztosra veszem, ő írogatás helyett elment volna, hogy személyesen győződjön meg arról, mi történt a testvérével.
Eléggé zavaros volt az egész történet, tudhatták, hogy amikor Mirta elrabolta, akkor súlyos állapotban volt, az orvos nem javasolta a szállítását.
Ha már elméleteket akartak gyártani, akkor sejthették, hogy Mirta minden álnokságra képes!
Dona Maria ugyan próbált levelet írni, de Mirta mindig "nagylelkűen" vállalta, hogy ő maga adja fel.
Biztosra veszem, hogy egyik levél sem jutott el a címzetthez!
Amikor pedig rábukkantak a kórházban, akkor már nem tudott érdemi információkkal szolgálni, de azt kérte Lucecitától, hogy "keresse meg Gustavot és a kislányát", mert élnek.
Sajnos több részletet már nem volt módjában elmondani, de szerintem ez is elég!

Hagyjuk már a szívhez szóló levelet!
Az eszükbe sem jutott, hogy az a levél el sem jutott Gustavo kezébe?
Egy összetépett levél mégis mit bizonyít?
Nem volt ráírva, hogy azt maga Gustavo tépte össze!
Sőt! A szememben ez is csak arra erősített rá, hogy ő azt a levelet nem is látta!
Ő biztosan válaszolt volna, akkor is, ha az a válasz negatív!
Ezért mondom azt, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy a saját szakállukra cselekedtek!

Embere válogatja, hogy kinek mi a legjobb!
Van, aki képes arra, hogy elfelejtse a múltat, s van, aki nem!
Lucecita esetében sokat nyomott a latban, hogy nemcsak a férjét, de a gyermekét is elveszítette!
Ráadásul tudta, hogy nem meghaltak, hanem élnek valahol, s ezért nem csoda, ha reménykedett, s várta őket vissza!
Más lett volna, ha biztosan tudja, hogy meghaltak, de itt nem ez volt a helyzet!

Korábban írtam: A múlt században a világháború során sok feleség - menyasszony várta vissza a férjét / vőlegényét. Némelyek csak évek múltán tértek haza a hadifogságból, többüknek már halálhírét keltették.
Olyan esetről is tudok, hogy a fiatalasszony többévnyi hiábavaló várakozás után férjhez ment, új életet kezdett, s a férj ezután mégis hazatért, ekkor kezdődtek a bonyodalmak, s a közös gyermekek egy életre megsínylették az ennek nyomán kialakult helyzetet.

Modesta szinte az egyetlen jószándékú ember ebben a kavalkádban, és biztos, hogy nem őmiatta szenved Lucecita.
Valahogy CCaty elfelejti, hogy Mirta rabolta el a férjét, a gyerekét, meg a vénséges vén nagymamáját, ő dugdosta évekig a világ végén, ő nem mesélt neki a múltjáról, ő nem engedte vissza Limába, stb, stb.
Modesta kis levél ügye ehhez képest elenyésző apróság. hiba volt az igaz, hogy önállóskodni kezdtek, de nem ők voltak a baj okai.

Lassan már bíróság elé állítod Modestát!
Azért annyira ne vedd rá a vizet, mintha ő lenne maga az ördög!
Még egyszer leírod, hogy jelenleg hallgat. (Ha már itt tartunk: Én a Tiédnél jobb hasonlatot is tudok a hallgatásra, de inkább nem írom le! :-)

Még egyszer kérdezem: Ebben a helyzetben szerinted mit kellene tennie?
Amit lehet, megteszi, ott van Lucecita mellett, támogatja, erőt önt belé!
Mégis mi mást tehetne ezen kívül???

A levél-dolgot egyébként már elmondta Lucecitának!

Miből gondolod, hogy Lucecita hamarabb megtalálta volna a családját, ha Modesta nem avatkozik bele? Gustavo az isten háta mögött élt, valahol egy San Nicolashoz közeli birtokon, fenn a hegyekben. Aztán meg 3 évig a rácsok mögött és csak most költözött le újra Limába. Lucecita meg egy 3 napos kirándulás San akármibe, a korábbi birtokra kivéve ki sem tette a lábát Limából.
Hát hogy a fenébe találkozhattak volna hamarabb? (pláne ha nem is írják bele a forgatókönyvírók?)

Teljesen igazad van, Modestát én sem hibáztatom, ő messzemenőkig jót akart Lucecitának. A Sergioval való esküvő sem az ő ötlete volt és annyira nagyon nem is pártolta. De mint meglett asszony pontosan tudta, hogy abban a korban, a XIX. század végén nagyon elítélték a leányanyákat és kicsúfolták a szerencsétlen "zabi"gyerekeket. És azt is tudta, hogy a megesett lányokat igyekeztek gyorsan férjhez adni, és ha nem vette el a gyerek apja, akkor kerestek valaki mást férjnek. Legfeljebb a férj száját betömték egy kis pénzzel, így az a pénzzel együtt elfogadta az apaságot is.
Ebben a helyzetben nem volt rossz alternatíva, hogy férjhez menjen Sergiohoz, amikor Gustavo nemigen aktivizálta magát, még csak szóba sem merte hozni Angelinának a válást. De még csak annyit sem tett, mint akkoriban a gazdag férfiak, hogy külön házat/lakást tartott volna a szeretőjének, vagy elvitte volna a birtokára, ahová Angelina amúgy sem szeretett járni. A lényeg az, hogy akkoriban nemigen látszott, hogy az együttélés érdekében egy lépést is tett volna.

A Gustavonak írt levéllel Modesta valóban hibázott, hisz gondolhatta, hogy ha egy férj jó ideig nem keresi a feleségével, vagy a családjával a kapcsolatot, akkor ott valami baj van. Persze az amnéziáról fogalma sem lehetett, de egy év távollét után - miután azt megtudták, hogy életben van - fel lehetett tételezni, hogy lelépett, nem is akar visszatérni.
Valóban jobb lett volna, ha valaki odautazik és megnézi, mi újság, mi történt, miért nem jelentkezik. Erre valóban a testvére lett volna a legalkalmasabb, a rokoni fok miatt is, és a papi hivatásánál fogva is. A papok dolga az elveszett bárány megtalálása és visszaterelése a nyájhoz.

És ez az akaratlan hiba csak megerősíti azt a véleményemet, hogy igen jó lett volna, ha megtanul írni-olvasni (25 betű megtanulása nem ördöngősség és nem is olyan időigényes). Egy olvasni tudó embernek módja van arra, hogy tájékozódjon, hogy többet tudjon meg, mint amit az ismerőseitől, a szomszédaitól hall, és akkor kevesebb butaságot csinál.

Én még Modesta és Caruca elméletgyártását is nagyon meg tudom érteni.Nem tudom, hogy ki mire gondolna, ha a szívhezszóló levelét egy férj összetépve küldené vissza, a bankszámla használatához a hozzáférést megszüntetné (az most mindegy, hogy Luci nem is akarta használni)? Mert én hasonlóképpen gondolkodnék, mint ez a két asszony, hogy a férj lelépett és hallani sem akar a feleségéről. Ki tudja hogyan és miért, de új életet kezdett és hallani sem akar a nejéről.

Akkor pedig az évek múltával a fájdalom enyhül és bizony egy fiatal embernek, nőnek, férfinak egyaránt az a legjobb, ha ő is új életet kezd és megpróbál boldog lenni mással.
Én ebben sem látok semmi rosszat, pláne olyat, ami borzasztóan ártott volna Lucecitának. Végül is a lány döntött mindenben, nem akart új életet, jó volt neki a szokásos szenvedés.
Ugyanígy a Sergióval való házasságot is ő vétózta meg, vagyis nem olyan magatehetetlen, akinek nincs véleménye, akarata. Modesta semmi olyasmire nem tudta volna rábeszélni, amit az a lány ne akart volna.