Ok,feladom :)

Vannak homoszexuálisok, ez tény. Te nem akarod tudomásul venni, a te bajod. Nõ vagy, ergo nem is értem, miért vagy ilyen elutasító.

Nézd, ahhoz, hogy valakit meggyõzz valamirõl, elõször is meggyõzõdéseidnek kellene lennie. A meggyõzõdéshez az szükséges, hogy egy állításnak utánajárj, és megpróbálj bizonyítékot szerezni arra, hogy az állítás igaz vagy hamis. A bizonyítékokból lesz egy saját, önálló állításod (ami vagy alátámasztja, vagy cáfolja a kiinduló állítást); és ezekkel (az általad összegyûjtött) érvekkel meg is tudod védeni a saját állításodat. Ebben van valami megGYÕZõdés; de ha harc nélkül átveszed és papagáj módjára ismételgeted mások állításait, amiknek összefüggésrendszerét nem érted, abban nincs megGYÕZõdés. Ha pedig nincsenek meggyõzõdéseid, tehát magadat nem gyõzted meg (mondjuk a homoszexualitásról), akkor hogy tudnál bárkit meggyõzni? Fõleg engem? :)))

Nézd, mindenkinek joga van a boldogsághoz, meg ahhoz is, hogy boldogtalan legyen.
Idézd, hol tagadtam ezt (vagy bármiféle egyéb) jogot? Tudod idézni? Nézd, veled nem az a baj, hogy "bántani akarsz", hanem hogy nem emlékszel arra, hogy mit írtam le. (Talán csak nem figyelsz vagy nem érted, nem tudom). Nem az én szövegemre reagálsz, hanem azokra a politikai gumicsonttá rágott közhelyes mondatpanelokra, amik a fejedben felvillannak. (És nem elõször). De azokat én nem írtam se le, se körül. Talán olvasd el lassabban azt, amit kommentálsz. Velem is elõfordult már, hogy annyira "tudtam", hogy a másik mit írt, hogy abszolút félreértettem. Mert olvasás közben a prekoncepcióm járt a fejemben. Az volt a szerencsém, hogy miközben írtam a választ, újra elolvastam az õ szövegét, és akkor láttam, hogy teljesen másról írok, mint az õ gondolatmenete. (Egy bonyolult teológiai szöveg volt Pál kegyelemfelfogásáról).

"Nyilván a különbözõ helyekrõl begyûjtött hím prostik pszichés és lelki világa általában eltér a "normálistól", de gondolod a hetero prostiké nem?"
Ld. a mellékelt képet. Tolouse-Lautrec, aki bordélyban lakott, "testközelbõl" látta, hogy az összes párizsi prosti leszbikus. Van egy rakás képe róluk, ezt választottam, mert ez még elbírja a cenzúrát. Ez is csak azt bizonyítja, hogy egy alapvetõen más, mélyebb probléma tette õket leszbikussá, és nem a leszbikusokból lesznek kurvák. Ergo: valóban gyógyulásra van szükségük; a gyógyulásnak a személyiség mélyebb rétegében kell végbemennie, pontosabban a személyiség egészének gyógyulásra lenne szüksége. A leszbikusság csak tünete egy nagyobb bajnak.

"Sokkal árnyaltabb képet kapnál , ha beszélnél egy másik (nem rendõrségi) pszichológussal,vagy egy meleggel.
Biztos van olyan fórum,ahol erre lenne lehetõséged."
Természetesen beszéltem, vele: http://birtalan.blogspot.com/2006/08/megsznt-az-t-kenyr-kzssg.html - és nagyon-nagyon negatív lett róla a benyomásom. A következõ kérdést tettem fel neki: õ, mint katolikus ember (teológiára is járt, ha jól emlékszem), és mint aki küzd a melegházasságokért, mit gondol a monogámiáról?
Nem válaszolt, hanem olyan gusztustalan és agresszív mocskolódásba fogott, hogy csak lestem. De nem tágítottam, borzalmas dolgokat vágott hozzám, aztán, mivel nem sikerült káromkodással leráznia, csak válaszolt: A MONOGÁMIA NEM BIBLIAI.
A válasza teljesen kielégítette a kíváncsiságomat. Ha ez katolikus éllovas, a melegházasság fõ harcosa sem monogám, akkor az egész küzdelmük csak egy blöff. Ennyit a melegházasságok komolyságáról.
Egy dolog volt, hogy ezt végre megtudtam; a másik dolog ennek az embernek a mocskos szája. Erõs gyomor kellett hozzá. Éppen õ az egyik, aki miatt azt gondolom, hogy ezek súlyos személyiségzavarral küzdõ emberek, leginkább hiszteroidok.
Az egy dolog, amikor férfiak egymással kakaskodnak, és egy másik, amikor egy nõvel kakaskodik valaki. Abban van valami homoerotikus "báj". Hogy emögött pontosan mi van, mire gondolok, azt egy idézettel mutatom meg: "A Hitler öngyilkosságát követõ három nap volt életem fordulópontja. Vezérünk volt és az egész világot mozgásba hozta, aztán egyszerûen csak eltûnt. Hátrahagyott bennünket, ránk ruházva a felelõsséget mindenért, ami történt... Tudják, az emberek olyan NÕIESEK... annyira emocionálisak, annyira állhatatlanok, annyira függnek a divatoktól és a külsõ körülményektõl, annyira befolyásolhatók... annyira készek engedelmeskedni... Még csak nem is engedelmesség ez. ÚGY VETIK MAGUKAT ALÁ, MINT EGY ASSZONY." (Hans Frank, Lengyelország fõkormányzója Gustav Mark Gilbert amerikai törvényszéki pszichológus szakértõnek a nürnbergi per idején). MEGVETÉSE A NÕKKEL SZEMBEN SEMMI EGYEBET NEM TÜKRÖZ, MINT AZT A MÉLY GYÛLÖLETET, AMIT ÖNMAGÁVAL SZEMBEN ÉREZ." (Arno Gruen: A normalitás tébolya. A realizmus, mint betegség: elmélet az emberi destruktivitásról; Magyar könyvklub 2003, 55.p., kiemelés tõlem)
Sajnálom, de homoszexualitás akkor alakul ki, ha a psziché valamiképpen már károsodott, zavart szenvedett.
Ismerek olyan disztópiás elképzeléseket, ami szerint hosszú távon minden férfit homoszexuálissá akarnak tenni. Ez ugyan soha nem fog bekövetkezni, de az elképzelés teljesen jogos, nagyon is reális alapja van. Ugyanis az az elismerés, amit egy férfi egy nõtõl kaphat, az az autonómiája, önértékelése, önálló hatalma alapja. Ezt egy másik férfitól nem tudja megkapni. Ha a férfiakat elválasztják a nõktõl, akkor engedelmes, megalázott rabszolgákat lehet belõlük csinálni. Nem véletlen, hogy a legdurvább, elnyomó szervezetekben, ahol a tagoknak semmiféle önálló véleményük, autonóm hatalmuk nem lehet, csak durván parancsteljesítõk, ott a férfiak és a nõk a lehetõ leginkább el vannak különítve egymástól: a fegyházakban, a katonaságnál vagy az egyházakban. A férfiak megtörésének legjobb módja az, ha elválasztják õket a nõktõl és nem kapnak tõlük elismerést. Ez a lelki kasztráció, fizikai már nem is szükséges. Az a férfi, aki nem jut hozzá a nõ elismeréséhez – egy roncs. És szolga. Pontosan ezért alkalmaznak a "titkos beavató társaságok" is homoszexuális rítusokat. Mert oda vak szolgák kellenek, akik nem kérdõjelezik meg a feljebbvaló hatalmát.
(Ez a videó teljesen más forrás, mint ahol a fönti disztópiát hallottam, de rímel rá. Ráadásul az elõadója nyíltan okkult: http://www.youtube.com/watch?v=niqrrmev4mA)

"Pl. mindkét meleg ismerõsöm azt mondta SZERELMES a barátjába. SZERELMES! Pont úgy,ahogy már talán te is voltál,mikor elvarázsoltak. :)"
Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy ugyanazt érzik :) Mit jelent az a szó, hogy szerelmes? Számodra mit jelent? Számukra mit jelent? Ha van valami, amit nem lehet objektívan "leellenõrizni", csupán "bemondásra" elhinni, hát az a kifejezés, hogy valaki szerelmes. Az a hülye, aki mondja, és az a szerelmes, aki mondja. Néhány példa:
http://www.youtube.com/watch?v=htBtbgLl4Dg
http://www.youtube.com/watch?v=3OeqNbJsIno
http://www.youtube.com/watch?v=t_a1uJvzrY4
http://www.youtube.com/watch?v=5XdZqGBfPxA
Ez a szó nem tudományos szakkifejezés, egyszerûen nem lehet egyértelmûen és ellentmondásmentesen definiálni. És ki mit ért a szeretet szó alatt? "Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtõzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejû számkivetés a szeretõ kebelrõl! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." Ezek szavak. Az ismerõseidnek mást jelentenek, mint nekem.