szerintem
1. próbálj kicsit jobban odafigyelni arra, amit EL AKARSZ ÉRNI, és kevésbé figyelni arra, amit el akarsz kerülni. Ez a pozitív gondolkodás alaptörvénye. Ez azt mondja, hogy mindenképpen odajutsz, amire koncentrálsz, akár pozitívan, akár negatívan fókuszálsz rá.
2. "nem a kanál hajlik, hanem te hajlasz"

Persze válaszolni azt nem tudsz,mi? :) Te, aki állandóan a kobkrétumokat hiányolod...

Túl jólelkû vagy :)

Nem nagyon szoktam imádkozni (sajnos), de ilyesmiért aztán pláne nem. Nézd, amit az elõbb írtam, az mindnyájunknak szólt, neked is. Mindenkire érvényes, hogy megszokta az alárendeltséget, a külsõ kontrollt, és ezért mások számára is természetesnek veszi és megköveteli. Meglehetõsen fájdalmas a külsõleg kontrollált, "rendezett" világ helyett egy bizonytalan, kaotikus úton elindulni, ahol senki sem mondja meg, hol van elõre és hol van hátra. Nyilván megéri megtanulni ezt a lelki rugalmasságot, csak nem könnyû. Egyszóval én ezt mindenkinek írtam, neked is.

Mindig ezt mondod. A tényleges véleményeidre is kíváncsi lennék.
Ahogy én is tartalmat próbálok írni, ha nem kötözködnek.
Te lehet ezt tûröd, én nem. Aki megérdemli, annak kívül tágasabb. A liberalizmus nem birkaság, ahogy a konzervativizmusnak sem szabadna annak lenni.

Az a helyzet, hogy minél inkább megszokjuk azt, hogy engedelmeskednünk KELL másoknak, és mások tetszése és jóváhagyása szerint KELL viselkednünk, annál erõsebben meggyõzõdésünkké válik, hogy másoknak is a mi meggyõzõdésünk és jóváhagyásunk szerint KELL viselkednie. És minél inkább megszokjuk, hogy a mi viselkedésünket külsõ erõk kontrollálják, annál inkább elvárjuk hogy mások viselkedése is külsõ kontroll alá legyen szorítva.
Írok erre egyetlen példát, ami szerintem nagyon is érthetõ lesz: ez a példa Orbán Viktor. Amikor a jogi karra járt, egyszer bejelentette otthon, hogy annyira utálja az egészet, hogy abba akarja hagyni, nem érdekli a jog. Vajon megtehette? Hát nem. Szó sem lehetett arról, hogy az apja akarata ellenére a saját útját járja. Muszáj volt befejeznie, bármennyire is utálta. Nyilván ez egy állandó légkör volt otthon - megszokta az alávetettséget, és ezért õ is természetesnek veszi, hogy másokat önmaga alá vet. Számára ez a világ rendje.
De nem, ez nem rend. Az a rend, ha minél inkább megtanuljuk önmagunkat irányítani, szabályozni. Ahhoz pedig meg kell tanulni, hogy mi kik is vagyunk valójában. De hogy tanuljuk meg, ha mindig mások mondják meg nekünk, hogy kik vagyunk és mit szabad tennünk, és mit várnak el tõlünk?
Azt mondják sokan, ha nem így mûködne a világ, akkor összeomlana. Nyilván szükségünk van tanácsokra, támogatásra, segítségre stb.... de arra nincs, hogy mások kontrollja alá helyezzük az életünket. Nekünk kell leélnünk a saját életünket, magunknak kell megtapasztalnunk az életet, ennek felelõsségét senki sem vállalhatja át tõlünk. Ezért nem is kontrollálhat a végtelenségig. Ha mi nem engedjük meg, hogy valaki szétzúzzon és megsemmisítsen a külsõ kontrollal, akkor mi sem fogjuk ezt tenni másokkal, és nem is fogjuk elvárni.
Idézek egy könyvbõl, nagyon hasznos:
"Íme az örökös rosszullét biztos receptje:
a) Döntsd el, hogy milyennek KELLENE lennie a világnak.
b) Kreálj szabályokat arra, hogyan KELLENE mindenkinek viselkednie.
Aztán, amikor a világ nem a te szabályaidnak engedelmeskedik, légy dühös! Hiszen ugyanezt teszi az összes sikertelen ember!
.. az elvárások jogosnak tûnhetnek. De gyakran nem így fognak történni a dolgok. Ezért frusztrált és csalódott leszel.
Van ennél jobb stratégia is. Legyen kevesebb elvárásod. Legyenek inkább elõnyben részesített forgatókönyveid! Azokban az esetekben, amikor nincs hatásod a dolgok kimenetelére, mondd azt: "Jobban örülnék A-nak, de ha B történik, az is jó!" Ez valójában egy, a fejedben lezajló játszma. Amint hozzászoksz ehhez a játszmához, rálelsz a lelki békére. Jobban érzed magad, ha udvariasak veled az emberek, de akkor sem rontod el a napod, ha pár undok alakkal összehoz a sors. Jobban kedveled a napsütést, de az esõ is oké! Más szóval rugalmasabb vagy."
(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre, akkor is, ha nehéz idõk jönnek! 36-37.p.)

Tudod engem még az sem zavarna,ha kisajátítaná ezt a totyikot.
De az,hogy már a Bajnokok Ligája topicba is odajön (csak azért mert a meccsek estéin az pörög) és elkezdi ott is az Orbánviktorozást, na szóval az már sok.
Majd mikor szólsz,akkor kikéri magának, õ azért ír összevissza minden napi fszságról,mert õ széleslátókörû!
Nooooormális? :)